Felcsuti Péter személye számomra minden más pénzügyi gurunál érdekesebb, ugyanis a Raiffeisen Ingatlan Rt.-nél töltött éveim alatt szerencsém volt vele többször, személyesen is találkozni. Érdekes, hogy egy ilyen, sokak és általam is kivételesen nagyformátumúnak tartott pénzügyi szakember sem érzékelte még 2007-ben sem a közelgő válságot, és miután az Amerikában megjelent, 2008. végéig nem hitte el, hogy át fog terjedni Nyugat-Európára, pláne Kelet-Európára is.
A markánsan baloldali gyökerű szakember a bankok etikai felelősségét kizárólag a fogyasztók, a saját dolgozóik és bankközi viszonyrendszerben értelmezi. Kérdésre válaszul a mindenkori kormányzat felé visszautasította, az adott ország (nemzet) irányában pedig, a beszélgetés során, fel sem merült ez a kérdés. Annak ellenére, hogy a nagy port felvert, egyoldalú szerződésmódsítással kapcsolatban a külföldi anyabankok még csodálkoztak is, hogy „jé, és ezt meg lehet csinálni Magyarországon?” Azért itt mosakodott egy kicsit, hogy a folyamatoknak elébe menő, szigorúbb banki etikai kódex mellett érvelve 2009-ben egyedül maradt a Bankszövetségben: „a kollágáim meg az mondták, nem megyünk elébe, csak annyi engedményt teszünk, amennyi minimálisan szükséges.”
A jövőre vonatkozóan a következőket állítja: a pénzügyi szektor súlya csökkenni fog, egy megtakarítás-orientált világ jön el. Egy téli időszak következik a világgazdaságban. Azt sem zárja ki, hogy a mostani után közvetlenül egy új válság következhet, sőt „még kínosabb dolgok is jöhetnek„.
Új projektje a Kiútprogram, egy kisérlet, melynek célja felzárkóztatni mélyszegénységben élő (kisebbségi) rétegeket. Az ilyen, haszonszerzés célja nélküli tevékenységet társadalmi felelősségvállalásként éli meg, mint például egy játszótér építésének banki szponzorálását, mert „jó érzés tenni valamit a környezet jólétéért”.
Afterpost: kilépett a Bankszövetségből az ING Bank
Afterpost: Herbert Stepic (CEO Raiffeisen International) 2011.10.13.-án: „Kelet-Európa lényegében nagyon jól teljesít. Valójában csak egy probléma van, Magyarország”
Felcsúti Péter nagyon jól alkalmazza a Milton-modellt. Kiválóan uralja az érzelmeit, még akkor is, amikor a riporter - egyébként többször - teljesen megfeledkezik magáról, és iszonyatos neveletlenül a megkérdezett szavába vág. Szörnyű, hogy ez a nő kapott príma primissima díjat. Elgondolkodtató. A riporterek tényleg ezen a szinten vannak? Összefoglalva az interjú alanya fantasztikus, a riporter pedig… Nagy László utolsó interjúja jut eszembe. Ott, odáig merészkedett a dilettáns riporter, hogy megkérdezte a halálos beteg Nagy Lászlót: „… és végül, mit üzen Nagy László az utókornak?” Erre én elmagyaráztam volna neki, hogy a költők minden írása az utókornak szól. Feleslegesen, mert úgy sem értette volna. De egy Nagy László, az Nagy László, és így válaszolt az ostobának: „Hogy mit üzenek az utókornak? Csókoltatom őket! Ha lesz még emberi arcuk…”
Hát, én úgy láttam, Felcsutit elsősorban nem a riporternő szorongatta meg, hanem a saját „részei”. Volt, hogy konkrétan elakadt a hangja is. Sok szó esett morális kérdésekről…