Zolesz blogja

A jezsuita bloggerek oldalán jelent meg a Buddhista meditáció vagy keresztény kontempláció? - Az imádkozás harmadik fokozata Szent Ignác szerint című, egy egészen kölönleges imádkozási módszerről szóló írást. Az alaphelyzet az, hogy az íróhoz (aki jezsuita szerzetes) bemegy egy tanítványa, és beszámol neki egy számára kötelezően előírt lelkigyakorlattal kapcsolatos félelméről. A diák alapkérdése az, hogy a jezsuita kontemplatív imádkozási módszer alkalmazása során igaz-e, hogy „az ördög lesben ilyenkor áll és bárkit behálózhat…”

Szent Ignác módszere szerint az imaidő kitöltésének három módja van. Az első egy az érzékszerveket és a fantáziát is bevonó, élményszerű elképzelése bizonyos szentírási jeleneteknek. A második a haladóbbak számára van, akik már egy-egy mondattal, mondatrésszel is képesek hosszabb ideig foglalkozni. A leginkább elmélyültek pedig egyetlen szónál vagy szókapcsolatnál maradnak, amit a légzésük ütemére ismételgetnek akár órákon keresztül is. A cikk írója a tanítványával történt beszlégetése végéről a következőket meséli el:

„Visszafordulva még megosztotta, hogy az volt a kulcsmondat a számára a beszélgetésünkből, amikor egy ponton azt találtam mondani: a szentignáci lelkigyakorlatokban nincs semmiféle keleti spirituális befolyás. (…) Kár is lett volna folytatnom a magyarázatot. Óvakodnom kellett volna attól, hogy még ezek után összezavarjam azzal a véleményemmel, miszerint a keleti és a nyugati spiritualitás között ezen a fokon már aligha van lényegi különbség. A keleti szentekről Jézus Krisztus és az ő szeretete sugárzik. Az utak ugyanis a misztikában összetartanak…”

„(…) Az imádkozás harmadik módja abban áll, hogy minden egyes be- és kilégzésnél elménkben imádkozunk, mialatt a Miatyánk vagy más ima egy szavát kimondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel között gondoljunk főleg ennek a szónak jelentésére, vagy arra a személyre, akihez imádkozunk, vagy saját magunk semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját kicsinységünk között van. Ugyanezen a módon és ugyanezen szabály szerint járjunk el a Miatyánk többi szavánál is. (…).” (idézet Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből)

Tehát szent Ignác kifejlesztette, és a jezsuiták terjesztik az ima fent említett „kontemplatív” technikáját. Nézzük meg, mit tanít az imáról a Biblia, illetve Jézus az újszövetségi hívők számára az Úr imájában!

Máté 6:9-13 és Lukács 11:2-4 semmiképpen sem egy előírt, rituális ima-minta. A tanítványok kérésére Jézus így vezeti be a választ Máté 6:7 szerint: „És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Jézusnak az ima mikéntjére vonatkozó, konkrét útmutatása, a Mi Atyánk kezdetű ima egy hat pontból álló vázlat:

1) „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” - Az ima címzetteje Isten az Atya, és nem a Fiú Jézus vagy a Szentlélek, sem angyaok, szentek vagy bárki más. 2) „Szenteltessék meg a te neved.” - Isten jellemvonásain és a hívőhöz való viszonyán elmélkedünk. 3) „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” - A harmadik részben imádkozhatunk, hogy Isten célja beteljesüljön és elvégződjön a történelemben. Ide tartozik a végső időkre vonatkozó próféciák (mielőbbi) beteljesedésének a kérése. 4) „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” - Személyes ügyeink, azonnali szükségleteink a negyedik rész témája. 5) „És bocsásd meg a mi vétleinket, mikppen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” - Ezzel magszabadulunk a vétleink által keletkezett adósságtól. 6) „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” - Itt a próbáinkban való helytállásunkért imádkozunk.

Az egyéni imával kapcsolatban fontos dolog, hogy az ima az írás határozott parancsain és ígéretein nyugszik. Az ima szubejktív feltételei a komolyság, a tisztelet, az alázat, a sürgetés vagy kitartás, a kérés, az Isten akaratának való alávetettség, az engedelmesség, a Jézussal való közösség, a megbocsátó hozzáállás, az igaz bűnbánat, igazságosság, bátorság, buzgóság. Bűnvallás. A test és elme ébersége az értelmi éberséget, óvatosságot jelenti (lásd: Mt 26:41 és Mk 14:38-39). Hit az isteni meghallgatásban és válaszadásában. Az ima Jézus nevében, azaz az ő érdemeire, a megváltottságunkra és a vele való kapcsolatunkra hivatkozva hangzik el. A tartalmában rendszerezett, jogos érvekkel alátámasztott imára a legjobb példa János 17:1-26-ban Jézus főpapi imája, mely során 1-8 között magáért, 9-19 között a tizenegy tanítványáért, majd 20-26 között a később megváltó hitre jutókért imádkozott.

Magam a tudatosan összeszedett és az Írás alapján rendszerezett biblikus imádság, illetve a szent Ignác által kidolgozott, ismétléseken alapuló, szubjektív intuitíciókat keltő, sőt a légzéstechnikájával (akár) módosult tudatállapotban végzett kontemplatív imamódszer között komoly különbséget vélek felfedezni. A Jezsuita rend (Jézus társasága) tagjainak általános vonzódása az efféle (keleties) spiritualitás iránt nagyon érdekes és „fület csiklandozó” foglalatosság lehet sokak számára. Azonban ezt én igazolás nélküli, elég komoly teológiai elhajlásként tudom csak értékelni - a névadójuknak, Jézusnak a Bibliában lefektetett, fent említett példájához és tanításához képest.

Felhasznált irodalom: www.bibliatanitasok.hu