Bukásra ítélve? Avagy: vissza a karámba!

„Miért pezderkedni tehát ott megtámadólag, hol az ellenség éppen legerősb, mí viszont leggyengébbek vagyunk, és ekkép részünkre a’ győzedelem éppen olly lehetetlen, mint bizonyos a’ meggyőzetés? Hol mutatkozik itt isteni szikra, de még a’ legközönségesb észnek is működése? Bizonyára én sem szikrát sem velőt ebben nem találok, és ha találok valamit, az valóban valami egészen más.” Széchenyi István

„Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, a ki ő ellene húszezerrel jön? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.” Lk 14,31-32

Azt írtam december közepén: „Nekimenni a jegybanknak? Csípjen meg valaki!” Mert ami az előtt történt a gazdasági szabadságharc címén, azt még nem torolták meg azonnal a hatalmasok, sőt, bizonyos országok még másolni is kezd(het)ték egyes elemeit. De nekimenni a jegybanknak, az más. Ha ez is megtörténhetne valahol, azzal kiszabadulna a szellem a palackból. Ezzel a hatalommal emberfia nem szállhat szembe. Többszáz, vagy tágabban értelmezve inkább többezer éve az emberi történelem a pénzváltók, az aranyművesek, a bankárok uralma kiteljesítésének jegyében telt el, amit A Pénz Mesterei című film mutat be talán a leghitelesebben.

Mi is verte ki a biztosítékot? A jegybanki függetlenség féltése. Függetlenség, de mitől? Attól a demokratikusan megválasztott Kormánytól, amelynek a Parlamenten keresztül elvitathatatlan joga van a jegybankra vonatkozó törvényeket (is) meghozni. Hogyan engedheti meg magának a jegybank, hogy szembeszálljon a Kormánnyal illetve a Parlamenttel? Csakis úgy, hogy egy még hatalmasabb szervezet támogatását bírja, ha úgy tetszik, attól függ. Mert ugye abszolut függetlenség, az nem létezik, még a jegybankok esetében sem.

Mi is történik itt? Az MNB ül a pénzén, nem vásárol állampapírokat és nem avatkozik be a devizapiaci viszonyokba sem, pedig megtehetné. A magam Magyarország és a magyarok érdekében. Tétlenségével pénzügyi veszteséget okoz magának, a magyar magánszemélyeknek, családoknak, a vállalkozóknak, tehát az országnak. Kinek az érdekében? A válasz kimondhatatlanul egyszerű.

Egyetértek Bogár László helyzetértékelésével (nem szó szerint idézem): Nem akarom feleslegesen dramatizálni a helyzetet, anélkül is éppen elég drámai, viszont november negyedikén, vagy inkább ötödikén vagyunk (1956): „a kormány a helyén van, csapataink harcban állnak”. (…) Csakhogy ’56-tal ellentétben most nem érti meg a magyar társadalom azt, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ez pedig hisztérikus, önpusztító folyamatokhoz vezethet. (Forrás: ECHO TV Háttér-kép 2012.01.05.)

Azt hiszem, az esélyeink rövid távon nagyjából hasonlóak, mint voltak az ’56-os forradalom idején. Akkor (látszólag) a szuezi-válság vonta el a figyelmet rólunk, én azonban azt hiszem, valójában ugyanazon tőről fakadó nemzetközi erők akadályozták meg annak idején az ’56-os magyar forradalom külső, nyugati támogatását, mint amelyek ma is fellépnek ellenünk. És felmerül a napjainkra is értelmezhető kérdés, melyre az idő múlásával különböző válaszok is születtek:

Helyes volt-e 1956-ban szembeszállni a Szovjetúnióval?

Ajánlott irodalom: Világhelyzete Blog - Miért mindig IZLAND? Miért nincs a hírekben? Hát ezért…

Amikor Argentínáért sírt a világ

Úniós zászlót égetett a Jobbik

Mostantól 2,5 évig a baloldal adja az EU parlamenti elnökét. Mondjuk tartalmi szempontból szerintem nem sokat számít a váltás, talán csak a veszekedés lesz általánosabb jelenség…

A jegybanki függetlenség kérdésében támadt kifogások majd’ mindegyike nyitott fülekre talált a magyar kormánynál, egyvalamiben azonban éles konfliktus van: hogy a jegybank vezetése tegyen-e esküt az alkotmányra, „ezt vitassuk meg a jövőben” – szorgalmazta Orbán Viktor.

A 2012.01.18-i EP-vitán a fideszes Gyürk András szerint az európai sajtó alapján még a rossz időjárásról is az Orbán-kormány tehet. Most viszont végre normális, jogi mederbe terelődik a vita azzal, hogy az EB megfogalmazta aggályait. Az EP-ben viszont a tényeken alapuló vita helyett „hisztériakeltés” folyt, ami Gyürköt „a koncepciós perekre” emlékeztette. Szerinte az európai baloldal Magyarország szuverenitását támadja és Európa-szerte a néppárti kormányok támadására készül.

Az EP-vitát követő sajtótájékoztatón az AP kérdésére Orbán azt mondta, hogy minden kérdésben kész engedni a bizottságnak, legfeljebb a jegybank hivatlvezetőinek esküjéhez ragaszkodna. Ezt szimbolikus, a többi változtatási kérést pedig technikainak minősítette. Kész Orbán olyanokon is változtatni, ami 20 éve így van Magyarországon, és eddig nem zavarta a bizottságot. Ilyen szerinte az, hogy a kormánynak lehessen embere a Monetáris Tanácsban. De nem zavarja, ha ezentúl nem lehet, csak a tanács tagjai felesküdhessenek a magyar nép érdekeire.

Vigyázó szemünket Görögországra vessük!

Lenhard Balázs szerint is van élet az EU-n kívül.

Borzasztóan ronda és kellemetlen út vár rájuk - a görögök mentőcsomagja kizárólag a hiteltrlesztésre fordítható! Ez vár ránk is, ha további IMF mentőcsomago(-ka)t veszünk igénybe!

0 Responses to “Bukásra ítélve? Avagy: vissza a karámba!”


  1. No Comments
  1. 1 Lugánói tanulmány - a globalizációs krimi at Bonifert Zoltán blogja
  2. 2 A szabadság ára at Bonifert Zoltán blogja

Leave a Reply