Zolesz blogja

Érdekes, hogy aki kritikusan tekint a muzulmán migránsokra, az szinte minden esetben a kereszténységet védelmező pozícióból teszi ezt. Aki viszont szimpatizál velük, az legtöbbször kritikusan tekint az óvatosabb állásponton lévő keresztényekre. Általános jelenségnek tűnik szekértáborok kialakulása, egyik vallásnak a másik ellenében való vizsgálata, értékelése. Én ehelyett azt javasolnám, hogy ne egymáshoz viszonyítva, hanem külön-külön vizsgáljuk a jelenségeket, és az alkalmazott mérce az azoktól független, vallássemleges liberális demokrácia legyen! Legalábbis Európában, ahol léteznek egyetemes emberi jogok, nemek közötti és törvény előtti egyenlőség, vallás- és szólásszabadság stb. Ezek az Európai Úniót alkotó államokban immár kötelezően alkalmazandó társadalomszervezési alapelvek. Úgy értem, hogy törvénnyel szemben áll, ha úgy tetszik törvénytelenséget követ el, aki ezekkel szemben szervezkedik, ellentétes közösségi célokat fogalmaz meg. Tehát hogyan is viszonyulnak a liberális demokrácia értékeihez a különböző vallások?

A magát kereszténynek nevező egyház az elsőgenerációs apostolok írott hagyományait többé-kevésbé követve, a Krisztus utáni első századokban alakította ki teológiai és szervezeti alapjait. Ezek az egyházszakadások mellett / ellenére a reformációig szinte semmit sem változtak. Vallási megújulási mozgalmak persze voltak, de a teológia bizonyos mértékű változásai mellett a történelmi keresztény egyházak mozgalmi jellege és hatalmi-politikai ambíciói megmaradtak. Az egyház és az állam szétválasztását a felvilágosodás hozta el, és ma azt látjuk, hogy a nyugati demokráciák alkotmányai és törvényei mind ennek szellemében vannak megalkotva. A liberális törvényeket a történelmi keresztény egyházak tudomásul veszik, ami összhangban is van az Újszövetséggel. Lepődjünk meg, de hitem szerint a bibliai értelemben vett emberi szabad akarat megéléséhez a megvalósult rendszerek közül a liberális demokrácia biztosítja a legmegfelelőbb kereteket.

A muzulmán többségű országok gyakorlata - a korabeli keresztényekhez hasonlóan - szintén az állam és az egyház szövetsége, az államegyház volt. Van itt azonban két nem elhanyagolható körülmény: egyrészt ez a gyakorlat nem sokat változott a kezdetektől egészen napjainkig, amit az iszlám különböző irányzatai mind helyeselnek. Másrészt, és szerintem ez a legfontosabb, a vallási tanoknak alárendelt társadalszervezés modellje teljes összhangban van az ő vallási hagyományaikkal, a Koránnal. Egyesek azt állítják, hogy az iszlámban „még le nem zajlott” szekularizációs, megújulási folyamat éppen az elmúlt években kezdődhetett el. Ezzel kapcsolatban két dolgot javaslok megfontolni: az egyik az, hogy ilyesmivel egyelőre jelentősebb muzulmán vallási irányzat nem állt a nyilvánosság elé (szóljon, aki tud ilyenről!), másrészt ez szerintem ellentétes is lenne a Korán széles körben hitelesnek elfogadott tanításával.