Archive for the 'adósságválság' Category

Láncraverve lefelé

Published
by
zolesz
on 2015. augusztus 15., Szombat
in adósságválság, globális válság, gondolkodom, gratula, jövő and pénzvilág
. 0 Comments

Az elmúlt évtizedekben a görög vezetők és az elit felelőtlenségeinek sorozata matt az ország minden határon túl eladósodott. 2015 év elején új Sziriza-kormány alakult, akik szabadságharcot hirdettek a hitelezőik szorítása ellen. A próbálkozások kezdeti lendülete később bizonytalankodásba ment át, majd a hitelezők előtti, teljes kapitálációhoz vezetett. De mi is folyik itt igazából?

A kőkemény feltételek mögött egészen biztosan van egy politikai szándék is: az európai kormányok meg akarják mutatni a világnak és saját választóiknak is, hogy nem lehet kitáncolni a korábban rögzített feltételekből. Ha a Sziriza átvitte volna eredeti ígéretét, akkor

  • minden eddigi megszorítást végigvivő európai kormány impotens sanyargató baromnak tűnne választói előtt, és a minden szigorú szabályt felmondni akaró euroszkeptikusok nyernek legközelebb,
  • az eddigi görög mentőcsomagokra garanciát vállaló európai kormányok elbuknák a pénzüket, ha az új görög mentőcsomag nem jönne össze, hiszen Görögország azonnal fizetésképtelenné válna,
  • az egész eurózóna veszélybe kerülne, mert senki se bízna többet működőképességében.

Ezért politikailag eleve lehetetlen vállalkozás volt a Sziriza harcos ellenállása. Senkinek sem volt érdeke az EU-ban, hogy a görögök könnyebb helyzetbe kerüljenek, és közben ne ígérjenek együttműködést. A görög kormány egyetlen okból megy alá mégis ezeknek a feltételeknek: Rájöttek, hogy nem tudják megoldani a kilépést az eurózónából, nem tudnak saját pénzre átállni, mert abból még több gondjuk lenne, mint a totális nemzetközi ellenőrzésből. (Forrás: 444.hu)

Valóban, Görögországban egyrészt példát statuálnak, másrészt egy globális kísérletet folytatnak a nemzetközi hitelezők. A példa azt mutatja meg minden adós államnak, hogy lehetetlen kiugrani a hitelekből, azonban benne maradni - legalábbis egy darabig biztosan - elviselhető. A helyzet azonban nyilvánvalóan nem fenntartható, és Görögország eladósodottsága tovább fog nőni, újabb és újabb válságok fogják követni egymást. A nyílt gazdasági összeomlás csak idő kérdése, és ekkor olyan dolgok fognak következni, amelyekre még nem volt példa

Mivel Görögország az eurozóna része, így egyebek mellett érvényes rá az ESM, azaz az Európai Stabilitási Mechanizmus elnevezésű nemzetközi szerződés. Amely szerint a többi eurózóna tagállamnak összeomlás esetén náhány napon belül pénzügyi segítséget kell nyújtaniuk a bajba jutott tagország felé. Ez a problémát nem fogja megoldani, azonban mint egy vírust, gyorsan szét fogja terjeszteni a többiekre is. A gazdaságilag bedőlő ország(ok) nemzeti vagyona szépen elindul a hitelezők felé, melyhez pedig az egyes államokban régen ratifikált IMF-törvények nyújtanak majd megfelelő jogi környezetet.

Mindez ellen egyébként, elvileg lehetne védekezni, de a helyzet olyan, mint a vödörben tárolt rákoké: a menekülőket nem hagyják kimászni a többiek, ezáltal egyik sem menekülhet. Ha meg is választanak egy a rendszeren kívülről jövő kormányt, amelyik tényleg belefogna a szabadságharcba, a saját választóik buktatják meg őket a leghamarabb, ugyanis nem vállalják már az ezzel járó feszültséget sem, nemhogy a kézzelfogható kellemetlenségeket.

Régi mondás, nem én fogalmaztam meg először, de nagy igazságnak tartom: a modern ember (értsd: a társadalom) a kívülről nyújtott biztonságért és kényelemért bármit hajlandó feladni: a szabadságát is felcseréli annak a látszatára. Csak idő kérdése, hogy a globális rendszer mikor falja fel önmagát, illetve fordul át egy új korszakába. Egy új világrendbe, ami nem lesz jobb, hanem rosszabb lesz. Azt hiszem, a dolgoknak menthetetlenül így kell lefelé menniük, és ezen senki emberfia nem váltpztathat. Egészen addig, amíg Valaki be nem avatkozik olyan erővel, amihez foghatót sosem látott még működésben a világ :-)

A földtörvényről

Published
by
zolesz
on 2013. június 18., Kedd
in EU, Magyarország, adósságválság, gazdaság, globális, gondolkodom, ingatlan, mezőgazdaság, politika and pénzváltók
. 1 Comment

Napokon belül szavazhatnak az új földtörvényről a Magyar Parlamentben. A tőke szabad áramlása egy európai úniós alapelv, ami miatt tagállamként a külföldiek termőföldvásárlását lehetővé kell tenni. Lehet ezt még egy darabig bizonyos feltételekkel nehezíteni, húzni-halasztani, de az euroatlanti szövetségi rendszerben ez megkerülhetetlen.

És ezen a ponton rá kell térnünk a magyar mezőgazdaság jövőjének kérdésére. Tudni kell, hogy csak (kevés) idő kérdése, hogy az EU és az USA egyetlen szabadkereskedelmi övezetként fog funkcionálni. Az erről szóló tárgyalások megkezdését a most folyó G8 csúcstalálkozón már bejelentették. Ez az egyezmény, amikor megköttetik, nagyobb jelentőséggel lesz a világgazdaságra, mint az összes többi hasonló globális kereskedelmi egyezmény együttesen.

Az USA évek óta ostromolja az EU piacát a génmódosított terményeivel és vetőmagjaival. A GMO EU általi elvi elutasításán a rést éppen a szabadkereskedelmet akadályozó szabályozók politikai tarthatalansága ütötte. Úgy tűnik, a politika ki van szolgáltatva a gazdasági érdekeknek. Szabadkereskedelmi megállapodás esetén még kevésbé tudnak majd érvényre jutni a gazdaság rövidtávú érdekeivel ellentétes, hosszútávú érdekei az embereknek.

Nekem van egy más természetű nagy félelmem is a föld idegen tulajdonba kerülése lehetőségével kapcsolatban. És ez nem is a külfödli magánszemélyek elvileg korlátozott földszerzése. Hanem az, hogy a bankok, és pláne az IMF, valamint az ESM számára nincsen határa a földszerzésnek. A nemzetközi szerződések sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a nemzeti vagyonra nézve, mint a külföldi magán- vagy jogi személyek. Lássuk miért:

Az IMF 1982-ben, törvényerejű rendeletben kihiretett Alapokmánya 9. cikke az IMF számára Magyarországon többek között a következő kedvezményeket biztosítja. Az IMF korlátlan vásárlási joga az országban - termőföldre is! Az IMF mentessége a nemzeti hatóságok, bíróságok eljárásai alól Magyarország területén, ő viszont bárkivel szemben kezdeményezhet eljárást a magyar bíróságon. Az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek, illetve az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető bármely magyar hivatal vagy hatóság részéről. Az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól Magyarországon. Az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon. Az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon. (A fenti linkre kattintva ellenőrizhetőek ezek az állítások.)

Az ESM 2012-ben ratifikált nemzetközi szerződése jogállás, kiváltságok, sérthetetlenség 6. fejezet 32. cikkely 2-4 pontok és 35. fejezet 1 pont: Az ESM rendszer teljes jogképeséggel rendelkezik, hogy: - megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett - szerződéseket kössön - megjelenjen a bíróság előtt - olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák. Az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond erről a jogáról. Az ESM vagyona, finanszírozási eszközei bárhol és bárki által is működtetettek sebezhetetlenséget élveznek bármilyen házkutatás, lefoglalás, elkobzás, kisajátítás, vagy bármely más végrehajtói, birói, közigazgatási és jogalkotói intézkedés alól. Az ESM érdekében az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.

