„Összességében a környezet állapota messze van attól, amit a kommunista párt és az emberek megkövetelnek” - szögezte le Csia Cse-pang erdészeti miniszter, és beszámolt arról, hogy a folyó mindkét oldalán „különböző okokból” megritkultak az erdők, megkopaszodtk a hegyek és dombok, amik miatt ismétlődő termszeti katasztrófák, földcsuszamlások történtek.
Namármost ha egy kínai miniszter ilyeneket mond, akkor azt úgy kell érteni, ahogyan el sem tudjuk képzelni azt a károsodást, amin a korábban ott élt egy-kétmillió (?) ember és a természet átment. Csak példának: a Richter skála szerinti 4,7-es erősségű földrengést okozott 2006-ban.
Olvasok a bizonyára tekintélyes amerikai vezető közgazdász nyilatkozatáról. A kilábalás megtorpant, az új termékek iránt alacsony az érdeklődés és az ingatlanpiac is rég nem látott bajban van. Ha az USA így folytatja, lerántja az egész világgazdaságot. (…) Arra számítanak, hogy a gazdaság mindössze 1,4 százalékkal nőtt a második negyedévben (annualizáltan), szemben a kormány 2,4 százalékos első becslésével. Roubini egyenesen újabb válságot jósol.
Szerintem ha az USA így folytatja, - de nem, - ha okosan még jól bele is erősít a visszaesésbe, akkor akár megmentheti a világot. Na jó, a megmentésben én sem hiszek, de a véges Földön legalább a végtelen fejlődést ne kérjük számon szegény amerikaiakon (sem).
Afterpost: A korábban becsültnél kevésbé, de az elemzői várakozásokat meghaladó mértékben (1,6%) nőtt az Egyesült Államok hazai összterméke (GDP) a második negyedévben. Erről az a mondás jut eszembe, hogy jól haladunk, csak rossz irányba.
Hamarosan afrikai árammal világítunk? A projekt vezetője szerint öt éven belül el lehet kezdeni a környezetbarát módszerekkel termelt „sivatagi áram” betáplálását az európai hálózatba. A legnagyobb akadály az európai jogi szabályozás, áramot ugyan nagyobb nehézség nélkül lehet szállítani Afrikából az Európai Unióba, ott azonban szinte lehetetlen értékesíteni. - A törvények az országhatárokon belüli zöldáram-termelést támogatják.
Egely György az LMP színeiben Budakeszin önkormányzati képviselőjelölt.
1997-ben ezt mondta: biztos, hogy Föld nevű bolygót meg lehet menteni, biztos, hogy túj fogjuk élni ezt a környzeti katasztrófát, de szeretném, hogy ha tanulnánk a hibákból, kudarcokból.
2008-ban 2012-re apokalipszist jósolt, amit az indexnek most így magyarázott: Én az összeomlást nem úgy értem, mint a katasztrófafilmekben, hanem úgy, hogy emberek nagy tömegei jutnak nyomorúságba, néhány közszolgáltatás a teljes összeomlás szélére kerül, és nagy rendszerek, mint például a mezőgazdaság működése elkezd akadozni. Vagy itt van például az időjárás. Nem lehet a végtelenségig pumpálni a széndioxidot a légkörbe, mert az ilyen helyi instabilitásokat okoz. Nagyon hirtelen lezúdul egy csomó csapadék például. És ezt már most lehet látni.
Egy riport Egelyvel 2007-ből a TV2 mokkában:
Nem semmi, hogy egy parlamenti párt és ő kölcsönösen felvállalták egymást. Azért mondom ezt, mert a magyar tudományos közélet nem fogadja el még vitára sem a mérnök-feltaláló és csoportja találmányait, gondolatait. Áltudomány, babona, őrültség - ilyen jelzőkkel illetik őket tekintélyes tudós-társaik. Lássunk a munkájukból is valamit, alább egy hatrészes sorozat 1992-ből.
És egy másik hatrészes sorozat 1997-ből, a folytatás, benne a nevével fémjelzett feltaláló-csoport egy berendezése, amiből több energia jön ki, mint amennyi bemegy, a vitalitásmérő, vákuumenergia, hidegfúzió stb.:
A mi saját ökológiai lábnyomunk 5-6 globális hektár körül van, a segédlet alapján. Ez azt jelenti, hogy a családban a környezeti terhelésünk fejenként ekkora földterültre számítható át. Ha a teljes emberiség között elosztjuk a rendelkezésre álló 11,2 mrd globális hektárt, akkor bőven 2 gha alatt jut(-na).
Ha a közlekedésünket teljesen átállítanánk tömegközlekedésre, és sosem ülnénk repülőre, akkor ez az adat 4 gha/fő alá vihető le minálunk. Ebből könnyen megállapítható, hogy a mi életszínvonalunk megtartásához - a globális egyensúly fenntarthatóságának kritériuma mellett - bizony több embernek kell a béka feneke alatti életszínvonallal megelégednie, mint ahányan mi vagyunk. Klassz.
Még egy tanulság a táblázatból: a háztartás tagjainak létszámával osztódik a közös terhelése, és így a fejenkénti lábnyom mérete is. Megfordítva: a különélők, kis családok fejenként sokkal több környezetterhelést okoznak. Harmadik szempontból nézve „többek nélkülözésébe kerülnek”, mint a nagycsaládok (bocsánat, ha egy kicsit egyenes voltam). Vagy inkább érthetetlen?
És egy bónusz azoknak, akik még olvasnak:
Afterpost: tök véletlenül pont aznap írtam ezt a bejegyzést, amikor az emberiség éppen túllépte azt a mennyiségű erőforrást, amelyet a Föld – hosszú távon fenntartható módon – egy év alatt biztosítani képes.
Olvasom, hogy az emberek Moszkvában közösségi szállásokon töltik a napjaikat, mert otthon már nem bírják a füstöt és a meleget. És eszembe jut, hogy ha télen tartósabb gondok lennének az orosz-ukrán gázellátással, az milyen jeleneteket eredményezne akár Európában és minálunk is?
Afterpost: Pakisztán egy egészen durva katasztrófát „él át” mostanában. Ki tud ezeken segíteni?
Afterpost: a kérdésre a válasz az, hogy nem sokan! Lássuk a jelenben a jövőt!
Építési műszaki ellenőrként dolgozva általában abban a helyzetben vagyok, hogy én „oszthatom az eszet”. Most azonban párhuzamosan egy másik műszaki ellenőr csapat is figyelemmel kiséri a folyamatokat. Akik bizony időnként olyan hibákat vesznek észre, adott esetben hamarabb, mint én, amit én is kiszúrhatnék. Ebből egy szokatlan versenyhelyzet és érdekes szituációk lettek, kapaszkodni kell!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali