Péter fiam Lél barátjával megnyerték az 5. Kékpántlika vitorlásversenyt (a balatoni Kékszalag ifjúsági változztát) a 420-as hajóosztályban és összetettben is! A fenti videón a 18. számú hajóval 3:13-tól láthatóak verseny közben, és a végén még interjút is adnak!
Tag Archive for 'Peti'
Azoknak, akiket érdekel, leírom, milyen egy apának egyedül három napot eltöltenie a gyerekeivel. Nem az első ilyen alkalom ez, nem is világszenzáció, de azért - mint olvashatjátok - kihívás a magamfajta számára.
Péntek este későn értünk haza, én szombaton 9-kor keltem. Addigra a fiúk már túl voltak a betevő számítógépes játékukon. Reggeli után felvettünk egy barátot a kocsival, és a serdülők kosármeccsére mentünk, ahol Peti is játszott. Onnan haza ebédelni, utána Istvánt lefektettem. Csak az ébredésekor vettem észre, hogy nem kapott pelenkát, és iszonyúan összepisilte az ágyát. Gyors zuhanyoztatás, majd elmentünk a felnőttek kosármeccsét is megnézni, utána haza és vacsora. Némi vadulást követően, 9 óra után sikerült lefektetni őket, és végre magamra maradtam.
Vasárnap délelőtt a reptérre mentünk. Petinek a sültkrumpli evés tetszett a legjobban (nem tudta megállni, hogy már a pénztárnál, fizetés közben ne tömje a szájába). Andrisnak az, hogy Peti ráült egy poggyászkocsira és így száguldoztak az emberek között az előcsarnokban. Istvánkának végre az tetszett, amiért mentünk: a repülők és a körülöttük lévő kiszolgáló járművek mozgása. A két nagyobbik fiú este nyilatkozott, hogy minden lecke kész. Megnéztünk a youtube-on néhány Mézga Géza-videót, majd fél 10 körül eszükbe jutott, hogy mégis van lecke holnapra…
Hétfőn reggel időben beértünk az iskolába, játszodába. Peti délelőtt telefonált, hogy a matek házi feladatát lehetőleg vigyem utána, mert az reggel valahogy elmaradt tőle. Andris otthon felejtette a szemüvegét és ennivalót sem vitt, pedig hétfőn nem bent ebédel - a tanító néni megkért, hogy figyeljünk jobban a gyerekre. Amikor harmadszorra jártam meg a Pomáz-Szentendre távot, és az utcánk aljára értünk, Andriska észrevette, hogy a kosárfelszerelése a másik iskolában maradt, ahol Petire vártunk, így negyedszer is megfordultunk.
Visszagondolva ezekre a napokra azt hiszem, hogy velük csak a „jelenben” lehet együtt lenni. Odaszánva az időmet és a figyelmemet, amit sokszorosan meghálálnak. És az élmények velük sokkal intenzívebbek, mint a komoly felnőttekkel.
Peti fiam a minap azzal állított haza, hogy a saját pénzéből vesz a barátjától egy gördeszkapályát a mini-gördeszkájához, és megkérdezte, mit szólok hozzá. Ha kell, vedd meg, mondtam neki. Aztán kitalálta, hogy inkább nem veszi meg, hanem maga készít egyet, sőt, többet, és majd ő fogja árulni, és keresni az üzleten. Ehhez kért tőlem segítséget, amire örömmel igent mondtam. Milyen jó, hogy saját kezdeményezésére 11 évesen vállalkozói tapasztalatot szerezhet a maga köreiben. Rajzban szépen megtervezte a szerkezetet, és precízen összeszedte, milyen anyagokra lesz szükség. Külön kiemelte, hogy ÉSZ-re is szükség lesz! Minden reggel emlegeti a tervét, sokat gondolkodik rajta. Utoljára például ezt kérdezte: apa, a vállalkozás kockázatos dolog, ugye!?
Ma volt az utánpótlásnak rendezett évadzáró háziverseny a csopaki Kereked Vitorlás Klubban, melyen a fiaink derekasan helytálltak. Andris a bronzcsapatban negyedik lett a kilenc indulóból, Peti pedig az ötfős versenycsapatban a harmadik helyet küzdötte ki magának. Alább az eredményhirdetés képei.
Peti fiunk nagyon várta már, hogy rendszeres zsebpénze legyen. Most végre lett neki. Hosszas megbeszélés előzte meg a dolgot, ugyanis mi, szülők nem teljesen értettünk egyet a megvalósítás mikéntjében. Végül egy heti alapösszegben és efelett a tanulmányi eredményétől függő, előre rögzítetten kalkulálható bónuszban állapodtunk meg hárman. Úgy gondolom, nem elég a gyerekeket egyszerűen a pénz gyűjtésére és elköltésre megtanítani, de a megszerzés módját is érdemes megfelelő időben megismertetni velük.
Most egy kicsit dicsekszem. Ezt mondta ma a nagyfiam: azt szeretem benned, hogy te legalább betartod a szavadat! Nagyon szeretlek téged! Látod, milyen jó apuka vagy!
Tagnap este elvittem a nagyfiamat egy spéci kosárlabda edzést megnézni; a csapatának idősebbik korosztálya számára tartott edzést egy amerikai vendég-edző, Christopher Jason Donnelly. Nem vártam semmi különöset tőle, mit akar itt egy amerikai a magyar fiúknak mutatni, a szuper szerb edzőiknek meg pláne. Náluk jobban senki sem tud küzdeni, úgy, mint egy igazi partizán.
Megjött az amerikai edző, a repülőtérről egyenesen Szentendrére, gyorsan átöltözött és már kezdte is. Folyamatosan beszélt (inkább kiabált), nagyon erőteljesen gesztikulált és olyan szuggesztíven magyarázta a technika mögött meghúzódó elméletet, hogy öröm volt hallgatni. Ameddig nem értették meg a fiúk a gyakorlatok lényegét, addig percenként leállította őket, maikor ráéreztek, azonnal megdicsérte őket és pacsizott velük. Tapsoltatta őket az elején, közepén és végén, és láss csodát, senkinek nem volt furcsa a dolog.
Beszélgettem Peti egy sporttársának anyukájával, akivel megállapítottuk, hogy nagyon komoly élmény lehet ez a gimis korosztálynak, akiknek ilyen profi kezelésben valószínűleg nem volt még részük. Na jó, egy sztár-edzőről beszélünk, de micsoda különbséget jelent az esélyek terén, ha valakit egy ilyen edző edz, mint ha egy középszerű vagy éppen egy gyenge. Profizmust profi oktatótól lehet tanulni, ezt tegnap este mindenképpen adott volt. (a fent mellékelt fotó csak illusztráció)
Afterpost: szkse-sajtokozlemeny-090511
Andris mellett természetesen Peti is ír blogot. Meglátjuk, mennyire lesznek a kitartóak, én drukkolok mindkettőjüknek… Mindenesetre kommenteljetek náluk, én aztán tudom, mennyire jó is az!
Meghallotta ma Peti fiam, hogy kérdeztem Orsitól, tud-e adni egy kis készpénzt. Rögtön felajánlotta - nem először -, hogy ő azonnal kölcsönadja az összes zsebpénzét. Mondtam neki, hogy erre nincsen szükség, mert meg tudom oldani máshogyan is. De csak erősködött, hogy fogadjam el, szívesen adja. Mondtam nem.
Aztán a kocsiban újra megkérdezte, mielőtt kiszállt volna az iskola előtt, hogy ne adjon-e mégis kölcsön nekem, nem gondoltam-e meg. Mondtam ok. Benyúlt a táskájába, és számolatlanul odaadta az összes pénzét, a kis fémdobozával együtt. Szuper fiacskám van, így kell ezt csinálni!
Egy büszke apa által bemásolt idézet a Szentendrei Kosárlabda SE elnökének ma keltezett e-mailjéből:
A legfiatalabb szentendrei kosárlabdázók 2008. november 30-án vasárnap, a Budapest XV ker. Pattogós utcában két mérkőzést játszottak, melynek egy győzelem és egy vereség lett az eredménye.
Szentendrei Kölyökfarkasok – Római Parti Hősök 34 – 61
Pasaréti Amazonok – Szentendrei Kölyökfarkasok 43 - 45
Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Bonifert Péter, aki a két mérkőzésen egymaga 40 pontot dobott és ezzel a teljesítménnyel a dobólista 5. helyére kapaszkodott fel 498 játékost jegyeznek a bajnokságban. Reményeink szerint, a tíz éves Péterben az idei bajnoki évad pontkirályát tisztelhetjük majd.
Dr. Kovács Ferenc
a Szentendrei Kosárlabda SE
elnöke
Gratulálok az én Nagyfiamnak, csak így tovább!!!
A hangulat megidézésére hallgassátok az edzőjük, Karaicic Bogdan csapatát buzdító dalát: hajra-szkse
Péterkém saját készítésű posztere a témában: 2008-szkse-peti-poszter
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali