Az USA „vergődik” az adósságplafon megemelésén vagy meg nem emelésén. Így vagy úgy lesz is, a folyamat mindenképpen a globális valuta irányába halad. A dollárt a Special Drawing Right (SDR) = Különleges Lehívási Jog, mint globális átváltási fizetőeszköz váltja le igen rövid időn belül. Látni fogjuk, hogy az „átváltási” szócskának mekkora jelentősége volt, van és lesz a világtörténelem folyamán.
„Az SDR árfolyamának meghatározásánál nem a természetes kínálati és keresleti viszonyokat veszik figyelembe, tehát az IMF úgy határozza meg az egyes valutáknak az SDR-hoz viszonyított árfolyamát, ahogy akarja. Így nem meglepő, hogy az IMF-kosárral együttmozgó és az IMF akaratát teljesítő valuták árfolyama erősebb és jól teljesítenek a Forex piacokon, míg a dollár, ami egyelőre (elvileg) független, az SDR-okhoz viszonyítva gyengén teljesít.
Az IMF olyan valutapiaci hangulatot teremtett, hogy az SDR programból kimaradni szándékozó országoknak ne legyen esélye azokkal szemben, akik támogatják azt. Egy mesterséges gazdasági mátrixot hoztak létre, ahol a kínálat és kereslet alapelvei nem érvényesek már. A pénzvilág manipulált evolúciójáról van szó. A köztes SDR számla segítségével módjukban áll majd a föld valamennyi valutájának értékét önkényesen meghatározni.
Valószínűleg érezni fogjuk az egyre gyengülő pénzügyi rendszerrel járó nehézségeket, de a hatalomátvétel rejtve marad azok előtt, akik nem látják, mi történik valójában. Végül a világ valamennyi valutája az SDR-októl függ majd, bár játékpénzünket továbbra is pénztárcánkban tarthatjuk.”
A fentieket az idokjelei.hu cikkéből ollóztam ki. Alább pedig a fenti hosszú film összefoglalása, nagyon-nagyon tanulságos!
Amikor a zsidók Jeruzsálembe jöttek egyházi adót fizetni, azt csak egy bizonyos fajta érmével tehették meg, a szentély fél sékelével. Nem volt bőség ebből az érméből, mert a pénzváltók mindet felvásárolták. Aztán annyira megemelték az árát, amennyit a piac még elbírt - ahogy ezt más árucikkekkel is szokták. Más szóval, a pénzváltók uzsora nyereségre tettek szert látszólagos monopóliumuk révén. Jézus szemében ez teljes mértékben sértette Isten házának szentségét. Kiűzte a pénzváltókat a templomból, ekkor és egyetlen egyszer alkalmazott erőt a működése során.
A Római Birodalomban két uralkodó is megpróbálta letörnia pénzváltók hatalmát, mindkettő hamvába holt és mindkettőt meggyilkolták.Kr.e. 48-ban Julius Cézár visszaszerezte a pénzváltóktól az érmekibocsátás ellenőrzését, és a köz javára eretett pénzt. Halálával kezdődött a pénzbőség hanyatlása Rómában. Végül a pénzkínálat 90%-kal csökkent, és ennek eredményeként a közemberek elvesztették földjeket és otthonaikat.
Ezer évvel később, az angliai aranyművesek által kibocsátott papír alapú átvételi elismervényekkel született meg a részleges fedezetű bankrendszer. A papírpénzből a nagyobb kamatbevétel érdekében többet adtak ki, mint amennyi aranyat ténylegesen letétben őriztek. Így a 10 és 20 között változó tőkeáttéttel szorozhatjuk a hivatalosan ismertetett kamatbevételüket, mondjuk évi 5% esetén ez valójában 50-100%-ot jelent…
Az aranyművesek felfedezték, hogy extra profitra tehetnek szert azáltal, hogy a gazdaságot „bő” és „szűk” pénzkínálattal hintáztatják. Az első idején az emberek több kölcsönt vettek fel, hogy fejlesszék a vállalkozásaikat, de aztán szorítottak a pénzkínálaton. Az emberek bizonyos százaléka nem tudta visszafizetni a korábbi kölcsöneit, csődbe mentek, és kénytelenek voltak fillérekért eladni vagyonukat az aranyműveseknek. Ezt a hintáztatást ma „üzleti ciklusnak” nevezik.
1100 körül az angol I. Henrik király a rováspálca, mint adófizetésre egyetlen alkalmas eszköz bevezetésével visszaszerezte a pénz fölötti hatalmat, mely aztán 1826-ig hivatalos volt. A Brit Birodalom a rováspálca rendszer alatt épült fel. Az 1642-es forradalom során a pénzváltók által támogatott Oliver Cromwell megerősítette a hatalmukat, akik költséges háborúkba hajszolták Nagy-Britanniát. Az angliai pénzváltók szövetkeztek a holland kollégáikkal, és finanszírozták Orániai Wilmos betörését Angliába, aki 1688-ban meg is döntötte a Stuartok trónját, és a helyébe ült.
Anglia a háborúskodások miatt pénzügyileg romokban hevert. A kétségbeesett kormánytisztviselők pénzkölcsönzőkhöz folyamodtak politikai céljaik elérése érdekében. Ennek ára - a világon elsőként - egy a kormány által szentesített, magántulajdonú bank volt, ami a semmiből teremtve bocsájthat ki pénzt: Bank of England. Cserébe a bank annyi pénzt kölcsönzött a brit politikusoknak, amennyit csak akartak - addig, ameddig biztosították annak visszafizetését a lakosság megadóztatása révén. Az Angol Bank törvényesítése a pénz törvényes hamisítását eredményezte, magáncélú nyerészkedés céljából. 1698-ra, 10 év alatt a kormányzati adósság tizenháromszorosára növekedett, melyeket természetesen adókból törlesztettek. Mára szinte minden nemzetnek magántulajdonú központi bankja van, ennek mintájára. (Emlékezzünk csak pl. a magyar jegybank vezetőjének függetlenségét követelő nemzetközi hangokra.)
1743-ban egy Amshel Moses Bauer nevű aranyműves elszámolóházat nyitott Frankfurtban. Fia az üzlet megöröklését követően a címerük után (melyen egy vörös pajzs volt), Rotschild-ra változtatta a nevét. Rájött, hogy nagyobb profitot jelent kormányoknak kölcsönözni, mint magánszemélyeknek. Öt fiát kitanította a pénzteremtés mesterségére, és szétküldte Európa nagyobb fővárosaiba, Frankfurtba, Bécsbe, Londonba, Nápolyba és Párizsba, fiókirodákat nyitni. Elsikkasztották a Hesse-i Vilmos Herceg vagyonát, abból nem angol kormányzati kötvényeket és részvényeket vettek, hanem a Napóleoni háborúik idején saját céljaikra fektették be. Majd az angol kötvények hozamaival megnövelve visszafizették a pénzt, megtartva az afölött elért nyereséget. A családi együttműködés révén az 1800-as évek közepére a Rotschildok uralták az egész európai bankvilágot, és a világ leggazdagabb családjává váltak.
Az 1700-as évek közepére az államadósság Britanniában döbbenetes mértékűre növekedett. Hogy a banki kamatokat fizetni tudja, a kormánynak növelnie kellett a gyarmatokról származó bevételeit. Amerika még viszonylag szegény volt, a korai telepesek saját papírpénzt nyomtak. Ezek a Telepes Cédulák adósságmentes, a köz érdekében kibocsátott, arany- vagy ezüstfedezet nélküli fizetőeszközök voltak, és éppen ezért egyre sikeresebbek lettek. Amerikában kiszabadult a szellem a palackból…
0 Responses to “Pénzváltók (1. rész)”
Leave a Reply