Azt olvasom Pocakos Blogjában az alapvetést, hogy „a nyugati demokráciák évszázadok óta alapelvként vallják: a sajtó (média) ellenőrzi az államot, és nem fordítva”. Azt hiszem, ez egy széles körben vallott nézet, első olvasatra tetszetős. Gondoljuk csak tovább, milyen klassz, hogy a független írástudók „ellenőrzik” a korrupciót, a bűnözést, a politikai hatalom birtokosait stb.
Bogár László érdekes eszmefuttatása erről: mit is állít a fenti alapvetés? Azt, hogy „hiába kerül teljesen legitim, demokratikus választások útján uralomra bármekkora támogatottsággal egy kormány azzal a feladattal, hogy az adott anyagi, lelki, szellemi, jelképi újratermelési folyamatait a választók által kinyilvánított értékrend szerint ellenőrizze és irányítsa, mégsincs joga és lehetősége kontrollálni egy olyan hatalmi ágat, melyet senki nem választott. Sőt e senki által semmire fel nem hatalmazott tényező, vagyis a média, ismeretlen eredetű jogot formál egy legitim kormány ellenőrzésére.” (Demokrata 2011.01.19. 21. old.)
Kinek a tulajdonában vannak a befolyásos médiák? Lássuk be, leginkább a globális gazdaság tulajdonában. A 21. században, az információ évszázadában mindenki a médiákat akarja megkaparintani, érthető - tömeg-befolyásolási - célokból. A Wikileaks-botrányok idején talán nem kell magyaráznom, hogy mára a média a legnagyobbak hadviselésének színterévé kezd válni. És ha ez így van, akkor igenis jogos kérdés az, hogy a hadviselésben a globális gazdasági elit és a lokális politikai elit erőviszonyai hogyan alakuljanak! Ha úgy tetszik, mára rövid távú szociális kérdéssé vált, hogy a senki által meg nem választott globalizáció magánérdekei, vagy a választásokkal hatalomra jutott kormányok által képviselt lokális közérdekek jutnak-e érvényre a világ országaiban!
Azt mondja Bogár az interjúban, hogy vállalva az elhatalmasodó ütközéseket, a régi szövetségek helyett újakat kell kötnünk, három szinten. Az első szint a társadalommal (választókkal) megkötendő szövetség, a második a régiós országok szövetsége, a harmadik pedig a távolabbi „globális lázadók” nagykoalíciójának erősítése.
A helyzet valóban az, hogy természetesnek tűnő szövetségeseinkkel, a nyugati világ vezetőivel kerülünk egyre inkább konfliktusba. Ugyanis egész egyszerűen ők a globális kizsákmányoló rendszer (a globális pénszivattyúk) haszonélvezői - egyelőre. ”Nyugati zászló alatt, keleti szélben hajózunk.” Az elfordulás javaslata egyik oldalról - az EU-ból és a NATO-ból - nézve árulásnak tűnik. A másik oldalról túlélési esélynek. Nehéz dilemma.
Az arab világot nem ismerem annyira. De tavaly élményekben gazdag három hónapot töltöttem Kína európai ízléssel talán leginkább fogyasztható városában, Sanghajban. A látottak alapján azt mondom, más kultúra igája alatt a sajátunkkal fennálló, jelenlegi konfliktusaink vidám mulatságnak tűnnének. Voltak már vitáim azért, mert a magyarok számára az EU-n belül láttam a globális kihívások közepette a legjobb túlélési esélyt, és nem azon kívül. És ma sem látom úgy, hogy a keleti szelet kellene befogjuk a vitorlánkba csak azért, mert a nyugatival problémáink vannak. Ha másért nem, legalább hosszú távú önérdekből ne legyünk árulója, inkább maradjunk harcos tagja az euroatlanti érdekközösségnek, ha lehetséges.
Afterpost: IMF kritika: a magyarok a rossz példa…
Afterpost 2: a legveszeelmesebb rémálom valósulhat meg az USA adósbesorolása leromlásával
Afterpost 3: a BorsodChem 96%-os kínai tulajdonba került
Afterpost 4: Amnesty International - Jeney Orsolya igazgató leszereplel, de nagyon!
Afterpost 5: Kétsebességes EU? Úgy tűnik, igen!
Afterpost 6: Elkerülhetetlenül tönkremennek a nagy európai országok? Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Franciaország…
Afterpost 7: a kétsebességes Európa ötlete rosszat sejtet, ha pedig beválik a baljóslatom, akkor ellene leszek az egésznek…
Szerintem nekünk jó, ha nyitunk Kelet felé. Egy kisebb vagy közepes országnak kiegyensúlyozott kapcsolatokra kell törekedni a külpolitikában, nem pedig egy gyarmatosító rendszerhez kötnie a sorsát. Az atlanista irányvonal zsákutca, és amúgy is lefelé megy a csillaguk.
Szerintem is jó és kell kelet felé nyitni. Szerintem is kiegyensúlyozott kapcsolatokra kell törekedni a külpolitikában. Az atlanti csoport csillaga tényleg lefelé megy. DE:
Ha az EU gyarmatosító rendszer (az), akkor milyen lesz a keleti gyarmatosítás? Láttál már közelről pl. kínai vállalkozót vagy munkást dolgozni? Én igen - nagyon durva!
Ezért azt mondom, az Európa részeként eltelt 1000 évünket értékén kezelve maradjunk higgadtak. Képviseljük határozottan az érdekeinket az EU-n belül, de ne ragadtassuk magunkat eltúlzott kifejezésekre.
A keleti gyarmatosítás gőzerővel folyik. Ne essünk át a ló túloldalára, és drukkoljunk továbbra is a saját csapatunknak, ne az ellenfélnek.