Derren Brown régi kedvencem. Az NLP-guru a fenti filmben megmutatja, mennyire befolyásolhatóak vagyunk például egy rövid városi utazás során is, egy más által előre megtervezett cselekvésre.
És akkor menjünk egy kicsit tovább, és figyeljük meg, hogy amikor gyerekeink mesefilmeket néznek, milyen üzeneteket kapnak!
Ha valamire jók a fenti filmek, akkor arra, hogy végre leszámoljunk azzal a naív tévhittel, hogy kézben tart(-hat)juk a saját gondolatainkat, szándékainkat, a szívünk vágyait. Már egyetlen mozifilm megnézése, egy érdekes könyv vagy egy ártatlan séta hatására is mások leszünk, mint amik voltunk előtte.
Azt hiszem, tényleg nincsen más lehetőségünk, mint megválasztani azt, akinek nap nap után és szándékoltan átadjuk az elménk „kulcsát”, mert megtartani - nos, azt nem tudjuk! És ehhez a döntéshez a szabad akaratunk megvan!
Reggel 7 és 8 között, iskolába menet, a kereskedelmi rádió jópofa műsorvezetői részéről a hallgatóknak feltett kérdés: Ha te egy örült kutató orvos lennél, milyen hasznos génmódosítást hajtanál végre az emberen? És persze jöttek a válaszok: 25% szexuális témájú ötletekkel áll elő, 50% lehalkító vagy kikapcsoló gombot szeretne a másik emberre, és végül 25%, szerint nem helyes a génmódosítás, pláne emberen… A rádiós közvéleménykutatás eredménye szerint az emberek 75%-a mókás dologként kezelte a kérdést. És tényleg, mi ezzel a probléma?
Ha a Piros Pirula Projekt fenti, a YouTube-ra több részben felrakott filmjét megnézed, fogalmat kaphatsz arról, hogyan is megy a média összes csatornáin az agymosás. Először csak viccesen, de valószínűleg a többi „szabadságjog” karrierje is ilyen ártatlanul indulhatott néhány éve, évtizede… Éljen a konszenzusdiktatúra?
Azoknak ajánlom Tóth Bálint kétrészes elemzését A Mátrix-trilógiáról, akik szeretnének egy kicsit többet tudni ennek a rendkívül népszerű filmnek a szimbólumrendszeréről. Már csak azért is érdemes megismerkedni ezekkel, mert könnyen kiderülhet, hogy a környezetünkben máshol is visszaköszönnek a filmben (entmondásos) rendszerbe állított szimbólumok. (A második részt itt találod.)
A Mátrix egy különböző vallásokat és tanításokat vegyítő mese, mégis sokan talán túl komolyan veszik. A szakértői kalauzolás érdeklődőknek és rajongóknak is gondolatébresztő lehet.
Már amikor az index először írt róla, felfigyeltem a Csipak-villa esetére. Az ember szépen eltervezi az okosságot, aztán nem várt fordulat miatt a történések kicsúsznak a kezéből.
Az építtető nem mellesleg ingatlanfejlesztő vállalkozó, így nyilván az első perctől tisztában volt azzal, mit csinál. Érezhető, hogy mindenki kapott csokit, sonkát azok közül, akik elsősorban érintettek voltak az építési engedély kiadásában és a szükséges hozzájárulásokban. Azonban valamiért az index januárban rászállt a szabályellenes építkezésre. Tovább tetézi bajt, hogy a II. kerületben soron kívüli országgyűlési képviselő-választás közeleg. Ennyi zavaró tényező mellett az események folyása kikerült a Csipak-csapat ellenőrzése alól, és mint olvassuk, már első fokon az épület bontásáról hozott döntést az építési hatóság. SHTF.
Szeptember 17-én kezdték New Yorkban a tüntetéseket, egyelőre vérszegény híreket hallunk csak róla, mint például ez. Állítólag a M$M (mainstream media) elhallgatása miatt van így, igazából komolyabbak a megmozdulások.
Egyesek békés világforradalmat vízionálnak, a valódi demokráciáért. A dátuma is megvan már: október 15. És lehet, hogy jószándékú emberek majd világszerte kivonulnak transzparensekkel az utcára, sőt, biztos, hogy kivonulnak, ennek így kell lennie. Az akciók szándékolt eredményében azonban egyáltalán nem hiszek. Lehet, hogy tényleg médiaesemény lesz belőle, vagy esetleg idővel majd eldurvulnak a dolgok, de hogy csupa nagy betűvel szedett DEMOKRÁCIA nem lesz soha, az biztos.
A 911-et követő média-kampányok megfelelő közhangulatot teremtettek a nyugati ember szabadságjogai fokozatos feladásának induló programjához. Azóta egyre gyakoribbak a hatóságok részéről az egymás feljelentésére buzdító felhívások. Ez összességében egy erősödő trend, ami szerevesen illeszkedik az Új Világrend (New World Order) megvalósításának programjába.
Eszembe juttatja a Váradi Viktóriával készült riport azt a három hónapot, amit tavaly Sanghajban tölthettem az EXPO építkezés idején. Magam is találkoztam Kínában olyan magyarral, aki tökéletesen beszélte a nyelvet, és ismerte a kultúrájukat is. Nagy élmény ilyen „idegenvezetéssel” belelátni egy kicsit a keleti emberek világába! Ha kapcsolatot keresel Kínában, indítsd a folyamatot az Eastinfo-val!
Azt olvasom Pocakos Blogjábanaz alapvetést, hogy „a nyugati demokráciák évszázadok óta alapelvként vallják:a sajtó (média) ellenőrzi az államot, és nem fordítva”. Azt hiszem, ez egy széles körben vallott nézet, első olvasatra tetszetős. Gondoljuk csak tovább, milyen klassz, hogy a független írástudók „ellenőrzik” a korrupciót, a bűnözést, a politikai hatalom birtokosait stb.
Bogár László érdekes eszmefuttatása erről: mit is állít a fenti alapvetés? Azt, hogy „hiába kerül teljesen legitim, demokratikus választások útján uralomra bármekkora támogatottsággal egy kormány azzal a feladattal, hogy az adott anyagi, lelki, szellemi, jelképi újratermelési folyamatait a választók által kinyilvánított értékrend szerint ellenőrizze és irányítsa, mégsincs joga és lehetősége kontrollálni egy olyan hatalmi ágat, melyet senki nem választott. Sőt e senki által semmire fel nem hatalmazott tényező, vagyis a média, ismeretlen eredetű jogot formál egy legitim kormány ellenőrzésére.” (Demokrata 2011.01.19. 21. old.)
Kinek a tulajdonában vannak a befolyásos médiák? Lássuk be, leginkább a globális gazdaság tulajdonában. A 21. században, az információ évszázadában mindenki a médiákat akarja megkaparintani, érthető - tömeg-befolyásolási - célokból. A Wikileaks-botrányok idején talán nem kell magyaráznom, hogy mára a média a legnagyobbak hadviselésének színterévé kezd válni. És ha ez így van, akkor igenis jogos kérdés az, hogy a hadviselésben a globális gazdasági elit és a lokális politikai elit erőviszonyai hogyan alakuljanak! Ha úgy tetszik, mára rövid távú szociális kérdéssé vált, hogy a senki által meg nem választott globalizáció magánérdekei, vagy a választásokkal hatalomra jutott kormányok által képviselt lokális közérdekek jutnak-e érvényre a világ országaiban!
Azt mondja Bogár az interjúban, hogy vállalva az elhatalmasodó ütközéseket, a régi szövetségek helyett újakat kell kötnünk, három szinten. Az első szint a társadalommal (választókkal) megkötendő szövetség, a második a régiós országok szövetsége, a harmadik pedig a távolabbi „globális lázadók” nagykoalíciójának erősítése.
A helyzet valóban az, hogy természetesnek tűnő szövetségeseinkkel, a nyugati világ vezetőivel kerülünk egyre inkább konfliktusba. Ugyanis egész egyszerűen ők a globális kizsákmányoló rendszer (a globális pénszivattyúk) haszonélvezői - egyelőre. ”Nyugati zászló alatt, keleti szélben hajózunk.” Az elfordulás javaslata egyik oldalról - az EU-ból és a NATO-ból - nézve árulásnak tűnik. A másik oldalról túlélési esélynek. Nehéz dilemma.
Az arab világot nem ismerem annyira. De tavaly élményekben gazdag három hónapot töltöttem Kína európai ízléssel talán leginkább fogyasztható városában, Sanghajban. A látottak alapján azt mondom, más kultúra igája alatt a sajátunkkal fennálló, jelenlegi konfliktusaink vidám mulatságnak tűnnének. Voltak már vitáim azért, mert a magyarok számára az EU-n belül láttam a globális kihívások közepette a legjobb túlélési esélyt, és nem azon kívül. És ma sem látom úgy, hogy a keleti szelet kellene befogjuk a vitorlánkba csak azért, mert a nyugatival problémáink vannak. Ha másért nem, legalább hosszú távú önérdekből ne legyünk árulója, inkább maradjunk harcos tagja az euroatlanti érdekközösségnek, ha lehetséges.
Az új médiatörvény június 30-ig ad haladékot a nyomtatott sajtó és az internetes tartalmak szabályozási kérdéseinek eldöntésére, mondta Koltay András a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) médiatanácsának tagja egy csütörtöki háttérbeszélgetésen.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali