Tag Archive for 'Lenhardt Balázs'

Lenhardt Balázs vs. Gyurcsány Ferenc

Azt hiszem, a Gyurcsány-ügy már tényleg nem elsősorban az emberről magáról, a bűnösségéről, vagy az államadósság megnövekedéséről szól. Hanem arról, hogy működőképes-e a demokráciának hívott társadalom-szerveződési alapelv, amiben hinni akartunk. És talán még akarunk is?

Gondolatban végignézve az elmúlt évszázadon, amikor úgy elterjedt ez a „nyugati módi”, azt látom, hogy kezdetben talán bíztatónak tűnt. Szépen meglódult a világban a gazdasági fejlődés, az emberek várható élettartama, a népesség, az életszínvonal, a közoktatás stb. Sosemlátott fejlődésnek indult a tudomány, a kultúra már bárki számára elérhető. Hogy az internetről ne is beszéljünk.

És miket eredményezett ez a demokrácia? Vigyázat, nagy szavak jönnek! Értéktorzult fogyasztás-kultúra, hitevesztett társadalom, manipulált állampolgárok által megválasztott felelőtlen vezetők, mint például nálunk Gyurcsány Ferenc. De más országokban sem jobb a helyzet.

Hogy lehet ilyen a világ? Miért nem javítja meg már valaki? Miért nem a „jó irányba” mennek a dolgaink, hiszen ezt ígérték nekünk, a folyamatos fejlődés elvéről beszéltek az iskolában is! És még ma is a fenntartható fejlődésről papolnak? Miért nem látjuk ezt magunk körül?

A választ talán meglepő irányból, a termodinamika II. főtételétől, illetve az entrópianövekedés vagy entrópiamaximum elvéből is levezethetjük: Ha egy rendszer adiabatikusan zárt (vagyis a környezetéből nem vesz fel hőt), akkor a rendszerben lejátszódó spontán folyamatok során a rendszer entrópiája mindaddig nő, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot. Egyensúlyi állapotban a rendszer entrópiája maximális.” Ha ez igaz, akkor az evolúció elve nem az. Tehát összességében nem fejlődés, hanem a világ egyfajta visszafejlődése, „rendezettségének leépülése” az, amit tapasztalunk magunk körül!

Így én felmentettem magamat (is) a világ megváltásának magasztos feladata alól. Az érzelmeimet leszámítva már nem várom el azt, hogy a dolgok a „jó irányba” menjenek. Azok ugyanis a rendezetlenség irányába mennek, és ez így van jól. Mondjuk ha jöttment gyurcsányok ezt nem gyorsítanák ilyen hatékonyan, az azért tetszene a világ rendjével titokban kicsit ellenkező lelkemnek…

(Meddig el lehet jutni egy albizottsági meghallgatásról készült videobeszámoló kapcsán…? Balázs, jó volt hallgatni a beszólásodat! Helyettem is mondtad.)

Áttörés után

Azt hiszem, nehéz lenne ma semlegesen viszonyulni a radikális jobboldali szerveződésekhez. Egy növekvő kisebbség a magyarság lehetséges megmentőiként üdvözli őket, mások viszont valamilyen okból nem szimpatizálnak velük, esetleg félnek tőlük. Hogy mit kezdenek majd a hatalommal, azt ma még nem tudhatjuk. Hogy mit kezdenek a növekvő népszerűséggel, azt láthatjuk, illetve olvashatjuk például a sógoromtól, a Jobbik gazdasági kabinetjének vezetőjétől, Lenhardt Balázstól a kuruc.infó-ban. Szerintem legalább három nézőpontból lehet olvasni ezt a cikket: 1, milyen a stílusa 2, mitől féljünk és 3, milyen pozitív üzenete van?

A pátoszos jelzők és kifejezések általában jellemzőek a radikálisokra, és erre a cikkre is, például: gyalázatos rágalmak, vérlázító igazságtalanság, vadállati brutalitás, szétesés szélén álló hazaáruló elit kétségbeesett kapkodása, magyargyűlölő elit, hazánkat mélybe húzó neoliberális spirál, új világ forr körülöttünk. Ezek nálam inkább a szóbeli előadásnak, mint az írásbeliségnek a stílusjegyei, ha egyáltalán. Itt jegyezném meg, hogy átfutva pl. a kuruc.info legolvasottabb híreinek címeit, hát hogy is mondjam, nem tartanám minden szempontból ideális helynek a cikkem megjelentetésére ezt a portált…

Bizonyos kifejezések az érdeklődő olvasóban ellenérzéseket, félelmeket kelthetnek: a 15% józansága torkára forrasztja a szót, az SZDSZ süllyedő hajójáról egyre több patkány menekül, reméljük, senki sem fogja kimenteni őket, a multik megtanulhatják a gyurcsányi igazságot, hogy el lehet innen menni, az ítélet szerzője (…) és zsidó egyben, egyesek a Lipótvárosban induló vonatokról meg Duna-parti menetekről kezdjenek fantáziálni, Féreg Feri. Ezekre egyszerűen nincsen szükség. Szerintem a pártnak komoly tartaléka lehet annak egyszerű kommunikációs igazságnak a felismerésében és alkalmazásában, hogy az emberek első reakciója, hogy a megtámadottak oldalára állnak. Ha ezek ők, akkor az övékére, ha viszont az ellenfeleik, akkor azokéra. (Afterpost: úgy tűnik nekem, ez a taktika működni fog, lásd index 2009.08.22.)

Mindemellett Balázstól ígéretet kaptunk a mások számára tabuk megkérdőjelezésére, hozzányúlnak az adósságcsapdához, a monetáris rendszer megreformálására, állami kézben lévő új pénzügyi rendszer kialakítására, az Eu-ból jövő támogatások teljesen új rendszerben való elosztására, a belső kereslet ösztönzésére és így a magyar vállalkozásoknak piac teremtésére.

Azt hiszem, ezeknek a terveknek akár csak egy része megvalósításához is valóban nagyon nagy fejlődés és idő kell. A választásokig rendelkezésre álló 7-8 hónap a parlamenti szereplésre való felkészülésre elegendő, de tényleg legalább egy ellenzékben töltött ciklusra lesz szükség a párt felépítésére ahhoz, hogy kormányzati szerepkört is betölthessen. A „gyerekbetegségek” ellenére azt mindenesetre jó látni, hogy vannak, akik felismerték legalább azt, hogy ahogyan eddig mentek, úgy nem mehetnek tovább a dolgaink, és elkezdtek cselekedni is.

Mindezek mellett nekem is van egy minimumom, aminek teljesítéséhez a fentiek mellett szükséges még a béke és az együttműködés építése a Magyarországon élő összes kisebbséggel, a régiós országokkal és népekkel, valamint a nemzeti érdekeink mentén az európai/atlanti integráció, mint stratégiai cél.

Afterpost: Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő aktivitása elismerésre méltó!