Zolesz blogja

Olvasom, hogy egy kanadai szobrász egy olyan szobrot ajándékozot a pápának, amely Jézust hajléktalanként, egy padon fekve ábrázolja. Az üzenet nyilvánvaló: arra hív minket: gondoskodjunk az éhezőkről, a szomjazókról, a ruhátlanokról és az idegenekről. A művész ezt írja ars-poetikájának:

„Az evangéliumok és a kereszténység kifogyhatatlan forrás egy művész számára. (…) Amit én próbálok elérni az az, hogy új perspektívába helyezzem ezeket az örök igazságokat.”

Érdekes, hogy a tízparancsolat ennek éppen az ellenkezőjét ajánlja: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” Mondjuk a katolikus katekizmusban szereplő tízparancsolat felsorolása ezt a kitételt nem tartalmazza, mert valamilyen okból törölte közülük az egyház…

Ami egy szempontból nem is olyan nagy baj, hiszen a tízparancsolattal együtt mind a 613 mózesi törvény hatályát vesztette az Újszövetség szerint, azaz ma már nem kötelező érvényűek. Persze a betartásuknak a „haszna” ma is érzékelhető, gondoljunk csak arra, hogy például lopni, ölni, paráználkodni stb. - hosszú távon - ma sem kifizetődő!

Ma a 613 helyett Krisztus erkölcsi parancsai vannak érvényben, melyek betartása viszont nem teszi elfogadottá (megigazuttá) az embert Isten előtt. Ami ilyen módon elfogadottá teszi, az a hit, és ha hitből már elfogadott, akkor tartsa meg a „nem kötelező” parancsokat - ez a sorrend. Melyek megszegése persze bűn (=céltévesztés), azonban a hívő számára azokra 100%-ban elegendő a megváltáson alapuló isteni megbocsátás.

A fenti kitérő után kanyarodjunk vissza a kereszténynek nevezett művészet kérdéséhez: mi legyen a bibliai témájú képekkel, szobrokkal, irodalommal, zenével, filmekkel? A fent leírtak alapján, bár a tízparancsolat tiltaná, mégsem kárhoztathatjuk őket. Akkor rendben vannak?

Azt hiszem, és innen már a mgánvéleményemet írom, a keresztény művészet az évezredek során igen sokat ártott a Biblia üzenetének. Csak példának mutatom fent az egyik „kedvencemet”, a tihanyi apátság belsőjét. Amelynek a szószéke peremén ül egy férfialak egy hatalmas kalapban, kezdében egy kinyitott könyvvel és egy koponyával. Ezt látva jobb nem elképzelni, milyen asszociációkat ébreszt mondjuk egy gyerekben az efelett elmodott papi „szentbeszéd”…

A Jézust hajléktalanként padon fekve ábrázoló szobor üzenete - a művész szerint - evangéliumi eredetű. És valóban, van olyan része a jézusi tanításnak, melyből a szegényekről való gondoskodás, mint jócselekedet levezethető. Mégis, egyrészt messze nem ez az evangélium lényege, másrészt a szobor teljesen téves asszociációkra is alapot adhat. Például: feltámadott Jézus egy tehetetlen alak volt, aki munka, otthon és élelem nélkül, kiszolgáltatottan tengette életét a közterületeken?

Aranyosak a keresztény művészek, hatalmas energiákat ölnek bele a művészetükbe. Mégis óvatosan meg kell állapítsam, hiába a megszentelt jószándék, a legtöbbjük biblikus szempontból totális tévedés, a tájékozatlanok félrevezetése. Nem biztos, hogy az evangélium üzenetének szüksége van a művészek új perspektívájára. Ezen a területen, legalább óvatosságból ma is lenne „haszna” az ószövetség immár nem kötelező érvényű parancsa szerinti önkorlátozásnak, mely így kezdődik: ne csinálj magadnak faragot képet…