Zolesz blogja

„Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt.” (teremtesvedelem.hu)

Azon túl, hogy egy ilyen hosszúságú és bonyolultságú mondat önmagában támadásként értelmezhető a teremtett világ és benne az ember ellen (haha), amit mond, tévedés. Persze önmagában a teremtett világ és benne az ember tiszteletével nincs semmi gond, sőt. A tévedés abban van, hogy honnan kívánja ezt levezetni.

Az evangélium ugyanis nem az ember ön-megmentéséről szól, hanem a reménytelen világban lévő reménytelen ember valaki más általi megmentéséről. És ebben a kontextusban a megmentő inkább a tiszteletreméltó, és nem a megmentett, tehát az ember. Aki ezt fordítva látja, az csak nem érti a lényeget. Persze lehet humanista megközelítésből is írni „Hit és szeretet” címmel értekezést, de az szükségszerűen egy teljesen más hitről és szeretetről fog szólni, mint amiről a Biblia ír.

A humanizmus ugyanis az embert és az ő tetteit helyezi a középpontba, ezeket tiszteli, aminek a teremtésvédelem mozgalma és eszméje teljesen megfelel. A kereszténység azonban, Jézus Krisztust, azaz Istent és az Ő „megváltását” helyezi a középpontba. A kettő lényege, ugye jól láthatóan nem ugyanaz. Úgy is mondhatnám, a teremtésvédelem (illetve a humanizmus) az egy „másik evangélium”.