Tag Archive for 'globális'

István király műve

Published
by
zolesz
on 2013. augusztus 20., Kedd
in Magyarország, egyház, globális, gondolkodom, integráció and érdekes ember
. Closed

Ha István király annak idején nem vette volna fel a kereszténységet, ha kemény törvényekkel be nem vezette volna az országban a nyugati módit, ha be nem hódolt volna Rómának, ha nem hozta volna létre a keresztény magyar államot, akkor a magyarság mint nemzet hamar eltűnt volna. De mire ment ki valójában annak idején a dolog? Az igaz hit terjesztése, vagy valami más volt a háttérben a folyamatok mozgatórugója? Bizonyos egyértelmű jelek arra engednek következtetni, hogy valami más… Ugyanis a bibliai értelemben vett kereszténységnek nincsen az állam működésére, illetve pláne az állam és az egyház együttműködésére vonatkozó tanítása. A keresztény állam ideája egy emberi továbbfejlesztés, ha úgy tetszik, bibliai szempontól egy fikció. Még akkor is, ha majd’ két évezredes hagyományai vannak is a nyugati világban, még akkor is, ha István királyt - Rómában - később szenté avatták, és még akkor is, ha ma is sokan úgy tartják, hogy a „keresztény állam” modelljének a tökéletesítése lenne a megoldás a világ problémáira.

Már egy évezrede is a nemzetközi együttműködés kereteinek a kikényszerítése volt a nemzet(köz)i politika fő célja. A nagy egyházszakadással a világban egy kétpólusú modell szilárdult meg, amely azóta is jellemzi a világpolitika színterét. A kelet-nyugat ellentéte, vagy inkább egyensúlya, ha át is rendeződött az évszázadok során az államcsoportok között, de összességében mind a mai napig fennáll. Ma már kimondottan az a cél, hogy ez a kétpólusú világrend egyetlen hatalmi egységbe fejlődjön tovább, egyetlen világkormány vezetése alatt. Azt hiszem, Szent István királyunk annak idején felismerte, hogy a keleti és a nyugati közül valamelyik hatalmi központhoz mindenképpen csatlakozni kell, majd engedelmeskedett az idők szavának. Ezzel egy évezrede a magyarok számára is elkezdődött az integráció a globalizálódó világba. Az pedig, egyre inkább látjuk, hová vezet.

Hozzáírás: Érdekes, hogy most mennyire ki vannak akadva Alföldi Róbert egyébként valóban „nem túl szimpatikus” István a király interpretációján. Pedig akár felfoghatnák egy figyelmeztetésnek is azok, akiket a legjobban irritál: ilyennek látja a „másik oldal” az Egyház(ak)at és a megvalósult vallásgyakorlatot… Ehelyett, - bár érzékelt valamit a művészi szándékból, sőt, a párbeszéd lehetőségéből is, - mégis inkább megsértődött és kioktatott a Jezsuita blog írója is.

Friss kutatások, szuperszámítógépek, blabla…

Published
by
zolesz
on 2013. augusztus 04., Vasárnap
in globális, gondolkodom and társadalom
. 0 Comments

Globális felmelegedés és az erőszak

Globális felmelegedés, több erőszak címmel olvasok írást az Ecolongue oldalán. Az apropó a szíriai konfliktus:

„A szíriai konfliktus úgy tűnik, lassan véget ér azok után, hogy 2011 óta több mint 100 000 ember (köztük rengeteg civil) esett áldozatául. 2006-ban hosszan tartó szárazság lépett fel a térségben, amely a farmokat tönkretette. Az egekig emelkedő élelmiszerárak milliókat kergettek nyomorba, a nyugtalanság szikrája végül polgárháborúhoz vezetett. A szíriai konfliktus csupán egy azon számos közelmúltbeli történések közül, amelyek rámutatnak a klímaváltozás és az emberi konfliktusok kapcsolatára.”

A cikk írója szerint világos, hogy a szíriai konfliktusért (és másokért is) a klímaváltozás, illetve a cikk végén sugalltak értelmében a Föld népességének növekedése a felelős. De megvizsgálták-e a többi jelentős szempontot is, mielőtt kimondták volna az összefüggést a klímaváltozás és az erőszakos cselekmények között? A cikkben az ország történelméről, kultúrájáról, népességének vallási megosztlásáról és alakulásáról, olaj-alapú gazdaságáról, a Közel-Keleten elfoglalt geopolitikai helyzetéről stb. még az említés szintjén sem olvashattunk. Az erőszak okait mégis megtalálni vélték…

A mainstream médiában publikált, a hiszékeny emberek, álszakértők között terjedő nézet szerint a világ bajaiért elsősorban a klímaváltozás, és végső soron a Föld népességének növekedése áll. Szerintük az előbbinek is az utóbbi a következménye, hiszen a klímaváltozásért is az emberiség megnövekedett fogyasztása (az üvegházhatású gázkibocsájtás) a felelős! A helyi és a nemzetközi konfliktusok arra vezethetők vissza, hogy a klímaváltozás tönkreteszi elsősorban a mezőgazdaságot, ami éhinséghez és népvándorlásokhoz vezet (fog vezetni). Elsőre logikusnak tűnhetnek, de valóban igazak-e ezek az állítások?

Tagadhatatlan, hogy az időjárás az elmúlt években szokatlan szélsőségeket mutat, a megszokott klimatikus viszonyok változóban vannak. (Kérdés, hogy ez az emberi tevékenység miatti, vagy attól független folyamat. Talán mindkettő, és az igazi kérdés az arányuk - nem tudom.) Tévedés lenne azt állítani, hogy egy aszály miatti éhinség ne vezethetne akár zavargásokhoz is. Ilyenek azonban a történelem során sokszor előfordultak, ebben nincsen túl sok újdonság. Nem szeretném lebecsülni, de a klímaváltozás a Föld országaiban - eddig még - nem okozott drámai változásokat.

Van viszont egy olyan világjelenség, amely a történelem során EDDIG MÉG SOSEM volt tapasztalható. Ez pedig az olcsó olaj bázisán létrejött, globalizált világgazdaság megjelenése. Persze a felső tízezer luxuscikkeinek kereskedelme mindigis létezett. Ezt azonban semmiképpen se tévesszük össze a teljes népesség ellátását alapvetően biztosító, multinacionáis termelő és kereskedelmi vállalatok jelentőségével! Melyet a szintén globális politikai és pénzügyi rendszerek szerveznek egy új rendbe, az új világrendbe.

Az új világrend legfontosabb jellemzője pedig a világszintű tervgazdálkodás, más szóval a nemzetközi munkamegosztás és elosztási rendszer. Melyet a nemzetközi „játékszabályok” szerint alakuló gazdasági ésszerűség határoz meg. Mindenki termelje azt, amit a leggazdaságosabban tud, a többi szükségletének előállítását pedig bízza arra, aki éppen abban a legversenyképesebb. Így létrejöhet egy nemzetközi specializálódás, ahol a lokális közösségek (nemzetek) gazdasága nagyüzemi monokultúrává válik. Egyesekből mezőgazdasági, másokból ipari, a harmadikból logisztikai tranzitország válik. És például a mezőgazdaság sem termelhet mindent, ami csak szem-szájnak ingere. Hiszen ha a dél-európai vagy a dél-amerikai gyümölcs, a kínai fokhagyma ott olcsóbb, akkor a hazaira a továbbiakban nincsen szükség, hiszen olcsóbban behozzák onnan a multicégek, cserébe pedig visznek Magyarországról például gabonát.

Mi (lesz) ennek az eredménye? A multinacionális cégek egy idő után monopolhelzetbe kerülnek mind a munkaerő-felvétel, mind a helyi népesség ellátása területén. A nemzetgazdaság „letisztul”, elveszíti sokszínűségét, meghatározott húzóágazatokra korlátozódik. De ennél sokkal kifejezőbbnek tartom a deformálódás szót, hiszen a változás az évszázadok alatt kialakult és működőképes viszonyokat változtatja meg egy olyan irányba, aminek a hosszútávú következményeiről fogalmunk sincsen. Fogalmunk sincsen?

Azt hiszem, azok a térségek, ahonnan a befektetők valamilyen rajtuk kívülálló okból kifolyólag hirtelen távoztak, kivonták a tőkét, azok tudnának bizonyos következményekről mesélni! Példáért nem kell a fejlődő országokig menni: Detroit, az amerikai autógyártás fellegvára annak lassú viszaesése maitt az 1960-as évek óta hanyatlik. A városnak a 2008-as ingatlanpiaci válság „tette be a kaput”: az egykor 1,85 milliós városból mindenki elmenekült, aki tudott, és mára hétszázezerre csökkent a lakossága (bővebben itt). Egy másik történelmi példáért nem is kell messzire mennünk: kétszázötven éve a Habsburg Birodalom a magyar Alföldre éléskamrájaként tekintett. A megnövekedett gabonabiznisz igényeit követve teljesen megváltoztatták a természetes tájat: az erdőket kivágták és monokultúrás nagyüzemi szántókká alakították, a folyókat a hajóvontatás érdekében és az árvizek ellen szabályozták. Ezzel egy hosszú távon fenntarthatatlan állapotot hoztak létre, amelyről bővebben bővebben itt olvashatsz.

Mindkét fenti esetre hivatkozva adódik a tyúk vagy a tojás-szerű kérdés: mi volt előbb? Detroit felfuttatott majd zuhanásnak indult népessége, vagy a felfuttatott, majd hanyatlásnak indult nemzetközi autóbiznisz? Az alföldi táj átalakítása majd pusztulása, vagy a nemzetközi gabonabiznisz beindulása? És ne reménykedjünk, az olajalapú nagyüzemi mezőgazdaságnak, az autóiparhoz hasonlóan az energiaárak emelkedése miatt már nem sok van hátra!

Ne kajáljuk be, hogy az ok az okozat és az okozat az ok! Nem azért vannak problémáink, amit a mainstream média állít, hogy tudniillik klímaváltozás meg túlnépesedés, hanem mert a globalizálódott gazdaság fenntarthatatlan irányba deformálta és deformálja ma is a lokális gazdaságokat. Ezek pedig - éppen a fenntarthatatlanságuk miatt - össze fognak dőlni. Amiért viszont nem a megnövekedett népesség (az okozat), hanem a növekedésnek irányt szabó globalizálódott gazdaság (az ok) a felelős! A tévedések elkerülése végett pedig kimondható, hogy a glogális vállalatok működéséből egyedül azok tulajdonosai (és politikus-taplnyalóik) húznak hasznot, a népek ennek hosszú távon biztosan csak a kárait látják. A folyamatot megfordítani nem lehet, de legalább ne üljünk fordítva a lovon!

Rövid és hosszú távú érdekeinkről

Published
by
zolesz
on 2011. január 27., Csütörtök
in EU, globális, magyar and média
. 2 Comments

Azt olvasom Pocakos Blogjában az alapvetést, hogy „a nyugati demokráciák évszázadok óta alapelvként vallják: a sajtó (média) ellenőrzi az államot, és nem fordítva”. Azt hiszem, ez egy széles körben vallott nézet, első olvasatra tetszetős. Gondoljuk csak tovább, milyen klassz, hogy a független írástudók „ellenőrzik” a korrupciót, a bűnözést, a politikai hatalom birtokosait stb.

Bogár László érdekes eszmefuttatása erről: mit is állít a fenti alapvetés? Azt, hogy „hiába kerül teljesen legitim, demokratikus választások útján uralomra bármekkora támogatottsággal egy kormány azzal a feladattal, hogy az adott anyagi, lelki, szellemi, jelképi újratermelési folyamatait a választók által kinyilvánított értékrend szerint ellenőrizze és irányítsa, mégsincs joga és lehetősége kontrollálni egy olyan hatalmi ágat, melyet senki nem választott. Sőt e senki által semmire fel nem hatalmazott tényező, vagyis a média, ismeretlen eredetű jogot formál egy legitim kormány ellenőrzésére.” (Demokrata 2011.01.19. 21. old.)

Kinek a tulajdonában vannak a befolyásos médiák? Lássuk be, leginkább a globális gazdaság tulajdonában. A 21. században, az információ évszázadában mindenki a médiákat akarja megkaparintani, érthető - tömeg-befolyásolási - célokból. A Wikileaks-botrányok idején talán nem kell magyaráznom, hogy mára a média a legnagyobbak hadviselésének színterévé kezd válni. És ha ez így van, akkor igenis jogos kérdés az, hogy a hadviselésben a globális gazdasági elit és a lokális politikai elit erőviszonyai hogyan alakuljanak! Ha úgy tetszik, mára rövid távú szociális kérdéssé vált, hogy a senki által meg nem választott globalizáció magánérdekei, vagy a választásokkal hatalomra jutott kormányok által képviselt lokális közérdekek jutnak-e érvényre a világ országaiban!

Azt mondja Bogár az interjúban, hogy vállalva az elhatalmasodó ütközéseket, a régi szövetségek helyett újakat kell kötnünk, három szinten. Az első szint a társadalommal (választókkal) megkötendő szövetség, a második a régiós országok szövetsége, a harmadik pedig a távolabbi „globális lázadók” nagykoalíciójának erősítése.

A helyzet valóban az, hogy természetesnek tűnő szövetségeseinkkel, a nyugati világ vezetőivel kerülünk egyre inkább konfliktusba. Ugyanis egész egyszerűen ők a globális kizsákmányoló rendszer (a globális pénszivattyúk) haszonélvezői - egyelőre. ”Nyugati zászló alatt, keleti szélben hajózunk.” Az elfordulás javaslata egyik oldalról - az EU-ból és a NATO-ból - nézve árulásnak tűnik. A másik oldalról túlélési esélynek. Nehéz dilemma.

Az arab világot nem ismerem annyira. De tavaly élményekben gazdag három hónapot töltöttem Kína európai ízléssel talán leginkább fogyasztható városában, Sanghajban. A látottak alapján azt mondom, más kultúra igája alatt a sajátunkkal fennálló, jelenlegi konfliktusaink vidám mulatságnak tűnnének. Voltak már vitáim azért, mert a magyarok számára az EU-n belül láttam a globális kihívások közepette a legjobb túlélési esélyt, és nem azon kívül. És ma sem látom úgy, hogy a keleti szelet kellene befogjuk a vitorlánkba csak azért, mert a nyugatival problémáink vannak. Ha másért nem, legalább hosszú távú önérdekből ne legyünk árulója, inkább maradjunk harcos tagja az euroatlanti érdekközösségnek, ha lehetséges.

Afterpost: IMF kritika: a magyarok a rossz példa…

Afterpost 2: a legveszeelmesebb rémálom valósulhat meg az USA adósbesorolása leromlásával

Afterpost 3: a BorsodChem 96%-os kínai tulajdonba került

Afterpost 4: Amnesty International - Jeney Orsolya igazgató leszereplel, de nagyon!

Afterpost 5: Kétsebességes EU? Úgy tűnik, igen!

Afterpost 6: Elkerülhetetlenül tönkremennek a nagy európai országok? Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Franciaország…

Afterpost 7: a kétsebességes Európa ötlete rosszat sejtet, ha pedig beválik a baljóslatom, akkor ellene leszek az egésznek…

30-40 év múlva

Published
by
zolesz
on 2010. december 28., Kedd
in globális, jövő and érdekes ember
. 0 Comments

Hans Rosling szerint a fejlődésbeni egyenlőtlenségek megszűntetése (1), egy jó globális éghajlat politika (2) és a gazdasági-hatalmi átrendeződés miatti háború elkerülése (3) kellene ahhoz, hogy az évszázad közepén beköszöntsön - ázsiai központtal-egy méltányos világ.

Az igazságosabb világhoz a zöld-technológiák, a szegénységet enyhítő ráfordítások (népesség-szabályozás), és globális kormányzás kell. És ennek az új világnak a régi nyugat nem több és nem kevesebb, mint az alapzata lehet. OK?

Új globális rendszerhez új vasút?

Published
by
zolesz
on 2010. március 19., Péntek
in Kína and jövő
. 0 Comments

Kína vasútvonallal akarja összekötni többek között Londont Pekinggel. A 17 ország 10-15 éves projektjét használná szerintük az új globális rendszer kiindulási alapként és modellként. Kína finanszírozná a projektet az útba eső országok nyersanyagáért cserébe. Az új vasúthálózat gyorsítaná a fejlődést a fejletlenebb nyugat-kínai tartományokban is. Kb. ennyi a summája a hírnek. De milyen megfontolások lehetnek mögötte, amik minket is érdekelhetnek? És nem csak azért, mert a vasútvonalon mi is rajta leszünk/lehetünk.

1, új globális rendszer közeleg 2, sok készpénz Kínában, 3, növekvő nyersanyag- és különösen energiaigény 4, repülő helyett vasúti közlekedés. Valahogy így látják Kínából a dolgokat. Érdekes?

Afterpost: a kínaiak a londoni taxit is akarják (én nem látok Sanghajban ilyet, csak az egyen-VW-kat)

Szegény angolok 2.

Published
by
zolesz
on 2008. december 28., Vasárnap
in gazdaság
. 0 Comments

Ami Nagy-Britanniában történik, az hozzánk is elér hamarosan. A britekről azt írja, hogy nagyon meg fogják szenvedni a globális válságot az amerikainál is nagyobb ingatlanpiaci lufijuk kidurranása miatt. A mi ingatlanpiaci lufink biztosan „kisebb”. Nálunk egy másik fajta lufi nagy, és mi amiatt fogjuk nagyon megszívni.

Le kell-e égjen az erdőnk?

Published
by
zolesz
on 2008. november 30., Vasárnap
in Pomáz, barátok and gazdaság
. 0 Comments

Tegnap egy banki felsővezető tartott egy beszélgetéssel kibővített előadást a gazdasági világválságról, kisebb műkedvelő közönség előtt, Pomázon. Érdekes, hogy mennyire különbözött az ő „szakmai” és a mi „laikus” megközelítésünk, miközben különösebb vita nélkül egyetértünk egymással a végkövetkeztetéseinkben.

A szakma ugyanis meg van győződve arról, hogy a mostani - egyébként ciklikusan ismétlődő - válságot szükségszerűen követi annak vége és a fellendülés. A kérdés csak az, hogy mikor; egy, két vagy esetleg három évnek kell eltelnie addig. Amit egyszerűen ki kell bírni, hiszti nélkül. A kormányok az 1929-30-as, több szempontól hasonló világválsághoz képest most azonnal és igen hatékonyan beavatkoztak a folyamatokba, ami optimizmusra ad okot. A fejlődésnek még rengeteg erőforrása és piaca van a világ nagyobbik, elmaradottabb és dinamikusan fejlődő részén, így pl. Ázsiában. Akik egyébként már régóta finanszírozzák a fejlett nyugat, így különösen az USA készpénzigényét. A problémák okozója valójában nem is a virtuális vagyonvesztés, hanem a bizalmi válság, ami ma már pszichológiai okok mentén alakul és eltúlzottá vált.

A laikus kérdései kicsit máshogyan hangzanak: miért is jött ez a válság? Miért pukkant ki az ingatlanlufi Amerikában? Ha a gazdasági törvényszerűségek miatt, akkor hihetjük-e azt, hogy általánosságban jó irányba megyünk? Elbírja-e, ha a fejlődésbe bevonni kívánt elmaradottabb világ elkezd úgy fogyasztani, mint mi? A hagyományos energiák kitermelése túljutott a csúcson, a globális felmelegedés jelei eltagadhatatlanok, és a világ állandóan szaporodó népessége már ma meghaladja a Föld eltartó képességét. Ha ezek így igazak, akkor az kell-e legyen a hosszútávú célunk, hogy fenntartsuk, folytassuk a fejlődésünk jelenlegi irányát és lendületét?

A szakember és a laikus megközelítése abban tér el egymásétól, hogy milyen időtávon értelmezik a kérdést. A politikusok a kormányzati ciklusok hossza által determinált érdekeiket követik, a gazdálkodó szervezetek pl. a tőzsdén még sokkal rövidebb idő, akár hetek-hónapok alatt elért eredményeik alapján mérettetnek meg. Számukra mindennél előbbre való a saját hatalmuk illetve a növekedésük fenntartása, sőt fokozása - BÁRMI ÁRON! Létezhet-e olyan választási vagy kormányprogram, mely a túlzott fogyasztásunk csökkentését irányozná elő, a valós szükségleteik felé? Vagy egy vállalat a társadalmi felelősség mentén elhagyná-e az eladható, de igazából káros vagy „felesleges” termékek reklámozását, csökkentve ezzel versenyképességét? Esetleg egy bank felhagyna-e a lakosság számára a sok esetben káros fogyasztási hitelek nyújtásával? Aligha.

Azt hiszem, hogy szinte lehetetlenség a fejlődésünk irányának megfordítása, de még annak érdemi korrigálása is. A társadalmak döntő része, a vezetők és a vezetettek is teljesen öntudatlanul engedelmeskednek a legelemibb ösztöneiknek. A társadalmi folyamatokat a gazdaság és a politikai hatalom is nyilván rájuk optomalizálja. Nem lehet az általánosan érvényes szabályoktól eltérni, mert az azonnali kudarchoz vezetne; politikai párt esetében a demokratikus választások elvesztéséhez, cég vagy bank esetében a menedzsment tulajdonosok általi, azonnali kirúgásához. Ilyen kilátások mellett marad a természet alaptörvénye, melyet a tegnapi előadónk úgy fogalmazott meg, hogy 2-300 évente minden erdő teljesen leég.