Az IMF felé már most, az ESM felé majd (talán) csak az euroövezeti tagságunk esetén leszünk visszafizethetetlenül eladósodva. A fenti kiváltságok mellett a hitelezőink jóindulatára vagyunk szorulva, ami az álmoskönyv szerint nem jó dolog. A hiteleknek hívott minél nagyobb befektetések, és az azok mögötti, minél erősebb biztosítékok rendszere mára szorosan behálózott minket. Jogalkotásunk nem szabad, hiszen idegen érdekeknek kell megfeleljenek az új törvényeink is. Ellenkező esetben a korábban elfogadott, nemzetközi joganyag vonatkozásában „kötelezettségeket szegünk”.

Nem kétséges, hogy most, a földtörvény kapcsán nem elég „csak” magáról a földtörvényről beszélni. Itt egy nemzetközi szerződésekkel operáló gyarmatosító szándékkal állunk szemben, amelynek egyes elemei külön-külön aligha értékelhetők. A már korábbi rendszerbe kell harmonizáltan beilleszteni minden új jogszabályunkat, beleértve a mostani földtörvényt is. Ezért Magyarország globalizálódott világunkban elfoglalt, egyre kiszolgáltatottabb helyzetét rendszerszinten kell vizsgálni, és nem annak részleteiről, hanem a fenntartásáról dönteni.

Ciprusi demokrácia…

Published
by
zolesz
on 2013. március 26., Kedd
in EU, adósságválság, gratula, politika and pénzváltók
. 0 Comments

„Nincs egyéb alternatíva, mint kiszabadítani Ciprust a trojka és a memorandum szorításából,” nyilatkozta Yiannakis Omiru, házelnök.

Omiru kifejezte meggyőződését, hogy nincs az a főügyész, amelyik ne akarná kivizsgálni egy független bizottság által feltárható bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy ki felelős az ország gazdaságának tönkretételéért és a bankszektor összeomlásáért.

Omiru beszélt a trojka követeléseiről, amelyek szerinte idővel meg fognak sokszorozódni és Ciprust a létező legrosszabb fajta gyarmattá minősítik.

„Azt üzenem Ciprus népének, hogy nincs más út, nincs más mód kiszabadítani (az országot) a trojka és a memorandum szorításából.”

Hozzátette, hogy nyilván „ez az út áldozatokat követel majd… de a trojka és az EMS elhagyásával biztosíthatjuk nemzeti függetlenségünket, szuverenitásunkat, erkölcsi integritásunkat és gazdasági függetlenségünket.”

„Amennyiben kötjük magunkat a trojkához és a memorandumhoz, Ciprus sorsa meg van pecsételve és az országnak nincs jövője,” mondta Omirou.

Afterpost: Mégis itt az államcsőd?

Az EU új, 7 éves költségvetés-tervezetének margójára…

Published
by
zolesz
on 2013. február 18., Hétfő
in EU, Magyarország, adósságválság, globális, gratula, politika and pénzváltók
. 1 Comment

A parlament tavaszi ülésszakának kezdetén tájékoztatást kaphattunk a miniszterelnöktől az EU új, hétéves költségvetésének tárgyalásain elért magyar sikerről: (ha hiánytalanul le tudnánk majd hívni, akkor) többet kaphatunk, mint amennyit be kell fizetnünk. Az ellenzék elsősorban az átszámítási árfolyamot vitatta, ami persze csak technikai kérdés. Azonban még az euroszkeptikus Jobbik elnöke sem mondta el ott akkor azt, hogy a bevételeink és kiadásaink szaldója valójában hogyan is számolandó.

Lóránt Károly: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában

Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.

europai_unio_problemA függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói. Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be. Hat év telt el a csatlakozás óta (t.i. 2012-ig), ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.

A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.

A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabadterületek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.

A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző.

Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:

az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba. Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit.

Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.

forrás: Pannon-Info.hu

Értékbecslők vs. bankok

Published
by
zolesz
on 2012. augusztus 11., Szombat
in adósságválság, gratula, ingatlan and munka
. 0 Comments

„Egymásra mutogatnak a bankok és az értékbecslők, amikor az a kérdés merül fel, hogy miért haladja meg a hiteltartozások jelentős része a jelzálogként felajánlott ingatlan értékét.” - irja a Magyar Nemzet.

A banki felelősség elhárítása több szempontból is sántít. Még akkor is, ha biztosan voltak a hitelfelvevők érdekében elkövetett értékbecslői csalások. Ugyanis:

1, A hiteligénylők által fizetett értékbecslések elkészítésével olyan értékbecslőket kellett (volna) megbízni, akik előzetes vizsgálat után egyenként jóvá lettek (volna) hagyva. A kirívó hibákat elkövetőket a körből eleve ki kellett (volna) zárni.

2, A benyújtott értékbecsléseket egyenként felül kellett (volna) vizsgálni formai és tartalmi szempontból is, érdemben vizsgálva a körülményeket, az értékbecslés logikai levezetését és a becsült piaci értéket is.

3, Valamint már kizárólag banki hatáskörben kellett (volna) döntést hozni arról a kötelező biztonsági tényezőről, amely az elfogadott piaci érték és az ennek fedezetével elérhető hitelösszeg közötti csökkentő tényezőt határozta (volna) meg.

(A hiteligénylő személyének hosszú távú hitelképessége banki vizsgálatával most nem is foglakozom.)

Az értékbecslésekben megjelölt piaci érték elfogadott bizonytalansági foka valahol a 10% körül mozgott. Ehhez képest a bankoknak többtíz százalékos diszkonttal kellett volna ezt csökkenteni, tehát a fedezeti érték az ingatlan értékének 60-70%-a kellett (volna) legyen. Az ingatlanok általános értékvesztése ezt a mértéket (egyelőre) nem lépte át. Ahol mégis (akár a specáilis lokáció, az funkció vagy a műszaki állapot miatt), na ott egyáltalán nem is szabadott volna hitelt nyújtani.

Banki leányvállalat korábbi alkalmazottjaként - egyebek mellett és részben - értékbecslés-felülvizsgálattal is foglalkoztam, így nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy a válság kezdete előtt milyen volt általában a banki hozzáállás a fenti kérdésekhez. A vezetők (is) érdekeltek voltak a gyors és minél nagyobb mértékű hitelkihelyezésben, ugyanis ezek össz-volumene után kapták a bónuszukat - évente. És itt a hangsúly az „évente” szón van! Ugyanis az egy-két évtized futamidőre kihelyezett hitelállomány után járó bónuszt a következő év elején számfejtették az alsószintű dolgozóktól a vezérigazgatóig mindenkinek. Aki pedig egy éven belül van motiválva, az nem fogja egy-két évtized távlatában vizsgálni az általa intézett hitelkihelyezés kockázatait.

Megkockáztatom, hogy Magyarországon a korábban megszokott banki eredmények elmaradását talán jórészt nem is annyira a bankadó, mint esetleg a korábbi helytelen üzleti magatartás veszteségei okozzák. Egyes kereskedelmi bankoknál néhány éve hatalmas arányú fluktoáció indult meg az alkalmazottak körében. A távozókat persze a még maradók szép számban be is perelik - ideig-óráig mentendő a saját munkaviszonyukat és felelősségüket.

Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint a hitelek jelentős részének ingatlan-fedezeti hiátusa mögött nagyobbrészt banki felelősséget kell keresni, amelyet csak felszínre hozott, de nem okozott a válság. Maguknak csinálták, kapzsi mohósággal.

A főbankár az Únió jövőjéről

Published
by
zolesz
on 2012. június 17., Vasárnap
in EU, Magyarország, adósságválság, politika, publicisztika, pénzvilág, pénzváltók and érdekes ember
. 0 Comments

Felcsuti Péter legutóbbi blogbejegyzésében így látja a periféria-országok és az EU viszonyát:

„Sokak számára ugyanis az unió egyszerűen fejőstehén, amelyet fejni kell, cserébe elviselni a brüsszeli bürokraták akadékoskodását. Mások számára az unió alkalmat ad a lusta és felelőtlen országoknak, hogy a szorgalmas és fegyelmezett országok adófizetőin élősködjenek.” (Az Európai Egyesült Államok felé…)

Azt hiszem, Felcsutinak egyfelől talán igaza lehet. Az emberek (=egyszerű választók) az EU-hoz való csatlakozást egyfajta „mennyei áldásként” értékelték, és ezért a csatlakozási folyamatok során az európai integrációba csomagolva bármit el lehetett adni nekik. Szavazás előtt nem jártak utána a valóságnak.

Az európai folyamat ma már nem választható szét az adósságválságtól. (Kérdés, hogy valaha szétválasztható volt-e?) Ha efelől bárkinek kételyei lettek volna, elég csak rácsodálkozni, mennyire összehangoltan lép fel az IMF, az EU és az EKB pénzügyi és politikai kérdésekben. Erről a két jelenségről Felcsuti a következőket írja:

Ezekben az időkben sokan hivatkoznak Alexander Hamiltonra, az Egyesült Államok első pénzügyminiszterére, az egyik alapító atyára. Hamilton azt javasolta, hogy a szövetségi állam vállalja át a függetlenségi háború során eladósodott államok adósságát (innen az analógia az eurózónával), ám cserébe erős szövetségi államot, központi bankot, fegyelmezett költségvetési politikát, szövetségi adókat és vámot követelt. Hamilton javaslatát végül elfogadták, és ezzel az Egyesült Államok elindult az egységes állammá válás útján. Az analógiakeresők azonban kevesebbet beszélnek Hamilton nézeteiről a közjót és a közerkölcsöket illetően. Ő úgy vélte, hogy az államok adósságának átvállalása a szövetségi állam által nem egyszerűen pénzügyi racionalitás (alacsonyabbak lesznek a kamatok), de erkölcsi aktus is – a kötelezettségek teljesítése olyan erény, ami erősíti a közerkölcsöket, és ezzel a szolidaritás érzését az állam és polgárai között.

Az adósságválság láthatóan kiváló ürügy az EU számára a „több integráció” erőltetésében. Azonban láthatjuk, hogy egyáltalán nem az erkölcsi alapokon nyugvó, hamiltoni úton jár, ha az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) részleteivel is megismerkedünk. Melynek lényege: finanszírozzák egymást az eurozóna tagállamok alacsony kamaton, majd ehelyett vegyenek fel magasabb kamatra újabb hiteleket - akár az IMF-től vagy a piacokról - ha tudnak.

A fentiek szerint az EU csodaszere, az ESM a válságot nem megoldja, hanem kiterjeszti azzal, hogy az országokat egyre mélyebben belerángatja az eladósodásba: csak egy kicsit későbbre tolva a gyengélkedők csődjét, gyorsabb csődbe taszítva azonban olyanokat is, akiknél ez nem vagy csak később lépett volna fel. Kutyaharapást szőrével.

Úgyhogy Felcsuti végkövetkeztetésével, a „még több Európával” nem értek egyet. Az a válságkezelés, amit az EU jelenleg folytat, az nem az adósságválság megszűntetéséért, hanem a pusztán hatalomkoncentráció érdekében  történik. Talán a válság éppen ennek eszköze is. Legmagasabb szintre emelve ezzel azt a bankár-fogást, amikor az adósságot újracsomagolják és újraértékesítik. Ha jól tudom, ennek az eredményét hívják régóta buboréknak vagy lufinak, amelyek, mint 2008 óta tudjuk, durranásveszélyes jószágok.

Korábban: Felcsuti Péter - a rózsaszín főbankár

Érdekes:

Görögország dönt?

Published
by
zolesz
on 2012. június 16., Szombat
in EU and adósságválság
. 0 Comments

Holnap ismét választanak a görögök. Szerintem ezúttal, így vagy úgy, de kormányt alakítanak, bent maradnak az únióban és nem függesztik fel az adósságszolgálatot sem. Ugyanis az ember már csak ilyen: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok„. Illetve nem azért fektettek be annyit a központi bankárok ebbe az országba (is), hogy aztán demokratikus módszerekkel megússza a szép új közös jövőt! Az ESM (Európai Stabilitást létrehozó Mechanizmus) még el sem indult, itt lenne az ideje végre működtetni!

