Tag Archive for 'Felcsuti'

A főbankár az Únió jövőjéről

Published
by
zolesz
on 2012. június 17., Vasárnap
in EU, Magyarország, adósságválság, politika, publicisztika, pénzvilág, pénzváltók and érdekes ember
. 0 Comments

Felcsuti Péter legutóbbi blogbejegyzésében így látja a periféria-országok és az EU viszonyát:

„Sokak számára ugyanis az unió egyszerűen fejőstehén, amelyet fejni kell, cserébe elviselni a brüsszeli bürokraták akadékoskodását. Mások számára az unió alkalmat ad a lusta és felelőtlen országoknak, hogy a szorgalmas és fegyelmezett országok adófizetőin élősködjenek.” (Az Európai Egyesült Államok felé…)

Azt hiszem, Felcsutinak egyfelől talán igaza lehet. Az emberek (=egyszerű választók) az EU-hoz való csatlakozást egyfajta „mennyei áldásként” értékelték, és ezért a csatlakozási folyamatok során az európai integrációba csomagolva bármit el lehetett adni nekik. Szavazás előtt nem jártak utána a valóságnak.

Az európai folyamat ma már nem választható szét az adósságválságtól. (Kérdés, hogy valaha szétválasztható volt-e?) Ha efelől bárkinek kételyei lettek volna, elég csak rácsodálkozni, mennyire összehangoltan lép fel az IMF, az EU és az EKB pénzügyi és politikai kérdésekben. Erről a két jelenségről Felcsuti a következőket írja:

Ezekben az időkben sokan hivatkoznak Alexander Hamiltonra, az Egyesült Államok első pénzügyminiszterére, az egyik alapító atyára. Hamilton azt javasolta, hogy a szövetségi állam vállalja át a függetlenségi háború során eladósodott államok adósságát (innen az analógia az eurózónával), ám cserébe erős szövetségi államot, központi bankot, fegyelmezett költségvetési politikát, szövetségi adókat és vámot követelt. Hamilton javaslatát végül elfogadták, és ezzel az Egyesült Államok elindult az egységes állammá válás útján. Az analógiakeresők azonban kevesebbet beszélnek Hamilton nézeteiről a közjót és a közerkölcsöket illetően. Ő úgy vélte, hogy az államok adósságának átvállalása a szövetségi állam által nem egyszerűen pénzügyi racionalitás (alacsonyabbak lesznek a kamatok), de erkölcsi aktus is – a kötelezettségek teljesítése olyan erény, ami erősíti a közerkölcsöket, és ezzel a szolidaritás érzését az állam és polgárai között.

Az adósságválság láthatóan kiváló ürügy az EU számára a „több integráció” erőltetésében. Azonban láthatjuk, hogy egyáltalán nem az erkölcsi alapokon nyugvó, hamiltoni úton jár, ha az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) részleteivel is megismerkedünk. Melynek lényege: finanszírozzák egymást az eurozóna tagállamok alacsony kamaton, majd ehelyett vegyenek fel magasabb kamatra újabb hiteleket - akár az IMF-től vagy a piacokról - ha tudnak.

A fentiek szerint az EU csodaszere, az ESM a válságot nem megoldja, hanem kiterjeszti azzal, hogy az országokat egyre mélyebben belerángatja az eladósodásba: csak egy kicsit későbbre tolva a gyengélkedők csődjét, gyorsabb csődbe taszítva azonban olyanokat is, akiknél ez nem vagy csak később lépett volna fel. Kutyaharapást szőrével.

Úgyhogy Felcsuti végkövetkeztetésével, a „még több Európával” nem értek egyet. Az a válságkezelés, amit az EU jelenleg folytat, az nem az adósságválság megszűntetéséért, hanem a pusztán hatalomkoncentráció érdekében  történik. Talán a válság éppen ennek eszköze is. Legmagasabb szintre emelve ezzel azt a bankár-fogást, amikor az adósságot újracsomagolják és újraértékesítik. Ha jól tudom, ennek az eredményét hívják régóta buboréknak vagy lufinak, amelyek, mint 2008 óta tudjuk, durranásveszélyes jószágok.

Korábban: Felcsuti Péter - a rózsaszín főbankár

Érdekes:

Felcsuti Péter - a rózsaszín főbankár

Published
by
zolesz
on 2010. december 18., Szombat
in pénzvilág and érdekes ember
. 3 Comments

Felcsuti Péter személye számomra minden más pénzügyi gurunál érdekesebb, ugyanis a Raiffeisen Ingatlan Rt.-nél töltött éveim alatt szerencsém volt vele többször, személyesen is találkozni. Érdekes, hogy egy ilyen, sokak és általam is kivételesen nagyformátumúnak tartott pénzügyi szakember sem érzékelte még 2007-ben sem a közelgő válságot, és miután az Amerikában megjelent, 2008. végéig nem hitte el, hogy át fog terjedni Nyugat-Európára, pláne Kelet-Európára is.

A markánsan baloldali gyökerű szakember a bankok etikai felelősségét kizárólag a fogyasztók, a saját dolgozóik és bankközi viszonyrendszerben értelmezi. Kérdésre válaszul a mindenkori kormányzat felé visszautasította, az adott ország (nemzet) irányában pedig, a beszélgetés során, fel sem merült ez a kérdés. Annak ellenére, hogy a nagy port felvert, egyoldalú szerződésmódsítással kapcsolatban a külföldi anyabankok még csodálkoztak is, hogy „jé, és ezt meg lehet csinálni Magyarországon?” Azért itt mosakodott egy kicsit, hogy a folyamatoknak elébe menő, szigorúbb banki etikai kódex mellett érvelve 2009-ben egyedül maradt a Bankszövetségben: „a kollágáim meg az mondták, nem megyünk elébe, csak annyi engedményt teszünk, amennyi minimálisan szükséges.”

A jövőre vonatkozóan a következőket állítja: a pénzügyi szektor súlya csökkenni fog, egy megtakarítás-orientált világ jön el. Egy téli időszak következik a világgazdaságban. Azt sem zárja ki, hogy a mostani után közvetlenül egy új válság következhet, sőt „még kínosabb dolgok is jöhetnek„.

Új projektje a Kiútprogram, egy kisérlet, melynek célja felzárkóztatni mélyszegénységben élő (kisebbségi) rétegeket. Az ilyen, haszonszerzés célja nélküli tevékenységet társadalmi felelősségvállalásként éli meg, mint például egy játszótér építésének banki szponzorálását, mert „jó érzés tenni valamit a környezet jólétéért”.

Afterpost: kilépett a Bankszövetségből az ING Bank

Afterpost: Herbert Stepic (CEO Raiffeisen International) 2011.10.13.-án: „Kelet-Európa lényegében nagyon jól teljesít. Valójában csak egy probléma van, Magyarország”

„Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van.”

Published
by
zolesz
on 2008. december 22., Hétfő
in gazdaság, gratula and politika
. 0 Comments

A címbéli mondatot idézte a Financial Times-tól Járai Zsigmond, a Menedzsment Fórumnak adott interjúja során. Részletek a jegybank volt elnökének pesszimista helyzetértékelésből:

A bankmentő csomagra szükség van, vagy pontosabban szükség volna. Igazából „gazdaságmentő csomag” kellene, és a bankokat azért fontos megsegíteni, mert rajtuk keresztül áramlik a pénz a gazdaságba. (…) A bankárok ma még azt mondják, hogy ők nincsenek bajban. Persze ha a forint leértékelődne, akkor egyből óriási gondban lennének, és ha elindul a válság, és tömeges csődök lesznek, akkor majd a bankok is súlyos helyzetbe kerülnek.

Elsősorban cégekre gondolok ( ti. a csődök szempontjából), de ha megszűnnek a munkahelyek, akkor sorra dőlhetnek be a lakás- és gépkocsi hitelek; nem beszélve az árfolyam gyengülésének kockázatáról. Elsődlegesen azok veszélyeztettek, akik svájci frankban adósodtak el, ezért csak a második hullámban következnek majd a magáncsődök. (…) A bankároknak ezért is óriási a felelősségük, mert ha nem hiteleznek, akkor leáll a gazdaság. (ezt már észrevettem a saját bőrömön)

Most már sok fő gond van, ezek közül csak az egyik a közszféra túlköltekezése.

Valóban az vagyok (ti. nagyon pesszimista a jövő évi kilátásokat tekintve). Ahogy hallgatom az elemzőket, akkor nem én vagyok a legpesszimistább. Úgy gondolom, hogy 3-4-5 százalékos visszaesés várható, bár a GDP egy nagyon aggregát mutató, és viszonylag lassan változik. De az ipari termelési adatok, hitelezési számok vagy vállalati mérlegek mind negatívan hatnak. Másrészt én úgy vélem, hogy a nyugati kibontakozás is később fog elkezdődni, mint ahogy azt sokan várják.

Ha valóban kisebbek lesznek a bevételek, viszont a kiadásokat nehezen tudjuk csökkenteni, akkor bekerülhetünk egy negatív spirálba. Ebből is látszik, hogy már rég hozzá kellett volna kezdeni egy drasztikus költségvetési lefaragáshoz. A pénz nem fog kitartani a választásokig, holott eredetileg addig elégnek kellene lennie. Akkor feltehetően újabb pánik lesz, majd újra kapunk hitelt. Ha már egyszer adtak húszmilliárd eurót, akkor majd újra adni fognak. Másrészt közelegnek a választások is, ilyenkor ilyen változtatásokba nem szívesen fog bele senki sem. (az argentin válságra vagy esetleg az őszödi beszéd egyes elemeire való asszociációk és áthallások - sajnos - megengedettek)

Idáig abban bíztam, ha nagy válság van, akkor az jó környezetet teremt a reformokra. De most már úgy látom, hogy az IMF-hitelből továbbra is fent lehet tartani a rossz rendszert. (itt azt kell mondjam, hogy egyes, a Járai úrnál sokkal kevésbé tájékozott személyeknek már korábban leesett a tantusz…)

Én nyilvánvalóan elfogult vagyok, de szerintem tragikusan vizsgázott ebben a válságban a pénzügyi kormányzat. Konkrét válságkezelésben is gyengék voltak, de igazából a valódi reformokat most kellett volna megcsinálni, aminek azonban nyoma sincsen. Érdekes, hogy Németország sokkal több reformot hajtott végre, mint mi. Ahogy a Financial Times írta: „Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van”.

Eddig az idézetek és a saját kommentek. Zárásképen talán csak annyit, ha ebből az elkerülhetetlennél sokkal nagy baj lesz, az mindannyiunk felelőssége, nem csak a szocialistáké és a szabad demokratáké. És persze kiemelten az ellenzéki pártok vezetőié. Hogy sok egyéb alkalom mellett a 2006 szeptemberi, hosszan tartó zavargások során nem voltak képesek, vagy inkább nem akarták (?) felismerni a lehetőséget, az egyszerűen megbocsáthatatlan. Mennek a lecsóba mind, nem sokára, azt hiszem.

afterpost: Felcsuti Péter pár nappal ezelőtti álláspontja a bankmentő csomagról és a hatóságokról