Ez volt az első gondolatom a kínai tervekkel kapcsolatban, hogy sosem látott méretű megapoliszokat hoznának létre „az emberek jobb ellátása érdekében”:
„Az ötlet az, hogy az integráció után a városok lakói könnyedén utazhatnak majd, és igénybe vehetik az egészségügyi és egyéb létesítmények szolgáltatásait” – mondta Ma Xiangming. (…) „A tervezők szerint 85 százalékkal csökkennek majd a telefonköltségek, fejlődnek majd az iskolák és a kórházak. (…) A lakók megválaszthatják majd, hol vesznek igénybe egy szolgáltatást. Például az internet segítségével kiválaszthatják majd a legkevésbé forgalmas kórházat.”
És ez még csak a kezdet! Az évtized végére Kína úgy tervezi, hogy még több embert költöztet városokba, 50-100 milliós és kisebb, 10-25 milliós városi zónákat hozva létre. Északon, a Bohai gazdasági körzet lakossága akár a 260 millió főt is elérheti majd.
Akikkel én beszéltem Sanghajban, azok szívük mélyén utálták a nagyvárost annak embertelen volta miatt. Hogy mi lesz Kínában az emberekkel az elkövetkező években, én nem tudom…
Afterpost: kiakasztotta a mutatókat a pekingi szmog
Afterpost 2: Kína: ez nem más, mint egy adósságcsapda (2.rész)
0 Responses to “Amikor a sztrádán mindenki szembe jön…”
Leave a Reply