Archive for the 'gyerekek' Category

Fiaim slágerei

Published
by
zolesz
on 2010. november 06., Szombat
in gyerekek, személyes and zene
. 5 Comments

Ma megnéztem a Youtube-on, milyen zenékért rajonganak a gyerekeim. A merítés a Radio 1 top 50 listájából volt. Alább belinkelem azokat, amik nekem is ismerősek (az autóból):

Eminem ft. Rihanna - Love the way you lie, Lady Gaga - Bad romance, Rihanna - Te Amo, Flo Rida ft. David Guetta - Club Can’t handle me, Bob Sinclar - Love generation, K’NAAN - Wavin’ Flag, Edward Maya Vika Jugulina - Stereo Love, Inna - Amazing, Yolanda Be Cool Vrs DCup - We No Speak Americano, Taio Cruz ft. Ludacris - Break Your Hart, Travie McCoy ft. Bruno Mars - Billionaire, B.O.B. ft. Hayley Williams - Airplanes, Lady Gaga ft. Beyonce - Telephone, David Guetta - Getting over you, Lady Gaga - Poker Face

Ami nekem „lejött” a klipekből: szexi izmos fiúk és nagyon szexi csajok, önsimogatás, hajbatúrás, piák, robotszerű mozgások gyakran csoportosan egyszerre, sok ugrálás, pókerarc, sok tetoválás, sok agresszió, verekedés fiú-fiú, fiú-lány és lány-lány között, néger és fehér pár, szórakozóhely, autók, motor, motorcsónak, járgányok vezetése, pénz, sport, színesbőrűek, medence, tengerpart, lámpák, árnyak.

Afterpost ráadásnak: Nálunk van a labda

Van egy madarunk

Published
by
zolesz
on 2010. június 13., Vasárnap
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Ma reggel biciklizni indultunk volna Istvánnal, amikor erős csipogást hallottam a tetőnk felől. Kerestem az okát, és meg is láttam a madárfiókát a tetőszerkezetbe szorulva, a rovarhálón lógott ki a lába és mozdulni sem tudott. Felmásztam a lértán, felfeszítettem a műanyag hálót, kiszabadítottam a lábát, ő meg belepottyant egy kis tálkába, amit alátartottam. Szerintem veréb vagy rigó.

Behoztuk, egy kis almot gyűjtöttünk neki és elmentünk Istvánnal némi elemózsiáért. Aloe verás macskaeledelt hoztunk neki. Nagyra nyitja a csőrét, mohón eszik a csipeszből, hangosan csipog, meg kakilgat. Most alszik a tálkájában a füvön, betakarva. Megátjuk, mi lesz a programja éjszaka…

Az alábbi kisfilm csak illusztráció:

HOME

Published
by
zolesz
on 2010. május 29., Szombat
in film, gyerekek, könyv and öko
. 0 Comments

A fenti címmel van a YouTube-on egy másfél órás film a Földi klímájának felmelegedéséről és ennek hatásairól. A gyerekekkel együtt néztem, mert nagyon szép felvételek vannak benne. Gondoltam, hogy a tartalmát ők úgysem értik, mivel angol a szövege. Nem így volt. Amikor a sarki jéghegyek olvadásánál tartottunk, Andriskám zokogni kezdett, hogy ha az ő felnőttkorára a jéghegyek el fognak olvadni, és nincs mit tenni ellene, akkor minek is élni!? Különben is hallott már erről, és a hírek, amik eljutottak hozzá, nagyon aggasztóak voltak számára (is).

Ölbe vettem és elmondtam neki, hogy a Föld klímája már sokszor változott az évezredek és évmilliók alatt, és fog is még változni. A változások az életünk részei, amiktől nem kell félni, sőt, abban vannak a lehetőségeink (is). Úgyhogy alkalmazkodunk majd hozzá, még ha ma még nem is tudjuk, hogyan. És ez általában így is van. Talán van kedved hozzá, hogy megnézd ezt az igényes filmet, és megválaszolod ezt a kérdést magadnak (is).

Afterpost: A klíma kultúrtörténete

3,5 nap a gyerekekkel

Published
by
zolesz
on 2009. december 14., Hétfő
in család, gyerekek and személyes
. 1 Comment

Azoknak, akiket érdekel, leírom, milyen egy apának egyedül három napot eltöltenie a gyerekeivel. Nem az első ilyen alkalom ez, nem is világszenzáció, de azért - mint olvashatjátok - kihívás a magamfajta számára.

Péntek este későn értünk haza, én szombaton 9-kor keltem. Addigra a fiúk már túl voltak a betevő számítógépes játékukon. Reggeli után felvettünk egy barátot a kocsival, és a serdülők kosármeccsére mentünk, ahol Peti is játszott. Onnan haza ebédelni, utána Istvánt lefektettem. Csak az ébredésekor vettem észre, hogy nem kapott pelenkát, és iszonyúan összepisilte az ágyát. Gyors zuhanyoztatás, majd elmentünk a felnőttek kosármeccsét is megnézni, utána haza és vacsora. Némi vadulást követően, 9 óra után sikerült lefektetni őket, és végre magamra maradtam.

Vasárnap délelőtt a reptérre mentünk. Petinek a sültkrumpli evés tetszett a legjobban (nem tudta megállni, hogy már a pénztárnál, fizetés közben ne tömje a szájába). Andrisnak az, hogy Peti ráült egy poggyászkocsira és így száguldoztak az emberek között az előcsarnokban. Istvánkának végre az tetszett, amiért mentünk: a repülők és a körülöttük lévő kiszolgáló járművek mozgása. A két nagyobbik fiú este nyilatkozott, hogy minden lecke kész. Megnéztünk a youtube-on néhány Mézga Géza-videót, majd fél 10 körül eszükbe jutott, hogy mégis van lecke holnapra…

Hétfőn reggel időben beértünk az iskolába, játszodába. Peti délelőtt telefonált, hogy a matek házi feladatát lehetőleg vigyem utána, mert az reggel valahogy elmaradt tőle. Andris otthon felejtette a szemüvegét és ennivalót sem vitt, pedig hétfőn nem bent ebédel - a tanító néni megkért, hogy figyeljünk jobban a gyerekre. Amikor harmadszorra jártam meg a Pomáz-Szentendre távot, és az utcánk aljára értünk, Andriska észrevette, hogy a kosárfelszerelése a másik iskolában maradt, ahol Petire vártunk, így negyedszer is megfordultunk.

Visszagondolva ezekre a napokra azt hiszem, hogy velük csak a „jelenben” lehet együtt lenni. Odaszánva az időmet és a figyelmemet, amit sokszorosan meghálálnak. És az élmények velük sokkal intenzívebbek, mint a komoly felnőttekkel.

Buta kosaras gyerekek és anyukáik

Published
by
zolesz
on 2009. november 14., Szombat
in gyerekek, sport and személyes
. 1 Comment

Érdekes körlevelet kaptunk néhány napja a gyerekek sportegyesületének vezetőjétől. A múlt hétvégi mérkőzésről szóló, szokásos beszámolója végén elégedetlenségének adott hangot a serdülő korosztály eredménytelensége miatt. Tudni érdemes, hogy a gyerekek edzését korábban két, mára már csak egy szerb edző irányítja, akik hazájukban nemrég még az élvonalban játszottak. Iszonyúan tudnak küzdeni, ezt volt szerencsém a saját szememmel látni a felnőtt meccseken. A gyerekeket többször is úgy értékelték, hogy „Kár, hogy Szentendrén csak nagyon buta gyerekek járnak kosárlabdázni!” - ezt idézte tőlük az elnök az e-mailben.

A sommás kijelentés mögött az áll, hogy a fiúk a meccseken, éles szituációban nem alkalmazzák az adott helyzetekre megtanult és begyakorolt összjátékot, így nem tudnak élni a lehetőségekkel, és ezért veszítenek akkor is, amikor egyébként nem kellene.

Érdekes válaszlevél érkezett egy anyukától, akinél „kiverte a biztosítékot a dörgedelem”. Röviden: 1, mi mások vagyunk, mint a szerbek, ezt vegyék tudomásul az edzők 2, a gyerekek otthon bizony el vannak kényeztetve, ami nem „bűn” 3, a sport csak akkor jó, ha nem párosul stresszel 4, a gyerekeknek nem életcélja a kosárlabda, csak hobbi (unaloműzés).

Valamiért a Pink Floyd egyik száma jutott eszembe, aki ismeri vagy megnézi, talán érteni fogja, miért.

