Zolesz blogja

„Van egy rendkívül naív elképzelés a társadalmunkról. A világunkról, amelyben élünk. Ez a naiv elképzelés mindannyiunk szívében ott van: a gondoskodó államról, az emberrel törődő, az ember érdekeit szem előtt tartó humanista világról. Amely az egyik vívmánya a korunknak. Igazából hálásak vagyunk, hogy ebben a korban élhetünk, hisz nem élünk elnyomás alatt, nem élünk egy barbár világban, mint az elmúlt korok emberei, és őket sajnáljuk, és kicsit összeszorul a szívünk, ahogy nézzük ez elmúlt évszázadok, évezredek népeit, ahogy zsarnokság alatt, nyomorban, elnyomás alatt, kizsákmányolásban éltek. Ahogyan egy szűk elit hatalommal bíró vezetőinek egy kis csoportja újra és újra felülkerekedett a népen, és gyötörte őket, kihasználta őket, megölte őket. És mi hálásak vagyunk, hogy a szabadságban élünk, a 21. század fejlett nyugati civilizációjában, ahol mindezeket már magunk mögött tudhatjuk. Demokráciában – milyen csodálatos szó ez. Él bennünk ez az elképzelés, megtanították nekünk.

És még valamit megtanítottak, hogy ne kérdezzünk, legalábbis ne kérdezzünk komolyan. Megtanítottak még valamire, hogy ne nagyon gondolkozzunk. Gondolkozni nagyon fárasztó. Nem megy az neked, háborodj fel, ha gondolkoznod kell. Inkább kapcsold be a tévét, menj el moziba, bulizz egy jót, igyunk egyet, nyomjunk valami port. Mit tudom én, érezzük jól magunkat. Gondolkozni, kérdezni? Kinek van erre ideje? - Tudod te egyáltalán, hány órát dolgozom én egy nap? Tudod te, hogy hány gyerekem van? Tudod te, hogy milyen nehéz reggel fölkelni, nekilátni, mindent elkészíteni, a helyére rakni, visszaérni, összerakni, elmosni, kimosni, megcsinálni, ájultan bezuhanni az ágyba? Miről beszélsz? Milyen kérdéseket tegyek föl?

Aranyos vagy, pont azt csinálod, amit kell, jó kutyus, engedelmes jó kutyus. Ne gondolkozz, ne kérdezz, rohanj, és hidd el a mesét arról a világról, amely a legnagyobb jót hozza el neked! És amellyel szemben neked nincs felelősséged, és nincs is lehetőséged tenni semmit sem.

Miről beszélünk? Arról, hogy mindez nem igaz. Arról hogy a világ ebben a pillanatban is egy nagyon szűk hatalmi elit kezében van. Egy olyan hatalom kezében, amelyet mi nem ismerünk, amely sosincs ott a címlapokon, amelyről sosem beszél a rádió és a TV. Egy olyan hatalom kezében, amelyről nem kell többet gondolni, mint ami, de kevesebbet sem. Akiknek az országok vezetői, a kormányok csak bábok a kezükben. A tömegtájékoztatás, a média gyakorlatilag az ő úgymond propagandájukat hirdeti, egész pontos és terveztt üzenetek, egy óriási világméretű cél megvalósítására, amely világméretű cél egy egységes új világrend létrehozatala. Hallgasd meg az elnökök beszédeit! Hallgasd meg a terveket! Olvass utána, nézd meg, hogy csinálnak a világ nagyjai! Haladnak egy új kor felé, egy új rendszer felé. Amely, ha nagyon nyersen és leegyszerűsítve akarjuk ábrázolni, akkor semmi másról nem szól, mint az emberiség feletti hatalom megszerzéséről. Nem pénzről szól, mert ezeknek az embereknek minden pénz a kezükben van. Ők maguk a pénz, a pénz kibocsájtó – nem kell nekik több pénz. Hatalom kell, engedelmesség, a világnak egy olyan formálása, ahol minden úgy történik, ahogy ők szeretnék, minél kevesebb akadállyal.

Ehhez kell egy kormány, egy rendszer, amely egy kézben összpontosul. A nemzetek és a nemzetek szuverenitása akadály. Macerás őket rávenni arra, hogy megcsinálják, amit szeretnének. El kell venni tőlük az önbíráskodás, a szuverenitás, a saját törvényhozás jogát és lehetőségét. Globalizálni kell, egy kézbe kell összefonni mindent. Ez zajlik. És a módszer, amivel ez a változás gyakorlatilag létrehozható, az a probléma - válság - megoldás képlet. Tudniilik a módszer ennek az egységes rendszernek a létrehozására két fő irányban mehet. Az egyik az erőszak. Láttuk ezeket a próbálkozásokat a történelem során. A görög birodalom, a római birodalom, Sztálin birodalma, Hitler birodalma erőszakkal próbálta ugyanezt megcsinálni. A kommunista Kína erőszakkal próbált létrehozni egy totalitárius rendszer. És ezek a próbálkozások újra meg újra megbuktak.

Egy másik irányba kell menni, abba az irányba, ahol a leigázott nép nemcsak hogy elszenvedi azt, hogy leigázzák, hanem valójában kéri a leigázót, hogy igázzák le. Valójában egy problémára adott válaszként kell, hogy értelmezze az új világrendet, és nemcsak hogy eltűrje, hanem mint üdvözítő megoldást kell kérje, követelje, hogy aztán majd ő maga védje meg. Ez a módszer. Létrehozni egy válságot, amely válság maga olyan problémákat hoz elő, amelyek az embereket meggyötrik, megijesztik, és amelyeket látva az emberek elkezdenek választ követelni.

Vegyük 9/11-et. A terrorizmus megtámadta a nyugati civilizációt! A szabadságunk forgott kockán! Osama bin Laden az igája alá akarta hajtani az egész világot! Ledőlt a két torony, és mi félelemből felruháztuk a döntéshozóinkat olyan jogokkal, amelyekre sosem adtunk volna lehetőséget azelőtt. Kamerák mindenütt, arcfelismerő rendszerek, chippel ellátott útlevelek, jogosítványok. Gyakorlatilag a kontrollt, a személyiségi jogok határát olyan messzire toltuk ki, amennyire csak lehet. Hogy ők segítsenek megszabadítani minket a terrorizmustól.

Miközben 9/11 egy központilag létrehozott akció volt. Nem Osama bin Laden robbantotta fel az ikertornyokat, hanem a kormány, és az egész egy előre megtervezett manipulációs hadjárat volt. Csak nézzetek utána. Csak a tényeket kell összerakni, semmi mást. Egyszer oda kell nézni, egyszer kérdezni kell, és egyszer ki kell bírni, míg egy normális válasz jön. És utána lehetetlen elhinni, amit csak egyszerűen szajkóznak a médiában és a hírekben.

De megtanítottak minket, hogy ne kérdezzünk, ne gondolkozzunk. Most épp világválság van. Épp összeomlik Európa, Görögország. Mindannyian üres zsebbel mászkálunk, és rettegünk attól, hogy mit hoz a holnap. Mire vagytok kész ahhoz, hogy valaki újra pénzt, újra bőséget, újra kenyeret és cirkuszt ajánljon? Mibe fogunk beleegyezni azért, hogy ez a szörnyű válság ne tegyen minket teljesen tönkre? Egy kis idő még, és bármit odaadnánk, hisz eladtuk már magunkat a kényelemnek, eladtuk már magunkat annak, hogy csak legyen az élet ma jó, ma szép, és magasabb elvek, felelősség, kit érdekel? Csak hozzon valaki megint egy kis pénzt! Zajlik egy átalakítás. Ahol meg kell ijeszteni, sokkolni kell az emberiséget, hogy olyan korlátokat önként lépjen át, amilyeneket amúgy sose lépett volna át.

Olyan alapelvekkel neveltek fel minket, amelyek nem véletlenszerűek. Nem csak így esett, így puffant. Hanem ezek olyan elvek, amelyeket egy céllal tanítottak nekünk. És egy nagyon fontos elemét kell, hogy lássátok ennek a törekvésnek, és ez a hatalom megszerzése, az uralom gyakorlásának a lehető legintenzívebb módja. És ahhoz, hogy az uralmat gyakorolni lehessen, százmilliós, milliárdos pouláció felett, ahhoz annak a populációnak gyengének kell lennie. Gondolkodásra képtelennek, stresszeltnek, túlterheltnek, gyengének. (…) Ha a túlélésért fogsz küszködni, épphogy csak élsz, tökéletes alanya vagy ennek a rezsimnek. Engedelmes, sanyargatott, nyomorult rabszolga.

És ha azt gondolod, hogy ez az egész csa egy utópia, vagy egy buta összesküvéselmélet, hát kérlek, életedben először gondolkozz! Csak ennyi tegyél! Hagyd abba, hogy frázisokat puffogtatsz és visszhangzol vissza! Ez a módszere a médiának: frázisokat fröcsögni, tartalom nélkül. Gúnyolódik, cikiz, hangosan: hahaha, világkormány, hogy oda ne rohanjak! Attól, hogy valaki röhög rajta, az megváltoztatja a tényeket? Ne viccelj, tegyél fel komoly kérdéseket! Menj addig, amíg komoly válaszokat kapsz! Bökj rá a történelmünk egyes kis részleteire, és kérdezd meg, hogy mi van ott! Mi történt ott? Nem nem nem, ne rizsázz! Mi van ott, mi történt ott? Miért van ez? Hát csak úgy! Nem nem nem, állj állj állj! Miért van az ott? Hogy történt? Pontosan hogy történt?

És amikor ezt a kérdést felteszed, hallgass meg legalább három szélsőséget! Egyet baloldalt, egyet jobboldalt és egyet középről. És mindig kérdezd meg, hogy összhangban van ez a valósággal? Van ennek így értelme? Választ adnak-e a teljes képre?

Én sokat beszélek erről a könyvről. Sokat mondom azt, hogy hiszek benne, ez a könyv az első betűtől az utolsóig a valóságot írja le. Az igazságot határozza meg. Hiszek benne, sőt, inkább úgy mondom, hogy be tudom bizonyítani, hogy a világunk végső oka, a valóságunk végső oka egy személyes egységben és sokféleségben létező teremtő Isten. Aki szólt! Aki titkokat leplezett le a jelenről és a jövőről. És figyeljetek, azt, ami most történik a világunkban, azt több, mint kétezer évvel ezelőtt ő elmondta nekünk, hajszálpontosan le van írva, meg tudom mondani, mi fog történni holnap, holnapután és azután. Nem azért, mert valamiféle próféta volnék, hanem mert csak olvastam a könyvet. És eddig is bejött, és ezután is be fog jönni. Egy forgatókönyvet követünk, amely a szemünk láttára bontakozik ki. És te vagy a focipályán, a te életed a meccs. És van felelősséged. És van lehetőséged.”

A fent leírtak Schlingloff Sándor alábbi előadásának bevezetője.

Ha érdekel az egész előadás-sorozat, kattints ide!