Steve Jobs Apple-vezér 2005-ös avatási beszéde a stanfordi egyetemen három történetből állt, három tanáccsal. A három tanácsnak viszont egy volt a lényege:
Hallgass a szívedre!
Azt hiszem, a mai kultúránkban ennél szélesebb körben osztott, általános igazságot keresve sem találhatnánk. A modern üzleti tréningek, pláne a meditációs technikák mind a legbelső érzéseinkre alapoznak, és ugye, a szív az érzések, a preferenciák szimbóluma. Ami a szívünkben van, az a fontos nekünk.
De honnan erednek az érzéseink? Nyilván a saját élettapasztalatainkból, esetleg a felmenőink, őseink élményeiből, ha tágabban értelmezve az öröklött tulajdonságainkra is gondolunk. Amelyeknek elsősorban a látott és hallott élmények lehetnek az alapjai. Mik is ezek? A család, az iskola vagy a munkahely hatása nyilvánvaló. De gondolunk-e arra, hogy van itt még valami, aminek jelentőségét talán súlyosan alábecsüljük: a médiák hatását.
Nem tudom, más hogyan van ezzel, de magam sem a családi, sem az iskolai vagy a munkahelyi élményeimről nem vagyok 100%-ban meggyőződve, hogy mindig a „tökéletes” irányba vezettek volna, sőt… A gyerekek, fiatalok naponta sok órában élik a TV és az internet által gyártott virtuális valóságot, ami mellett a többiek már szinte labdába sem rúghatnak. Ami az agyonreklámozott fejekben gyűlik össze felnőttkorig, tartok tőle, szintén „nem ideális”! És ezek a tapasztalatok, emlékek rakódnak egymásra, tudattalan vagy tudatos hiedelmekké és érzésekké - ha úgy tetszik, a szívünkben.
Mindezek alapján óvatosan viszakérdezek: biztosan a lehető legjobb üzenetet mondta-e Steve Jobs a stanfordi egyetem végzőseinek 2005-ben, amikor azt hangsúlyozta, hogy csak bátran halgassanak a szívükre?
Afterpost: Steve Jobs sötét oldala
Kapcsolódó írás: A pozitívkodásról és az érzelmeskedésről
0 Responses to “Hallgass a szívedre?”
Leave a Reply