Zolesz blogja

A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz a felhasználókat - állítja az index cikke. A jelenség a viselkedéskutatók szerint a szerencsejáték-függőségre hasonlít. A legtöbben olyan szoftverek használatára „kattannak rá”, amelyek működésében az előre nem kiszámíthatóságnak fontos szerepe van. A Facebookon, Twitteren, Instagramon de akár a LinkdInen is könnyen ránk törhet az az érzés, hogy csak le ne maradjunk valami jóról. Az egyik befolyásoló tényező tehát a valami jóról való lemaradás, azaz a veszteség az elkerülésének a vágya. Hasonló a folyamatos csetelés kényszere, ami szintén a barátokkal eltölthető idő maximális kihasználását célozza meg, szemben az értelmetlenül egyedül tötltött idővel, ami alatt a többiek talán éppen jól szórakoznak - nélkülem. A másik befolyásoló eszköz a véletlenszerűen érkező lájkok és követések, mint személyünk értékének a megerősítése, amire viszont folyamatosan vágyunk. Kényszert érzünk, hogy folyamatosan online legyünk, és ezt a visszaigazolást egyre gyakrabban csekkolni kényszerülünk. A pszichológusok váratlan jutalomnak hívják ezt, amely típusú véletlenszerű megerősítések igen gyorsan alakítanak ki függőséget. A függőség állapotánál már nem a felhasználó saját tudatossága dominál, hanem a szoftverfejlesztői oldal pszichológiai kondiciója.

Ezek a befolyásolások egyrészt oda vezetnek, hogy egyre gyakrabban kizökkentenek a normál tevékenységünkből. Másrészt pedig ez után mindig több időt töltünk a szoftverrel, mint azt előzetesen terveztük. Egy néhány másodpercesnek induló figyelemelterelés után negyed-fél órára lehet szüksége az agyunknak a zavaró hatásból a korábbi foglalatossághoz való visszatéréshez. A szociális hálókon a bejegyzések végtelen áradata pereg a szemünk előtt. Életbe lép a feneketlentányér-effektus: kisérletben figyelték meg, hogy egy folyamatosan újratöltőtő tányárból az ember 73%-kal több levest kanalaz ki, anékül, hogy ezt észrevenné. A tartalomfogyasztás mellett azonban a megosztás is kényszeressé válhat, hiszen a többiekhez hasonló, vagy azt meghaladó mértékű jelenlétre, válaszadásokra érzünk elköteleződést az ismerőseink iránt.

Harris szerint a mostani közösségimédia-habzsolás és az okostelefon-függőség egy hipnózishoz hasonló öntudatlan transzállapot. A jelenség visszaszorítható az értesítések kikapcsolásával. Egy saját udatossági szűrő felállítása az impulzív kattintások számának csökkentésére visszaszerezheti a privát szféránk egy részét. Mert utólag visszanézve az egésznek semmi értelme, haszontalan időrablás volt az egész…