Afterpost: nicsak, a görög választói gondolkodás valószínű eredményében egyetértek Felcsuti Péterrel

Afterpost 2: a görög választói akarat döntésének értékelésében már egyáltalán nem értek egyet Felcsuti Péterrel: „Mint annyiszor a történelem folyamán, a sokaság laikus bölcsessége felülkerekedett a szakértők professzionalizmusán.” Szerintem egyszerűen addig mosták az agyukat a médiában, amíg a többség félelmében a józan eszére sem mert hallgatni! Ez egy fontos próba volt, ami után az EU vezetése látja, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, a demokrácia működik, a többség már elveszette a valóság érzékelésének készségét és az életösztönét.

Euro?

Published
by
zolesz
on 2012. június 15., Péntek
in EU, adósságválság, gratula, jövő, politika, pénzvilág and pénzváltók
. 0 Comments

Afterpost: Lehet saját útja Görögországnak - olyan, mint Argentínáé?

A szentendrei „modell”

Published
by
zolesz
on 2012. március 12., Hétfő
in Szentendre, adósságválság, gratula, politika, pénzvilág, pénzváltók and érdekes ember
. 0 Comments

Szentendre a kedvenc városom, szívesen laknék ott, gyönyörű hely. Éppen ezért sajnálom, ha a dolgai nem jól alakulnak. A múltkori hírekhez képest további részletek láttak napvilágot a HetiVálasz-ban a Raiffeisen hitelezési gyakorlatáról és a város vezetésében szerzett banki befolyásról:

Háromszor is rákérdeztünk Dietz Ferenc polgármesternél, s ő mindháromszor megerősíteti: a meg nem kapott összeget is törleszteniük kell. Ugyanis a város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt, svájci frankban könyvelt 2,5Mrd Forint (árfolyamveszteség miatt mára kb. 4Mrd Ft) kamatai mellett a tőkét is „vissza” kell fizetni.

Tavaly közel egymilliárdos lyuk tátongott az önkormányzat költségvetésén, ezért megbíztak egy céget, hogy segítsen megtalálni a kiutat. Az átvilágítók pedig azt mondták, újabb hitelre van szükség, de ezután máshogy kérjék a pénzt. Álljanak azzal elő, hogy egy válságmenedzsert választanak alpolgármesternek, aki rendbe teszi a gazdálkodásukat. Így is lett, a fejvadász által megtalált embert pedig a bank jóváhagyta.

Az uszoda történetének elején aláírták a készfizető kezességet, csakhogy a hárommilliárdos hitel a nyakukon maradt, a létesítmény pedig nemhogy a törlesztőrészleteket nem termeli ki, de még évi 120 millió forint veszteséget is hoz a 10 milliárdból gazdálkodó városnak. Nyögik az új szakrendelő felépülését is, 700 millió forint úniós támogatáshoz eredetileg 10%-os önrészt kellett volna hozzátenniük, de immár egymilliárdnál tartanak. Önkormányzati szolgáltató cégük „lezser” gazdálkodásán pedig százmilliókat veszítettek.

„Az alpolgármester külsős, a szó minden értelmében. Nem képviselő, nincs helyi kötődése, neki hiába sír egy anyuka az óvodai helyért vagy a vállalkozó a bérleti díj miatt” - magyarázza a polgármester. „A válságkezelés nem demokrácia, csak diktatúrában működik, ezért átmenetileg fel kell függeszteni a demokráciát.” - fogalmazott így évekkel korábban az új alpolgármster.

„Modellértékű az elképzelésünk” - a polgármester másoknak is azt ajánlja, kövesség a példájukat, és külső segítséggel tegyék rendbe a gazdálkodásukat. „Külön fegyverténynek” nevezi, hogy az alpolgármester a Raiffeisennek is jelent az önkormányzat helyzetéről. Dietz Ferenc szerint így biztosak lehetnek abban, hogy jó úton járnak. „Miért fájna ez nekem, hiszen a képviselő-testület választotta ki az alpolgármestert, mi is bíztuk meg, a bank csak elfogadta a személyét, és még a fele fizetését is állja. Mi bajunk lehet ebből?” - kérdezi.

Így bánik el az előrelátó, ravasz bank a rövidlátó és ostoba ügyfelével, amikor az nem tud ellenállni a könnyen megkapható készpénz (hitel) csábításnak. Gondoljuk csak el, mekkora volt a bank igazi kockázata, amikor az 1:20 arányú tőkeáttét mellett kiadta a hitelt! A város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt 2,5Mrd forint 5%-ával kellett rendelkezzen a bank, hogy jóváírja rajta a 100%-ot. Tehát a bank a 125 millió Ft igazi pénze mellé 2.375.000.000,-Ft-ot tett hozzá számítógéppel generált virtuális pénzből, amit a város nem tudott lehívni, de törlesztenie ez után is kell. Ha nem tud, akkor jön a banki csődbiztos, még ha alpolgármesternek hívják is.

Emelkedjünk el egy kicsit a várostól, annál is inkább, mivel talán még igaza is lesz a polgármesternek, és a bank „segítségével” továbbra is a vízszint felett tudja tartani a (saját) fejét. De mi lesz, ha ez a „modell”, ahogyan ő nevezi, valóban elterjed az önkormányzatok között? Pontosan ugyanaz, ami nagyban történik az államokkal és a nemzetközi hitelintézményekkel (IMF, ESM stb.) A tovább romló gazdasági helyzetben egyre nehezebb lesz majd menedzselni az adósságszolgálatot, és a törvények által biztosított, minden más jognál erősebb jogukkal a hitelintézetek rá fogják tenni a vagyontárgyakra, ingatlanokra, termőföldre és természeti kincsre, ívóvízre a kezüket.

Lássuk meg, hogy Szentendre gyakorlata az önrendelkezés, a szabadság feladásának gyakorlata. Érdekes, hogy amit eddig csak a kormányok csináltak, azt ma már az önkormányzatok is megengedik maguknak. És talán már nem kell sokáig várni arra, hogy a magánszemélyek is szakértő banki csődbiztosok gyámsága mellett kapjanak csak hitel-átütemezést, persze megfelelő új fedezetek bevonása mellett… Ebből az ördögi spirálból meilőbb ki kell lépni, nem egyre beljebb menni! Nyomorúság - ébresztő!

Kapcsolódó hír: mi kell még az IMF-nek?

Az IMF túl lassú, az ESM gyorsabb lesz!

Published
by
zolesz
on 2012. február 13., Hétfő
in EU, Magyarország, adósságválság, globális válság, gratula, jövő, politika and pénzváltók
. 4 Comments

Döbbenetes az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) feltételeinek hasonlósága az IMF alapokmány kihirdetéséről szóló 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelettel! De van egy alapvető különbség is. Az IMF-től a korábban már „bajba jutott” országok saját döntésük alapján hitelt vehettek fel, aztán törlesztették vagy nem, de évekig, akár évtizetekig elvoltak így. Most azonban alapvetően más a helyzet, az ESM 7 napos határidővel minden tagállamtól egyszerűen beszedi a pénzt, aminek az összegét nem a tagok, hanem mindenkor egyedül ő állapítja meg! Az induló összeg, amit össze kell dobnia az eurózónának, a német GDP több, mint kétszerese…

Az IMF több évtizede tartó gyarmatosítása a 2012. március 1-én bevezetésre kerülő ESM-mel hihetetlen tempóra vált majd. A fizetni nyilván nem tudó tagországok javaira (közművek, ingatlanok, ivóvízbázis, termőföld, energiacégek stb.) azonnal rá fogja tenni az EMS az ő nagy nemzetközi kezét. A szépreményű nemzetgazdaságok sosem látott tempóval fognak összeomolni, ugyanis a folyamat dominószerűen végigfut majd rajtuk, az egymással szorosan együttműködő gazdaságaikon keresztül - voltak azok éppenséggel rosszabb, vagy akár jobb helyzetben is annakelőtte. Ha az ESM-folyamata beindul, még idén sorban összeomolhat az európai nemzetállamok többsége. Éppen ezért másodlagos jelentőségű az eurózónán kívül is, hogy az ESM esetleg csak az eurozóna tagállamaira lesz azonnal kötelező érvényű. Olyan mértékű anarchia és szenvedés lesz itt hamarosan, aminek az azonnali megszűntetéséért bárkivel, legyen az az Isten vagy akár az Ördög, szövetségre lépnek majd a nemzetek!

- o -

Hihetnénk azt is, hogy a jóhiszemű hitelező fut a felelőtlenül költekező adósa által elvert pénze után. A helyzet azonban nem ez. Van itt egy elit társaság, a Központi Bankárok, akik egy évszázaddal ezelőtt, korrupt törvényhozók kollaborálásával végleg megszerezték a pénznyomtatás monopóliumát Amerikában és világszerte szinte mindenhol. A demokrácia álcája alatt, a nemzeti törvényhozásokban létrehozták a jobb- és a baloldalt, akik egy dologban mindig egyetértettek, hogy egyre több pénzre van szükségük! A ’29-33-as Nagy Gazdasági Világválsággal elkezdték a fellendülések és válságok ciklikus váltogatását, amivel a Központi Bankárok nyírták a birkákat.

Hogy a birkanyírásban az összes nemzet részt vehessen, egyre nagyobb kölcsönöket ajánlottak, nem nézve a hitelfelvevők jövőbeni törlesztő-képességét. A kihelyezett hiteleik elvesztése ugyanis sosem jelentett számukra nagyobb veszteséget, mint amennyit jelent egy újságpapír elégetése, vagy újabban egy adat átírása a egy táblázatban. Az adósságcsapdájukba került nemzeteknek azonban a dolog messze nem ennyit jelentett. A kamatok törlesztésére kénytelenek voltak egyre nagyobb hiteleket felvenni, és időközben lett is néhány államcsőd, gondoljunk csak Argentinára vagy napjainkban Görögországra. Azonban a dolog nem volt elég hatékony és gyors, a világ teljhatalmának megszerzése ebben a rendszerben túl messzinek látszott, és egyes renitens nemzetek nem is akartak eladósodni, majd bedőlni…

A csődközeli államok kritikus tömege mellett, a megmentő szerepéből jött a megoldás a folyamat gyorsítására. Nehogy már a Központi Bankárok nyomtassanak, vagy kreáljanak a számítógépeiken virtuális pénzt a további hitelezésre! Inkább dobják össze a szükséges, hihetetlenül nagy összeget az adóbevételekből származó pénzükből az egyébként adósságválság súlytotta, gazdasági nehézségekkel küszködő nemzetállamok! Amikor majd nagy nehezen összedobják, persze azonnal begyűjtik majd adósságszolgálatra, másra nem is lehet ebből fordítani! És ha az első mentőcsomagot elfogyott, jöhet majd a második, a harmadik stb. És most már csak rövid idő kérdése, hogy minden, értsd minden memzetállam gazdasága mint a dominó, sorban összeomoljon, és az elégedetlenkedő nép kikövetelje a bármilyen áron való enyhítést. Amit ki fog majd megadni, na ki? Bingó: a Központi Bankárok! És olyan árat kérnek majd cserébe, ami még sosem volt: az összes nemzet szuverenitásának teljes feladását.

Ajánlott irodalom:

Orbán vagy hihetetlenül nagy stratéga, aki a tét súlyával mit sem törődve kivárja a megfelelő pillanatot, vagy ha nem…: Kiálltunk a magunk érdekekeiért, Magyarország elérte, hogy a közös szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek érvényesek – hangsúlyozta a miniszterelnök. (…) Sikerült elérni, az adóharmonizáció ne legyen része a pénzügyi paktumnak. Orbán Viktor kiemelte: ezzel minden akadály elhárult az elől, hogy csatlakozzunk a paktumhoz, mert annak minden pontja megfelelő számunkra. A vita most lezárult, így javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a paktumot. Nem kell a továbbiakban a versenyképesség csonkításától félnünk, nincs mitől tartanunk” – szögezte le.

A görög parlament nyíltan szembefordult a választóival, polgárháborússá kezd válni a helyzet…

Az ESM-ről a szavazás a magyar Parlamentben 2012. február 20-án lesz Martonyi János külügyminiszter előterjesztése alapján a kormányközi szerződésre vonatkozóan - nincsenek illúzióim…