Zolesz blogja

Egy ideje leginkább Matolcsy György könyvajánló rovatát keresem a Heti Válaszban. Most sem csalódtam, A globalizáció vége címmel ajánlja a címbéli író könyvét (Why Your World Is About to Get a Whole Lot Smaller, Oil and the End of Globalisation), rövid összefoglalóval. Amiből - szokásom szerint - idézném, ami engem megfogott.

Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, mely az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek lehetővé tették a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz nem elsősorban az olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, és nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatti alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?

2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. (…) Az évtized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az olaj árát, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár körül van. (…) Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.

A napelem és a napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, azonban nem lesznek képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?

A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. (…) Magyarországnak is döntően az európai integrációra, a vízre, a mezőgazdaságra, a családra és a közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiákra. Az időgép már elindult: vissza a múltba.

Mit is lehet ehhez hozzátenni? Talán röviden most csak annyit, hogy az új világunk kihívásai közül csupán egyetlennel, az olajhiánnyal foglalkozik a könyv (-ismertető). És nem beszél például a környezetszennyezés vagy a népességrobbanás kérdéseiről. Érdemes elgondolkodni, milyen társadalmi hatásai lesznek ennek a világméretű folyamatnak, és milyen hatása lesz a mi életünkre ez a kényszerű időutazás!