Tag Archive for 'Raiffeisen'

A szentendrei „modell”

Published
by
zolesz
on 2012. március 12., Hétfő
in Szentendre, adósságválság, gratula, politika, pénzvilág, pénzváltók and érdekes ember
. 0 Comments

Szentendre a kedvenc városom, szívesen laknék ott, gyönyörű hely. Éppen ezért sajnálom, ha a dolgai nem jól alakulnak. A múltkori hírekhez képest további részletek láttak napvilágot a HetiVálasz-ban a Raiffeisen hitelezési gyakorlatáról és a város vezetésében szerzett banki befolyásról:

Háromszor is rákérdeztünk Dietz Ferenc polgármesternél, s ő mindháromszor megerősíteti: a meg nem kapott összeget is törleszteniük kell. Ugyanis a város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt, svájci frankban könyvelt 2,5Mrd Forint (árfolyamveszteség miatt mára kb. 4Mrd Ft) kamatai mellett a tőkét is „vissza” kell fizetni.

Tavaly közel egymilliárdos lyuk tátongott az önkormányzat költségvetésén, ezért megbíztak egy céget, hogy segítsen megtalálni a kiutat. Az átvilágítók pedig azt mondták, újabb hitelre van szükség, de ezután máshogy kérjék a pénzt. Álljanak azzal elő, hogy egy válságmenedzsert választanak alpolgármesternek, aki rendbe teszi a gazdálkodásukat. Így is lett, a fejvadász által megtalált embert pedig a bank jóváhagyta.

Az uszoda történetének elején aláírták a készfizető kezességet, csakhogy a hárommilliárdos hitel a nyakukon maradt, a létesítmény pedig nemhogy a törlesztőrészleteket nem termeli ki, de még évi 120 millió forint veszteséget is hoz a 10 milliárdból gazdálkodó városnak. Nyögik az új szakrendelő felépülését is, 700 millió forint úniós támogatáshoz eredetileg 10%-os önrészt kellett volna hozzátenniük, de immár egymilliárdnál tartanak. Önkormányzati szolgáltató cégük „lezser” gazdálkodásán pedig százmilliókat veszítettek.

„Az alpolgármester külsős, a szó minden értelmében. Nem képviselő, nincs helyi kötődése, neki hiába sír egy anyuka az óvodai helyért vagy a vállalkozó a bérleti díj miatt” - magyarázza a polgármester. „A válságkezelés nem demokrácia, csak diktatúrában működik, ezért átmenetileg fel kell függeszteni a demokráciát.” - fogalmazott így évekkel korábban az új alpolgármster.

„Modellértékű az elképzelésünk” - a polgármester másoknak is azt ajánlja, kövesség a példájukat, és külső segítséggel tegyék rendbe a gazdálkodásukat. „Külön fegyverténynek” nevezi, hogy az alpolgármester a Raiffeisennek is jelent az önkormányzat helyzetéről. Dietz Ferenc szerint így biztosak lehetnek abban, hogy jó úton járnak. „Miért fájna ez nekem, hiszen a képviselő-testület választotta ki az alpolgármestert, mi is bíztuk meg, a bank csak elfogadta a személyét, és még a fele fizetését is állja. Mi bajunk lehet ebből?” - kérdezi.

Így bánik el az előrelátó, ravasz bank a rövidlátó és ostoba ügyfelével, amikor az nem tud ellenállni a könnyen megkapható készpénz (hitel) csábításnak. Gondoljuk csak el, mekkora volt a bank igazi kockázata, amikor az 1:20 arányú tőkeáttét mellett kiadta a hitelt! A város óvadéki számlájára évekkel ezelőtt átutalt 2,5Mrd forint 5%-ával kellett rendelkezzen a bank, hogy jóváírja rajta a 100%-ot. Tehát a bank a 125 millió Ft igazi pénze mellé 2.375.000.000,-Ft-ot tett hozzá számítógéppel generált virtuális pénzből, amit a város nem tudott lehívni, de törlesztenie ez után is kell. Ha nem tud, akkor jön a banki csődbiztos, még ha alpolgármesternek hívják is.

