Archive for the 'tanulás' Category

Ferences Gimnázium

Mi is ebbe a gimnáziumba jártunk. Emlékszem, annak idején nagyon vártam, hogy ferences diák legyek, de dővel egyre jobban csalódtam benne. A nagyobbik fiunkat is ide irattuk az általános iskola után, azonban az első évet követően, amint tehettük, kivettük és átirattuk egy állami gimnáziumba. Ugyanis nem érezte jól magát, és mi is úgy láttuk, hogy nincs feltétlenül szükség arra a „ferences lelkiségre”, amiről a filmben a ferences pap-tanárok beszélnek. Ha érdekelnek konkrétabban is az okok, megkérdezheted!

Kötelező holokauszt-oktatás?

Kihívó tartalmú értékelést írt az Amerikai Népszava az ELTE diákjainak(?) a kötelezően bevezetésre kerülő holokauszt-oktatás ellen tiltakozó, nyílt levelével kapcsolatban. A magam részéről ehhez két videó ajáánlásával szeretnék hozzászólni, bárcsak ezekre a szempontokta is kiterjedne a holokauszt-oktatás tematikája:

Dr. Arnold G. Fruchtenbaum: Izrael modern állama és a próféciák

Dr. Arnold G. Gruchtenbaum: Meg lehet-e semmisíteni a zsidókat?

Taní-tani

Szülőként a gyerekeinken érzékeljük a pedagógusok munkájának hatásait, jót és rosszat egyaránt. A mieink az egyéniségüket vállaló és a véleményüknek hangot adó fajtából valók, fejlett igazságérzettel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a szigorú rendszerbe.

Nem a diákokban rejlő tehetség felismerésének vagy kibontakoztatásának a hiányosságára gondolok, még csak nem is a túlterhelt tanárok türelmetlenségére, túlzott fegyelmezésére, esetleges szerencsételen példamutatására. Hanem arra, hogy az osztályközösség és a diákok érzelmi manipulálására.

Mindez adott esetben egy vallásos küldetéstudattal is pórosulhat, az adott felekezet által összeállított szabályrendszer szigorú betartatásával. Ilyenkor már a szabad akarat korlátozásának tudatos szándéka is megjelenik. Időnként, a „szent célok” érdekében határok átlépése is megengedett lehet…

Kezdek arra az álláspontra jutni, hogy a felekezetinél a liberális iskolarend célszerűbb, a hosszú távra tervező nevelés esetén. A félreértések elkerülése végett nem az értéksemlegességre, pláne nem az értéknélküliségre gondolok. Hanem a diákok szabad véleményformálásának megkérdőjelezhetetlen jogára.

Kapcsolódó irodalom (nem értek egyet vele mindenben): A legtöbb iskolát úgy működtetik, mint egy üvegházat

HAHA, hahaha

Nem tudom, tart-e még a „diákforradalom” a hallgatói szerződés intézményével szemben. Kicsit úgy látszik, még igen, hisz a népszabi faggatja róla az illetékes Klinghammer Istvánt. Valahogyan a szemem elé került a Pézsma nevű blog 10+1 érve, amiért bukni fog a röghöz kötés. Kommentelő stílusban összeszedtem az én 10+1 cáfolatomat a jónevű blog (általam megértett) állításaira vonatkozóan:

„A Pézsma előbb belinkelt a cikkében a hallgatói szerződés intézményét a röghöz kötés szóra cseréli, ez demagógia-szagú. Tehát visszatérve az eredeti kifejezéshez, a cikkben pontokba szedve leírtakkal ellentétben hallgatói szerződés

1, szerintem nem sérti a nevezett jogokat, csak kötelezettségeket tesz azok mellé,

2, nem korlátozza a szabad mozgást, viszont biztosítékot tesz a „kedvezményes kölcsön” fisszafizetési kötelezettsége mögé,

3, máshogy fogalmaznék: mielőtt (akár végleg) külföldre menne a diplomájával a hallgató, térüljön meg a magyar adófizetők felé a hallgató tudásába tett befektetése,

