10 év után először szólalt fel Putyin az ENSZ-ben, majd szeptember 30-án megkezdődtek az orosz haderő légicsapásai Szíriában. Nem csak az Irán évtizedek óta folyamatosanhangoztatott fenyegetései, és nem csak a vele nemrég létrejött nemzetközi megállapodás miatt, hanem emiatt is volt aktualitása Benjamin Netanjahu beszédének, szintén az ENSZ-ben. És persze Mahmud Abbasz is megfenyegette Izraelt az ENSZ-ben.
Ami ezek közül talán újdonság, az az orosz haderő aktív megjelenése a térségben. Nem állítható bizonyossággal, hogy az elmúlt héten történtek már közvetlenül azoknak az eseményeknek a bevezető lépései, amelyeket Ezékiel próféta a 38. és 39. fejezetekben leír, de az „áthallások” szembeötlőek. Szó van itt ugyanis az Izrael ellen, messzi északról jövő invázióról, mely a bibliai megközelítésben Oroszországot jelenti. A felsorolt törzsek: Magóg, Rós, Mések, Tubál a mai modern Oroszország területét jelölik, illetve ide tartoznak a Irán (Perzsia) és Törökország területei is. A zsidó hagyományok Gómert Germániával azonosítják, Tógarmát Örményországgal. Oroszország fő bűne az antiszemitizmus, ami miatt - a prófécia szerint - vilaghatalmi ambíciója végleges törést szenved ebben a háborúban.
Az invázió helye Izrael hegyei (38:8), mérete hatalmas (38:9). Az invázió időpontja Izraelnek az első világméretű hitetlenségben történő összegyűjtése utáni időszak. Csak ezután fordulnak majd Izrael Istenéhez. Az invázió célja a zsákmányszerzés (38:10-12). Erről rengeteg spekuláció jelent már meg, mint pl. ásványkincsek a Holt tengerben, olajhoz jutás közel Keleten, de minderről természetesen hallgat a szöveg. Bármi is lesz Oroszország érdeke, az valamilyen öncélú nagyhatalmi érdek lesz. Bizonyos országok szóbeli tiltakozása mellett (38:13) senki nem támogatja Izraelt valójában. Isten célja az, hogy a pogányok megismerjék őt (38:14-16). Ő maga avatkozik be a háborúba természeti katasztrófákon keresztül (38:17-23).
Az invázióval tehát betelik Oroszország gonoszságának a pohara. Megtámadják Isten „szeme fényét”, „Jehova feleségét”. Ezzel kiváltják Isten haragját. Az invázióban résztvevő hadsereg pusztulásának okai földrengés (38:19-20), viszály egymás között (38:21), döghalál, vér, eső, jégeső, kénkő (38:22). Tehát más országok segítsége nélkül pusztul el a megszálló sereg, és Isten sok ember szemében megszenteli magát.
Sokan megpróbálták már megfejteni a világ folyásának a titkát: emberek, országok vagy birodalmak miért emelkednek fel, vagy éppen buknak el a történelem süllyesztőjében. Magam is keresgéltem a „megfejtést”, de a feltalált (fél-)igazságokat időről időre ki kellett dobjam igazolatlanságuk, vagy éppen felismert nevetségességük miatt.
Amit most leírok, az ha nem is minden időszakban és helyszínen, de hosszabb, értsd történelmi időtávon működni látszik. És nem csak működni látszik, hanem jól bele is illik abba a kultúrába, filozófiai alapvetésbe, amelyet a „nyugati világban” általában elfogadottnak tekintünk. Már ha a zsidó-keresztény Bibliát ennek tekinthetjük.
A történelem-filózófiai alapelvet először a Mózes 1. könyve 12:1-3 mutatja be: „Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.„
Majd a Mózes 5. könyve 32:8-9 pontosítja: „A Felséges részt adott a népeknek, és szétszóratta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint. Mert az Úr része az Ő népe, Jákob a kimért öröksége.”
A fentiek szerint az emberiség történelmének már nagyon korai szakaszában le lett fektetve egy alapelv abból a célból, hogy irányítsa a zsidó nép és a többi nemzet kapcsolatát. Istennek nem csak az Izraelre vonatkozó terve épül a zsidóság köré, hanem a többi nemzetekre vonatkozó tervei is. Ennek az elvnek a megértése (és elfogadása) által sok olyan esemény megmegyarázható a történelemben, amire másképp nem lehetne magyarázatot adni. A Bibliában is több példa van ennek az elvnek a működésére, most azonban nézzünk néhány poszt-bibliai történelmi példát arra, hogy a zsidókkal való bánásmód meghatározza a nem zsidó népek sorsát is!
A világ túlnyomó részét uraló, virágzó Spanyol Birodalom 1492-ben kiutasította a zsidókat az országból. Az Armada elpusztult, a gazdaság hanyatlani kezdett, és Spanyolország elvesztette tekintélyét a nyugati féltekén. Kolombusz hajóján sok menekülő zsidó volt. Míg Európa lassan kezdte bezárni a kapukat a zsidók előtt, egyúj világ nyílt meg számukra. Az Amerikai Egyesült Államok az elsőszámú menedékké vált a későbbi zsidóüldözések idején is, és felvirágzott a gazdasága.
A hívő zsidó Benjamin Disareli volt az, aki megszerezte Angliának Indiát és a Szuezi-csatornát. Igaz volt a mondás: „A Nap sohasem nyugszik le a Brit Birodalom felett.” A Balfour Nyilatkozat az I. Világháború idején megmutatta a zsidó nemztei haza létrehozásához való kedvező hozzáállásukat. Majd megváltoztatva a hozzáállását, korlátozni kezdte a zsidó bevándorlást és ezzel akadályozta a zsidó családok menekülését a náci Németországból, és végül kihátrált a zsidó állam lérehozásának terve mögül. Ezt követően a Brit Birodalom gyarmatai sorban jelentették ki a függetlenedésüket, végül Indiát és a Szuezi-csatornát is elvesztették.
A hitleri Németországhivatalos kormányzati politikája az antiszemitizmus lett, és ez terjedt el a vele együttműködő európai, később megszállt területeken is. A zsidó lakosságot gettókba, falak közé szorították, egymás elárulására, megölésére kényszerítették őket. Németország azonban legyőzött lett, és egykori büszke fővárosát, Berlint fallal kellett kettéválasztania. Ahol egy emberöltőn át németeknek kellett menekülő németeket ölnie, beteljesítve a bibliai hasonló átok - hasonló átokért elvét.
1967-ben négy arab állam, Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom egyesültek Izrael elpusztítására. Nasszer megfogadta, hogy a zsidók Európáig lesznek kénytelenek úszni, Husszein pedig megfogadta, hogy bekebelezi az általa megszállt Palesztinának titulált területeket. A hatnapos háborúban azonban az egyiptomiak úsztak a Szuezi-csatornában, és a határok pedig Szíria kárára kerültek elmozdításra, ismét a hasonló átok - hanonló átokért elve szerint.
Ebben a blogban nem kerülhetjük el Magyarország újkori történelmének vázlatos értékelését sem. A XIX. század liberális légkörében Magyarországon a zsidók létszáma meghaladta a kilencszázezret, azonban a XIX. végén, a XX. század első felében a hivatalos politika egyre erőteljesebb antiszemita fordulatokat vett. A folyamat az 1944. március 19-i, ellenállás nélküli német megszálláshoz vezetett, melyet követően a magyar zsidóság kétharmada a holokauszt áldozatává vált. A Numerus Klausus évében Magyarország a Trianoni békeszerződéssel elveszítette a területeikétharmadát, melyet a náci Németország antiszemita programjával való együttműködéssel szeretett volna erővel visszaszerezni - sikertelenül. (A magyar példa esetében nehéz nem észrevenni a „megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint” 5Móz 32:8-9 pontos megvalósulását.)
A bibliai próféciák szerint valamikor, a talán nem is túl távoli jövőben egy valaha erős birodalom szintén meg fog szűnni, melynek szintén a zsidóellenessége lesz a közvetett kiváltó oka. Oroszország antiszemitizmusa ismert a történelemből, mely egy Izrael elleni, rajta kívül arab és más országokat is tömörítő hadi koalíció felállításában és háborúban fog beteljesíteni. Ennek során azonban a koalíció tagjai végül egymásra fognak támadni, és a történet Oroszország világhatalmi státusának végleges megszűnéséhez fog vezetni (lásd: Ezékiel 38:1-39:16). Ebből jó lenne Magyarországnak teljesen kiamaradnia…
Az izraeli/palesztin konfliktus napjaink talán a legkomplexebb politikai kérdése. Sokan leegyszerűsítik az egyik vagy a másik fél hibáztatására. Azonban ha vesszük a fáradtságot megérteni a történelmet és korrigáljuk a téves vélekedéseinket, ezzel elősegíthetjük a palesztinok felemelkedésének kezdetét. Próbáljuk meg tehát pontosítani a történetet és tisztázni a 10 leggyakoribb téves hiedelmet:
1) Izrael jogtalanul lopta el a palesztinok földjét. - 1947-ben az ENSZ szavazással a területet a zsidóknak és a palesztinoknak adta. A zsidók elfogadták a részüket, és 1948-ban államot alapítottak rajta. A palesztinok visszautasították az ő részüket, és támadásba lendültek. Bár a háborút elvesztették, a területeik legnagyobb részét az ENSZ révén mégis megtarthatták.
2) A környező arab nemzetek valóban létre akarnak hozni egy palesztin államot. - A háború után Ciszjordániát Jordánia, Gázát Egyiptom felügyelte 19 évig. Ezen idő alatt kormányaik nem alapították meg a Palesztin államot. Ehelyett megtartották a területeket az ő saját használatukra.
3) Az arab nemzetek meg akarják oldani a menekültkrízist. - A palesztinok különböző arab államokban telepedtek le a Közel-keleten. Ezek az arab nemzetek megoldhatnák volna a menekültek helyzetét azzal, ha azonos jogokat biztosítottak volna a számukra. Ehelyett megtagadták tőlük a választójogot, a saját földet, de még a közoktatást is. Irónikus, hogy egyedül Izrael biztosít a számukra teljeskörű állampolgári jogokat, amely befogadott 156.000 arabot az 1948-as háború után, és akiknek a mai napig helyeket biztosít az izraeli kormányzatban és a legfelső bíróságban is.
4) Az ENSZ erőfeszítései segítenek megoldani a menekültek helyzetét. - AZ ENSZ tett lépést a palesztin menekültek helyzetének javítására: de ahelyett, hogy a szokásos módon használták volna a meglévő ügynökségeiket, amelyek segítenek világszerte a menekültek letelepedésében, létrehozta az UNWRA-t, amely minden palesztint menekültnek nyilvánít addig, amíg a Palesztin állam meg nem alakul Izrael határain belül. Ez megnehezíti a palesztinok számára a boldogulást a saját országukban, és bebetonozza őket a menekültstátuszba a gyerekeikkel, unokáikkal együtt, felduzzasztva a létszámukat az 1949-es 500.000-ről mára 5 millióra. Ahogy a körülményeik rosszabbodtak, a nemzetközi segélyek elkezdtek ömleni, ami egyben a következő félreértés is:
5) A megoldás több pénzt igényel. - Valóban? Az inflációt is beszámítva, a nyugati államok garmadával nyújtottak segélyeket a palesztinoknak. Személyekre leosztva 25-ször több támogatás érkezett ide, mint Európába a II. Világháború utáni újjáépítésre. Hol van a stabil gazdaság? Hol vannak az infrastruktúra fejlesztések? Ez a pénz megoldást nyújthatott volna, ehelyett a vezetőikhez került, akiknek bizony más volt a szándékuk ezzel. (Saját kiegészítésem: a pénz el nem lopott részét fegyverkezésre, Izraeli területek alá vezető alagutak kiépítésére stb. használták fel.)
