Zolesz blogja

Kiváló összefoglalás olvasható az indexen az Európa és Oroszország között már vagy egy évtizede dúló gázháborúról. Nagyon tanulságos a történet, még jobban összesűrítem a lényeget a cikk alapján.

Az EU 27 tagországa saját gázfogyasztásának csak a 38%-át képes előállítani, ráadásul a készletek apadnak. A legfontosabb külső forrás Oroszország, innen jön az EU-ban elégetett gáz 23%-a, és az arány évek óta növekszik. Az EU keleti felét szinte csak Oroszország látja el gázzal, az Orosz függés határa Németország 40%-os mértékű orosz importtal. A magyar behozatal 96%-a orosz eredetű.

Ebben a játékban a gázmezőt vagy a vezetékeket kell megszerezni; a mező természeti adottság és mindenhol állami tulajdonban van, megszerezhetetlenek. A vezeték esetében van mozgástér. Mi kell a vezeték építéséhez: hosszú távon használható mező, vevő a gázra, sok pénz, a tranzitország hozzájárulása és megállapodás a tranzitdíjról.

Látható, hogy Oroszország felől jelenleg csak Belorusszián és Ukrajnán keresztül érkezik gáz Európába, az utóbbin keresztül annak 80%-a. Belorusszia az utolsó szovjet típusú európai állam, a gáz okán az orosz politika foglya, ahol az ellenzéknek esélye sincsen. A vezetékeit birtokló állami vállalat fele részben már az oroszoké. 2004-ben Ukrajnában nyugatbarát kormány került hatalomra. Ők évek óta egymást zsarolják a gázárral és a tranzitdíjjal. A vezetéket törvény alapján nem adhatja el Ukrajna, de az nagyon le van robbanva. Az EU vállalná ennek felújítását a vezeték ellenőrzéséért cserébe, ami persze Moszkvának nem tetszik. A megoldás mindkét fél számára új vezeték építése lehet, méghozzá minél hamarabb, mert a második vezeték építése már nem lenne gazdaságos.

A Balti tenger alatt épülő Északi Áramlat 51%-a az oroszoké, a maradék döntően a németeké illetve a hollandoké, melyet német oldalról a bukott szocdem kancellárnak, azóta az oroszok fizetett tisztségviselőjének, Gerhard Schrödernek köszönhetünk. Ez az oroszok zsaroló potenciálját jelenti; zsákutcában vannak a 100%-ban orosz gázzal ellátott balti államok és Lengyelország, valamint másfél év múlva vége a belorusz tranzitdíjnak. Egyelőre azonban a további a terjeszkedés Németországban és azon túl, a jobboldali kormány hatalomra jutása óta megtorpant.

Öt ország (Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria) olajcégei 2002-ben aláírtak egy megállapodást arról, hogy megépítenek egy új vezetéket Közép-Ázsia gázmezői és Közép-Európa között. Érdekessége a projektnek, hogy nincs rá pénz, és hogy nem világos, honnan lehetne bele gázt tenni. Szóba jöhetnek Irán vagy Türkmenisztán mint Oroszországon kívüli, jelentősebb gázvagyonnall rendelkező országok. Irán mezői feltáratlanok és sok a politikai probléma. A türknén gázt pedig dollárért 10-20 évre előre meg akarják venni az oroszok, egyelőre azonban - az alacsonyabb olajárak miatt - Európa jobban bírja az árversenyt. Mindezek mellett a Nabucco ma még nem több egy szándéknál.

Az ábrán látható harapófogó, a Déli Áramlat az orosz válasz a Nabuccora. Ezzel a vezetékkel az oroszok hosszú időre biztosíthatnák, hogy egyedüli kereskedői legyenek a közép-ázsiai gáznak. A projektcég 50%-ban orosz, 50%-ban olasz tulajdonban van. A Fekete-tenger alatt vinné a gázt orosz területről, majd érintene egy sor, az orosz befolyástól egyébként rettegő kelet-európai államot, ahol már időközben jelentős befolyásokat szerezett a Gazprom a vezetékeket birtokló vállalatokban: Bulgária, Szerbia, Magyarország, Ausztria, Olaszország, valamint „kisebb” érdekeltségek Horvátországban és Csehországban is. Mindeddig két európai állam kormánya állt ellen szilárdan az orosz terjeszkedésnek, Nagy-Britanniáé és Belgiumé.

Egyértelműnek látszik, hogy a Nabucconál előrébb tart a Déli Áramlat. Az Északi Áramlat másfél év múlva készen lesz. A reális közelségbe kerülő végső orosz monopolhelyzet több szempontból is ijesztő. Az üzleti kiszolgáltatottságon túl biztonsági és politikai problémák is felmerülhetnek. Oroszország a gázüzlet során láthatóan zsarol, politikusokat vesz meg, kampányokat finanszíroz, gázcsapot zár el, azaz erőfölényével beavatkozik más országok belpolitikájába.

Summázva a nyilvánvalót, az Európai Únió (ha a gázellátás szempontjából van ilyen egyáltalán) vereségét látványosan a megosztottsága és az orosz szalámitaktika sikere okozza. Szégyenletes, hogy az EU-tagországok sorra különalkukat kötnek a közös ellenséggel, és rövid távú érdekeik mentén feláldozzák a közösen megszerezhető szabadságukat. A politikusok nem csak Magyarországon nem képviselik a választóik érdekeit, és hatalmuk megtartása vagy egyszerűen egyéni vagyonszerzésük érdekében feláldozzák a rájuk bízottak jövőjét.

Afterpost: az oroszok kezében vagyunk

Afterpost 2: megbízólevél a Nabucco lehetséges finanszírozásának vizsgálatához

Afterpost 3: AGRI a Nabucco mellett?

Afterpost 4: készül a csőháromszög (2010-10 hó: A Nabuccóról évek óta szó van, de csak nem épül még. Két dolog hiányzik hozzá: gáz és pénz. A mostani állás szerint a szükséges pénz felét három nemzetközi pénzügyi szervezet (EID, EBRD, IFC) összedobná. A szükséges évi 31 milliárd köbméternyi gáznak is a felére van beszállítói ígéret, részben egy megnyitás előtt álló azeri mezőről, részben Türkmenisztánból, ahol viszont még egy másik új vezetéket is kell ehhez építeni. Irak kurd területeiről is van ígéret gázszállításra, csak ott a bagdadi kormány és az általános biztonsági helyzet okozhat még zavart. Ráadásul az oroszok igyekeznek keresztbe tenni, és az azeriektől és a türkménektől is felvásárolják a készleteiket, illetve diplomáciai nyomás alatt tartják őket.)

Afterpost 5: Egy évet csúszik a Nabucco-projekt

Afterpost 6: váratlan fordulat: a MOL kiszáll a Nabucco-projektből