Archive for the 'pénzváltók' Category

A földtörvényről

Napokon belül szavazhatnak az új földtörvényről a Magyar Parlamentben. A tőke szabad áramlása egy európai úniós alapelv, ami miatt tagállamként a külföldiek termőföldvásárlását lehetővé kell tenni. Lehet ezt még egy darabig bizonyos feltételekkel nehezíteni, húzni-halasztani, de az euroatlanti szövetségi rendszerben ez megkerülhetetlen.

És ezen a ponton rá kell térnünk a magyar mezőgazdaság jövőjének kérdésére. Tudni kell, hogy csak (kevés) idő kérdése, hogy az EU és az USA egyetlen szabadkereskedelmi övezetként fog funkcionálni. Az erről szóló tárgyalások megkezdését a most folyó G8 csúcstalálkozón már bejelentették. Ez az egyezmény, amikor megköttetik, nagyobb jelentőséggel lesz a világgazdaságra, mint az összes többi hasonló globális kereskedelmi egyezmény együttesen.

Az USA évek óta ostromolja az EU piacát a génmódosított terményeivel és vetőmagjaival. A GMO EU általi elvi elutasításán a rést éppen a szabadkereskedelmet akadályozó szabályozók politikai tarthatalansága ütötte. Úgy tűnik, a politika ki van szolgáltatva a gazdasági érdekeknek. Szabadkereskedelmi megállapodás esetén még kevésbé tudnak majd érvényre jutni a gazdaság rövidtávú érdekeivel ellentétes, hosszútávú érdekei az embereknek.

Nekem van egy más természetű nagy félelmem is a föld idegen tulajdonba kerülése lehetőségével kapcsolatban. És ez nem is a külfödli magánszemélyek elvileg korlátozott földszerzése. Hanem az, hogy a bankok, és pláne az IMF, valamint az ESM számára nincsen határa a földszerzésnek. A nemzetközi szerződések sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a nemzeti vagyonra nézve, mint a külföldi magán- vagy jogi személyek. Lássuk miért:

Az IMF 1982-ben, törvényerejű rendeletben kihiretett Alapokmánya 9. cikke az IMF számára Magyarországon többek között a következő kedvezményeket biztosítja. Az IMF korlátlan vásárlási joga az országban - termőföldre is! Az IMF mentessége a nemzeti hatóságok, bíróságok eljárásai alól Magyarország területén, ő viszont bárkivel szemben kezdeményezhet eljárást a magyar bíróságon. Az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek, illetve az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető bármely magyar hivatal vagy hatóság részéről. Az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól Magyarországon. Az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon. Az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon. (A fenti linkre kattintva ellenőrizhetőek ezek az állítások.)

Az ESM 2012-ben ratifikált nemzetközi szerződése jogállás, kiváltságok, sérthetetlenség 6. fejezet 32. cikkely 2-4 pontok és 35. fejezet 1 pont: Az ESM rendszer teljes jogképeséggel rendelkezik, hogy: - megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett - szerződéseket kössön - megjelenjen a bíróság előtt - olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák. Az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond erről a jogáról. Az ESM vagyona, finanszírozási eszközei bárhol és bárki által is működtetettek sebezhetetlenséget élveznek bármilyen házkutatás, lefoglalás, elkobzás, kisajátítás, vagy bármely más végrehajtói, birói, közigazgatási és jogalkotói intézkedés alól. Az ESM érdekében az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.

Az IMF felé már most, az ESM felé majd (talán) csak az euroövezeti tagságunk esetén leszünk visszafizethetetlenül eladósodva. A fenti kiváltságok mellett a hitelezőink jóindulatára vagyunk szorulva, ami az álmoskönyv szerint nem jó dolog. A hiteleknek hívott minél nagyobb befektetések, és az azok mögötti, minél erősebb biztosítékok rendszere mára szorosan behálózott minket. Jogalkotásunk nem szabad, hiszen idegen érdekeknek kell megfeleljenek az új törvényeink is. Ellenkező esetben a korábban elfogadott, nemzetközi joganyag vonatkozásában „kötelezettségeket szegünk”.

Nem kétséges, hogy most, a földtörvény kapcsán nem elég „csak” magáról a földtörvényről beszélni. Itt egy nemzetközi szerződésekkel operáló gyarmatosító szándékkal állunk szemben, amelynek egyes elemei külön-külön aligha értékelhetők. A már korábbi rendszerbe kell harmonizáltan beilleszteni minden új jogszabályunkat, beleértve a mostani földtörvényt is. Ezért Magyarország globalizálódott világunkban elfoglalt, egyre kiszolgáltatottabb helyzetét rendszerszinten kell vizsgálni, és nem annak részleteiről, hanem a fenntartásáról dönteni.