Emelkedjünk el egy kicsit a várostól, annál is inkább, mivel talán még igaza is lesz a polgármesternek, és a bank „segítségével” továbbra is a vízszint felett tudja tartani a (saját) fejét. De mi lesz, ha ez a „modell”, ahogyan ő nevezi, valóban elterjed az önkormányzatok között? Pontosan ugyanaz, ami nagyban történik az államokkal és a nemzetközi hitelintézményekkel (IMF, ESM stb.) A tovább romló gazdasági helyzetben egyre nehezebb lesz majd menedzselni az adósságszolgálatot, és a törvények által biztosított, minden más jognál erősebb jogukkal a hitelintézetek rá fogják tenni a vagyontárgyakra, ingatlanokra, termőföldre és természeti kincsre, ívóvízre a kezüket.

Lássuk meg, hogy Szentendre gyakorlata az önrendelkezés, a szabadság feladásának gyakorlata. Érdekes, hogy amit eddig csak a kormányok csináltak, azt ma már az önkormányzatok is megengedik maguknak. És talán már nem kell sokáig várni arra, hogy a magánszemélyek is szakértő banki csődbiztosok gyámsága mellett kapjanak csak hitel-átütemezést, persze megfelelő új fedezetek bevonása mellett… Ebből az ördögi spirálból meilőbb ki kell lépni, nem egyre beljebb menni! Nyomorúság - ébresztő!

Kapcsolódó hír: mi kell még az IMF-nek?

Felcsuti Péter - a rózsaszín főbankár

Published
by
zolesz
on 2010. december 18., Szombat
in pénzvilág and érdekes ember
. 3 Comments

Felcsuti Péter személye számomra minden más pénzügyi gurunál érdekesebb, ugyanis a Raiffeisen Ingatlan Rt.-nél töltött éveim alatt szerencsém volt vele többször, személyesen is találkozni. Érdekes, hogy egy ilyen, sokak és általam is kivételesen nagyformátumúnak tartott pénzügyi szakember sem érzékelte még 2007-ben sem a közelgő válságot, és miután az Amerikában megjelent, 2008. végéig nem hitte el, hogy át fog terjedni Nyugat-Európára, pláne Kelet-Európára is.

A markánsan baloldali gyökerű szakember a bankok etikai felelősségét kizárólag a fogyasztók, a saját dolgozóik és bankközi viszonyrendszerben értelmezi. Kérdésre válaszul a mindenkori kormányzat felé visszautasította, az adott ország (nemzet) irányában pedig, a beszélgetés során, fel sem merült ez a kérdés. Annak ellenére, hogy a nagy port felvert, egyoldalú szerződésmódsítással kapcsolatban a külföldi anyabankok még csodálkoztak is, hogy „jé, és ezt meg lehet csinálni Magyarországon?” Azért itt mosakodott egy kicsit, hogy a folyamatoknak elébe menő, szigorúbb banki etikai kódex mellett érvelve 2009-ben egyedül maradt a Bankszövetségben: „a kollágáim meg az mondták, nem megyünk elébe, csak annyi engedményt teszünk, amennyi minimálisan szükséges.”

A jövőre vonatkozóan a következőket állítja: a pénzügyi szektor súlya csökkenni fog, egy megtakarítás-orientált világ jön el. Egy téli időszak következik a világgazdaságban. Azt sem zárja ki, hogy a mostani után közvetlenül egy új válság következhet, sőt „még kínosabb dolgok is jöhetnek„.

Új projektje a Kiútprogram, egy kisérlet, melynek célja felzárkóztatni mélyszegénységben élő (kisebbségi) rétegeket. Az ilyen, haszonszerzés célja nélküli tevékenységet társadalmi felelősségvállalásként éli meg, mint például egy játszótér építésének banki szponzorálását, mert „jó érzés tenni valamit a környezet jólétéért”.

Afterpost: kilépett a Bankszövetségből az ING Bank

Afterpost: Herbert Stepic (CEO Raiffeisen International) 2011.10.13.-án: „Kelet-Európa lényegében nagyon jól teljesít. Valójában csak egy probléma van, Magyarország”

Az áruház

Published
by
zolesz
on 2008. december 03., Szerda
in munka
. 0 Comments

Sok éve bérlővel szerződtünk, terveztünk, módosítottunk, engedélyeztettünk, elálltunk és megállapodtunk majd telket vettünk, tervezőt váltottunk, építeni kezdtünk, bérlő elkívánkozott, újat kerestünk, átszerződtünk, átterveztünk, engedélyeztettünk, közben folyamatosan építettünk, félkész állapot mellett a vevővel szerződtünk, átadtuk, ideiglenesen majd véglegesen használatba vettük, közben megnyitották, és legvégül tegnap még békebeli áron zártuk a Bécsi úti tranzakciót!

Érdekes cikk az orosz Szberbank terjeszkedésének híréről (hogy megvenné az OTP-t vagy a Raiffeisent). Amit nagyon hangosan és egybehangzóan állítanak az újságírók, az könnyen álhír lehet, de amely hírt hivatalosan cáfolnak, valami hasonló végül akár be is jöhet.

Le kell-e égjen az erdőnk?

Published
by
zolesz
on 2008. november 30., Vasárnap
in Pomáz, barátok and gazdaság
. 0 Comments

Tegnap egy banki felsővezető tartott egy beszélgetéssel kibővített előadást a gazdasági világválságról, kisebb műkedvelő közönség előtt, Pomázon. Érdekes, hogy mennyire különbözött az ő „szakmai” és a mi „laikus” megközelítésünk, miközben különösebb vita nélkül egyetértünk egymással a végkövetkeztetéseinkben.

A szakma ugyanis meg van győződve arról, hogy a mostani - egyébként ciklikusan ismétlődő - válságot szükségszerűen követi annak vége és a fellendülés. A kérdés csak az, hogy mikor; egy, két vagy esetleg három évnek kell eltelnie addig. Amit egyszerűen ki kell bírni, hiszti nélkül. A kormányok az 1929-30-as, több szempontól hasonló világválsághoz képest most azonnal és igen hatékonyan beavatkoztak a folyamatokba, ami optimizmusra ad okot. A fejlődésnek még rengeteg erőforrása és piaca van a világ nagyobbik, elmaradottabb és dinamikusan fejlődő részén, így pl. Ázsiában. Akik egyébként már régóta finanszírozzák a fejlett nyugat, így különösen az USA készpénzigényét. A problémák okozója valójában nem is a virtuális vagyonvesztés, hanem a bizalmi válság, ami ma már pszichológiai okok mentén alakul és eltúlzottá vált.

A laikus kérdései kicsit máshogyan hangzanak: miért is jött ez a válság? Miért pukkant ki az ingatlanlufi Amerikában? Ha a gazdasági törvényszerűségek miatt, akkor hihetjük-e azt, hogy általánosságban jó irányba megyünk? Elbírja-e, ha a fejlődésbe bevonni kívánt elmaradottabb világ elkezd úgy fogyasztani, mint mi? A hagyományos energiák kitermelése túljutott a csúcson, a globális felmelegedés jelei eltagadhatatlanok, és a világ állandóan szaporodó népessége már ma meghaladja a Föld eltartó képességét. Ha ezek így igazak, akkor az kell-e legyen a hosszútávú célunk, hogy fenntartsuk, folytassuk a fejlődésünk jelenlegi irányát és lendületét?

A szakember és a laikus megközelítése abban tér el egymásétól, hogy milyen időtávon értelmezik a kérdést. A politikusok a kormányzati ciklusok hossza által determinált érdekeiket követik, a gazdálkodó szervezetek pl. a tőzsdén még sokkal rövidebb idő, akár hetek-hónapok alatt elért eredményeik alapján mérettetnek meg. Számukra mindennél előbbre való a saját hatalmuk illetve a növekedésük fenntartása, sőt fokozása - BÁRMI ÁRON! Létezhet-e olyan választási vagy kormányprogram, mely a túlzott fogyasztásunk csökkentését irányozná elő, a valós szükségleteik felé? Vagy egy vállalat a társadalmi felelősség mentén elhagyná-e az eladható, de igazából káros vagy „felesleges” termékek reklámozását, csökkentve ezzel versenyképességét? Esetleg egy bank felhagyna-e a lakosság számára a sok esetben káros fogyasztási hitelek nyújtásával? Aligha.

Azt hiszem, hogy szinte lehetetlenség a fejlődésünk irányának megfordítása, de még annak érdemi korrigálása is. A társadalmak döntő része, a vezetők és a vezetettek is teljesen öntudatlanul engedelmeskednek a legelemibb ösztöneiknek. A társadalmi folyamatokat a gazdaság és a politikai hatalom is nyilván rájuk optomalizálja. Nem lehet az általánosan érvényes szabályoktól eltérni, mert az azonnali kudarchoz vezetne; politikai párt esetében a demokratikus választások elvesztéséhez, cég vagy bank esetében a menedzsment tulajdonosok általi, azonnali kirúgásához. Ilyen kilátások mellett marad a természet alaptörvénye, melyet a tegnapi előadónk úgy fogalmazott meg, hogy 2-300 évente minden erdő teljesen leég.