Zolesz blogja

A BRFK július 5-i melegfesztivált betiltó, majd politikai nyomásra mégis engedélyező határozatai, az ezzel kapcsolatos nyilatkozat-háborúk is mutatják, nincs társadalmi egyetértés a homoszexualitás, illetve annak létező és lehetséges megjelenési formái megítélésében.

Általánosságban kimondható, hogy a meleg szervezetek az egyneműek együttélésének társadalmi elfogadtatásáért küzdenek. Ma ott tart a folyamat, hogy hangadóik az egyneműek számára is követelik a jogalkotótól a ma még csak a különneműek számára elérhető házasság és az örökbefogadás jogintézményét. A melegfelvonulás idei jelszava: „Egy család vagyunk”.

Nagyon meglepett, hogy éppen a pride.hu első magyar LMBT portál (LMBT = leszbikus meleg biszexuális transznemű) idézett továbbgondolásra érdemes véleményeket. Igaz, kritikával illetve a gazdáikat (”öngyűlölő buzik”), történetesen egy internetes pornóoldalt, illetve Szetey Gábort:

„Nem a holtomiglan a fontos, hanem az együttélésnek az elfogadása. A házasság nem két azonos nemű közötti kapcsolat, hanem a család szent kötelékének pecsétje. Az együtt élésnek az élettársi kapcsolat pontosan tökéletes formája. Annak elfogadtatása, mint házassággal azonos jogok, az egy igazán reális cél, mellyel bárki azonosulni tudna.” (HotBull)

„Az ironikus a dologban az, hogy Szetey Gábor maga is osztotta véleményüket (ti. a „normális, hétköznapi melegekét”), miszerint a buzikat törvényi szinten kell elkülöníteni; és nem azért, mert nem látott pillanatnyi politikai esélyt a házasságra, hanem mert a melegházasság szerinte sérti azokat, akik a házasságot szentségnek tartják. Velük együtt maga is kifogásolhatónak vélte a felvonulást, amelyen nem vett részt.”

Azt hiszem, senki nem akadályozhatja meg, hogy két felnőtt korú, egynemű ember összebútorozzon, polgárjogi szerződést kössön egymással, és „éljen, mint hal a vízben”. Nyilvánosan - lehetőség szerint - fogják vissza magukat, de ez sem követelés, csak kérés lehet, a jó ízlés jegyében, és persze a különneműek felé is.

Ezzel együtt vegyük észre, hogy a természet évmilliók óta nem a homoszexualitás zsákutcájától ment előre. Ellenkezőleg, a heteroszexuális szülők minden jelentős kultúrában intézményesített házassága, és az így létrejövő családok, a közös gyermekek biztosították a nemzetek fennmaradását, a társadalom folyamatos, egészséges megújulását és a munkaerő újratermelését. Az egyénnek az emberiség, a társadalom vagy más szóval a nemzet felé erkölcsi kötelességei, tartozásai vannak. Ezt sokféle módon lehet teljesíteni, de talán a legáltalánosabb és összességében a legfontosabb, hogy önmagunk idővel megüresedő helyére életrevaló utódokat állítsunk.

A homoszexuális emberek, párok sok módon lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak, beleértve az emberekkel való törődés számos formáját is. De nem vállalnak részt a társadalmat alkotó utódok újrateremtésében, illetve kapcsolatuk bármilyen jogszabály mellett vagy ellenére sem adná célszerű példáját a házasság vagy a család modelljének. Határozott véleményem, hogy a jogalkotásban üldöztetés esetére átmenetileg akár túlvédelmet is lehet adni az LMBT embereknek. De a meleg kisebbség, annak egyes szervezetei, és némely politikus így-úgy levezetett érdekeinek és érveinek ne rendeljük alá, ne maszatoljuk össze az emberiség talán legfontosabb alapértékeinek fogalmait: itt és most a házasságot és a családot.

ui: kölön köszönet Pásztor Tibornak, a feltörekvő balliberális politikusok közül a kedvencemnek, aki a blogján belinkelte és így felhívta a figyelmemet a pride.hu internetes oldalra

afterpost: a HetiVálasz 2008. június 5-i számában Egy esküvő, négy temetés címmel László Dóra cikke kapcsolódik a témához (amit én az újságnak csak a papíros változatában találtam meg)

afterpost 2: jó elég…