6) Az államalapítás a palesztin vezetők legfontosabb célja. - Ezek a pénzek egy ember „szenvedéseit” enyhítették, Jasszer Arafatét. Arafat halála után a családjához köthető, felderített titkos befektetések meghaladták az egymilliárd dollárt is. Ez a jövedelemforrás azonnal veszélybe került volna egy új Palesztin állam létrejöttével, ami egymilliárd további okot adott a mindenkori vezetők, Arafat vagy Mahmud Abbasz számára, hogy sose írják alá a békeszerződést. Ez a tény a következő félreértésre irányíthatja rá a figyelmünket:
7) Izraelnek valódi békepartnere van. - Feszült helyzetben, 2000-ben Izrael újonnan megválasztott miniszterelnökét, Ehud Barakot a békekötéshez szükséges tárgyalási mandátummal ruházták fel. Barak – nagy belpolitikai kockázatokat vállalva – felajánlotta Arafatnak az általa követelt területek 94%-át, kivéve Jeruzsálemet. Arafat ezt határozottan elutasította. Clinton elnök a békekötés - 60 éve legjobb - lehetőségének az elmulasztásáért egyértelműen Jasszer Arafatot hibáztatta. Ami a legáltalánosabb tévedésre mutat rá:
8.) Izraelnek területeket kellene átadnia a békéért. - Izrael utoljára 2005-ben próbálkozott ezzel. Gázában letelepedett izraeli telepesek ezreit kényszerítette távozásra a palesztin vezetők által ígért béke érdekében. Azonban, amint az izraeliek távoztak, a palesztinok a HAMASZ-t szavazták a hatalomba. Megválasztottak egy olyan terrorista szervezetet, amely a hatalomba kerülése óta több, mint 10.000 rakétát lőtt ki Izraelre. Meglepő? Akkor valószínűleg a következő is az lesz:
9) A legtöbb palesztin tartós békét akar Izraellel. - Néhányan igen, de ők a kisebbség. A palesztin oktatási vezetők 60 éve csak gyűlöletet töltenek a gyerekek fejébe. Istenítik az öngyilkos merénylőket, iskoláikban ünneplik a halált. És végül:
10) Az egyetlen aktuális megoldás a palesztinok szenvedéseire a Palesztin állam megadása. - Az elmúlt 60 év során ez volt az egyetlen megközelítése a problémának. De azoknak az embereknek, akikről beszélünk, és várják a saját államuktól az egyenlő jogokat, csak romlott a helyzetük. Jelenleg Izrael az egyetlen állam, amely teljeskörű jogokat garantál a palesztinoknak a határain belül. Ha ezt minden állam megtenné, ahol élnek, gyorsan megjavulhatna az életminősége minden palesztinnak.
Legyünk korrektek: ezek a tévhitek akadályozzák a valódi megoldás keresését. Ha a ködösítés helyett annak eloszlatása után megvizsgálnánk a tényeket, felfedezhetnénk a valóságot, és elindulhatnánk az igazságosság irányába vezető uton.
A közel-keleti helyzetről és a konfliktusokban a vallások közötti együttműködésről beszélt egymással Ferenc pápa és Simon Peresz volt izraeli államfő csütörtöki vatikáni találkozójukon.
A 91 éves izraeli politikus, akit 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, azt hangoztatta, hogy amikor a terroristák a hit nevében gyilkolnak embereket, az ENSZ szerepét a vallásoknak kell átvenniük. A vallások ENSZ-szervezete, ahogyan Peresz nevezte (Egyesült Vallások Szervezete), egyetemes nyilatkozatban fektetné le a jelentősebb vallások által elfogadott értékeket. Simon Peresz a nemzetközi vallásközi szervezet élére Ferenc pápát javasolta.
Egyfelől a kiállás a béke mellett helyes. Pláne Izrael esetében fontos, hogy a közel-keleti háborús események kapcsán a keresztények kiálljanak elsősorban Izrael, másodsorban minden emiatt szenvedő ember mellett. Azonban nagy kérdés, hogy ennek a fenti egyeztetésről szóló hírek szerint kell-e megtörténnie.
Meglepő, hogy a zsidó politikus éppen attól a római egyháztól vár segítséget, amelyik még csak részben kezdte el a szembenézést az Európában két évezrede létező antiszemitizmussal kapcsolatos szerepvállalásával és felelősségével. Az igaz, hogy a Vatikán ma barátságos gesztusokat tesz a zsidó állam felé, és a (politikai) antiszemitizmust elítéli, azonban a teológiai antiszemitizusát talán még fel sem ismerte, vagy ha némelyek igen, igazából hallani sem akarnak a témáról.
Az viszont sajnos nem meglepő, hogy Ferenc pápa azt gondolja, hogy ezen a téren az egyházának aktív nemzetközi politikai teendői volnának. Vélemlényem szerint az Egyház társadalmi tanítása, amely a Katolikus Egyház aktív világpolitikai szerepvállalását szorgalmazza, maga is helytelenül alkalmazza (ha egyáltalán) a bibliai tanításokat. Ebből következően az erre felépített egyházi gyakorlat is csak téves lehet.
Külön érdekessége a jelenségnek a különböző vallások irányában megjelenő ökumenikus hozzáállás. Mintha a „jelentősebb vallások által elfogadott értékek” terén lehetne egy olyan közös nevezőt találni, amely garantálhatná akárcsak azt a minimumot is, hogy egymás kiirtására ne törekedjenek a fanatikus mozgalmak! A vallási ellentétek „elsimításának” a szándéka a történelem folyamán talán a legtöbb muníciót adta más népek kiirtására, amiben a keresztények is, - sajnos hosszú évszázadokon keresztül - élen jártak. Mire alapozhatjuk azt, hogy eztán majd biztosan máshogyan lesz?
A dologban a legizgalmasabb az, amit Izrael helyzetével kacsolatban a Biblia pontosan megjövendöl. A próféták szerint ugyanis a végső időkben Izrael biztonsági okokból egy hétéves szerződést fog kötni egy személlyel, ami garantálni fogja a zsidó állam katonai biztonságát erre az időszakra. Ezt a szerződést azonban az érvényeségi ideje felénél meg fogják szegni, ami után Izrael történelmének legnehezebb három és fél éve következik. Vajon már most ennek a szerződésnek a szándékát látnánk megjelenni a nemzetközi politikában?
Biztosat nem tudhatunk efelől, azoban a fent belinkelt hírt, mint jelenséget első olvasatra nagyon érdekesnek tartom. Kvízkérdésem: ki lesz az a bibliai személy, akivel Izrael a hétéves biztonságpolitikai szerződését meg fogja kötni?
„Több szélsőjobboldali magyar szervezet is példaként tekint az iszlám terroristákra, az azonban nem tudható, kik azok a honfitársaink, akik jelenleg is muzulmán terrorszervezetekben harcolnak. Egy kutatás szerint mindenesetre több tucat magyar is az Iszlám Állam soraiban küzdhet.” (forrás)
Honnan ered az a szűnni nem akaró konfliktus, amely Izraelt és a zsidókat körülveszi évezredek óta? És mi lesz ennek a vége? Engedtessék meg nekem, hogy a válaszokat a Bibliában keressem. Akit ez a nézőpont nem érdekel, az már kattinthat is, mert nem neki íródott az alábbi összefoglaló.
A Biblia Izraelt Isten feleségeként reprezentálja, ez az Ószövetség (5Móz5:1-3). Izrael népe azonban Istenét más istenekkel megcsalta, akik egyiptomi, asszír és babiloni illetőségűek voltak (Ez16:15-34). Emiatt Isten és Izrael között az elválasztottság állapota állt be (Ézs50:1). A kapcsolat Izrael részéről tovább romlott, így Isten válólevelet adott Izraelnek (Jer3:6-10, Hozs). A válást Izrael hosszan tartó bűntetésének időszaka követte, melyben a korábbi áldásokat nélkülözniük kellett, és Izraelt azok az államok pusztították (Egyiptom, Asszíria, Babilon), akik isteneivel azok „paráználkodtak”, azaz megcsalták Istent (Ez16:35-43). Izrael történelme hosszú ideje, jelenleg is ebben a fázisában van. Azonban Isten folyamatosan hívja Izraelt a megtérésre(Jer3:11-18). És amikor ez bekövetkezik, a házasság újraköttetik a régi Felek között (Újszövetség), és a korábbi áldásait egy magasabb szinten fogja visszakapni a Feleség (Jer31:31-34, Hozs2:14-23).
Most, hogy biblikus nézőpontból megismertük a Közel-keleti történelem elvi vázlatát, nézzük meg egyenként, hogy mi fog történni azokkal a népekkel, akik az évezredek során Izrael megbűntetésének a végrehajtói voltak, és milyen békeidőre kell felkészüljenek Izrael jelenleg is legádázabb ellenségei!
1) Libanon izraeli megszállása után ezer évig béke lesz (Ez47:13-48:29).
2) Jordánia déli részén a békét a háború utáni totális pusztulás és csend fogja jelenteni (Ez35:6-9, Jer49:7-13, 19-20). Jordánia középső részén a pusztulás csak részleges lesz, majd a népe maradékának megtérése után Moáb nevű nemzetiségként megmaradnak (Jer48:1-46, Jer 48:47). Jordánia északi része szintén csak részlegesen pusztul el, Izrael birtoka lesz, és az Ammon nevű nemzetiséget fogják képezni Izraelen belül (Jer49:1-2, 49:6).
3) Egyiptom egy 40 évig tartó háborús pusztítás és a népének szétszóratása után után szintén megtér (Ez29:1-16), és országuk lesz.
4) Irak északi része (Asszíria) népének megérése után állama lehet.
5) Szaud-Arábia területére a háború általi teljes és végleges pusztulás vár, a lakóinak a szétszóratásával a világban, a területe pedig üszkös pusztaság lesz (Jer49:28-33).
6) Irán (Perzsia) részleges és ideig tartó pusztulása, lakóinak világban való szétszóratása után a megtért maradék újralapítja Irán államát (Jer49:34-39).
A fentiekben azt láthatjuk, hogy Izrael legádázabb ellenségei területeire teljes és végérvényes pusztulás vár, olyan, mint Szodomára és Gomorára (Jer49:17-18), a népeikre pedig legjobb esetben a menekülés és a szétszóratás. Azt hiszem, érdemes időben felülvizsgálni azt a gondolatot, hogy érdemes-e ezeknek a népeknek a hadseregeiben szolgálni a vesztes oldalon! Vagy éppen antiszemitaként a világon bárhonnan támogatni ugyanezeket, bármilyen módon és mértékben!
„Ó Allah, pusztítsd el a cionista zsidókat! (…) Gyilkold meg őket az utolsó szálig! Ne tarts meg egyetlen egyet sem közülük! Rázd meg alattuk a földet! Szenvedjenek szörnyűségesen!” (részlet a fenti videóból)
A minap megkérdezték tőlem, hogy a gázai háború interneten keringő, sokkoló képei láttán változtatok-e az álláspontom a zsidókkal, illetve a zsidó állammal kapcsolatban. A válaszom három részből áll: az első a történelmi múltra, a második az elmúlt évtizedek történéseire vonatkozik 1948-tól kezdődően, a harmadik pedig az elkövetkező időkre.
1) A zsidók Ábrahám, Izsák és Jákob ősatyákitól származnak, akikkel és leszármazottaikkal Isten feltétel nélküli szövetségeket kötött. Négy négy dolgot ígért Ábrahámnak és leszármazottainak, ebből az egyik az örökkévaló ország, amely Izraelt teljes földrajzi kiterjedésében jelenti, a mai területén, és azon túl is. Egységesen az Ó- és az Újszövetség szerint is a zsidó a kiválasztott nép, akikkel a szövetségek örökké érvényben vannak, és az azokban foglalt ígéretek beteljesülésének egyetlen feltétele van: a Messiás elfogadása, Izrael nemzeti megtérése. Addig azonban, amíg e tekintetben Izrael „engedetlen”, addig világszerte a zsidók sorsa időlegesen, változó mértékben nehéz.
2) Izrael modern államának 1948-as létrejöttét követően a zsidókkal, és immár Izraellel szemben az indulatok alapvetően megmaradtak. Régi-új ellenségei Izrael és a zsidó nép elpusztítását tűzték ki célul. Ennek bizonyítására elegendő az iszlám vallási vezetők tanításait, mint például a fenti videót megismerni. Az arab és iszlám országok sosem írnának alá olyan békeszerződést, amely elismerné Izrael államát. Ezért a független palesztin állam létrejötte sem hozná el a békét, ellenben Izrael esküdt ellenségeinek a megerősödését és felbátorodását igen.
3) A fentiek persze nem jelentik azt, hogy Izrael vezetői szükségszerűen mindig a helyes úton járnának, sőt! Azonban a következmények a kiszabása jogát Isten magának tartja fenn! Azok, akik Izrael vagy a zsidók ellen uszítanak, pláne az elpusztításukra törnek, ha átmeneti sikereket el is érnek ebben, de szükségszerűen el fognak bukni. Ugyanis, a félreértések elkerülése végett érdemes lenne az antiszemitáknak (pláne ha kereszténynek tartják önmagukat), utánanézni, hogy a Biblia szerint bizony Isten „cionista”: mindenkori célja egyebek mellett Izrael államának létrejötte és megerősítése, és ezt a célját el is fogja érni. Azok a nemzetek és emberek pedig, akik a zsidókra illetve Izraelre támadnak bármikor a történelem folyamán, az Ő„szeme fényére”emelnek kezet, amiről például ez van megírva:
„És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei.” (1Móz 12:1-3) Az áldásra áldás, átokra átok elvének kiterjesztése Izraelre 4Móz 24:9-ben: „A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.„
„Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.” (5Móz 32:8)
Nem mellékesen, de másodsorban az aktuális helyzet leírását se felejtsük el: a három zsidó fiú elrablása és megölése, és persze a szaporodó rakétatámadások kimozdították az izraeli haderőt és behatoltak Gázába, megszűntetni a rakétaállásokat és felszámolni a titkos alagutakat. Mint kiderült, ezeken keresztül akartak a palesztin terroristák Izraelbe behatolni, és elvegyülve minél nagyobb pusztítást véghez vinni a zsidók között, amihez az izraeli egyenruhák és a fegyverek már be voltak készítve. Kifejezetten felháborító, hogy a hadállásaikat (lakások, kórházak, mecsetek) a cilvil lakossággal, mint élő pajzzsal fedezik, akiket túszul tartanak maguk elé. Majd a harcok során ezért megsebesült és halott gyerekek fotóival, mint a vérszomjas zsidók vérengzésének ártatlan áldozataival próbálnak manipulatívan hatni az antiszemitizmusra egyébként hajlamos, tudatlan nemzetközi közvéleményre. Egy biztos: a zsidó hadseregnek a legkevésbé sem érdeke egyetlen palesztin gyereket sem megölni, ellenben alapvető joga az önvédelem, mely a Hamasz civileket felhasználó stratégiája miatt, ártatlan áldozatok nélkül - sajnos - nem megoldható.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő azt mondta, hogy „Izraelt egy nap letörlik a térképről. (…) A cionista rendszer létezése sértés az emberiség számára”. Izraelt rákos daganatnak nevezve úgy fogalmazott, hogy az Izraellel való szembenállás az emberi méltóság védelméért tett erőfeszítés. (forrás: kuruc.info)
Ferenc pápa, a katolikus egyház vezetője szentföldi zarándoklatáról visszatértében így nyilatkozott: „Sok javaslat létezik Jeruzsálem kérdését illetően. A Katolikus Egyház, a Vatikán álláspontjában vallásos szemszögből nézi a kérdést: a béke városaként három vallás számára. (…) Csupán megismétlem, amit az Egyház mondott mindig és amit, ma is kell mondania: Jeruzsálemnek, három vallás fővárosának, vonatkozási pontnak, a béke városának – eszembe jut itt a „szent” szó is, de nem biztos, hogy ideillik, azonban a béke és a vallás szavak igen – kell lennie.” (forrás: párbeszédháza)
A Biblia is foglalkozik Jeruzsálem városának (és Izraelnek) a jövőjével, erről szól a következő rövid tanulmány:
MENNYIRE CIONISTA ISTEN?
Nyilván sokak számára már a kérdés föltevése is provokatív a cionizmus szó terhelt jelentése miatt. Még azok a hívők is, akik Izrael jövőjét a futurista értelmezés megközelítésén keresztül szemlélik, valószínű, hogy meghökkennek a cím megfogalmazásán. Ezért a következő írás hozzájuk is szól.
Az Biblia bőségesen foglalkozik Sion (Cion) kérdésével. Isten többször egyes szám első személyben is beszél Sionhoz fűződő viszonyáról.
„Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.” (Ézs. 62:1)
„Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa!” (Zsolt. 87:2-3)
„Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” (Jer. 31:6)
Ézsaiásnál senki nem fogalmazta meg világosabban a messiási kor földrajzi és hatalmi jellemzőit:
„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett…” (Ézs. 2:2-4a)
Bár Sion nem a második visszajövetel közvetlen helye, de a visszajövetel napján a Messiás Sionban az Olajfák hegyére teszi a lábát és számtalan dolog történik a városhoz kapcsolódva ill. a várossal kapcsolatosan.
„És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad” (Zak. 14:4)
Hagy szemléltessem egy párhuzammal, mennyire fontos megértenünk a Messiás viszonyát Sionhoz. Ha valakit nagyon szeretünk, de jelenleg fizikailag távol élünk tőle és tudjuk, hogy egy napon minden kétséget kizáróan megjelenik, akkor bizonyára komoly érdeklődést mutatunk minden olyan információ iránt, amely az eljövetellel kapcsolatos. (Jelen írás ebből a szempontból a második eljövetelhez kapolódik és nem foglalkozik az elragadtatás kérdésével). Jól tesszük, ha az információkat úgy értjük, ahogy az illető érti. Senki nem próbálkozna egy megbeszélt hely és időpont allegorikus értelmezésével, mert ez a találkozás esélyeit a nullával tenné egyenlővé. Tehát amikor azt mondja valaki, hogy egy év múlva 2015 június 15-én a Ferihegyi
repülőtérre érkezem meg az Elal járatával délután 3:15 kor, ( de előtte már Bécsben leszáll, és elintéz pár dolgot) akkor bizonyos dolgokat tisztázni kell, mert félreérthetőek lehetnek. Ferihegy 1 vagy 2? És különben is már Liszt Ferenc repülőtér a neve. Az érkezés időpontja is lehet kérdéses, mert nem mindegy, hogy 3:15 vagy 15:15. Az azonban senkinek nem jutna eszébe, hogy a repülő helyett hajóra vagy a légi kikötő helyett hajókikötőre gondoljon. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországot és Budapestet átvitt értelemben egy más
helyszínen keresse. (Vagy netán azt állítaná már meg is érkezett csak láthatatlanul)
Tehát visszatérve a konkrét témához, a szó szerinti értelmezés logikáját követve nyilvánvaló, hogy az utolsó idők eseményei Izrael nemzeti megtéréséhez, az ország helyreállításához vezetnek, ahol Jeruzsálem-Sion mint a világ fővárosa központi szerepet játszik. A Messiás személyesen uralkodik, és a nagy nyomorúságot követő
teokratikus királyság elhozza a régóta várt valódi békét és biztonságot, ahol a bűn csak minimális mértékben lesz már jelen főként csak individuális szinten.
Biztosra vehetjük, hogy az imént leírt vázlatos képe a jövőnek az antiszemiták, az Izrael ellenesek és az anticionisták legvadabb rémálmait idézik, de még az Izrael helyreállításában nem kételkedők is föltehetik a kérdést, mi az összefüggés a mai Izrael léte, (politikai) döntései a cionizmus (politikai) szándékai és Isten Sionnal kapcsolatos tervei között?
A cionizmus szekuláris meghatározása a következő: A cionizmus a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.
Nyilvánvaló, korábbi tanulmányainkból, hogy Isten történelemszemléletét az Izraellel kötött feltétel nélküli szövetségei határozzák meg. Többek között foglalkoztunk már az elsőség elvével, a kétszeres áldás ill. átok elvével. (A szövetségek feltétel nélkülisége egyébként nem azt jelenti, hogy a szövegségek beteljesülésének ne lennének bizonyos feltételei, amelyeknek meg kell történnie a tényleges ígéretek beteljesülése előtt, hanem azt, hogy Isten garantálja a szövetségek beteljesülését a történelem folyamán, függetlenül az emberi oldal hibáitól és tévedéseitől.) A szövetségek ígéreteinek a beteljesülése ugyanis (örökkévaló ország, örökkévaló királyság, örökkévaló trón) az örökkévaló személyen, a Messiáson, az Isten-emberen nyugszik. Nyilvánvaló, hogy a 19. század végén kibontakozó mozgalom, amely 1948-ban 2000 év szétszóratás után Izrael államának megalakulásához vezetett, Isten által használt eszköz az ígéreteinek a megvalósításában, vagy legalábbis a megvalósítás előkészítésében. A Biblia világosan beszél a hitetlenségben történő világméretű összegyűjtésről. Ez teljesedett be 1948-ban és zajlik egészen napjainkig. A hatnapos háború 1967-ben (elképesztő események sorozatán keresztül) szintén a történelem színpadát készítette elő a nagy fináléra. Maga az esemény ugyan nem szerepel a Bibliában, de az eredménye igen, mert ekkor került a jeruzsálemi óváros zsidó kézre. Az világos, hogy a harmadik templom föl fog épülni, mert jelentős szerepe lesz a végső eseményekben.
Álljon itt még egy Ige, amely számomra legjobban kifejezi mindazt, ahogy Isten viszonyul a címben megfogalmazott kérdéshez, miután egy három órás séta keretében körbejártuk az óváros falait és kapuit:
„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” (Ézs. 62:6)
Ezeknek az őrzőknek, az angyaloknak egyetlen feladatuk van: folyamatosan emlékeztetik Istent Sionnal kapcsolatos ígéreteire. Nem mintha Isten feledékeny lenne. Ezen a nagyon kifejező módon is megmutatja, merre halad a történelem kereke és elvégzett dolog nála az ígéreteinek a beteljesítése.
A cionizmus nem összeesküvés és nem is rasszizmus. Annak a kifejezése, amit Isten minden zsidó szívébe belehelyezett. A még be nem teljesedett cionizmus a zsidó számára az országtól - Siontól - elválasztott élet. A beteljesedett cionizmus élet Izraelben.
Biblikus tehát a cionizmus? Bárki számára, aki szó szerint érti a Bibliát, a nyilvánvaló és egyetlen válasz IGEN.
Végezetül olvasunk még el egy tipikusan cionista írásrészt a Zsoltárok 137:1-6. verseit:
„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!”
AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT
(1Móz 12:3)
Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.
Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.
Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.
Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.
Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.
Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.
Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.
Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.
A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.
Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.
Nemrég ért véget a Zsidó Világkongresszus, Budapesten. A helyszín kiválasztását állítólag az indokolta, hogy Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének helyzetét megerősítsék. Többen felháborodtak azokon a dolgokon, amelyek akár a zsidók, akár a magyarok részéről elhangzottak. Egyfelől nem tud egy goj (miniszterelnök) „elég jól” nyilatkozni ahhoz, hogy az antiszemitizmus vádja alól mentesüljön, másfelől meg honnan veszi a zsidóság, hogy utasítgassa egy nemzet kormányát erre vagy arra a cselekedetre. Szóval nincsen béke, és ezen az általánosan romló anyagi helyzet biztosan nem javít.
Tagadhatatlan, hogy egyre erősödik a zsidóság azon igénye, hogy a kormány(-ok) egyértelműbben és erőteljesebben álljanak ki az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Adott esetben még a demokrácia játékszabályainak „módosítása” árán is (pl. tiltsák be Magyarországon a demokratikusan megválasztott Jobbikot). Nagyaban pedig Izrael állandó elvárása, hogy elsősorban az USA, illetve a „nyugat” adjon meg minden lehetséges támogatást Izrael állam létének fenntartásához és biztonságához, beleértve a feltétlen katonai támogatást is. És közben nem felejtkezhetünk el a nyíltan izrael-ellenes arab országokat a háttérből támogató hatalmakról, pl. Oroszországról vagy Kínáról sem.
Ki érti ezt? Ki lát tisztán az összeesküvés-elméletek és valódi összeesküvések szövevényes rendszerében? Ha dátumokat, koknrét személyneveket nem is, de a történelem irányát egy könyv leírta. És ez a könyv többezer év alatt még sosem tévedett, ellenben számtalanszor beigazolódtak a próféciái. Nézzük meg vázlatosan, mit mond a Biblia a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről, és mit jósol a zsidóknak, Isten kiválasztott népének az elkövetkezőkre!
A modern Izrael állama, 1948-ban nemzetközi segítséggel létrejött, részben Izrael korábbi területén, és csak részben birtokolva Jeruzsálemet (pont a történelmi részei jelenleg arab kézen vannak). Izraelnek saját országa, saját kormánya van, a lakosságát az elmúlt évtizedekben a világ minden tájáról gyűjtötték egybe. Ezek a történések megfelelnek a hitetlen zsidók i.sz. 70-ben történt szétszóratása utáni, itéletre való összegyűjtetés próféciáinak. Rövid távon sajnos szegényeknek a helyzete nem sok jóval kecsegtet. Az izraeli, és a más országokban élő zsidók körüli feszültségek tovább fognak növekedni. Ahogy az elmúlt évtizedekben voltak kisebb-nagyobb háborúk is körülöttük, úgy a folyamatos terrorfenyegetettség mellett ezek a jövőben sem fognak megszűnni.
A törekvéseik ellenére tehát a nemzetközi helyezet egyre fokozódik. Az elmúlt évek tendenciája talán arra is enged következtetni, hogy az USA felől érkező támogatás, bár továbbra is biztosított, de csökkenőben van. Izrael vezetői érzékelni fogják, hogy új és hatalmas támogatóra van szükségük, és ez az Európai Únió lesz. A zsidó állam az Únióval egy nagyszabású megállapodást fog kötni valamikor a nem túl távoli jövőben, a katonai biztonságát szavatolandó. Ez a szerződés egy grandiózus megállapodás lesz, amely messze túl fog mutatni a katonai szempontokon, és lesznek gazdasági, sőt vallási természetű következményei is. Például a zsidók újra felépítik a Jeruzsálemi Templomot, és az i.sz. 70 óta szünetelő állatáldozatok bemutatását újra gyakorolni fogják.
Ez az Izrael és az EU közötti, hétéves időtartamra kötött szerződés egy új korszak hajnalát jelenti majd. A hétéves időszak közepén az EU vezetője megszegi a megállapodást, és a zsidókra minden korábbinál nehezebb idők jönnek el, beleértve a hitleri időket is, három és fél év időtartamra. Ez alatt az idő alatt Izraelben üldöztetés és menekülés lesz a zsidók osztályrésze, és szomorú, de patakokban fog folyni a vér. Amikor fentebb azt írtam, hogy a XX. század második felétől folyamatban van a hitetlen zsidók összegyújtetése az ítéletre, akkor erre utaltam. Azonban a második 3,5 év végére, annak hatásaként a megmaradt zsidók népként is, egységesen meg fognak térni a keresztény hitre, ami persze nem a ma ismert nagy történelmi egyházakhoz, és semmiképpen sem a Római Katolikus Egyházhoz való csatlakozásukat fogja jelenteni.
Ezt követően elkezdődik az az ezer esztendő, aminek a hajnalaként értékeltem a megelőző 7 nyomorúságos esztendőt. A zsidó nép ősatyjainak tett, a Biblia ószövetségi írásaiban leírt, még be nem teljesült ígéretek ekkor fognak megvalósulni. Izrael illetve Jeruzsálem lesz a világ fővárosa, gazdasági és politikai központja, a kulcspozíciókban zsidó vezetőkkel. A politikai berendezkedés pedig nem a demokrácia lesz, hanem valami annál sokkal működőképesebb: a királyság. Az új korban a Föld egy sosemlátott fejlődésnek indul, a korábban megcsappant lakossága gyors növekedésnek indul majd, és valódi béke lesz a népek között.
Hogy kétségbeejtőnek, vagy éppen dicsőségesnek látjuk-e a kiválasztott zsidó nép számára előre lefektetett jövőt, azt talán a történet szemlélésének perspektívája, nézőpontja befolyásolja leginkább. Ha csak arra az időszakra gondolunk, amikor még „lejtmenetben” lesznek, akkor a most tapasztalható önvédelmi törekvéseik abszolut érthetőnek és jogosnak tűnnek. Ha viszont a „rövid” nyomorúság utáni hosszú világuralmi időszakukat nézzük, a tőlük elvitathatatlan bibliai ígéretek maradéktalan beteljesedését, a világ feletti uralmukat stb., akkor már nem kicsit más a „leányzó fekvése”.
Egyfelől nem csodálkozom azon, hogy sokaknak ez a forgatókönyv nem tetszik. Az embrei szabad akaratnak megvan a lehetősége, hogy saját forgatókönyvben gondolkodjon. Akár lehet írni egy másik Bibliát is, egy „jobb” megoldással, erre vannak példák. Csakhogy ehhez némi hatalomra is szüksége lenne az ambíciózus írónak, hogy a tervét világszinten és évezredeken keresztül, „gyenge ellenszélben” is meg tudja valósítani. Na jó, ez lehetetlen. Ennek ellenére a saját forgatókönyvünkhöz minden realitás nélkül továbbra is, makacsul ragaszkodhatunk.
Egy dolgot azért még megjegyeznék azok számára, akik úgy érzik, hogy „feladatuk van” az elkövetkező időszak zsidók számára történő „megnehezítésében”. Az nemzetek feletti ítélet nem csak Izraelre vár még, hanem minden más nemzetre is, és a megítélésüknek az alapja - értelemszerűen - az Izraellel szembeni, korábbi viszonyulásuk lesz. Úgyhogy ha hosszú távra tervezel, és erre minden okod megvan, akkor erősen javaslom, hogy tartózkodj az antiszemita hozzáállás és megnyilvánulások minden formájától, helyette pedig inkább tájékozódj a fentiek részleteiről, a legjobban felfogott, önös érdekedből is!
Körülbelül egy hónapja a Gázai övezet lakott településeit bombázta az izraeli légierő. Két hete az ENSZ Palesztina státuszát felminősítette „nem tag megfigyelő” államra. Majd ezért másnap, bosszúból Izrael a vitatott, megszállt területeken 3000 új lakás építését jelentette be. Nem csoda, ha ismét felerősödtek az Izraelt és kormányát bíráló hangok, még a zsidó állam szövetségesei körében is.
A zsidókról az a közvélekedés, hogy rendkívül összetartóak, kifelé mindig egységes állásponttal lépnek fel, nem lehet éket verni közéjük. Vannak azonban a zsidók között is alternatív gondolkodók, csak kevésbé hallhatóak. Esetenként elnyomás, Izraelből való kiutasítás, időnként bántalmazás, de mindenképpen elhallgatás az ő osztályrészük.
Egy példa erre a Neturei Karta, mely eszme vagy szervezet mögé több tízezer zsidó sorakozik fel szerte a világon. Álláspontjukról két képviselőjükkel készült egy riport, melynek lényegét röviden összefoglalom:
A cionizmus egy mindössze 150 éves koncepció. A nem hívő zsidók találták ki, és az alapja az, hogy a zsidóknak egyedül kell felállni, visszamenni Palesztinába, csinálni egy országot, és nem szabad Istenre hagyatkozniuk. A zsidókat a Teremtő választotta ki, hozta Palesztinába, és a bűneink miatt később Ő is üldözte el onnan. Ezért nem lehet csak úgy visszamenni oda, és hipp-hopp létrehozni egy országot. A Törvény (=Tóra, a zsidók szent könyve) tanítása szerint csak maga Isten gyűjtheti egybe a zsidókat újra Palesztinában. A cionizmus egy eredendően ateista elképzelés. Izrael pusztán felvette a vallásos szimbólumokat, hogy odacsalogassa a zsidó embereket a világ minden tájáról. Hatvankét éve minden közel-keleti nyomorúságnak Izrael állam az oka, és ez az, ami ellen a Neturei Karta mozgalom küzdelmet folytat. (A riport itt található)
Furcsa hozzáállás ez egy zsidótól. Adott esetben persze tetszhet azoknak, akik humanista, emberi jogi vagy etikai irányból kritizálják - jó vagy rossz szándékkal - Izrael és a nemzetközi zsidóság aktivitását. Viszont még furcsább hozzáállás ez egy magát vallásosnak mondó zsidótól, aki a történelemben és napjaink politikiai történéseiben is felfedezhetné azokat az eseményeket, amelyeket „számon kér” Izrael vezetőin, miközben azok le vannak írva az ószövetségi próféciákban. És az Újszövetségben is, de azt ő ortodox zsidóként valószínűleg soha nem is olvasta.
Régóta tervezem összefoglalni itt a blogon, hogy Izrael mai, modern államáról, a zsidó népről, illetve a velük szembeni hozzáállásról valójában miket is mond a Biblia. Akit ez a téma érdekel, és nem szeretne várni, az nézze meg Dr. Arnold G. Fruchtenbaum (Izraelből kiutasított, zsidó származású keresztény bibliatanító) - 2012. szeptemberi budapesti előadás-sorozatát. Kedvcsinálónak ez egyik megválaszolt kérdés: meg lehet-e semmisíteni a zsidókat?
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali