Hálószobatitok

A szexualitás kérdése mindig kiemelt figyelemre tarthatott számot az idők során. Gondoljunk csak a különféle vallások szertartásaira, rítusaira, vagy akár a római egyház érdekes hozzáállására a történelem folyamán. Most azonban a sötét középkoron nagyvonalúan lépjünk túl, és nézzük meg, hogyan viszonyulnak a kérdéshez a keresztények ma!

A protestáns egyházak a fogamzásgátlás és a gyerekvállalás kérdését, mint minden más erkölcsi kérdést is, a házaspár lelkiismeretére és szabad döntésére bízzák. Persze nem buzdítanak a szabadosságra, de a válaszait ki-ki maga keresheti meg.

A Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat idején (1962-65) majdnem elmozdult a korábbi, évezredes merev álláspontjától. Az „elhajlási” kísérlet láttán a pápa a még csak kialakulóban lévő szakmai vitát erővel berekesztette, és a döntés jogát a zsinattól hatalommal magához vonta. VI. Pál pápa további három éves töprengés és mérlegelés után a Hunamae vitae kezdetű enciklikájában kötelező érvénnyel ezt írta elő: a fogamzásgátlás egyetlen megengedett módja a „terméketlen periódusok” módszere, azaz a nő terméketlen időszakaira időzített szex (a hőmérős-kiszámolós módszerrel). Ez egyrészt továbblépett azon a középkori szemléleten, hogy a szexualitás célja kizárólagosan a gyermek nemzése lenne, tehát a szex immár az Egyház szerint is lehet a szeretet megnyilvánulása (dicsőség Istennek!). Viszont a megengedett szabadság megélésének valóban biztonságos módszereit - beleértve az óvszer használatát, de még az aktus megszakítását is! - megtiltotta. Hogyan reagálhatnak erre a katolikusok?

A párok egy (szűk) kisebbsége - jó szívvel vagy kényszerből, de - tudomásul veszi a pápa kötelező érvénnyel előírt útmutatását. A fogamzásgátlás nélküli szexuális életüket továbbra is beárnyékolja a az óvatoskodás és a nem kívánt terhességtől való szűntelen félelem. Az egyház előírása akadályozza őket a házasságuk megélésében: a férfit visszafogja a felesége iránti szeretete kimutatásában, a nőt pedig visszarettenteti a férje közeledésének elfogadásától. Kinek ismerős a „Nehogy teherbe ejts!” mondat? És az előírások betartásának jutalmául a katolikus családokban néhány gyerekkel több fogan meg a tervezettnél. Most itt nem részletezném, hogy még hová vezethet ez a kényszeredett gyakorlat…

A katolikus párok másik, és állítom, hogy nagyobbik hányada az egyház tanításának akarattal szembeszegülve, szabadon dönt a kérdésben, és válogat a fogamzásgátlás számára megfelelő módszerei között. És azt is állítom, hogy legtöbbjük a legminimálisabb lelkiismeretfurdalást sem érzi eközben, sőt! És biztos vagyok abban is, hogy ezt a Biblia legfőbb parancsa, a szeretet parancsa alapján helyesen is teszik!

Aki a fentiekkel egyetért, érdekes kettősséget figyelhet meg a születésszabályozáshoz való szabad hozzáállásban: a családos katolikusok többsége váltogatva nappal (a templomban?) katolikus, és éjszaka az ágyban viszont protestáns!

Katolikus szemmel: Egy vitatott enciklika - Humanae Vitae

3 Responses to “Hálószobatitok”


  1. 1 Arma Gedeon

    Néhány bejegyzés alapján a sejtésem, hogy valamelyik kisebb protestáns egyházhoz tartozol. A katolikus egyháznak megvoltak a maga problémái a múltban és jelenleg a Vatikán egy hatalmas problématömeg. Azonban történelme nagyobb részében alaptalanul részesült egy démonizálásban alapvetően kereszténységellenes erők részéről, amivel már foglalkoztam is a Kitalált Újkoron, a kuruc kor és annak utólagos hamis propagandaképe kapcsán, meg még tervezek is pár izgalmas történelmi vonatkozásról írni. Ha érdekel, belemehetek alaposabban, miért csapda elhinni a démonizáló propagandát és miért érdemes megkutatni a protestantizmus „hálószobatitkait” is! :-)

  2. 2 Bonifert Zoltán

    Nem maguk a „hálószobatitkok” a fontosak, hanem az, amit megmutatnak. Ez esetben (is) van egy zavaros egyházi hagyomány, amit a próbálkozások ellenére máig nem sikerült Rómának tisztába tennie. Pedig a „segédlet” régóta kéznél van hozzá…

  3. 3 Arma Gedeon

    Nem hinném, hogy Pezenhoffer-rajongó vagy, de ő, mint katolikus statisztikus mutatta ki, hogy a hrhedt egykézés miatt pl. az Ormánság korábbi protestáns lakossága lényegében halálra itélte magát. Más kérdés, hogy mára a fehér lakosság általában is ezt tette ott is, mint annyi helyen és a terepet átengedte a fogamzásgátlással nem bajlódó cigányoknak…
    A katolikusok ellen kezdettől van egy démonizáló propagandája a protestáns tudatiparnak. Pedig a protestantizmus „hálószobatitkait” megvizsgálva elég csúnya származásra lelünk. Konkrétan a gnosztikus-kabbalista körök deiverziója volt több, nyiltan nem sikeres eretnekmozgalom útjára indtása után a protestáns áttörés. Az eretnek- és protestánsmozgalmak egy forradalomcsináló gépezetként működtek és az európai forradalmak káderállománya mindig főleg belőlük állt, tipikus példák erre a magyar felforgatómozgalmak az 1437-es erdélyi felkeléstől a kurucokon és 1848-on át egészen a kommunizmusig. A Kitalált Újkoron foglalkozok a témával. Ez nem von le semmit a mai protestánsok hitéből és nem feledteti, hogy legkésőbb az általad emlitett zsinat óta a Vatikán is a protestantizmust útjára indtó kereszténységellenes erők kezében van (és ők tesznek a pápai trónra olyan diverzáns zsidó pápákat, mint VI. Pál, vagy II. János Pál), viszont érdemes a mai protestánsoknak kritikusan tanulmányoznia egyházaik múltját. Ahogy persze katolikusoknak is, a jelenét is…

Leave a Reply