Zolesz blogja

A szexualitás kérdése mindig kiemelt figyelemre tarthatott számot az idők során. Gondoljunk csak a különféle vallások szertartásaira, rítusaira, vagy akár a római egyház érdekes hozzáállására a történelem folyamán. Most azonban a sötét középkoron nagyvonalúan lépjünk túl, és nézzük meg, hogyan viszonyulnak a kérdéshez a keresztények ma!

A protestáns egyházak a fogamzásgátlás és a gyerekvállalás kérdését, mint minden más erkölcsi kérdést is, a házaspár lelkiismeretére és szabad döntésére bízzák. Persze nem buzdítanak a szabadosságra, de a válaszait ki-ki maga keresheti meg.

A Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat idején (1962-65) majdnem elmozdult a korábbi, évezredes merev álláspontjától. Az „elhajlási” kísérlet láttán a pápa a még csak kialakulóban lévő szakmai vitát erővel berekesztette, és a döntés jogát a zsinattól hatalommal magához vonta. VI. Pál pápa további három éves töprengés és mérlegelés után a Hunamae vitae kezdetű enciklikájában kötelező érvénnyel ezt írta elő: a fogamzásgátlás egyetlen megengedett módja a „terméketlen periódusok” módszere, azaz a nő terméketlen időszakaira időzített szex (a hőmérős-kiszámolós módszerrel). Ez egyrészt továbblépett azon a középkori szemléleten, hogy a szexualitás célja kizárólagosan a gyermek nemzése lenne, tehát a szex immár az Egyház szerint is lehet a szeretet megnyilvánulása (dicsőség Istennek!). Viszont a megengedett szabadság megélésének valóban biztonságos módszereit - beleértve az óvszer használatát, de még az aktus megszakítását is! - megtiltotta. Hogyan reagálhatnak erre a katolikusok?

A párok egy (szűk) kisebbsége - jó szívvel vagy kényszerből, de - tudomásul veszi a pápa kötelező érvénnyel előírt útmutatását. A fogamzásgátlás nélküli szexuális életüket továbbra is beárnyékolja a az óvatoskodás és a nem kívánt terhességtől való szűntelen félelem. Az egyház előírása akadályozza őket a házasságuk megélésében: a férfit visszafogja a felesége iránti szeretete kimutatásában, a nőt pedig visszarettenteti a férje közeledésének elfogadásától. Kinek ismerős a „Nehogy teherbe ejts!” mondat? És az előírások betartásának jutalmául a katolikus családokban néhány gyerekkel több fogan meg a tervezettnél. Most itt nem részletezném, hogy még hová vezethet ez a kényszeredett gyakorlat…

A katolikus párok másik, és állítom, hogy nagyobbik hányada az egyház tanításának akarattal szembeszegülve, szabadon dönt a kérdésben, és válogat a fogamzásgátlás számára megfelelő módszerei között. És azt is állítom, hogy legtöbbjük a legminimálisabb lelkiismeretfurdalást sem érzi eközben, sőt! És biztos vagyok abban is, hogy ezt a Biblia legfőbb parancsa, a szeretet parancsa alapján helyesen is teszik!

Aki a fentiekkel egyetért, érdekes kettősséget figyelhet meg a születésszabályozáshoz való szabad hozzáállásban: a családos katolikusok többsége váltogatva nappal (a templomban?) katolikus, és éjszaka az ágyban viszont protestáns!

Katolikus szemmel: Egy vitatott enciklika - Humanae Vitae