Zolesz blogja

Azoknak, akiket érdekel, leírom, milyen egy apának egyedül három napot eltöltenie a gyerekeivel. Nem az első ilyen alkalom ez, nem is világszenzáció, de azért - mint olvashatjátok - kihívás a magamfajta számára.

Péntek este későn értünk haza, én szombaton 9-kor keltem. Addigra a fiúk már túl voltak a betevő számítógépes játékukon. Reggeli után felvettünk egy barátot a kocsival, és a serdülők kosármeccsére mentünk, ahol Peti is játszott. Onnan haza ebédelni, utána Istvánt lefektettem. Csak az ébredésekor vettem észre, hogy nem kapott pelenkát, és iszonyúan összepisilte az ágyát. Gyors zuhanyoztatás, majd elmentünk a felnőttek kosármeccsét is megnézni, utána haza és vacsora. Némi vadulást követően, 9 óra után sikerült lefektetni őket, és végre magamra maradtam.

Vasárnap délelőtt a reptérre mentünk. Petinek a sültkrumpli evés tetszett a legjobban (nem tudta megállni, hogy már a pénztárnál, fizetés közben ne tömje a szájába). Andrisnak az, hogy Peti ráült egy poggyászkocsira és így száguldoztak az emberek között az előcsarnokban. Istvánkának végre az tetszett, amiért mentünk: a repülők és a körülöttük lévő kiszolgáló járművek mozgása. A két nagyobbik fiú este nyilatkozott, hogy minden lecke kész. Megnéztünk a youtube-on néhány Mézga Géza-videót, majd fél 10 körül eszükbe jutott, hogy mégis van lecke holnapra…

Hétfőn reggel időben beértünk az iskolába, játszodába. Peti délelőtt telefonált, hogy a matek házi feladatát lehetőleg vigyem utána, mert az reggel valahogy elmaradt tőle. Andris otthon felejtette a szemüvegét és ennivalót sem vitt, pedig hétfőn nem bent ebédel - a tanító néni megkért, hogy figyeljünk jobban a gyerekre. Amikor harmadszorra jártam meg a Pomáz-Szentendre távot, és az utcánk aljára értünk, Andriska észrevette, hogy a kosárfelszerelése a másik iskolában maradt, ahol Petire vártunk, így negyedszer is megfordultunk.

Visszagondolva ezekre a napokra azt hiszem, hogy velük csak a „jelenben” lehet együtt lenni. Odaszánva az időmet és a figyelmemet, amit sokszorosan meghálálnak. És az élmények velük sokkal intenzívebbek, mint a komoly felnőttekkel.