Ovasom a híreket, hogy pártunk és kormányunk újabb nemzeti konzultációs fordulóra készül, ami ismét a menekültekről (un. „migránsokról”), illetve Soros György vélelmezett szándékairól fog szólni. Parlamenti és önkormányzati választásokhoz közeledvén, a voksok megszerzéséért semmi sem lehet túl drága ár: a választók hazugságokkal való manipulációja, az Európai Únióba vetett bizalom aláásása, nem létező ellenség ellen hergelése, és létező embertársaik ellen hergelése.
Miközben a Soros-terv a magyar EU-biztos szerint nem is létezik, és a konzultációs kérdésekbe rejtett állítások hazugságokon alapulnak. Egy rövid pillanatra még Lázár János is kiesett a szokásosan cinikus alapállásából, amikor ezt mondta: „Abban lehet felelősségünk, nekem is, hogy amikor politikusként megszólalok, világos különbséget kell tenni bevándorlók, illegális bevándorlók és menekültek között.”
Egy nappal a kvótanépszavazás előtt Orbán Viktor miniszterelnök tollából politikai programtisztázó cikk jelent meg, a kormánypártok eljárásának és céljainak a világos magyarázatával. Néhány kiollózott idézet:
„A bevándorlásról szóló vitát ezért nem lehet többé a politikai korrektség műanyag világán belül tartani. Már nem lehet érvényesíteni a liberális euroblablát.”
„Az is nyilvánvaló, hogy a migránsok nem menekültek, nem a biztonság, hanem a jobb élet miatt igyekeznek Németországba, Ausztriába és Svédországba.”
„Nekünk, keresztényeknek fontos, hogy tisztázzuk a viszonyunkat a bevándorlókhoz. Áldozatnak tekintjük őket. Áldozatai a helyi konfliktusoknak és annak a liberális európai politikának, amelyik elhitette velük, hogy ide lehet jönni, és itt lesz számukra a Kánaán. De ebből nem következik az, hogy nekünk – családjainknak, szokásainknak, életelveinknek, európai életünknek – is áldozatul kell esnie.„
„Ez pedig azt jelenti, hogy ha tényleg segíteni akarunk, akkor a segítséget kell odavinni, és nem a bajt kell idehozni. Ez a zsinórmérték. Ez az, ami megfelel a keresztény elveinknek.„
„Az álszent moralizálás, a kettős mérce, a liberális elit növekvő gőgje és a cselekvést megbénító ideológiai viták lejtőre terelhetik az uniót. Ha ettől a kórtól meg tudjuk szabadítani az európai politikát, az maga lesz a megújulás.”
„Nekünk, európai polgároknak kell megakadályoznunk, hogy a római szerződés céljai és az európai nemzetek elenyésszenek a nihilizmus ingoványában. Erről szavazunk mi, magyarok október 2-án. Találkozunk.”
Tehát a népszavazás konkrét kérdése csak látszólag vonatkozik annak szó szerinti értelmezésére. Orbán Viktor egy nappal előtte így magyarázza el a kvótanépszavazást: nem menekültekről, hanem migránsokról van szó. A bevándorók áldozatok is, de ez nem jelenti azt, hogy miattuk a magyaroknak is azzá kellene válniuk. Maradjanak csak ott, ahonnan menekülnének, inkább ott helyben kellene segíteni nekik. Az ettől különböző, liberális gondolkodás álszent moralizálás, nihilizmus, ettől a kórtól meg kell szabadítani Európát.
A nemleges szavazatokkal ehhez az helyzetértékelésehez és politikai szándékhoz kér a Kormány felhatalmazást arra, hogy a menekültstátusra való jogosultságnak még a vizsgálatát is megtagadja a háború és iszlám üldöztetés elől menekülőktől. A hazájukban közvetlen életveszélyben lévőknek, köztük ateistáknak, másodrangú keresztényeknek, alávetett nőknek és kiszolgáltatott gyerekeknek is a szülőföldjükön maradást ajánlja. Az ettől különböző érvelés „liberális euroblabla”, „ez az, ami megfelel a keresztény elveinknek.” És a záró mondat: „Erről szavazunk mi, magyarok október 2-án. Találkozunk.”
A menekültek kollektív elutasításával a „keresztény” Magyarország olyan gazdag Perzsa-öböl menti arab monarchiákkal kerühet hasonló megitélés alá, mint Szaud-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Kathar, Kuvait. Amelyek - másfélszáz állammal, köztük 1989/1997-től Magyarországgal is ellentétben - nem ratifikálták az 1951-es Menekültügyi Egyezményt (Genfi Konvenció), így nem is kötelesek befogadni a faji, vallási vagy politikai okokból valóban üldözött embereket.
A miniszterelnök által a népszavazási kérdés szorosan vett értelmén túlmutató politikai szándékra adhattak ma a magyarok gyakorlatilag biakno felhatalmazást, a kormánypártok által javasolt nemleges válaszukkal. Tették ezt az igenekhez képest biztosan nagy többséggel, de az előzetes eredmények szerint valamennyivel, mindegy, hogy mennyivel, az érvényességi küszöb alatti számban. Egy érvénytelen népszavazás azért érvénytelen, mert a véleményt nyilvánítók elégtelen száma miatt nem fejezi ki hitelesen a népakaratot. Egy érvénytelen népszavazás eredménye érvénytelen, nem számít, hogy az érvénytelen népszavazáson milyen volt az igenek és a nemek aránya. A szavazástól távolmaradók és az érvénytelenül szavazók nem adták át a véleménnyilvánításuk jogát az érvényesen szavazóknak, hanem élve a jogukkal, ők a távolmaradásukkal befolyásolták érdemben és sikerrel a végeredményt. Most a valódi többség nem a „trükkös” kérdésre válaszul, hanem az egész népszavazásra mondott nemet, aki a népszavazást kezdeményezte, az „vesztett”. Többmindent lehet majd politikai tanulságként levonni az eredményből, de a népszavazásra való hivatkozással semmilyen jogszabályt alkotni nem lehet.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali