Zolesz blogja

Ferenc pápa kijelentette, hogy a lelkiismeretükre hallgató nem hívők is üdvözülhetnek. Ferenc mondatai az egyház és a vallás újszerű felfogására utalnak. Lehet, hogy Ferenc a kor individualista szellemét követve reformálja meg az egyházat?

A La Repubblica alapító főszerkesztőjének kérdéseire válaszoló, a hívők és a nem hívők közötti párbeszéd fontosságát tárgyaló terjedelmes szeptemberi levelében kijelentette, hogy a nem hívők is üdvözülhetnek, amennyiben lelkiismeretük szerint cselekednek. Hozzátette, hogy az Istenben nem hívők számára lelkiismeretük írja elő a helyes cselekvés elveit, és ezek megsértése bűn. (Egy interjúban pedig megerősítette, hogy mindenkinek a lelkiismerete által diktált jót kell keresnie.)

Eddig úgy tudtam, a katolikus egyház tanítása szerint az üdvösséghez a hit mellett a jó cselekedetek IS szükségesek. Erre itt az új egyházfői álláspont: az Istenbe vetett hit már nem is szükséges, nemhívők számára elégséges a lelkiismeretünket követni! Tagadhatatlan, hogy minden ember lekiismerete egy tőről fakad, erre utalnak például a különböző vallások erkölcsi tanításainak hasonlóságai. Ugyanakkor a lekiismeretet a nevelés alakítja az emberben: gyerekkorban a szülők, később pedig a kultúra, a vallás és a személyes döntések.

Óvatosan kérdezem, melyik ezek közül abszolut: azaz nem szubjektív, hanem objektív tényező? Ugyanis amit az egyik ember helyesnek tart, azt a másik nem. Amilyen ruhában nyáron egy erkölcsös olasz nő kimehet az utcára Rómában, ugyanabban nem lenne célszerű nyilvánosan megjelennie Teheránban, de még Kairóban sem. Ugyan mennyiben hasonítanak egy arab vallási vezető és Ferenc pápa erkölcsi standardjai Izraellel és a zsidókkal kapcsolatban? És végül, ha nem kell a hit, miért kellett a megváltás az üdvösséghez?

És végül: olvasta-e a Pápa János 14:5-6-ot az Evangéliumban: „Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Ekkor aligha az emberek szubjektív lelkiismeretére gondolt a „főnöke”.

Felhasznált irodalom: metazin