Zolesz blogja

„Egymásra mutogatnak a bankok és az értékbecslők, amikor az a kérdés merül fel, hogy miért haladja meg a hiteltartozások jelentős része a jelzálogként felajánlott ingatlan értékét.” - irja a Magyar Nemzet.

A banki felelősség elhárítása több szempontból is sántít. Még akkor is, ha biztosan voltak a hitelfelvevők érdekében elkövetett értékbecslői csalások. Ugyanis:

1, A hiteligénylők által fizetett értékbecslések elkészítésével olyan értékbecslőket kellett (volna) megbízni, akik előzetes vizsgálat után egyenként jóvá lettek (volna) hagyva. A kirívó hibákat elkövetőket a körből eleve ki kellett (volna) zárni.

2, A benyújtott értékbecsléseket egyenként felül kellett (volna) vizsgálni formai és tartalmi szempontból is, érdemben vizsgálva a körülményeket, az értékbecslés logikai levezetését és a becsült piaci értéket is.

3, Valamint már kizárólag banki hatáskörben kellett (volna) döntést hozni arról a kötelező biztonsági tényezőről, amely az elfogadott piaci érték és az ennek fedezetével elérhető hitelösszeg közötti csökkentő tényezőt határozta (volna) meg.

(A hiteligénylő személyének hosszú távú hitelképessége banki vizsgálatával most nem is foglakozom.)

Az értékbecslésekben megjelölt piaci érték elfogadott bizonytalansági foka valahol a 10% körül mozgott. Ehhez képest a bankoknak többtíz százalékos diszkonttal kellett volna ezt csökkenteni, tehát a fedezeti érték az ingatlan értékének 60-70%-a kellett (volna) legyen. Az ingatlanok általános értékvesztése ezt a mértéket (egyelőre) nem lépte át. Ahol mégis (akár a specáilis lokáció, az funkció vagy a műszaki állapot miatt), na ott egyáltalán nem is szabadott volna hitelt nyújtani.

Banki leányvállalat korábbi alkalmazottjaként - egyebek mellett és részben - értékbecslés-felülvizsgálattal is foglalkoztam, így nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy a válság kezdete előtt milyen volt általában a banki hozzáállás a fenti kérdésekhez. A vezetők (is) érdekeltek voltak a gyors és minél nagyobb mértékű hitelkihelyezésben, ugyanis ezek össz-volumene után kapták a bónuszukat - évente. És itt a hangsúly az „évente” szón van! Ugyanis az egy-két évtized futamidőre kihelyezett hitelállomány után járó bónuszt a következő év elején számfejtették az alsószintű dolgozóktól a vezérigazgatóig mindenkinek. Aki pedig egy éven belül van motiválva, az nem fogja egy-két évtized távlatában vizsgálni az általa intézett hitelkihelyezés kockázatait.

Megkockáztatom, hogy Magyarországon a korábban megszokott banki eredmények elmaradását talán jórészt nem is annyira a bankadó, mint esetleg a korábbi helytelen üzleti magatartás veszteségei okozzák. Egyes kereskedelmi bankoknál néhány éve hatalmas arányú fluktoáció indult meg az alkalmazottak körében. A távozókat persze a még maradók szép számban be is perelik - ideig-óráig mentendő a saját munkaviszonyukat és felelősségüket.

Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint a hitelek jelentős részének ingatlan-fedezeti hiátusa mögött nagyobbrészt banki felelősséget kell keresni, amelyet csak felszínre hozott, de nem okozott a válság. Maguknak csinálták, kapzsi mohósággal.