Azt hiszem, a globális felmelegedés az 1970-es évektől megfigyelhető, emelkedő trend szerint folytatódik, illetve inkább még gyorsulhat is. Hiú ábránd azt várni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenni fog. A folyamat akkor fog eldurranni, amikor felolvad a szibériai jégmező is, és alóla felszabadul a metángáz. A válságban ugyanis mindenki, a kormányok és valljuk be, a választók is a gazdasági növekedés fenntartásával vannak elfoglalva, bármiáron.
Tag Archive for 'globális válság'
Nem csak amerikában téma az államadósság, de Magyarárszágon is. Elkészítette jelentését az elmúlt 8 év állami eladósodását vizsgáló parlamenti albizottság. Aki ezt a kérdést azzal a jogtechnikai szemlélettel közelíti meg, hogy a politikai hibák vonatkozásában csak politikai felelősségről lehet (kell) beszélni, annak szíves figyelmébe ajánlom A Pénz Mesterei című filmet.
Mi a válságból való kilábalás lehetséges útja? 1, nem szabad új kölcsönöket felvenni, sem az államnak, sem a magánszemélyeknek. 2, az államadósságtól meg kell szabadulni: újra kell tárgyalni, és radikális csökkentés után a maradékot - adósságmentes pénzből - vissza kell fizetni. 3, sosem szabad áttérni a forintról az euróra vagy bármely más idegen pénznemre, ellenben állami monopóliumba kell venni az ország pénzkibocsátását. 4, az alkotmányban „örökre” deklarálni kell a nemzetközi pénzkölcsönző, pénzszivattyúzó intézményektől való függetlenséget (IMF, EU stb.). Ezen az úton bármely ország bármely kormánya sikerre van ítélve.
És bizony itt lenne az ideje a tetteknek. Az USA-t éppen leminősítették, meg a kínaiak is. A részvényárfolyamok zuhannak. Közben Európában is erősödnek a recessziós félelmek, az Euró haláláról nyíltan beszélnek, egyre többen. Görögország a lakossági bankrohamokhoz ért. Mára, a globalizáció hatására lokális gazdasági problémák szinte nem is léteznek, minden kihat mindenkire. Azt hiszem, kimondható, hogy újabb, durvább szakaszát kezdi meg a 2008-ban „elindított” válság.
Az a szomorú, hogy amely kicsi vagy nagy országok a saját népük érdekében önálló pénzügypolitikára tértek volna át a múltban, azokat először tőzsdei összeomlás előidézésével, a pénzkínálat szűkítésével erősen sanyargatni kezdték, majd ha ez nem vezetett eredményre, hamar háborúk közepette találták magukat. Ezek előbb politikai instabilitást, majd visszatérést eredményeztek a korábbi önsorsrontó gyakorlatokhoz. Így ennek a forgatókönyvnek a hosszú távú sikerében Magyarország esetében is kételkednünk kell.
Én végülis megértem azt, aki a világ menetének ismeretében az esélytelen ellenállás helyett a beletörődést és az kollaborálás dicstelen útját választja. Akkor is, ha politikus, ha üzletember, és akkor is, ha egyszerű magánember. De egyetérteni nem fogok vele. A hitelektől lehetőleg meg kell szabadulni. A készpénzt értelmes célokra el kell költeni, a fenntarthatóság irányába tett befektetésekkel. Helyi közösségi együttműködéseket kell kialakítani, illetve részt kell venni benne (pl. ha van helyi pénz, azt alkalmazni kell). Tenni a dolgunkat, és bízni Istenben, hogy majd mindig megadja, amire éppen szükség van! Vállalta!
- - -
Afterpost: interjú részlet Jaksity György korábbi tőzsdeelnökkel: „Az egyelőre értékválságtól sújtott és adóssághegy tetején ülő társadalom előtt ugyanis kínkeserves évtized áll. Nem elég ugyanis a mostani gazdasági problémákon túllenni, de ott van még az öregedés társadalmi és gazdasági problémája, a jelenleg 1-1,5 millió mélyszegénységben élő ember kérdése, akiknek a súlya a társadalomban egy évtized alatt megduplázódhat, és akkor ez nem pár keleti, megyei szintű, hanem országos probléma lesz. Nem csak Miskolc egyes kerületei, hanem Budapest nagy része válik nyomornegyeddé.” Azt már én teszem hozzá, hogy a könnyen elérhető erőforrások beszűkülésének problémáját meg sem említette…
Afterpost 2: a csőcselék zavargásai terjednek Angliában
Afterpost 3: a hitelminősítő magyarázza a bizonyítványát
Afterpost 4: Angliában a zavargások idején lekapcsolnák a közösségi oldalakat? Meg biztosítani kell, hogy a rendőrségnek meglegyenek az eszközei arra, hogy hozzájusson a közösségi oldalakon publikált információkhoz…
Afterpost 5: A brit Economist kendőzetlenül a központi bankárok érdekeit tolja - de ki csodálkozik ezen?
Afterpost 6: Van, aki szerint az infláció a megoldás.
Afterpost 7: Gerard Celente a gazdasági szükségállapot bevezetésének lehetőségeiről
Afterpost 8: Argentin tanulságok
Afterpost 9: pro és kontra eurokötvény
Afterpost 10: Alan Greenspan, a FED korábbi elnöke szerint össze fog omlani az eurozóna, és ez jelenti a legnagyobb kockázatot az USA gazdaságára nézve. Hangsúlyozom, a FED ex-elnöke mondja ezt!!!
Afterpost 11: Witteveen ex IMF-vezér újabb hiteleket ajánl az adósságválságra megoldásul!
Afterpost 12: bízni a FED-ben és a QE3-ban - röhejes nyilatkozat!
Afterpost 13: az IMF az európai bankok piaci (és állami) forrásokból való feltőkésítését javasolja - a láncreakciók megszakítása érdekében. Én a központi bankok (jegybankok, EKB, IMF) pénzkibocsátási jogának azonnali megvonását, és helyette állami pénz kibocsátását javasolnám inkább, az említett cél gyors elérése érdekében!
Afterpost 14: Simor András magyar jegybankelnök 5-ösre felelt a központi bankárok, és 1-esre a magyar emberek szempontjából
Afterpost 15: Az MNB szerint megfolythatja Magarországot a hitelhiány
Ertsey Attila építész 2009-es interjújában nyugati és magyar szemmel vizsgálja a világ folyamatait. Mintha egy nagy összeesküvés-elméletben keresné a problémák okát. Például Németország kultúrfeladata eszmék legyártása és terjesztése: a környező népek (át)nevelése, például az oroszoké, akiknek szintén feladatuk van. Aztán eljutunk a bankokhoz, a G.P. Morgan és Rockefeller családok több hullámban elkövetett spekulációi okozta múltbéli károkozásokhoz.
’56 kapcsán a magyarság feladatáról is beszél, aminek a szabadsághoz köze van: „nekünk kell kimondani, hogy az „új világrend” megbukott”. Hmmm… megbukott volna?
Hogyan tovább? Ártéri tájhasználattal és gazdálkodással egészséges élelmiszerek biztosítása a Tisza völgyében, a klímaváltozáshoz igazodva. Helyi virtuális pénzek rendszerének megjelenése. Kisközösségi önvédelem és iskolafenntartás. Európa génmódosítási moratóriumának fenntartása, iparosított monokultúrás mezőgazdaság helyett az önellátó földművelés művészete, egészséges élelmiszerek.
Szerintem ezeket már nem lehet társadalmi méretekben megvalósítani. Egyéni, vagy inkább kisközösségi megoldásokban lehet gondolkodni. Erre van a 2011-es év.
Hetesi Zsolt 2010.11.23-i intejújában azt állítja, ha elkezd emelkedni az ősmaradványi energiahordozók ára (elkezdődött), akkor az hirtelen elszabadul. Ha a helyzet a mostanihoz képest tovább romlik, akkor megszűnik az energiahordozók szabadpiaca. Egy Bundeswehr-tanulmány szerint a jövőben növekedni fog az olaj (és a többi energiahordozó) szerepe a nemzetközi kapcsolatpk kialakításában, vagyis a diplomácia az energiahordozók köré csoportosul. Az exportáló országok céljaik akár agresszív megvalósítását is megkezdhetik - tessék csak behelyettesíteni! A szabadpiac megszűnése, a globális gazdaság összeomlása mellett elképzelhető a tervgazdaság részleges ujjáéledése sem. Hozzáteszem, hol is hallottunk erről? Demokrácia vagy talán szocializmus…
A 2008-as válság kicsit megtorpantotta a keresletet, de komoly energiahiány léphet fel rövid időn belül. Kína növekedése az elkövetkező 3 évben 9% körül alakulhat, ezzel elviheti Európa elől az összes orosz gázmennyiséget is, egyre több cső épül ebben az irányban! A megoldás kizárólag a földgázfüggőség csökkentése lehet, nem a több cső kiépítése ugyanazon beszerzési forrás felé.
A mezőgazdaság állapotáról ehhez képest újat nem mondott. Komplett kis rendszereket kell létrehozni az élelmiszertermelésre és az ennek során keletkező hulladékok energiatermelésre való felhasználására. És nagyobb hangsúly kell helyezni a megújuló energiákra.
Nagy kérdés az is, hogy ha kiapadnak az ősmaradványi energiahordozók, akkor a környezetbarát energiát előállító berendezéseket el tudják-e látni alkatrészekkel. Azt már én teszem hozzá, ezért kell lehetőség szerint nem gépészeti, hanem karbantartást nem igénylő építészeti megoldásokat alkalmazni a komfort biztosítására a jövő lakásainak tervezése során is.
Az eltérő hőkapacitásuk miatt a légkör felmelegedése sokkal gyorsabb, mint a tengereké, a különbség pedig nő. Emiatt megváltoznak az éghajlatot alakító szél-, párolgási és egyéb viszonyok. A szélsőséges időjárás ezért egyre gyakoribb már ma is, viharok, esőzések és szárazságok, hidegek és gutaütéses melegek gyors egymásutánban.
Érdekes a fogyasztói társadalmat bíráló álláspontja, ezt bemásolom szó szerint. Az évszázadokig fennálló szerves kultúrát olyanra cseréltük fel, ahol a kölcsönös nagylelkűséget és egymásra utaltságot felváltotta a pénz. A pénz mögött pedig energia áll. Ma minden szolgáltatást meg lehet venni, és így nincs szükség a másikra, nincs szükség a közösségekre sem. Pedig amíg nem építünk közösségeket, addig nincs esélyünk a túlélésre. Közösséget építeni viszont sokkal nehezebb, mert manapság az emberek az elmúlt évtizedek hatására szinte képtelenek az együttműködésre. (…) Lassan hétmilliárd ember él a földön, és hamarosan már nem a társadalom fenntartása, hanem az élelem biztosítása lehet a probléma. Lassan csak az alapvető szükségletek kielégítése lebeghet a szemünk előtt, de ahhoz összefogásra van szükség. Nem holnap, hanem most. (…) Ahhoz, hogy újraélesszük (a halott vidéket) , új vidékfejlesztésre és új közösségekre van szükség, emellett lokális élelem és energia kell, valamint rendszerbe foglalt megújuló energiás beruházások. Ez az utolsó esélyünk.
Afterpost: haladóknak arról, hogy a LEAP/E2020 kutatócsoport szerint a folyamatok egy új szakaszhatárához érünk a következő negyedévben
Aftrpost 2: Tibor bá’ víziója a jövőről
Elgondolkodtató írást találtam Bogár Lászlótól Kínáról. Röviden összefoglalva azt írja, hogy Kínára jellemző egy a nyugatitól eltérő, un. mikroglobalizáció, ami a 100-120 millió világszerte élő kínai családot jelenti. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. Azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele.
Tavasszal három hónapot töltöttem Kínában, annak legnyugatiasabb városában, Sanghajban. Abban a városban, amit idegenszerűsége miatt az általam megismert(?) kínaiak sem igazán szeretnek, még ha ott is élnek, dolgoznak. Amit láttam és hallottam, az a fenti megállapításoknak alapvetően megfelelt. A kínai embert és gondolkodását valóban nem tették tönkre az iszonyatos történelmi katakizmák sem, mert a kínaiak nagyon-nagyon erősek. A vezetőik és az ország a saját, önálló útjukat járják. Mégis azt gondolom, hogy ami most történik a világban, az nagyon meg fogja rengetni őket, még jobban, mint a nyugatot. Ugyanis az országnak a népességéhez mérten nincsenek tartalékai, és a mezőgazdaságuk nem nagyon sokára várható összeomlásával hihetetlen nagy kihívás elé néznek. Óriási mértékű elvándorlás kezdődhet majd Ázsiából nyugat felé, ahol az emigránsok csak a láncaikat veszthetik. Hogy ezt Kína hogyan fogja megélni, hogy a Bogár által vízionált győzelem lesz-e belőle a nyugat felett, annak a megjóslására már nem mernék vállalkozni.
Afterpost: Dől a kínai pénz Európába
Egy ideje leginkább Matolcsy György könyvajánló rovatát keresem a Heti Válaszban. Most sem csalódtam, A globalizáció vége címmel ajánlja a címbéli író könyvét (Why Your World Is About to Get a Whole Lot Smaller, Oil and the End of Globalisation), rövid összefoglalóval. Amiből - szokásom szerint - idézném, ami engem megfogott.
Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, mely az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek lehetővé tették a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz nem elsősorban az olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, és nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatti alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?
2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. (…) Az évtized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az olaj árát, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár körül van. (…) Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.
A napelem és a napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, azonban nem lesznek képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?
A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. (…) Magyarországnak is döntően az európai integrációra, a vízre, a mezőgazdaságra, a családra és a közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiákra. Az időgép már elindult: vissza a múltba.
Mit is lehet ehhez hozzátenni? Talán röviden most csak annyit, hogy az új világunk kihívásai közül csupán egyetlennel, az olajhiánnyal foglalkozik a könyv (-ismertető). És nem beszél például a környezetszennyezés vagy a népességrobbanás kérdéseiről. Érdemes elgondolkodni, milyen társadalmi hatásai lesznek ennek a világméretű folyamatnak, és milyen hatása lesz a mi életünkre ez a kényszerű időutazás!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali