„Mindent lehet, ami nem árt, mindent lehet, aminek nem válunk a rabjává!”
A minap érdekes előadást hallgattam a gyerekek nevelésének aktuális kérdéseiről, nevezetesen a kütyük, értsd: TV, számítógép és a mobiltelefonok hatásáról. A technológiák egy olyan kihívás elé állítják a szülőket, amiről - tudás híján - fogalmuk sincsen. A mai gyerekek ezek alkalmazásávak képesek a virtuális valóságba áthelyezni az életüket. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 évesek, természetüknél fogva a fiúk esetében a gyilkolós szerepjátékok, lányoknál a social network által.
A személytelenség és a nagy sebesség deformálja a gyerekek valósághoz való viszonyát. Végletesen rákattanhatnak a való életnél sokkal gyorsabb online tempóra, amin kívül minden unalmassá válik. És az okostelefonokkal éjjel-nappal mehet a játék, a csetelés, és persze a zene!
A javaslat az volt: csak olyan kütyüket vegyünk a gyerekeinknek illetve tegyünk elérhetővé, amelyeknek ismerjük a hatásait, és kontrollálni tudjuk a használatát. Azaz korlátozni lehet időben és tartalomban a gyerekek általi elérését, bár a zéró-tolerancia az ideális. Persze ezt jelentősen megnehezíti a barátok és az ő szüleik megengedő hozzáállása. Persze ezt is lehet korlátozni…
A gyerekek nem tudják, mi a jó nekik, és a kütyü-megvonás ellen minden eszközzel harcolnak. Mégis az apák felelőssége a gyereknevelés, így hát határozottan lépni kell: egyrészt radikálisan elvonni a kütyüket, másrészt jelen lenni az életükben.
„Az egyik dolog, amiért szeretek DJ lenni és amit szeretek abben az egészben, hogy a megszokotton kívül valami mást nyújtok ez embereknek. Keményen dolgoznak egész héten, csinálják a dolgukat, mikor eljön a hétvége, játszom nekik valami saját szerzeményt. Kikapcsolódnak, pozitív érzések töltik el őket.” jody wisternoff
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali