Irigyeljük-e a fiatalokat?

Páger Antal színésznek tulajdonított a mondás: „Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő!” A HetiVálasz összefoglalója szerint, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által megrendelt ifjúság2008 kutatás eredményei alapján a 15-29 év közötti fiatalok nem ismerik a múltat, szoronganak a jelen miatt és ennél már csak a jövőtől félnek jobban. Kádár idején jobb volt - mondják azok, akik akkor még talán nem is éltek. Szó sincs lázadásról, világmegváltásról, a 70%-uk elfogadja a szülei értékrendjét (1970-ben csak egyharmaduk nyilatkozott így). Mindeközben a szülők nem tudnak stabil viszonyítási pontokat áthagyományozni: a megkérdezettek 75%-a nyilatkozik úgy, hogy alig tud eligazodni az élet dolgaiban. Így a nehéz kérdésekre is egyszerű válaszokat adnak. 2004-ben még a fiatalok 1/3-a, 2009-ban már a 2/3-a vélekedett inkább negatívan a rendszerváltás óta eltelt időszakról.

A kilátástalanságot növeli, hogy sok fiatal most szembesül azzal, hogy a nehezen megszerzett diplomája értéktelen a piacon. A szülők motiválták a fiatalokat: „menj, és tanulj tovább, szerezz diplomát és akkor majd lesz munkád!”, aztán kiderül, hogy ez átverés.

A legújabb kommunikációs csatornákon magabiztosan mozgó az információt ezer helyről beszerző fiatalok komolyan befolyásolhatóak, és az önértékelésük sincsen rendjén, az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. 1980 és 2006 között az egyetemisták 3,5-4 ezer szóból álló szókincse 1800-ra csökkent, a harminc évvel ezelőtti szakmunkások szintjére.

A felsőfokú oktatás válságáról írt cikket Lánczi András filozófus, egyetemi tanár a Magyar Nemzetbe (Új szél), többek között a következőket:

Sokan azt hitték, hogy az egyetemnek az a feladata, hogy a „tudásalapú társadalom”, a „piacképes diploma” és más hasonló jelszavak jegyében az önképét rendelje alá a külső hatásoknak, és nem az egyetem eszméjének, hanem különböző - politikai, társadalmi, vállalkozói - igényeknek és elvárásoknak kell megfeleljen. Az egyetem eszméje az európai kultúrában a szabad ember nevelése volt, a tudás és a morál eredetileg összetartozó fogalmak, a tudás, a tudomány pedig az egész megértésére irányult. A mai egyetem viszont a tudást a moráltól elválasztva szemléli, az egész megértése a tudás növelésének akadályaként bélyegződik meg, a gondolkodás pedig leegyszerűsödött a tudás alkalmazásának belátására. Az egyetem eszméje jó ideje nem a szabad ember nevelése, hanem munkaerő képzése és az idegen szempontoknak való engedelmeskedés. A hallgató megmunkálandó tárgy, kulturálisan semleges vagy kultúra nélküli lény, akinek nem lehet más célja, mint elhelyezkedni a világ valamely pontján. Lassan az egyetem nem tudja megmagyarázni, miért is van rá szükség, hiszen az, hogy piacképes tudást nyújtson, megvalósíthatatlan.

Újra össze kell kapcsolani a tudást és a morált. Kultúránk belső kritikusai lssan már 100-150 éve mondják, hogy az európai ember nem azért van válágban, mert erkölcsi szabályokat szeg meg, hanem mert tagadja az ilyen szabályok igazolható létezését.

0 Responses to “Irigyeljük-e a fiatalokat?”


  1. No Comments

Leave a Reply