Érdekes, hogy Bogár László a konzultáció során, miközben megjelöli a megoldás három cselekvési szintjét, konkrét cselekvési terv helyett Isten felé irányítja a hallgatóságát (28. perc). Kinek tetszik ez?
Tag Archive for 'Bogár László'
A Nemzetgazdasági Minisztérium - a mai napon:
„Ezért jó eszköz lehet számunkra egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel, amely a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket. Az újfajta megállapodás ugyanis – szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételről szól, voltaképp egy biztosítást kötünk, amely növeli a befektetői biztonságot Magyarországon.
Így lesz esélyünk tervezett menetrend szerint beindítani a növekedést.
Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről.”
Gyerekkoromból emlékszem, ehhez hasonló politikusi nyilatkozatok hallatán kezdett így kiabálni nagyapám: Hazudik!
Hogy a politikus hazudik, azt tudtuk eddig is. A kérdés csak az, mikor és kinek? Eddig hazudott nekünk, vagy mostantól fog nekik, vagy is-is? Illúziónk nem kell legyen, Orbán szerepe tényleg csak annyi, hogy a többi országhoz képest milyen tempóval haladunk a dicsőséges végkifejlet felé. Amiről persze egy szót sem beszélünk…
- o -
Hetesi Zsolt a gazdasági szabadságharcról, és hogy elértük a növekedés határait.
Romániában az IMF a P-SBA-hoz precíz törlesztést, ehhez komoly megszorításokat és privatizációt írt elő. Látni kell, hogy a nemzeti kormányzás meghagyásának feltétele a megbízhatóan tartós és folyamatos „birkanyírás”.
Bogár László az új IMF-tárgyalás tragikomikus kormányzati kommunikációjáról
Valószínűsítem, hogy nagy Orbán-alázás lesz a központi bankárok, és kifejezetten Simor részéről…
A FIDESZ szerint „természetes, hogy lesz nyugdíj”! Én nem tudom, természetes-e, hogy van nyugdíj. Hogy a pár évtizede az olcsó olajjal és „száz más trükkel, amikről nektek nem kell tudnotok” felpörgetett gazdaságnak köszönhetően bevezették, az persze eddig örvendetes volt.
De évezredeken keresztül nem volt nyugdíj. A nagycsaládban elég gyerek született, és a fiatalok ellátták az öregjeiket is, akik lehetőségük mértékében persze, részt vettek a termelésben. Ma nincs nagycsalád, mindenki különköltözött a szüleitől, sőt, a nagyszülők sem akarnak a gyerekeikkel együtt élni (még ha hívják is őket, ezt látjuk). Idősödve korban mindenki nyugdíjba akar menni, hogy további a munkavégzése nélkül legyen meg az alapvető megélhetése, és ne szoruljon rá a gyerekeire.
Mi lesz, ha a FIDESZ optimista ígérete ellenére pár éven belül nem lesz nyugdíj? Tessék megkérdezni a kubaiakat vagy az argentinokat, esetleg hamarosan a görögöket, olaszokat! Tévedek?
- o -
Talán megbocsátják, ha egy olyan idézettel kezdek, amely szokatlan és illetlen módon egy otthoni jegyzetemből való. Mentség nincs, csak magyarázat: most az történik, amire biztosan számítani lehetett. A tavasszal elkezdődött szabadságharc az egyik legkényesebb pontjához érkezett, a globális birodalom véleményhatalmi diktatúrájával, illetve külső és belső támogatóival történő összecsapáshoz. Tehát íme, az idézet a 2009 októberében készült írásból: „Tekintettel arra, hogy az alávetettek kifosztása a végső fiziológiai határokhoz közelít, a rendszerváltás összeomlásának »publikussá tétele« elkerülhetetlenné válik a következő egy-két év során. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ma még elképzelhetetlen erejű és intenzitású változások mennek végbe a magyar nyilvánosság szerkezetében, a média szabályozásában. Ez a háború, mert az lesz a javából, akár önmagában is eldöntheti a magyar társadalom jövőjét. Ha ugyanis nem sikerül a kifosztott többséggel megértetni, hogy miképp jutott ebbe a helyzetbe, és hogyan szabadulhat e végzetes csapdából, akkor a magyar nemzet története itt akár véget is érhet. Ám fel kell tennünk a kérdést, hogy miért van ebben ilyen óriási szerepe a médiának. Nos, azért, mert olyan két rejtett véleményhatalmi erőszakstruktúrát használ igen veszélyes és nagy erejű fegyverként, amelyeknek létezését sikeresen rejti el az avatatlanok szeme elől. Az egyiket a tematizációs, a másikat pedig az értelmező hatalom jelenti. A tematizációs hatalom dönti el a »napirendet«, azt, hogy miről is »szóljon a világ«, az értelmező hatalom pedig azt, hogy »hogyan szóljon« minderről. A világ végtelen történésfolyamából avatott kezek válogatják ki azokat a történéseket, amelyekből »hír« lesz, és persze egyúttal azt is eldöntik, hogy milyen hierarchiába rendeződjenek e hírek.
A rossz nyelvek szerint például a világnak már régen vége van, csak a vezető kereskedelmi televízió esti híradójának bájos bemondónője még nem mondta be. De nincs ok a csüggedésre, mert majd »időben szólva lesz«, azt akkor majd megtudjuk. Az értelmező hatalom pedig »segítőkészen« abban van »szolgálatunkra«, hogy megtudjuk, mi a »politikailag korrekt« elbeszélési módja a világ említésre szánt, így hírré lett történéseinek. És persze, aki valami rejtélyes ok miatt nem tud és/vagy nem akar ezen a nyelven megszólalni, az magára vessen! Így ugyanis »néma marad«, vagy esetleg csak azért engedik be mégis az uralkodó nyilvánosság belső tereibe, hogy ott nevetségessé téve kigúnyolják, megalázzák, vagy valami megsemmisítéssel felérő stigmával megbélyegezzék. A rendszerváltás bukásának ténye, okai és következményei az uralkodó véleményhatalmak számára értelemszerűen a legfőbb tabut jelentik! Ám ha a választások utáni új kormány nem szeretne a bukott rendszer utolsó kormányaként elvérezni, ezzel szemben szívesebben lenne inkább az általa felépítendő új rendszer ígéretes első kormánya, akkor legelőször ezt az uralkodó véleményhatalmat kell minden lehetséges eszközzel megtörnie.”
Ezek után talán érthető, miért vélem úgy, hogy a médiaháború most felizzó összecsapásai elkerülhetetlenek voltak. A globális véleményhatalom a legbrutálisabb módon ragaszkodik megszerzett pozícióihoz. Csak így képes „legyártani” a mesterséges agyakat és lelkeket, vagyis a „valóságipari művekként” üzemeltetett gépezet így tudja eladhatóvá maszkírozni termékeit. Csak így hozhatók létre az engedelmes munkások és fogyasztók gigantikus csordái, amelyek már csupán biológiai nyúlványai a világot mozgató és kifosztó tőkestruktúráknak, és egyetlen feladatuk a végtelenített fogyasztási lánc hajtása, teljesen függetlenül attól, hogy van-e bármilyen szükségük az elfogyasztott jószágtömegre. Így békésen és jóízűen elmajszolják azt az élelmiszerként eladásra kínált tárgyat, amely már legyártása pillanatában is veszélyes hulladék volt, a hisztérikus karácsonyi akciós őrületben megvásárolják gyermekeiknek azt a méregdrága, ám tökéletesen felesleges műanyag szemetet, amelyet mint a legújabb játékcsodát tesznek eladhatóvá.
Ez az igazi, végső és legmélyebb tétje ennek a mostani médiaháborúnak. Hogy a „való világ” gyanánt legyen továbbra is eladható az a pusztító szeméttömeg, amit szent médiaszabadságként próbál védeni a luxemburgi külügyminisztertől a lengyel liberálisokig mindenki, aki cinikus-gátlástalan kitartottja ennek a globális profitgépezetnek. Hogy cinikusan röhögve lehessen nap mint nap rombolni hitet, házat és hazát. Ezért kell Magyarországot Führer-államként emlegetnie a tekintélyes nyugati napilapoknak, ezért kell hisztériát kelteni világszerte: mert ha a magyar változások sikeresen véghez vihetők lennének, ez számukra rendkívül veszélyes precedenst teremtene. Akár el is gondolkodtathatná a maradék emberiséget, hogy amit szent emberi szabadságjogokként igyekeznek „eladni” számára az elmúlt kétszáz év médiaterroristái Marat Ami du peuple-jétől Michnik Gazety Wyborczáig, az embersége utolsó morzsáinak az önmagával való feledtetése. Hogy is mondta Örkény? „Ha egy kígyó, ami ritka, felfalja önmagát, vajon marad-e utána egy kígyónyi űr? Igen? Nem? Fogas kérdés?”
Bizony, fogas kérdés! De nem maradt túl sok időnk a válaszra.
Afterpost: Bogár László az Echo TV-ben
Afterpost 2: a Bogár Lászlóval készített riport a 2011.01.19-i magyar Demokratában kötelező olvasmány annak, aki szeretné a felszín alatti rétegeket is megismerni egy kicsit (sajnos nem elérhető elektronikusan)!
Afterpost 3: Hazánk többet tett a szabadságért, mint az olcsó bírálók népei
Afterpost 4: médiaháború reloaded az EU parlament által
Afterpost 5: Az RTL Klub megdöbbent az újabb büntetésen
Afterpost 6: A (média) farok csóválja
Afterpost 7: A felnövő generáció megrontása - rajzfilmsorozatok
Elgondolkodtató írást találtam Bogár Lászlótól Kínáról. Röviden összefoglalva azt írja, hogy Kínára jellemző egy a nyugatitól eltérő, un. mikroglobalizáció, ami a 100-120 millió világszerte élő kínai családot jelenti. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. Azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele.
Tavasszal három hónapot töltöttem Kínában, annak legnyugatiasabb városában, Sanghajban. Abban a városban, amit idegenszerűsége miatt az általam megismert(?) kínaiak sem igazán szeretnek, még ha ott is élnek, dolgoznak. Amit láttam és hallottam, az a fenti megállapításoknak alapvetően megfelelt. A kínai embert és gondolkodását valóban nem tették tönkre az iszonyatos történelmi katakizmák sem, mert a kínaiak nagyon-nagyon erősek. A vezetőik és az ország a saját, önálló útjukat járják. Mégis azt gondolom, hogy ami most történik a világban, az nagyon meg fogja rengetni őket, még jobban, mint a nyugatot. Ugyanis az országnak a népességéhez mérten nincsenek tartalékai, és a mezőgazdaságuk nem nagyon sokára várható összeomlásával hihetetlen nagy kihívás elé néznek. Óriási mértékű elvándorlás kezdődhet majd Ázsiából nyugat felé, ahol az emigránsok csak a láncaikat veszthetik. Hogy ezt Kína hogyan fogja megélni, hogy a Bogár által vízionált győzelem lesz-e belőle a nyugat felett, annak a megjóslására már nem mernék vállalkozni.
Afterpost: Dől a kínai pénz Európába
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali