Zolesz blogja

A közel-keleti helyzetről és a konfliktusokban a vallások közötti együttműködésről beszélt egymással Ferenc pápa és Simon Peresz volt izraeli államfő csütörtöki vatikáni találkozójukon.

A 91 éves izraeli politikus, akit 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, azt hangoztatta, hogy amikor a terroristák a hit nevében gyilkolnak embereket, az ENSZ szerepét a vallásoknak kell átvenniük. A vallások ENSZ-szervezete, ahogyan Peresz nevezte (Egyesült Vallások Szervezete), egyetemes nyilatkozatban fektetné le a jelentősebb vallások által elfogadott értékeket. Simon Peresz a nemzetközi vallásközi szervezet élére Ferenc pápát javasolta.

Egyfelől a kiállás a béke mellett helyes. Pláne Izrael esetében fontos, hogy a közel-keleti háborús események kapcsán a keresztények kiálljanak elsősorban Izrael, másodsorban minden emiatt szenvedő ember mellett. Azonban nagy kérdés, hogy ennek a fenti egyeztetésről szóló hírek szerint kell-e megtörténnie.

Meglepő, hogy a zsidó politikus éppen attól a római egyháztól vár segítséget, amelyik még csak részben kezdte el a szembenézést az Európában két évezrede létező antiszemitizmussal kapcsolatos szerepvállalásával és felelősségével. Az igaz, hogy a Vatikán ma barátságos gesztusokat tesz a zsidó állam felé, és a (politikai) antiszemitizmust elítéli, azonban a teológiai antiszemitizusát talán még fel sem ismerte, vagy ha némelyek igen, igazából hallani sem akarnak a témáról.

Az viszont sajnos nem meglepő, hogy Ferenc pápa azt gondolja, hogy ezen a téren az egyházának aktív nemzetközi politikai teendői volnának. Vélemlényem szerint az Egyház társadalmi tanítása, amely a Katolikus Egyház aktív világpolitikai szerepvállalását szorgalmazza, maga is helytelenül alkalmazza (ha egyáltalán) a bibliai tanításokat. Ebből következően az erre felépített egyházi gyakorlat is csak téves lehet.

Külön érdekessége a jelenségnek a különböző vallások irányában megjelenő ökumenikus hozzáállás. Mintha a „jelentősebb vallások által elfogadott értékek” terén lehetne egy olyan közös nevezőt találni, amely garantálhatná akárcsak azt a minimumot is, hogy egymás kiirtására ne törekedjenek a fanatikus mozgalmak! A vallási ellentétek „elsimításának” a szándéka a történelem folyamán talán a legtöbb muníciót adta más népek kiirtására, amiben a keresztények is, - sajnos hosszú évszázadokon keresztül - élen jártak. Mire alapozhatjuk azt, hogy eztán majd biztosan máshogyan lesz?

A dologban a legizgalmasabb az, amit Izrael helyzetével kacsolatban a Biblia pontosan megjövendöl. A próféták szerint ugyanis a végső időkben Izrael biztonsági okokból egy hétéves szerződést fog kötni egy személlyel, ami garantálni fogja a zsidó állam katonai biztonságát erre az időszakra. Ezt a szerződést azonban az érvényeségi ideje felénél meg fogják szegni, ami után Izrael történelmének legnehezebb három és fél éve következik. Vajon már most ennek a szerződésnek a szándékát látnánk megjelenni a nemzetközi politikában?

Biztosat nem tudhatunk efelől, azoban a fent belinkelt hírt, mint jelenséget első olvasatra nagyon érdekesnek tartom. Kvízkérdésem: ki lesz az a bibliai személy, akivel Izrael a hétéves biztonságpolitikai szerződését meg fogja kötni?