Ciprusi demokrácia…

„Nincs egyéb alternatíva, mint kiszabadítani Ciprust a trojka és a memorandum szorításából,” nyilatkozta Yiannakis Omiru, házelnök.

Omiru kifejezte meggyőződését, hogy nincs az a főügyész, amelyik ne akarná kivizsgálni egy független bizottság által feltárható bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy ki felelős az ország gazdaságának tönkretételéért és a bankszektor összeomlásáért.

Omiru beszélt a trojka követeléseiről, amelyek szerinte idővel meg fognak sokszorozódni és Ciprust a létező legrosszabb fajta gyarmattá minősítik.

„Azt üzenem Ciprus népének, hogy nincs más út, nincs más mód kiszabadítani (az országot) a trojka és a memorandum szorításából.”

Hozzátette, hogy nyilván „ez az út áldozatokat követel majd… de a trojka és az EMS elhagyásával biztosíthatjuk nemzeti függetlenségünket, szuverenitásunkat, erkölcsi integritásunkat és gazdasági függetlenségünket.”

„Amennyiben kötjük magunkat a trojkához és a memorandumhoz, Ciprus sorsa meg van pecsételve és az országnak nincs jövője,” mondta Omirou.

Afterpost: Mégis itt az államcsőd?

Marx, Engels, Kossuth, Petőfi

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala - olajfestmény

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg „felszabadította” az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Az 1989-es „rendszerváltás”/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a „komcsik” visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle „nemzeti szabadságkűzdelmet”.

Kiegészíthetjük-e a „Három Tavaszt” egy negyedikkel, ami igazából még csak tavaszelő, vagy télutó, hiszen 1848. február 15-éről van szó, a Kommunista Kiáltvány Marx és Engels általi megjelentetésének napjáról? Véletlen-e, hogy a magyar forradalom egy hónappal a Kommunista Kiáltvány után kezdődött? Valóban az ellenkező tények megerőszakolása volt-e az, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”?

1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében. Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is. A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, „a munkás- és paraszttömegek életének javítása” kísérletének nevezik. Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi „osztályharchoz”, ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.

Marx fiatalkori egy verse, A kétségbeesett invokációja jól mutatja spirituális hovatartozását (v.ö.: Ézs 14:12-14):

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!

A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia.

A hegedűs című versében Marx tovább pontosít:

Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad, / ilyen csak a pokol sötétjéből támad. / Szív bájolva, érzék vasra veretett, / Én a Sátánnal kötöttem üzletet. / Ő veri a taktust, ő írja a kottát, / abból játszom én a halál indulóját.

Emberi büszkeség című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:

Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába, / És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. / Akkor én, mint egy  győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett / És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel.

Engels az Új Rajnai Újság egyik leghátborzongatóbb végkicsengésű cikkében (A Magyar Harc,1849. január 8.) így dicséri nagy magyar harcostársát: „Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiségeta teremtés művét, éppúgy Petőfi Sándornak sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe kerültA gyáva faj, a törpe lelkek című, apolkaiptikus versében így ír 1848 májusában:

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani
,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

A gnosztikus, társadalomtól elidegenedett amorális szupermen-elit tipikus képviselőjének embergyűlölete Petőfi nemegy versében jelenik meg hajmeresztő módon, például az Apám mestersége s az enyém versében 1845 januárjából:

Mindig biztattál, jó apám:
Kövessem mesterségedet,
Mondtad, hogy mészáros legyek…
Fiad azonban író lett.
Te a taglóval ökröt ütsz,
Tollammal én embert ütök - -
Egyébiránt ez egyre megy,
Különböző csak a nevök.

Petőfi a Képzetem című 1945 augusztusi verse (alább csak a vers vége) megfelel Marx A kétségbeesett invokácjá-ban már megismert, szintén az Ézsaiás 14:12-14 luciferi modelljének:

És az én képzetem
Még ekkor sem pihen,
Hanem a legfelső
Csillagzaton terem
,
S ott, hol már megszűnik
Az isten világa,
Uj világot alkot
Mindenhatósága

Marx is, Petőfi is Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé, utóbbi pládául az 1848 című versében 1848. őszén:

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!

Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;

Forrás: Kitalált Újkor - Hamis történelem, hamis hősök: 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

A fentieket azzal a céllal ollóztam ki, hogy a magyar kultúra és történelem kiragadott részleteivel megsejtessek valamit a világunkban zajló „szellemi háborúból”. Ami nem 1848-ban kezdődött és nem is ért véget a kommunista ideológia két évtizeddel ezelőtti letűnésekor. Gondoljunk csak a kultúránk ősi gyökereire. Vagy arra, hogy a legtöbben még ma is egy szép szándék elhibázott megvalósulásának tartják a kommunizmust. Sőt arra is, hogy mit tanítanak azóta is a történelem és irodalomórákon Kossuthról, Petőfiről a gyerekeinknek… Jobb ezekkel tisztában lenni!

Utólagos kiegészítés azoknak, akiket felháborítanak a fent leírtak: az-e a „furcsa”, aki a tényekből azokat a következtetéseket vonja le, amelyeket a saját szemével lát, vagy az, aki a véleményét alapos vizsgálat nélkül, másoktól veszi át?

Az EU új, 7 éves költségvetés-tervezetének margójára…

A parlament tavaszi ülésszakának kezdetén tájékoztatást kaphattunk a miniszterelnöktől az EU új, hétéves költségvetésének tárgyalásain elért magyar sikerről: (ha hiánytalanul le tudnánk majd hívni, akkor) többet kaphatunk, mint amennyit be kell fizetnünk. Az ellenzék elsősorban az átszámítási árfolyamot vitatta, ami persze csak technikai kérdés. Azonban még az euroszkeptikus Jobbik elnöke sem mondta el ott akkor azt, hogy a bevételeink és kiadásaink szaldója valójában hogyan is számolandó.

Lóránt Károly: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában

Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.

europai_unio_problemA függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói. Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be. Hat év telt el a csatlakozás óta (t.i. 2012-ig), ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.

A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.

A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabadterületek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.

A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző.

Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:

az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba. Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit.

Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.

forrás: Pannon-Info.hu

A főbankár az Únió jövőjéről

Felcsuti Péter legutóbbi blogbejegyzésében így látja a periféria-országok és az EU viszonyát:

„Sokak számára ugyanis az unió egyszerűen fejőstehén, amelyet fejni kell, cserébe elviselni a brüsszeli bürokraták akadékoskodását. Mások számára az unió alkalmat ad a lusta és felelőtlen országoknak, hogy a szorgalmas és fegyelmezett országok adófizetőin élősködjenek.” (Az Európai Egyesült Államok felé…)

Azt hiszem, Felcsutinak egyfelől talán igaza lehet. Az emberek (=egyszerű választók) az EU-hoz való csatlakozást egyfajta „mennyei áldásként” értékelték, és ezért a csatlakozási folyamatok során az európai integrációba csomagolva bármit el lehetett adni nekik. Szavazás előtt nem jártak utána a valóságnak.

Az európai folyamat ma már nem választható szét az adósságválságtól. (Kérdés, hogy valaha szétválasztható volt-e?) Ha efelől bárkinek kételyei lettek volna, elég csak rácsodálkozni, mennyire összehangoltan lép fel az IMF, az EU és az EKB pénzügyi és politikai kérdésekben. Erről a két jelenségről Felcsuti a következőket írja:

Ezekben az időkben sokan hivatkoznak Alexander Hamiltonra, az Egyesült Államok első pénzügyminiszterére, az egyik alapító atyára. Hamilton azt javasolta, hogy a szövetségi állam vállalja át a függetlenségi háború során eladósodott államok adósságát (innen az analógia az eurózónával), ám cserébe erős szövetségi államot, központi bankot, fegyelmezett költségvetési politikát, szövetségi adókat és vámot követelt. Hamilton javaslatát végül elfogadták, és ezzel az Egyesült Államok elindult az egységes állammá válás útján. Az analógiakeresők azonban kevesebbet beszélnek Hamilton nézeteiről a közjót és a közerkölcsöket illetően. Ő úgy vélte, hogy az államok adósságának átvállalása a szövetségi állam által nem egyszerűen pénzügyi racionalitás (alacsonyabbak lesznek a kamatok), de erkölcsi aktus is – a kötelezettségek teljesítése olyan erény, ami erősíti a közerkölcsöket, és ezzel a szolidaritás érzését az állam és polgárai között.

Az adósságválság láthatóan kiváló ürügy az EU számára a „több integráció” erőltetésében. Azonban láthatjuk, hogy egyáltalán nem az erkölcsi alapokon nyugvó, hamiltoni úton jár, ha az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) részleteivel is megismerkedünk. Melynek lényege: finanszírozzák egymást az eurozóna tagállamok alacsony kamaton, majd ehelyett vegyenek fel magasabb kamatra újabb hiteleket - akár az IMF-től vagy a piacokról - ha tudnak.

A fentiek szerint az EU csodaszere, az ESM a válságot nem megoldja, hanem kiterjeszti azzal, hogy az országokat egyre mélyebben belerángatja az eladósodásba: csak egy kicsit későbbre tolva a gyengélkedők csődjét, gyorsabb csődbe taszítva azonban olyanokat is, akiknél ez nem vagy csak később lépett volna fel. Kutyaharapást szőrével.

Úgyhogy Felcsuti végkövetkeztetésével, a „még több Európával” nem értek egyet. Az a válságkezelés, amit az EU jelenleg folytat, az nem az adósságválság megszűntetéséért, hanem a pusztán hatalomkoncentráció érdekében  történik. Talán a válság éppen ennek eszköze is. Legmagasabb szintre emelve ezzel azt a bankár-fogást, amikor az adósságot újracsomagolják és újraértékesítik. Ha jól tudom, ennek az eredményét hívják régóta buboréknak vagy lufinak, amelyek, mint 2008 óta tudjuk, durranásveszélyes jószágok.

Korábban: Felcsuti Péter - a rózsaszín főbankár

Érdekes:

Euro?

Afterpost: Lehet saját útja Görögországnak - olyan, mint Argentínáé?

Plázastop vége - Romániában

Ha van értelmes gazdasági önvédelem, akkor a plázastop az! Védi a helyi ipart, mezőgazdaságot, kiskereskedelmet a dömpingárakkal taroló nemzetközi áruházláncoktól, munkahelyeket biztosítva ezzel helyben a lakosságnak, piacot a helyi vállalkozóknak (=választópolgárok). És akkor olvasom a hírt:

A román kormány sürgősségi rendeletben visszavonta azt a jogszabályt, amely az ezer négyzetmétert meghaladó kereskedelmi egységek építését korlátozta.

A plázastopról egy 2004-ben elfogadott kormányhatározat rendelkezett, amely arra kötelezte a beruházókat, hogy hatástanulmányt készítsenek arról, hogy az áruháznyitásnak milyen urbanisztikai, társadalmi, gazdasági és kereskedelmi hatásai lesznek az adott településen, megindokolva a helyválasztást – írja a Napi Gazdaság Online. A dokumentumot jóvá kellett hagynia a helyi önkormányzat, a szakmai és érdekképviseletek, valamint a fogyasztóvédelem tagjaiból álló bizottságnak is. A plázanyitáshoz emellett szükség volt adott esetben a szomszédságban már működő áruházak jóváhagyására is.

Az Európai Bizottság már egy éve követeli Bukaresttől a jogszabály eltörlését, mivel az korlátozza a piaci versenyt, előnyt biztosítva a már működő áruházaknak. Helyi piaci szereplők szerint az IMF-hitel soron következő részletének folyósítását a korlátozás feloldásától tette függővé a Valutaalap, amit a májusi tárgyalások során meg is ígért Bukarest.

Készpénzes fizetés - de meddig?

A Széll Kálmán Terv 2.0, az európai példákat figyelembe véve, egyebek mellett a készpénzes fizetés korlátozását is tervbe vette:

„A készpénzfizetés korlátozására alapvetően a vállalkozások közötti pénzmozgások körében van szükség. Az NGM jelenleg vizsgálja a korlátozás bevezetésének lehetőségét, megfelelő felkészülési idő biztosításával és a gazdasági életet nem akadályozó összeghatár megállapításával. A bevezetés több lépcsőben történhet. Mind az összeghatár, mind a rendelkezés hatálya alá tartozó vállalkozások méret szerinti kategóriáinak meghatározása során a fokozatosságra kell törekedni” - magyarázza a konvergenciaprogram. (…) A kiskereskedelem körében is vizsgálható a készpénzfizetés - meghatározott érték feletti árucikkek forgalmára vonatkozó, több lépcsőben bevezethető - korlátozása. (…) Megfelelőbb eszköznek látszik a kártyás fizetés ösztönzése, vagy - meghatározott körben - a kártyás fizetés lehetőségének kötelező jellegű megteremtése.”

Miért is van szükség erre? Nem tudjuk. Azonban nehéz lenne nem észrevenni az európai tervek hasonlóságát a Jelenések Könyve 13. fejezetében leírtakkal:

„16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.”

Csehország is!

Nos, csak az alcím alapján, megnyitás és végigolvasás nélkül is meg tudod-e mondani az alábbi hír magyarázatát:

Az Európai Bizottság mérlegeli, hogy júliustól leállítja egyes uniós támogatások folyósítását Csehország számára.

Ha esetleg nem, olvasd el a teljes hírt itt! Azt hiszem, aki még nem látja, mire megy ki ez a játék az EU-ban, az már sok hónapja kikapcsolta a TV-t, a rádiót, nem olvas hírportálokat az interneten, és talán meg is szakított minden kommunikációs kapcsolatot azokkal, akik még teszik ezeket…

Csendes nem az IMF-ért a Parlamentben

Mit lehet ehhez a parlamenti csendhez hozzátenni? A választott képviselőink ragaszkodnak az IMF hihetetlen privilégiumainak további biztosításához. Maholnap ugyanígy ratifikálhatják a stabiltási paktumot is az ESM számára, ugyanilyen feltételekkel.

Afterpost: Szűrös Mátyás az IMF-ről:

Harminc éve lépett be az akkori Magyar Népköztársaság a Nemzetközi Valutaalapba (IMF). Ezt a félig-meddig titkos döntést utólag Szűrös Mátyás akkori moszkvai nagykövet jelentette be Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnöknek. A szovjet politikus hűvösen annyit mondott a magyar diplomatának a levélben átadott közlésre, hogy az IMF az imperializmus fellegvára, és tönkreteszi a hitelt felvevő országokat, különösen a gyenge, kiszolgáltatott államokat. „Egyébként pedig ez az önök dolga, Magyarország egy szuverén ország. Ha sikerülni fog, önöké lesz a dicsőség, ha nem, önöké lesz a súlyos kudarc” – idézte fel a volt szovjet kormányfő szavait a Vasárnapi újságban Szűrös Mátyás.

A volt MSZMP-s politikus elmondta, 1981-ben a magyar kormány lényegében eldöntötte, mivel nincs más megoldás, az ország belép a Nemzetközi Valutaalapba, ami 1982 márciusában meg is történt. Ennek előzménye a hetvenes ével elején kibontakozott úgynevezett olajválság, és ennek következtében újra erőteljesen felmerült a kérdés, hogy az ország hogyan finanszírozza magát a jövőben. Magyarország előtte körbejárta a szocialista államokat, de sehonnan nem tudott hitelt felvenni, majd Nyugat-Németországot is megkeresték, és ő sem vállalkozott a kölcsönnyújtásra.

A szovjetekkel annyit sikerült tisztázni,hogy mivel ők nem tudnak segíteni, a magyar kormány más megoldást keres. Ebben a helyzetben a Szovjetunió nem tudott mit mondani, ezért fogalmazott aztán Tyihonov úgy, hogy Magyarország szuverén, miközben a valóságban megszállt állam volt – tette hozzá Szűrös Mátyás.

A politikus szerint hazánk akkori vezetése előtt nem volt jó megoldás, ezért a kényszerhelyzetben a legkevésbé rosszat választotta. Igaz azonban, hogy ez a lépés aztán tönkretette az országot, amely azóta is az adósságcsapdában vergődik, a kritikai megjegyzések, tehát jogosak – fogalmazott az egykori ideiglenes köztársasági elnök, aki úgy véli, hazánk 1982 után két birodalom satujába került.

A volt kommunista diplomata szerint ma fontosnak tartja, hogy országunk őrizze meg pénzügyi önállóságát a nemzetközi szervezetekkel szemben, az IMF szerinte ugyanis kizsákmányolja a hitelfelvevőket. „Ma az a helyes, hazafias magatartás, ha e tekintetben a kormány mellé állunk – politikai hovatartozástól függetlenül –, hogy az újabb megállapodása Nemzetközi Valutaalappal ne legyen direkt folytatása az eddigieknek, hanem javítsunk a helyzeten. Ahogy a miniszterelnök is fogalmazza: nekünk nem feltétlenül hitelre van szükségünk, hanem egy biztosítékra a megállapodás révén” – mondta a Vasárnapi újságban Szűrös Mátyás.