Kkv

Published
by
zolesz
on 2009. október 17., Szombat
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Peti fiam a minap azzal állított haza, hogy a saját pénzéből vesz a barátjától egy gördeszkapályát a mini-gördeszkájához, és megkérdezte, mit szólok hozzá. Ha kell, vedd meg, mondtam neki. Aztán kitalálta, hogy inkább nem veszi meg, hanem maga készít egyet, sőt, többet, és majd ő fogja árulni, és keresni az üzleten. Ehhez kért tőlem segítséget, amire örömmel igent mondtam. Milyen jó, hogy saját kezdeményezésére 11 évesen vállalkozói tapasztalatot szerezhet a maga köreiben. Rajzban szépen megtervezte a szerkezetet, és precízen összeszedte, milyen anyagokra lesz szükség. Külön kiemelte, hogy ÉSZ-re is szükség lesz! Minden reggel emlegeti a tervét, sokat gondolkodik rajta. Utoljára például ezt kérdezte: apa, a vállalkozás kockázatos dolog, ugye!?

Évadzáró verseny

Published
by
zolesz
on 2009. szeptember 05., Szombat
in gyerekek and sport
. 0 Comments

Ma volt az utánpótlásnak rendezett évadzáró háziverseny a csopaki Kereked Vitorlás Klubban, melyen a fiaink derekasan helytálltak. Andris a bronzcsapatban negyedik lett a kilenc indulóból, Peti pedig az ötfős versenycsapatban a harmadik helyet küzdötte ki magának. Alább az eredményhirdetés képei.

Zsebpénz

Published
by
zolesz
on 2009. szeptember 01., Kedd
in család, gyerekek and személyes
. 0 Comments

Peti fiunk nagyon várta már, hogy rendszeres zsebpénze legyen. Most végre lett neki. Hosszas megbeszélés előzte meg a dolgot, ugyanis mi, szülők nem teljesen értettünk egyet a megvalósítás mikéntjében. Végül egy heti alapösszegben és efelett a tanulmányi eredményétől függő, előre rögzítetten kalkulálható bónuszban állapodtunk meg hárman. Úgy gondolom, nem elég a gyerekeket egyszerűen a pénz gyűjtésére és elköltésre megtanítani, de a megszerzés módját is érdemes megfelelő időben megismertetni velük.

Versenyszellem

Published
by
zolesz
on 2009. július 11., Szombat
in barátok, gyerekek, sport and személyes
. 0 Comments

Azt mondták nekem az idei Tisza-tavi kenutúrán a gyerekek (az elsőszülöttek), hogy azért kéredzkedtek hozzám, mert „itt versenyszellem van”! Ha látják az ellenfelet, képesek nem törődni semmi mással, csak a győzelemmel. Miközben enélkül csak veszekednek és lazsálnak. Úgyhogy eveztem velük én is, mint az állat, és hajtottam őket a sikereik felé. Azt hiszem, arra van szükségük, hogy óvatos próbálkozások helyett konkrét célokat tűzzenek ki maguk elé, és el is érjék azokat, vagy ha nem, az kudarc legyen.

A vízbepottyantak

Published
by
zolesz
on 2009. június 06., Szombat
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Istvánkával ma délután lementünk Petiért az edzése végére, és amíg vártuk, kimentünk a mólóra a vitorlások közé. Ahogyan lelkesedett és forgolódott a szélén, volt egy megérzésem, hogy bele fog esni a vízbe. De semmit sem tettem vagy mondtam neki, csak a közelében maradtam. Közben egy szörfös épp partot ért, elkezdtem vele beszélgetni és néztem, ahogyan a szuper felszerelését kissé bénán vonszolja kifelé, miközben visszautasította a felajánlott segítségemet. Egyszer csak egy csobbanást hallok a hátam mögül, és megfordulva látom, hogy a kisfiam forogva kezd elmerülni a vízben. Gyorsan ruhástul utána ugrottam és amilyen magasra csak tudtam, kiemeltem a a köpni-nyelni nem tudó kisgyereket. Nagy nehezen megértette a szörfös, hogy így nem fogok tudni kimászni, és kifejezett kérésemre végre elvette tőlem Istvánkát, így aztán mindketten kijutottunk a vízből.

Mindebből csak annyit gondolok megjegyezni, hogy érdemes hallgatnunk a hirtelen megérzéseinkre és szárazon tartani a puskaport.

Afterpost: egyébként olyan gyorsan történt a dolog, hogy még komolyabban meg sem ijedt, csak annyit mondott a törölközőben állva, hogy nem szándékosan ugrott be, és hogy vicces az egész. Biztosan emlékezni fog rá még sokáig. Egyszer egész kiskoromban én is beleestem egy gumimatracról a Balatonba, és elmerültem, mint a nyeletlen balta. Tisztán emlékszem az egészre, és még arra is, hogy pár másodperccel előtte már „tudtam”, hogy ez lesz a vége a vadulásnak.