Kína győzelme a globalizációban?

Elgondolkodtató  írást találtam Bogár Lászlótól Kínáról. Röviden összefoglalva azt írja, hogy Kínára jellemző egy a nyugatitól eltérő, un. mikroglobalizáció, ami a 100-120 millió világszerte élő kínai családot jelenti. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. Azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele.

Tavasszal három hónapot töltöttem Kínában, annak legnyugatiasabb városában, Sanghajban. Abban a városban, amit idegenszerűsége miatt az általam megismert(?) kínaiak sem igazán szeretnek, még ha ott is élnek, dolgoznak. Amit láttam és hallottam, az a fenti megállapításoknak alapvetően megfelelt. A kínai embert és gondolkodását valóban nem tették tönkre az iszonyatos történelmi katakizmák sem, mert a kínaiak nagyon-nagyon erősek. A vezetőik és az ország a saját, önálló útjukat járják. Mégis azt gondolom, hogy ami most történik a világban, az nagyon meg fogja rengetni őket, még jobban, mint a nyugatot. Ugyanis az országnak a népességéhez mérten nincsenek tartalékai, és a mezőgazdaságuk nem nagyon sokára várható összeomlásával hihetetlen nagy kihívás elé néznek. Óriási mértékű elvándorlás kezdődhet majd Ázsiából nyugat felé, ahol az emigránsok csak a láncaikat veszthetik. Hogy ezt Kína hogyan fogja megélni, hogy a Bogár által vízionált győzelem lesz-e belőle a nyugat felett, annak a megjóslására már nem mernék vállalkozni.

Afterpost: Dől a kínai pénz Európába

0 Responses to “Kína győzelme a globalizációban?”


  1. No Comments

Leave a Reply