4, ebben a pontban a Pézsma a hallgatói szerződések mellett érvel…

5, nem kötelező a felsőoktatásban tandíj nélkül részt venni, csak akkor tandíjat kell fizetni, „sajnos” a rendszerváltás óta nincsen ingyenebéd,

6, az EU-s kifizetések is nemzeti befizetéseken alapulnak. Ha a kitelepültek hazautalásait (2,4mrd/2011-es év) akarjuk értékelni, meg kell nézni az országból kimenekített pénzeket is (242 milliárd dollár), ezen a téren Magyarország egy főre vetítve dobogós a világranglistán (talán éppen a HAHÁ-hoz hasonlóan gondolkodó magyar emberek miatt – bocs!)

7, a felsőoktatásnak nem a „nehezebb körülmények közé születettek”, hanem a szorgalmas és értelmes emberek lehetőséghez juttatása a célja. Az esélyegyenlőség épp a kommunizmusban volt túlhangsúlyozva, de az nem működött. A „nehezebb körülmények közé születetteknek” épp a hallgatói szerződés ad lehetőséget, fenntartható módon kedvezményes kölcsön formájában,

8, na itt a lényeg: az állampolgárok befizetett adójáról van szó! Éppen ezért nem csak a hozzáférés, de a felhasználás megtérülése is fontos, ez az én legfontosabb érvem éppen a hallgatói szerződések mellett!

9, Az, hogy adott esetben a hallgai szerződésben rá róttak teljesítésétől a hallgató el tud menekülni (pl. külföldre), nem jelenti azt, hogy nincs értelme magának a szerződésnek sem, sőt: éppen ezért biztosítékok is kellenek mögé. Egyébként a Pézsma logikájával a bűntető törvénykönyvnek sincs akkor értelme, mert el lehet menekülni az igazságszolgáltatástól?

10, valóban, pártfüggetlen a hallgatói szerződés bevezetésének szükségessége, és morális az alapja: a kölcsön visszafizetésének, talán az EU-tól sem idegen évezredes „hagyománya”.

+1, az „elhibázott gazdaságpolitika” mint a „spórolás” oka talán jól hangzik. Ugyanakkor örülök annak, hogy az ország újabb IMF-hitelfelvétel nélkül végre kikerült az EU túlzottdeficit-ejárása alól. A cikk rossz kormányzásról beszél, de ezeket elfelejti elismerni, és azt is, hogy 2008 óta egy nem kis világválságot élünk meg, ami még nem is múlt el. A Pézsmával ellentétben a fidesz indulatos szidalmazása helyett inkább maradnék a hallgatói szerződések kérdésénél. Azt hiszem, ez a botrány nem érdeke a kormánynak, hisz népszerűséget veszít vele. Mégis a hallgatói szerződés intézményének meg kell maradnia, mert végre a kölcsönös előnyök keresésének hozzáállásával ismerteti meg a diákságot is. Elengedése a kormány részéről a hűtlen kezelés tényállását merítené ki, amit a magam részéről, befizetőként nem szeretnék.”

Fiatalkorom gitáros élményei

Általános iskolás koromban kezdtem gitározni, először csak akkordos ének-kíséretet, majd hatodiktól klasszikus gitárt a III. ker. Mókus utcai Általános (Zene)Iskolában, Papp József gitártanártól. A kötelező koncertek megismertették velem a színpadi drukkot, a sikert, és bizony a csúfos leégés élményét is.

Engem azonban a könnyűzene érdekelt, így továbbálltam, és elkezdődött a gitártanárok keresésének és váltogatásának korszaka. Míg a gimnázium alatt valamikor eljutottam Bussy Gáborhoz, akiben megtaláltam életem legnagyobb tudású zenetanárát - aki szimpatikus volt, és akivel végre szót is értettem! Először Újpestre, majd Békásmegyerre jártam hozzá órákra. Mondhatom, nagy élmény volt a vele töltött idő, és az általa szervezett zeneiskolai koncertek is. Tanultam tőle rockot, bluest, bossa-novát és végül egy kis jazzt is, amikor - a munkába állással - abbahagytam a gitározást.

Ami miatt most ezek eszembe jutottak, az az, hogy nemrég rátaláltam Gábor weblapjára, amit hihetetlen szakmai gondossággal készített el. Öröm belenézni és nosztalgiázni egy kicsit a leckékbe illesztett videók hallgatása közben. Ha akkor, 25 éve ezek elérhetőek lettek volna, mennyivel könnyebb lett volna a gyakorlás!

Zenei „karrierem” csúcsa a Ferences gimnáziumi ballagási koncertünk volt, az UMF (titokban: Uck Muck Fuck) zenekarral, amikor a gitárosi fő-funkcióm mellet néhány számot még el is mertem énekelni! Ezek közül a legfontosabb Eric Clapton akkori kedvenc zenészemtől a Wonderful tonight volt, persze angolul, saját gitárkiséret mellett… Minden korabeli hang- és videofelvételünk megsemmisült azóta, úgyhogy most elégedjetek meg a szám eredeti előadójával - majdnem így szólt az enyém is, csak szemüveg nélkül…

(A fenti videó ne tévesszen meg senkit, nem nyúltam mellé, Gábor már annak idején is - a gitár mellett, szórakozásból - időnként megtanult egy-egy új hangszeren profin játszani. Gitáros videót nem találtam róla az interneten.)

Aquapónia - átverés?

Elsőre annyira megtetszett az Agrárforradalom egy debreceni hátsó kertben, hogy még ki is posztoltam a Facebookon. Pedig érdemes lett volna várni egy kicsit, mert jött is a csoda cáfolata, azaz hogy miért is nem terjedt el jobban ez a technológia már réges-régen.

A konkrét eset egyik tanulsága az, hogy a frappáns mű-megoldások helyett maradjunk csak meg az organikusnak, bionak, esetleg permakultúrásnak hívott növénytermesztés és állattartás mellett. Az általános tanulság meg az, hogy óvatosan bánjunk minden média által felkapott új hírrel, vagy akár tudományosan alátámasztott újítással is. Mert az átverés néha sokkal profibban jön, például a témába vágó génmanipuláció…

Kapcsolódó írás: a Monsanto a GMO világáról

Fenntartható jövő - biomasszára alapozva

Barótfy István Energetikai önellátás - megújuló energiaforrások című tanulmányából:

„Gyakran nehéz dönteni arról, hogy a társadalmi munkamegosztásból adódó kedvező gazdasági helyzetet vagy a hosszú távú biztonságot érdemes előnyben részesíteni. Ezért az önellátás regionális megvalósítása a résztvevők eltérő megítélése miatt általában nehezen keresztülvihető. Egyszerűbb a döntés egy család esetében.”

Azt hiszem, ezzel nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen a globális adósságválság közepette a kormánynak pénzügyi és politikai szempontból is látszólag nullára szűkült a mozgástere. Jelenleg Magyarország lehetőségei abban merülnek ki, hogy a globális pénzszivattyúk működése mellett és ellenére is, rövid távon finanszírozza az adósságszolgálatát és középtávon életben tartsa a gazdaságát. A hosszú távú, jövőbe való befektetés az országok és a családok szintjén is nagyon kevesek luxussává vált. Magyarország ebbe a szűk körbe nem fér bele, maradnak a családi szintű megoldások.

„Az energetikai önellátás, az energiahálózatoktól való függetlenség családi méretekben is reális elképzelés. Egy család energiaigénye a feladataitól, vállalt kötelezettségeitől és igényeitől függ. A mai kornak megfelelő igények és átlagos családi körülmények energiaszükséglete 16-20 ezer kWh évi energiaigényt jelent, melyben a legnagyobb részt a fűtésre fordított energia teszi ki. A teljes önellátás a biomassza energetikai hasznosításával, kapcsolt energetikai rendszerben elképzelhető, reálisan megvalósítható, de ennek gazdaságossági indokoltságát minden esetben egyenként kell értékelni. A biomasszán kívül mindenképpen fontolóra kell venni a napenergia hasznosítását és a hőszivattyú alkalmazását is. A villamos vagy gázhálózatokra való táplálás nem lehet cél, ezt csak az önellátáshoz kapcsolódó szükséges és ma már lehetséges műszaki alternatívának kell kezelni.”

A tanulmány alapján (is) a magyar családok hosszú távú fenntarthatóságát ma - fizikai értelemben - egy alacsony energiaszinten működő lakóépület és körülötte egy kisebb permakultúrás háztáji gazdaság tudná biztosítani. Egy ilyen módon kialakított, független ellátási rendszer a lakás fűtéséhez megfelelő mennyiségű biomasszát és a lakóinak megfelelő mennyiségű, egészséges élelmet biztosítana. A beruházási igénye becslésem szerint a következő lenne: vidéki gazdaság megvásárlása 10-20M, épület felújítása 10-20M, gazdaság beindítása 5-10M, azaz 25-50M Forint. És ez még az dolog egyszerűbb része, ugyanis a terméshozamok eléréséhez 5-10 évre van szükség, ameddig a család életét szintén - más forrásból - finanszírozni kellene!

Ki tudja ezt ma megvalósítani? Akiknek volna rá pénzük, azok éppen a jelenlegi rendszer fenntartásán fáradoznak. És valamiért azok, akik úttörőként belevágnak az önfenntartó életmódba, ha van is némi tudásuk, általában nagyon kevés a pénzük a komfortos körülmények kialakítására… Ennek talán az is az oka, hogy az ilyen gazdaságok, még ha idővel termelnek is valamennyi eladható felesleget, ma még nem kompatibilisek az üzleti struktúrákkal.

Mégis - nagy vonalakban látva előre a jövő évek, évtized várható történéseinek irányát - azt hiszem, valahol ebben az irányban keresendő a megoldás: Fenntartható Ház, vidéken kíiegészülve permakultúrás gazdasággal, lehetőleg mindkettő saját biomasszára alapozva (az olaj és társai helyett).

Permakultúra

A hétvégén Baji Bélát, ezt az érdekes bácsit és fiatal barátait hallgattam a permakultúráról. Mindenre elszánt fiatalemberek és családok egy vízióval és küldetéstudattal kiköltöznek falura vagy tanyára, akik olaj-, műtrágya és vegyszer nélküli (bio-) mezőgazdaságot csinálnak. Általában nem túl sok pénzzel, néha nem túl sok saját tapaszatalattal, de annál több lelkesedéssel kezdenek bele új életükbe. És tapasztalatikat megosztják azokkal, akiket érdekel az, tehát pl. velem is.

2. rész + 3. rész

FFEK - Gondolatok az élelmiszerválságról

Gondoltad volna?

„Van egy rendkívül naív elképzelés a társadalmunkról. A világunkról, amelyben élünk. Ez a naiv elképzelés mindannyiunk szívében ott van: a gondoskodó államról, az emberrel törődő, az ember érdekeit szem előtt tartó humanista világról. Amely az egyik vívmánya a korunknak. Igazából hálásak vagyunk, hogy ebben a korban élhetünk, hisz nem élünk elnyomás alatt, nem élünk egy barbár világban, mint az elmúlt korok emberei, és őket sajnáljuk, és kicsit összeszorul a szívünk, ahogy nézzük ez elmúlt évszázadok, évezredek népeit, ahogy zsarnokság alatt, nyomorban, elnyomás alatt, kizsákmányolásban éltek. Ahogyan egy szűk elit hatalommal bíró vezetőinek egy kis csoportja újra és újra felülkerekedett a népen, és gyötörte őket, kihasználta őket, megölte őket. És mi hálásak vagyunk, hogy a szabadságban élünk, a 21. század fejlett nyugati civilizációjában, ahol mindezeket már magunk mögött tudhatjuk. Demokráciában – milyen csodálatos szó ez. Él bennünk ez az elképzelés, megtanították nekünk.

