A címbéli mondatot idézte a Financial Times-tól Járai Zsigmond, a Menedzsment Fórumnak adott interjúja során. Részletek a jegybank volt elnökének pesszimista helyzetértékelésből:
A bankmentő csomagra szükség van, vagy pontosabban szükség volna. Igazából „gazdaságmentő csomag” kellene, és a bankokat azért fontos megsegíteni, mert rajtuk keresztül áramlik a pénz a gazdaságba. (…) A bankárok ma még azt mondják, hogy ők nincsenek bajban. Persze ha a forint leértékelődne, akkor egyből óriási gondban lennének, és ha elindul a válság, és tömeges csődök lesznek, akkor majd a bankok is súlyos helyzetbe kerülnek.
Elsősorban cégekre gondolok ( ti. a csődök szempontjából), de ha megszűnnek a munkahelyek, akkor sorra dőlhetnek be a lakás- és gépkocsi hitelek; nem beszélve az árfolyam gyengülésének kockázatáról. Elsődlegesen azok veszélyeztettek, akik svájci frankban adósodtak el, ezért csak a második hullámban következnek majd a magáncsődök. (…) A bankároknak ezért is óriási a felelősségük, mert ha nem hiteleznek, akkor leáll a gazdaság. (ezt már észrevettem a saját bőrömön)
Most már sok fő gond van, ezek közül csak az egyik a közszféra túlköltekezése.
Valóban az vagyok (ti. nagyon pesszimista a jövő évi kilátásokat tekintve). Ahogy hallgatom az elemzőket, akkor nem én vagyok a legpesszimistább. Úgy gondolom, hogy 3-4-5 százalékos visszaesés várható, bár a GDP egy nagyon aggregát mutató, és viszonylag lassan változik. De az ipari termelési adatok, hitelezési számok vagy vállalati mérlegek mind negatívan hatnak. Másrészt én úgy vélem, hogy a nyugati kibontakozás is később fog elkezdődni, mint ahogy azt sokan várják.
Ha valóban kisebbek lesznek a bevételek, viszont a kiadásokat nehezen tudjuk csökkenteni, akkor bekerülhetünk egy negatív spirálba. Ebből is látszik, hogy már rég hozzá kellett volna kezdeni egy drasztikus költségvetési lefaragáshoz. A pénz nem fog kitartani a választásokig, holott eredetileg addig elégnek kellene lennie. Akkor feltehetően újabb pánik lesz, majd újra kapunk hitelt. Ha már egyszer adtak húszmilliárd eurót, akkor majd újra adni fognak. Másrészt közelegnek a választások is, ilyenkor ilyen változtatásokba nem szívesen fog bele senki sem. (az argentin válságra vagy esetleg az őszödi beszéd egyes elemeire való asszociációk és áthallások - sajnos - megengedettek)
Idáig abban bíztam, ha nagy válság van, akkor az jó környezetet teremt a reformokra. De most már úgy látom, hogy az IMF-hitelből továbbra is fent lehet tartani a rossz rendszert. (itt azt kell mondjam, hogy egyes, a Járai úrnál sokkal kevésbé tájékozott személyeknek már korábban leesett a tantusz…)
Én nyilvánvalóan elfogult vagyok, de szerintem tragikusan vizsgázott ebben a válságban a pénzügyi kormányzat. Konkrét válságkezelésben is gyengék voltak, de igazából a valódi reformokat most kellett volna megcsinálni, aminek azonban nyoma sincsen. Érdekes, hogy Németország sokkal több reformot hajtott végre, mint mi. Ahogy a Financial Times írta: „Mondja meg már valaki a magyaroknak, hogy válság van”.
Eddig az idézetek és a saját kommentek. Zárásképen talán csak annyit, ha ebből az elkerülhetetlennél sokkal nagy baj lesz, az mindannyiunk felelőssége, nem csak a szocialistáké és a szabad demokratáké. És persze kiemelten az ellenzéki pártok vezetőié. Hogy sok egyéb alkalom mellett a 2006 szeptemberi, hosszan tartó zavargások során nem voltak képesek, vagy inkább nem akarták (?) felismerni a lehetőséget, az egyszerűen megbocsáthatatlan. Mennek a lecsóba mind, nem sokára, azt hiszem.
afterpost: Felcsuti Péter pár nappal ezelőtti álláspontja a bankmentő csomagról és a hatóságokról
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali