Tag Archive for 'hitelezés'

Értékbecslők vs. bankok

Published
by
zolesz
on 2012. augusztus 11., Szombat
in adósságválság, gratula, ingatlan and munka
. 0 Comments

„Egymásra mutogatnak a bankok és az értékbecslők, amikor az a kérdés merül fel, hogy miért haladja meg a hiteltartozások jelentős része a jelzálogként felajánlott ingatlan értékét.” - irja a Magyar Nemzet.

A banki felelősség elhárítása több szempontból is sántít. Még akkor is, ha biztosan voltak a hitelfelvevők érdekében elkövetett értékbecslői csalások. Ugyanis:

1, A hiteligénylők által fizetett értékbecslések elkészítésével olyan értékbecslőket kellett (volna) megbízni, akik előzetes vizsgálat után egyenként jóvá lettek (volna) hagyva. A kirívó hibákat elkövetőket a körből eleve ki kellett (volna) zárni.

2, A benyújtott értékbecsléseket egyenként felül kellett (volna) vizsgálni formai és tartalmi szempontból is, érdemben vizsgálva a körülményeket, az értékbecslés logikai levezetését és a becsült piaci értéket is.

3, Valamint már kizárólag banki hatáskörben kellett (volna) döntést hozni arról a kötelező biztonsági tényezőről, amely az elfogadott piaci érték és az ennek fedezetével elérhető hitelösszeg közötti csökkentő tényezőt határozta (volna) meg.

(A hiteligénylő személyének hosszú távú hitelképessége banki vizsgálatával most nem is foglakozom.)

Az értékbecslésekben megjelölt piaci érték elfogadott bizonytalansági foka valahol a 10% körül mozgott. Ehhez képest a bankoknak többtíz százalékos diszkonttal kellett volna ezt csökkenteni, tehát a fedezeti érték az ingatlan értékének 60-70%-a kellett (volna) legyen. Az ingatlanok általános értékvesztése ezt a mértéket (egyelőre) nem lépte át. Ahol mégis (akár a specáilis lokáció, az funkció vagy a műszaki állapot miatt), na ott egyáltalán nem is szabadott volna hitelt nyújtani.

Banki leányvállalat korábbi alkalmazottjaként - egyebek mellett és részben - értékbecslés-felülvizsgálattal is foglalkoztam, így nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy a válság kezdete előtt milyen volt általában a banki hozzáállás a fenti kérdésekhez. A vezetők (is) érdekeltek voltak a gyors és minél nagyobb mértékű hitelkihelyezésben, ugyanis ezek össz-volumene után kapták a bónuszukat - évente. És itt a hangsúly az „évente” szón van! Ugyanis az egy-két évtized futamidőre kihelyezett hitelállomány után járó bónuszt a következő év elején számfejtették az alsószintű dolgozóktól a vezérigazgatóig mindenkinek. Aki pedig egy éven belül van motiválva, az nem fogja egy-két évtized távlatában vizsgálni az általa intézett hitelkihelyezés kockázatait.

Megkockáztatom, hogy Magyarországon a korábban megszokott banki eredmények elmaradását talán jórészt nem is annyira a bankadó, mint esetleg a korábbi helytelen üzleti magatartás veszteségei okozzák. Egyes kereskedelmi bankoknál néhány éve hatalmas arányú fluktoáció indult meg az alkalmazottak körében. A távozókat persze a még maradók szép számban be is perelik - ideig-óráig mentendő a saját munkaviszonyukat és felelősségüket.

Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint a hitelek jelentős részének ingatlan-fedezeti hiátusa mögött nagyobbrészt banki felelősséget kell keresni, amelyet csak felszínre hozott, de nem okozott a válság. Maguknak csinálták, kapzsi mohósággal.

A szentendrei „modell”

Published
by
zolesz
on 2012. március 12., Hétfő
in Szentendre, adósságválság, gratula, politika, pénzvilág, pénzváltók and érdekes ember
. 0 Comments

Szentendre a kedvenc városom, szívesen laknék ott, gyönyörű hely. Éppen ezért sajnálom, ha a dolgai nem jól alakulnak. A múltkori hírekhez képest további részletek láttak napvilágot a HetiVálasz-ban a Raiffeisen hitelezési gyakorlatáról és a város vezetésében szerzett banki befolyásról:

Háromszor is rákérdeztünk Dietz Ferenc polgármesternél, s ő mindháromszor megerősíteti: a meg nem kapott összeget is törleszteniük kell. Ugyanis a város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt, svájci frankban könyvelt 2,5Mrd Forint (árfolyamveszteség miatt mára kb. 4Mrd Ft) kamatai mellett a tőkét is „vissza” kell fizetni.

Tavaly közel egymilliárdos lyuk tátongott az önkormányzat költségvetésén, ezért megbíztak egy céget, hogy segítsen megtalálni a kiutat. Az átvilágítók pedig azt mondták, újabb hitelre van szükség, de ezután máshogy kérjék a pénzt. Álljanak azzal elő, hogy egy válságmenedzsert választanak alpolgármesternek, aki rendbe teszi a gazdálkodásukat. Így is lett, a fejvadász által megtalált embert pedig a bank jóváhagyta.

Az uszoda történetének elején aláírták a készfizető kezességet, csakhogy a hárommilliárdos hitel a nyakukon maradt, a létesítmény pedig nemhogy a törlesztőrészleteket nem termeli ki, de még évi 120 millió forint veszteséget is hoz a 10 milliárdból gazdálkodó városnak. Nyögik az új szakrendelő felépülését is, 700 millió forint úniós támogatáshoz eredetileg 10%-os önrészt kellett volna hozzátenniük, de immár egymilliárdnál tartanak. Önkormányzati szolgáltató cégük „lezser” gazdálkodásán pedig százmilliókat veszítettek.

„Az alpolgármester külsős, a szó minden értelmében. Nem képviselő, nincs helyi kötődése, neki hiába sír egy anyuka az óvodai helyért vagy a vállalkozó a bérleti díj miatt” - magyarázza a polgármester. „A válságkezelés nem demokrácia, csak diktatúrában működik, ezért átmenetileg fel kell függeszteni a demokráciát.” - fogalmazott így évekkel korábban az új alpolgármster.

„Modellértékű az elképzelésünk” - a polgármester másoknak is azt ajánlja, kövesség a példájukat, és külső segítséggel tegyék rendbe a gazdálkodásukat. „Külön fegyverténynek” nevezi, hogy az alpolgármester a Raiffeisennek is jelent az önkormányzat helyzetéről. Dietz Ferenc szerint így biztosak lehetnek abban, hogy jó úton járnak. „Miért fájna ez nekem, hiszen a képviselő-testület választotta ki az alpolgármestert, mi is bíztuk meg, a bank csak elfogadta a személyét, és még a fele fizetését is állja. Mi bajunk lehet ebből?” - kérdezi.

Így bánik el az előrelátó, ravasz bank a rövidlátó és ostoba ügyfelével, amikor az nem tud ellenállni a könnyen megkapható készpénz (hitel) csábításnak. Gondoljuk csak el, mekkora volt a bank igazi kockázata, amikor az 1:20 arányú tőkeáttét mellett kiadta a hitelt! A város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt 2,5Mrd forint 5%-ával kellett rendelkezzen a bank, hogy jóváírja rajta a 100%-ot. Tehát a bank a 125 millió Ft igazi pénze mellé 2.375.000.000,-Ft-ot tett hozzá számítógéppel generált virtuális pénzből, amit a város nem tudott lehívni, de törlesztenie ez után is kell. Ha nem tud, akkor jön a banki csődbiztos, még ha alpolgármesternek hívják is.

Emelkedjünk el egy kicsit a várostól, annál is inkább, mivel talán még igaza is lesz a polgármesternek, és a bank „segítségével” továbbra is a vízszint felett tudja tartani a (saját) fejét. De mi lesz, ha ez a „modell”, ahogyan ő nevezi, valóban elterjed az önkormányzatok között? Pontosan ugyanaz, ami nagyban történik az államokkal és a nemzetközi hitelintézményekkel (IMF, ESM stb.) A tovább romló gazdasági helyzetben egyre nehezebb lesz majd menedzselni az adósságszolgálatot, és a törvények által biztosított, minden más jognál erősebb jogukkal a hitelintézetek rá fogják tenni a vagyontárgyakra, ingatlanokra, termőföldre és természeti kincsre, ívóvízre a kezüket.

Lássuk meg, hogy Szentendre gyakorlata az önrendelkezés, a szabadság feladásának gyakorlata. Érdekes, hogy amit eddig csak a kormányok csináltak, azt ma már az önkormányzatok is megengedik maguknak. És talán már nem kell sokáig várni arra, hogy a magánszemélyek is szakértő banki csődbiztosok gyámsága mellett kapjanak csak hitel-átütemezést, persze megfelelő új fedezetek bevonása mellett… Ebből az ördögi spirálból meilőbb ki kell lépni, nem egyre beljebb menni! Nyomorúság - ébresztő!

Kapcsolódó hír: mi kell még az IMF-nek?

Ki a hibás az eladósodásért?

Published
by
zolesz
on 2011. augusztus 18., Csütörtök
in Biblia, pénzvilág, pénzváltók and zseniális
. 1 Comment

A Kormány kiderítette, hogy az előző két kormány a hibás a lakosság vészes eladósodásáért. „A Medgyessy-kormány ugyanis megszüntette a korábbi, 1998 és 2002 között működtetett kedvezményes állami támogatású otthonteremtési hiteleket. A szocialista kormány korlátozta, majd megszüntette az adókedvezményt, szűkítette a hitelplafont, csökkentette a kamattámogatást, vagyis gyakorlatilag eltörölte a lakáshitelezési kedvezményeket azzal az indokkal, hogy az otthonteremtők „sokba vannak az államnak”.A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány különösebb korlátozások és gondos „használati útmutató” nélkül zöld utat adtak a devizahiteleknek.”

A fentiek az ő véleményük, de nézzünk meg egy kicsit régebbi „szabályozást” is. Az ószövetségi zsidók számára a Biblia nem engedte a vég nélküli eladósodást, és Isten áldását vagy átkát kapcsolta a kölcsön nyújtásához illetve az adóssághoz. És érdekes megoldást ajánl a reménytelen tartozások visszafizetésére.

„Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje a felebarátjától, testvérétől azt a hitelt, amit felebarátjának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért. Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el. (…) Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre, uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad (5 Mózes 15,1-7). A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó. Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kisérnek téged… (5 Mózes 28,43-45)”

„Esztelen ember az, aki kezet ad és kezességet vállal barátjáért (Péld 17,18). A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak (Péld 22,7). Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak és adósságért kezet vállalnak. Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned (Péld 22,26-27).”

„Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgának. Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta:  Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Aztán menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre. Az aszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, azt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Eztán nem folyt több olaj. Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj fiaiddal együtt (2Kir 4).”

A pénzügyekről részletesebben Szabó Péter barátomtól, 2007-ből innen hallgathatsz.

Na most akkor ki is a hibás az eladósodásért?

Afterpost: Sokak szerint a cigányoknak is a legnagyobb baja a helyi közösségeikbe jól beágyazódott uzsorások tevékenysége.

Afterpost 2: DEWIL-index: egy foglalkoztatottra jutó államadósság-törlesztési idő: Az EU-ban Görögország és Olaszország után a harmadik Magyarország 25 hónappal!

Afterpost 3: Mit lehet gúzsba kötve tenni? - Portfolio.hu tanulmány

Eszközkezelő

Published
by
zolesz
on 2011. június 05., Vasárnap
in Magyarország, fenntartható, ingatlan and jövő
. 0 Comments

Elsőre talán furcsa lehet, hogy a tervezett állami eszközkezelő a bedőlő devizahitelesek lakásait egyharmaddal olcsóbban venné át a bankoktól, akiknek a vételár feletti követelésüket el kellene engedniük.

Ha viszont számba vesszük, hogy a bedőlt hitelekkel egyébként is pontosan így járnak el a bankok a kényszerértékesítés során, akkor már inkább az ügyek nagy száma lehet újszerű a hírben. Ha jól tudom, 100.000 körüli a bankok felé nem törlesztő adósok száma. Mondjuk, hogy az átlagos tartozásuk és a lakások értéke is 10.000.000 Ft körül van. Ha ezt a két számot összeszorozzuk, ezer-milliárd forintos nagyságrendet kapunk. Ez a fele-harmada például a nemrég elkobzott magánnyugdíj-vagyonnak, vagy éppen a MOL értékének (ha a legutóbbi tranzakciót vesszük alapul). A kormány erre 2012-ben 5 milliárdot irányzott elő…

Az elmúlt évekhez viszonyított piaci értékcsökkenésnek realizálódnia kell a valóságban is, a bankoknál nyilvántartott értékek már a múlté. Jó befektetés-e nekünk hosszú távon, ha az adófizetők pénzén, a mai értékükön megveszi ezeket az állam? Mennyit fognak érni ezek 5-10 év múlva?

Ha drága lesz bennük lakni, akkor további értékvesztésnek néznek elébe. Ha gazdaságos, akkor értéktartók lesznek, és lesz, aki megfizeti a bérleti díjat, amiből a megvásárlásuk térül az államnak. Azt azért jó tudni, hogy amíg a rezsit - természetesen - a bérlő fizeti, addig a bérbeadónak nem érdeke költeni energetikai korszerűsítésre. Hacsak meg nem emeli a bérleti díjat ennek megfelelően.

Az viszont rövid távon mindenképpen jó, hogy az ingatlanpiac nem él át egy hirtelen sokkot ezeknek a kisebb (20M alatti értékű) lakásoknak a kényszerértékesítésével. A nagyobbak esetében más megoldást kell találjanak a tulajdonosok. Meggondolandó lehet például azok két vagy több kisebb lakásra való felosztása és értékesítése, ezekből finanszírozva az energetikai korszerűsítésüket. Elkerülendő a következő 5-10 évben a folyamatosan emelkedő rezsiköltségek miatti, várhatóan a most elszenvedett 30-35%-nál is súlyosabb további értékvesztést.

Összefoglalva: az eszközkezelőnek nem kellő, 20 milliónál drágább, bedőlt hitellel terhelt ingatlanok hamarosan, kb. 2/3 áron kikerülnek a piacra. Amennyiben az energetikai felújítások elmaradnak, az értékvesztés tovább fog folytatódni. Ugyanis a következő években a vételárak egyre inkább meghatározó szempontja lesz az energetikai tanúsítvány, mely a négyzetméterenkénti, fajlagos fűtési (és hűtési) energiaigényt mutatja.

Februári írásom az eszközkezelő-ötletről itt olvasható.

A témában a Fenntartható Ház oldalon találhatók további információk.

Eszközkezelő?

Published
by
zolesz
on 2011. február 14., Hétfő
in globális válság, ingatlan and politika
. 2 Comments

Megy a dilemmázás a devizahitelesek megmentéséről. A mindenkori hatalom számára politikailag, rövid távon vállalhatatlannak tűnik a tömeges bedőlésük, de látjuk a megmentésükkel szemben álló érveket is. Az én véleményem radikális: meg kell szüntetni a moratóriumokat, és állami mentőcsomag nélkül meg kell történjen, aminek meg kell történnie. Azaz, ha nem tudják / nem akarják kezelni a helyzetet, nem szabad őket közpénzből mentegetni. Igen, ez akár kilakoltatásokat, árvezezéseket és sok szenvedést jelent. Miért mondom ezt?

1, Vállalhatatlan, hogy közpénzből finanszírozzák magánérdekből vállalt ingatlanbefektetések veszteségeit. Ezzel gyakorlatilag a magukat túlvállalókat, a felelőtleneket, a nemfizetőket támogatnánk a felelősen gondolkodókkal, a kötelezettségeiket teljesítőkkel szemben.

2, Egészen biztosan további komoly értékvesztéseket fognak realizálni az ingatlantulajdonosok az ingatlanjaikon, ha nem végzik el a lehető leghamarabb az energiaárak miatt szükséges korszerűsítéseket. Márpedig a köztulajdonban lévő bérleményt a bérlő érthető okokból nem korszerűsíti, hanem lelakja, majd továbbáll. Ezt a jövőbeni veszteséget szintén nem vállalhatja át az állam, azaz az adófizetők.

3, A devizahitelesek problémája része annak az ingatlanlufinak hívott valaminek, ami az elmúlt évtizedek során keletkezett, és okozta a 2007-ben kezdődött világválságot. Ez az ingatlanbuborék még szünt meg, a piac által diktált mélységben kell kipukkadnia. Aminek a halogatása csak növeli azt a kínt, amivel ez járni fog.

A válság még csak most kezd az emberek húsába vágni. Az állam szűkös lehetőségeit csak a „jövőbe” szabad befektetni. A jelenlegi ingatlanállományhoz tartozó tulajdonosi struktúra a fenntarthatatlan „múlt”. Mindenkinek, aki nem bírja fenntartani, kisebb (a jelenlegihez képest kétharmada-fele méretű) ingatlanba kell költöznie, kifizetve a tartozásait. És a fennmaradó értékkülönbözetet a közműköltségek radikális csökkentését célzó beruházásokra kell fordítania. A döntés ma talán nehezebb, később viszont még drágább lesz!

Két cikk a Napi Gazdaságból, az első kicsit őszintébb, a második meg nem az.

piramisjáték

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 10., Péntek
in globális válság, gratula, politika and pénzvilág
. 1 Comment

Egyre nagyobb bajban vannak a devizahitelesek a svájci frank sosem látott erősödése miatt. Hogyan is történt annak idején a hitelfelvétel? Körülbelül így: „A frankhitelt ajánlanám önnek, ez most a legnépszerűbb. A törlesztőrészlet emelkedhet ugyan, de ahhoz, hogy jelentősen megugorjon, százkilencvenes svájci frank kellene, ami csak akkor következne be, ha az ország fizetésképtelenné válna.”

Jaksity György: „De aki devizahitelt igényelt, az devizaspekulációba kezdett: felvett egy forinthitelt, és mellette beshortolta a svájci frankot. Ez a lehető legfelelőtlenebb devizaspekuláció!” Éppen ezért nem pártolja a bajba jutott devizahitelesek megmentését. Szerinte 250-300 forint is lehet a frank árfolyama.

Csányi Sándor: „A bankok számára sértő, amikor a devizahiteleseket védik, mert nem a bankok okozták a bajt, talán annyival, hogy egyáltalán van Magyarországon devizahitel” – mondta az OTP első embere. (…) A fő probléma a forint gyenge árfolyama. Ez pedig az elmúlt nyolc év, elsősorban a Gyurcsány-kormány költségvetési politikája által generált jelentős költségvetési deficitre vezethető vissza, ami aláásta a forint megbízhatóságát, és emiatt gyengült a magyar fizetőeszköz. „A bajt tehát nem mi, bankok okoztuk, hanem az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája.” (…) Már akkor sem örült a bankadónak, amikor bejelentette azt a kormány, mert igazságtalannak tartja csak egy szektort ezzel terhelni, miközben vannak más, jobb jövedelmezőségű szektorok is.

Annak idején még nem voltak bankok, az emberek abból gazdálkodtak, amit előtte megtermeltek. A hitelezés is csak a valós értékekből történt, ha egyáltalán. Aztán minden megváltozott: lettek bankok, átlényegültek a fizetőeszközök, és a kreatív hitelezési gyakorlatokat legalizálták. Ezzel megkezdődött az a világszintű piramisjáték, ami ide vezetett. Bár biztosan nem használt nekünk, de ezért szerintem nem a Gyurcsány-kormány költségvetési politikája a felelős. De még csak nem is önmagában a Chf, mint menekülő-valuta pillanatnyi árfolyama. A nagy sztorit elmondja A Pénz mit Adósság című kisfilm, ajánlom minden érdeklődőnek!

Vannak, akik felvették a hiteleket, és vannak, akik nem. Hogy meg kell-e, meg lehet-e menteni a devizahiteleseket, ki-ki mondja meg maga!

Afterpost: hahaha, és amikor majd felébrednek, bilibe lóg a kezük… De hallottam egy jobb javaslatot is: az állam vállalja át a devizahiteleket, és jelentse be a bankoknak, hogy nem fizet - ennyi!

Afterpost 2: a devizahitelesek számára közeledik a kijózanodás…

Afterpost 3: a CHF EURO-val szembeni erősödésével a frankhitelesek számára durva idők jöhetnek…

Afterpost 4: Tökéletes leírása a „róka fogta csuka” helyzetnek Devizahitelesek kétségbeejtő helyzetben… (HVG)

Afterpost 5: érdemi előrelépésről továbbra sincs szó

Afterpost 6: FKOTSzSz: a banké nem lesz, az biztos!!!

Afterpost 7: fejétől bűzlik a hal - az országgyűlési képviselők is el vannak adósodva!

Afterpost 8: kiszivárgott hírek az eszközkezelőről

Afterpost 9: végre egy korrekt cikk a Napi Gazdaságban

Szegény ukránok

Published
by
zolesz
on 2009. január 15., Csütörtök
in globális válság
. 0 Comments

Olvasom a cikket, és nem tudom megérteni, mi késztette a bankokat arra, hogy ilyen mértékű hiteleket nyújtsanak Ukrajnában. Az ország teljes külső adósságállománya 85%-a a GDP-nek, négyszerese a 2005-ös adatnak. Ebből a külső államadósság csak egy kisebb hányad, a háztartások és a vállalatok adóssága a teljes 130 milliárd dollár 11/12-e. Miközben bevételeiket hrivnyában szerzik (ha szerzik), ami a hitelfelvételek idejéhez képest már kb. csak a felét éri a dollárhoz képest. Az ukrán himnuszból:

Ukrajna dicsősége nem halt meg, s szabadsága sem,

a sors ránk mosolyog újra, honfitársak.

Ellenségeink eltűnnek, mint harmat a reggeli napban,

S mi is uralkodni fogunk, testvérek, szabad és saját országunkban.

„Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van.”

Published
by
zolesz
on 2008. december 22., Hétfő
in gazdaság, gratula and politika
. 0 Comments

A címbéli mondatot idézte a Financial Times-tól Járai Zsigmond, a Menedzsment Fórumnak adott interjúja során. Részletek a jegybank volt elnökének pesszimista helyzetértékelésből:

A bankmentő csomagra szükség van, vagy pontosabban szükség volna. Igazából „gazdaságmentő csomag” kellene, és a bankokat azért fontos megsegíteni, mert rajtuk keresztül áramlik a pénz a gazdaságba. (…) A bankárok ma még azt mondják, hogy ők nincsenek bajban. Persze ha a forint leértékelődne, akkor egyből óriási gondban lennének, és ha elindul a válság, és tömeges csődök lesznek, akkor majd a bankok is súlyos helyzetbe kerülnek.

Elsősorban cégekre gondolok ( ti. a csődök szempontjából), de ha megszűnnek a munkahelyek, akkor sorra dőlhetnek be a lakás- és gépkocsi hitelek; nem beszélve az árfolyam gyengülésének kockázatáról. Elsődlegesen azok veszélyeztettek, akik svájci frankban adósodtak el, ezért csak a második hullámban következnek majd a magáncsődök. (…) A bankároknak ezért is óriási a felelősségük, mert ha nem hiteleznek, akkor leáll a gazdaság. (ezt már észrevettem a saját bőrömön)

Most már sok fő gond van, ezek közül csak az egyik a közszféra túlköltekezése.

Valóban az vagyok (ti. nagyon pesszimista a jövő évi kilátásokat tekintve). Ahogy hallgatom az elemzőket, akkor nem én vagyok a legpesszimistább. Úgy gondolom, hogy 3-4-5 százalékos visszaesés várható, bár a GDP egy nagyon aggregát mutató, és viszonylag lassan változik. De az ipari termelési adatok, hitelezési számok vagy vállalati mérlegek mind negatívan hatnak. Másrészt én úgy vélem, hogy a nyugati kibontakozás is később fog elkezdődni, mint ahogy azt sokan várják.

Ha valóban kisebbek lesznek a bevételek, viszont a kiadásokat nehezen tudjuk csökkenteni, akkor bekerülhetünk egy negatív spirálba. Ebből is látszik, hogy már rég hozzá kellett volna kezdeni egy drasztikus költségvetési lefaragáshoz. A pénz nem fog kitartani a választásokig, holott eredetileg addig elégnek kellene lennie. Akkor feltehetően újabb pánik lesz, majd újra kapunk hitelt. Ha már egyszer adtak húszmilliárd eurót, akkor majd újra adni fognak. Másrészt közelegnek a választások is, ilyenkor ilyen változtatásokba nem szívesen fog bele senki sem. (az argentin válságra vagy esetleg az őszödi beszéd egyes elemeire való asszociációk és áthallások - sajnos - megengedettek)

Idáig abban bíztam, ha nagy válság van, akkor az jó környezetet teremt a reformokra. De most már úgy látom, hogy az IMF-hitelből továbbra is fent lehet tartani a rossz rendszert. (itt azt kell mondjam, hogy egyes, a Járai úrnál sokkal kevésbé tájékozott személyeknek már korábban leesett a tantusz…)

Én nyilvánvalóan elfogult vagyok, de szerintem tragikusan vizsgázott ebben a válságban a pénzügyi kormányzat. Konkrét válságkezelésben is gyengék voltak, de igazából a valódi reformokat most kellett volna megcsinálni, aminek azonban nyoma sincsen. Érdekes, hogy Németország sokkal több reformot hajtott végre, mint mi. Ahogy a Financial Times írta: „Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van”.

Eddig az idézetek és a saját kommentek. Zárásképen talán csak annyit, ha ebből az elkerülhetetlennél sokkal nagy baj lesz, az mindannyiunk felelőssége, nem csak a szocialistáké és a szabad demokratáké. És persze kiemelten az ellenzéki pártok vezetőié. Hogy sok egyéb alkalom mellett a 2006 szeptemberi, hosszan tartó zavargások során nem voltak képesek, vagy inkább nem akarták (?) felismerni a lehetőséget, az egyszerűen megbocsáthatatlan. Mennek a lecsóba mind, nem sokára, azt hiszem.

afterpost: Felcsuti Péter pár nappal ezelőtti álláspontja a bankmentő csomagról és a hatóságokról