És még valamit megtanítottak, hogy ne kérdezzünk, legalábbis ne kérdezzünk komolyan. Megtanítottak még valamire, hogy ne nagyon gondolkozzunk. Gondolkozni nagyon fárasztó. Nem megy az neked, háborodj fel, ha gondolkoznod kell. Inkább kapcsold be a tévét, menj el moziba, bulizz egy jót, igyunk egyet, nyomjunk valami port. Mit tudom én, érezzük jól magunkat. Gondolkozni, kérdezni? Kinek van erre ideje? - Tudod te egyáltalán, hány órát dolgozom én egy nap? Tudod te, hogy hány gyerekem van? Tudod te, hogy milyen nehéz reggel fölkelni, nekilátni, mindent elkészíteni, a helyére rakni, visszaérni, összerakni, elmosni, kimosni, megcsinálni, ájultan bezuhanni az ágyba? Miről beszélsz? Milyen kérdéseket tegyek föl?

Aranyos vagy, pont azt csinálod, amit kell, jó kutyus, engedelmes jó kutyus. Ne gondolkozz, ne kérdezz, rohanj, és hidd el a mesét arról a világról, amely a legnagyobb jót hozza el neked! És amellyel szemben neked nincs felelősséged, és nincs is lehetőséged tenni semmit sem.

Miről beszélünk? Arról, hogy mindez nem igaz. Arról hogy a világ ebben a pillanatban is egy nagyon szűk hatalmi elit kezében van. Egy olyan hatalom kezében, amelyet mi nem ismerünk, amely sosincs ott a címlapokon, amelyről sosem beszél a rádió és a TV. Egy olyan hatalom kezében, amelyről nem kell többet gondolni, mint ami, de kevesebbet sem. Akiknek az országok vezetői, a kormányok csak bábok a kezükben. A tömegtájékoztatás, a média gyakorlatilag az ő úgymond propagandájukat hirdeti, egész pontos és terveztt üzenetek, egy óriási világméretű cél megvalósítására, amely világméretű cél egy egységes új világrend létrehozatala. Hallgasd meg az elnökök beszédeit! Hallgasd meg a terveket! Olvass utána, nézd meg, hogy csinálnak a világ nagyjai! Haladnak egy új kor felé, egy új rendszer felé. Amely, ha nagyon nyersen és leegyszerűsítve akarjuk ábrázolni, akkor semmi másról nem szól, mint az emberiség feletti hatalom megszerzéséről. Nem pénzről szól, mert ezeknek az embereknek minden pénz a kezükben van. Ők maguk a pénz, a pénz kibocsájtó – nem kell nekik több pénz. Hatalom kell, engedelmesség, a világnak egy olyan formálása, ahol minden úgy történik, ahogy ők szeretnék, minél kevesebb akadállyal.

Ehhez kell egy kormány, egy rendszer, amely egy kézben összpontosul. A nemzetek és a nemzetek szuverenitása akadály. Macerás őket rávenni arra, hogy megcsinálják, amit szeretnének. El kell venni tőlük az önbíráskodás, a szuverenitás, a saját törvényhozás jogát és lehetőségét. Globalizálni kell, egy kézbe kell összefonni mindent. Ez zajlik. És a módszer, amivel ez a változás gyakorlatilag létrehozható, az a probléma - válság - megoldás képlet. Tudniilik a módszer ennek az egységes rendszernek a létrehozására két fő irányban mehet. Az egyik az erőszak. Láttuk ezeket a próbálkozásokat a történelem során. A görög birodalom, a római birodalom, Sztálin birodalma, Hitler birodalma erőszakkal próbálta ugyanezt megcsinálni. A kommunista Kína erőszakkal próbált létrehozni egy totalitárius rendszer. És ezek a próbálkozások újra meg újra megbuktak.

Egy másik irányba kell menni, abba az irányba, ahol a leigázott nép nemcsak hogy elszenvedi azt, hogy leigázzák, hanem valójában kéri a leigázót, hogy igázzák le. Valójában egy problémára adott válaszként kell, hogy értelmezze az új világrendet, és nemcsak hogy eltűrje, hanem mint üdvözítő megoldást kell kérje, követelje, hogy aztán majd ő maga védje meg. Ez a módszer. Létrehozni egy válságot, amely válság maga olyan problémákat hoz elő, amelyek az embereket meggyötrik, megijesztik, és amelyeket látva az emberek elkezdenek választ követelni.

Vegyük 9/11-et. A terrorizmus megtámadta a nyugati civilizációt! A szabadságunk forgott kockán! Osama bin Laden az igája alá akarta hajtani az egész világot! Ledőlt a két torony, és mi félelemből felruháztuk a döntéshozóinkat olyan jogokkal, amelyekre sosem adtunk volna lehetőséget azelőtt. Kamerák mindenütt, arcfelismerő rendszerek, chippel ellátott útlevelek, jogosítványok. Gyakorlatilag a kontrollt, a személyiségi jogok határát olyan messzire toltuk ki, amennyire csak lehet. Hogy ők segítsenek megszabadítani minket a terrorizmustól.

Miközben 9/11 egy központilag létrehozott akció volt. Nem Osama bin Laden robbantotta fel az ikertornyokat, hanem a kormány, és az egész egy előre megtervezett manipulációs hadjárat volt. Csak nézzetek utána. Csak a tényeket kell összerakni, semmi mást. Egyszer oda kell nézni, egyszer kérdezni kell, és egyszer ki kell bírni, míg egy normális válasz jön. És utána lehetetlen elhinni, amit csak egyszerűen szajkóznak a médiában és a hírekben.

De megtanítottak minket, hogy ne kérdezzünk, ne gondolkozzunk. Most épp világválság van. Épp összeomlik Európa, Görögország. Mindannyian üres zsebbel mászkálunk, és rettegünk attól, hogy mit hoz a holnap. Mire vagytok kész ahhoz, hogy valaki újra pénzt, újra bőséget, újra kenyeret és cirkuszt ajánljon? Mibe fogunk beleegyezni azért, hogy ez a szörnyű válság ne tegyen minket teljesen tönkre? Egy kis idő még, és bármit odaadnánk, hisz eladtuk már magunkat a kényelemnek, eladtuk már magunkat annak, hogy csak legyen az élet ma jó, ma szép, és magasabb elvek, felelősség, kit érdekel? Csak hozzon valaki megint egy kis pénzt! Zajlik egy átalakítás. Ahol meg kell ijeszteni, sokkolni kell az emberiséget, hogy olyan korlátokat önként lépjen át, amilyeneket amúgy sose lépett volna át.

Olyan alapelvekkel neveltek fel minket, amelyek nem véletlenszerűek. Nem csak így esett, így puffant. Hanem ezek olyan elvek, amelyeket egy céllal tanítottak nekünk. És egy nagyon fontos elemét kell, hogy lássátok ennek a törekvésnek, és ez a hatalom megszerzése, az uralom gyakorlásának a lehető legintenzívebb módja. És ahhoz, hogy az uralmat gyakorolni lehessen, százmilliós, milliárdos pouláció felett, ahhoz annak a populációnak gyengének kell lennie. Gondolkodásra képtelennek, stresszeltnek, túlterheltnek, gyengének. (…) Ha a túlélésért fogsz küszködni, épphogy csak élsz, tökéletes alanya vagy ennek a rezsimnek. Engedelmes, sanyargatott, nyomorult rabszolga.

És ha azt gondolod, hogy ez az egész csa egy utópia, vagy egy buta összesküvéselmélet, hát kérlek, életedben először gondolkozz! Csak ennyi tegyél! Hagyd abba, hogy frázisokat puffogtatsz és visszhangzol vissza! Ez a módszere a médiának: frázisokat fröcsögni, tartalom nélkül. Gúnyolódik, cikiz, hangosan: hahaha, világkormány, hogy oda ne rohanjak! Attól, hogy valaki röhög rajta, az megváltoztatja a tényeket? Ne viccelj, tegyél fel komoly kérdéseket! Menj addig, amíg komoly válaszokat kapsz! Bökj rá a történelmünk egyes kis részleteire, és kérdezd meg, hogy mi van ott! Mi történt ott? Nem nem nem, ne rizsázz! Mi van ott, mi történt ott? Miért van ez? Hát csak úgy! Nem nem nem, állj állj állj! Miért van az ott? Hogy történt? Pontosan hogy történt?

És amikor ezt a kérdést felteszed, hallgass meg legalább három szélsőséget! Egyet baloldalt, egyet jobboldalt és egyet középről. És mindig kérdezd meg, hogy összhangban van ez a valósággal? Van ennek így értelme? Választ adnak-e a teljes képre?

Én sokat beszélek erről a könyvről. Sokat mondom azt, hogy hiszek benne, ez a könyv az első betűtől az utolsóig a valóságot írja le. Az igazságot határozza meg. Hiszek benne, sőt, inkább úgy mondom, hogy be tudom bizonyítani, hogy a világunk végső oka, a valóságunk végső oka egy személyes egységben és sokféleségben létező teremtő Isten. Aki szólt! Aki titkokat leplezett le a jelenről és a jövőről. És figyeljetek, azt, ami most történik a világunkban, azt több, mint kétezer évvel ezelőtt ő elmondta nekünk, hajszálpontosan le van írva, meg tudom mondani, mi fog történni holnap, holnapután és azután. Nem azért, mert valamiféle próféta volnék, hanem mert csak olvastam a könyvet. És eddig is bejött, és ezután is be fog jönni. Egy forgatókönyvet követünk, amely a szemünk láttára bontakozik ki. És te vagy a focipályán, a te életed a meccs. És van felelősséged. És van lehetőséged.”

A fent leírtak Schlingloff Sándor alábbi előadásának bevezetője.

Ha érdekel az egész előadás-sorozat, kattints ide!

Oktatni a párkapcsolatot? Ki hallott már ilyet?

Hahó! Van itthon valaki? Régen elmúlt már a sötét középkor, amikor a szülők döntöttek a gyerekek házasságáról! Tizenegy éve a XXI. században élünk, és mindenki tudja, hogy akkor jár a legjobban, ha ebben a kérdésben (is) a szívére hallgat, mert ami a szívben van, az a jó és az a lényeg! És akkor itt egy ódivatú pártocska, amelyik az oktatási rendszer keretében taníttatni akarja a „felelős párkapcsolatot”!

De térjünk vissza a lényegre, hogy mi is van a szívünkben? Milyen minták alapján formálódtak az elképzeléseink, pláne a vágyaink - akár a párkapcsolat tekintetében? A felmenőink, rokonaink, az iskola, a barátok, a munkahelyi élmények és tapasztalatok alakították ki a tudatos és nem tudatos meggyőződéseinket és hiedelmeinket. Biztosak vagyunk-e abban, hogy ezek hosszú távon támogatóak és eredményesek-e, vagy sem?

A válaszért nézzünk körül egy kicsit! Mondjuk a saját szüleink párkapcsolatát lemásolnánk-e? Vagy a barátunkét? Esetleg valamelyik kollégánkét? Egyik oktatónkét, vagy egy művészét, esetleg - na jó, ez kicsit vicces lesz - valamely médiaszereplőét? Egyszerűsítsük a kérdést! Láttunk-e egyáltalán egész életünkben olyan párkapcsolatot, amit abszolut mintaként állíthatnánk saját magunk elé? Ha igen, elkértük-e ennek a titkát, receptjét?

Tegye fel a kezét az (na jó, elég egy alig észrevehető fejrázás is), akinek a személyes válasza a fentiekre a NEM szócska lett! Nekik ajánlom figyelmükbe Schlingloff Sándor tanfolyamát (katt ide!), ami egy hónapja már folyik péntek reggelente 8 órától. A lemaradás könnyen pótolható, a részvétel díjtalan!