Zolesz blogja

Omar Sayfo facebookos megosztása, a Why anti-islam campaig has taken root in Hungary, a country with a few Muslims című cikk alatt a következő kommentet írtam az imént (kíváncsian a válaszra):

A cikk a magyarok identitás-keresésének állításával kezd érdekessé válni, azt hiszem, hogy a nemzeti érzelmek és a kereszténység kombója ellenségkép(-ek) párhuzamos felállításával valóban alkalmas lehet egy társadalmi védekezési mechanizmus beindítására. Amiből talán az “új magyar identitás”, a kereszténység vagy akármi más legyen is az, valóban kinőhet. Ennek a folyamatnak azonban csak egy eleme a címbéli un. “antiiszlám kampány”, aminek az okai kereséséről ez az irás szól – ha jól értem.

A fóbia beteges félelmet, iszonyt, irtózást jelent. Az írás az “iszlamofóbia” kifejezést használja sorozatosan a jelenségre, ami szerint az iszlámmal kapcsolatos ellenérzések legalábbis megalapozatlanok, vagy esetleg betegesek is. Nézzük tovább az álításokat, és ne az elején, hanem inkább csak majd a végén válaszoljunk arra az alapkérdésre, hogy kell-e valóban félni az iszlámtól.

Az útóbbi években felerősödött iszlamofóbiának az írók szerint két marginális csoport a fő szószólója: a liberális zsidó értelmiség (akik nem tudják az Izrael melletti szimpátiájuktól különválasztani az iszlám országokkal kapcsolatos ellenszenük kezelését) és az amerikai stílusú újjászületett keresztények (akik az iszlámban az Antikrisztus manifesztációját látják). Azt hiszem, a szerzők a két attitűd szétválasztásával skizofréniát várnának el a zsidóktól, ugyanis hogy lehetne zsidóként szimpatizálni a zsidó nép és Izrael államának eltörlését célul kitűző iszlám államokkal szemben? Az iszlám antikrisztusi manifesztációja butaság, ebben egyetértünk.

Az Iszlám Állam, valamint az európai terroristák tettivel valóban nem szabadna azonosítani a háború elől menekülő embereket. Hogy ebben a katolikus és más keresztény egyházak is részt vesznek, sajnálatos és elítélendő dolog.

Egyetértek azzal, hogy a kérdés leegyszerűsítése a “nincs békés vagy radikális iszlám, csak iszlám van” állítás kimondása a hívek összességére és vallásgyakorlatára vonatkozóan. Elismerendő, hogy vannak az iszlám irányzatokban jelentős alkalmazásbeni különbségek, de értelmezési hasonlóságok is! Az iszlám szent könyvei tanításából levezetett iszlám jogrendszerek bizonyos egységes, az iszlám társadalmakban általános jogi normákhoz vezetnek. A vallási törvény (Sharia) szerint kialakított jogrendszernek az európai szempontból problémás jellegzetességeit a cikk szerzői nagyvonalúan nem vizsgálják, sem az iszlám tanítás szempontjából, sem a létező iszlám országok, társadalmak gyakorlatában.

Érthető a médiában megjelenő, egyoldalú menekült-ellenes nyilatkozatokat kifogásolni, ez azonban nem helyettesítheti az iszlám tanításának például a nőkre, a nem muszlimokra és a társadalmi berendezkedésre vonatkozó kitételei és létező gyakorlata összehasonlítását az európai liberális alkotmányokkal és jogrendszerekkel. Ha tetszik, ha nem, a vallási tanítás és gyakorlat válogatás nélküli, összes európai és nemzetközi jogszabálynak való, trükközésmentes megfeleltetése nem választható, hanem kötelező gyakorlat a muszlimok számára is Európában. És ez a kötelesség független attól, hogy európai állampolgárokról vagy azon kívülről érkező bevándorlókról beszélünk-e.

A Kormány október 2-i népszavazási kérdése sajnos elkerüli a lényeget, ugyanis nem a probléma okával, hanem a tüneteivel foglalkozik, azt is hamis és manipulatív módon, aminek aktuálpolitikai céljai sajnos túlmutatnak a menekültkérdésen. Azonban az egyik oldal hibája (gyűlöletpropaganda) nem jelentheti a másik oldal kötelezettségeinek (liberális jogrendszer betratása) alóli felmentését. És fordítva, egyes csoportok jogsértései (Sharia tanítása, megvalósítása) nem általánosíthatók a menekültek általános megbélyegzésével, a nemzetközi jog szerinti segítségnyújtás egyedi elbírálás nélküli, kollektív megtagadását sem indokolhatják.

A fentiek alapján, az október 2-i népszavazás helyett szerintem a következőkre lenne szükség Magyarországon:

1) állam és vallás(-ok) teljes szétválasztása liberális elvének megerősítése, az alaptörvény módosításával, törölve belőle a kereszténységre utaló hivatkozásokat,

2) a teljes vallásszabadság biztosítása a szekuláris, vallástalanított alkotmány alapján, az azzal nem ellentétes vallások tényleges egyenjogúsítása, viszont az állami támogatási rendszerek leépítése (vallások = magánügy),

3) az alkotmányellenes vallási jelenségek, mozgalmak, tanok hatósági korlátozása a fokozatosság elve alapján (akár keresztény, akár iszlám, akár más vallási vagy vallástalan eredetű legyen is az),

4) minden a határhoz menekültként érkező ember ügyeinek a nemzetközi menekültjog szerinti elbírálása, szigorú elővigyázatossági biztosítékok mellett.