Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala - olajfestmény
A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg „felszabadította” az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Az 1989-es „rendszerváltás”/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a „komcsik” visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle „nemzeti szabadságkűzdelmet”.
Kiegészíthetjük-e a „Három Tavaszt” egy negyedikkel, ami igazából még csak tavaszelő, vagy télutó, hiszen 1848. február 15-éről van szó, a Kommunista Kiáltvány Marx és Engels általi megjelentetésének napjáról? Véletlen-e, hogy a magyar forradalom egy hónappal a Kommunista Kiáltvány után kezdődött? Valóban az ellenkező tények megerőszakolása volt-e az, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”?
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében. Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is. A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, „a munkás- és paraszttömegek életének javítása” kísérletének nevezik. Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi „osztályharchoz”, ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Marx fiatalkori egy verse, A kétségbeesett invokációja jól mutatja spirituális hovatartozását (v.ö.: Ézs 14:12-14):
Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia.
A hegedűs című versében Marx tovább pontosít:
Emberi büszkeség című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:
Engels az Új Rajnai Újság egyik leghátborzongatóbb végkicsengésű cikkében (A Magyar Harc,1849. január 8.) így dicséri nagy magyar harcostársát: „Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfi Sándornak sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került. A gyáva faj, a törpe lelkek című, apolkaiptikus versében így ír 1848 májusában:
Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!
A gnosztikus, társadalomtól elidegenedett amorális szupermen-elit tipikus képviselőjének embergyűlölete Petőfi nemegy versében jelenik meg hajmeresztő módon, például az Apám mestersége s az enyém versében 1845 januárjából:
Mindig biztattál, jó apám:
Kövessem mesterségedet,
Mondtad, hogy mészáros legyek…
Fiad azonban író lett.
Te a taglóval ökröt ütsz,
Tollammal én embert ütök - -
Egyébiránt ez egyre megy,
Különböző csak a nevök.
Petőfi a Képzetem című 1945 augusztusi verse (alább csak a vers vége) megfelel Marx A kétségbeesett invokácjá-ban már megismert, szintén az Ézsaiás 14:12-14 luciferi modelljének:
És az én képzetem
Még ekkor sem pihen,
Hanem a legfelső
Csillagzaton terem,
S ott, hol már megszűnik
Az isten világa,
Uj világot alkot
Mindenhatósága
Marx is, Petőfi is Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé, utóbbi pládául az 1848 című versében 1848. őszén:
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!…
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
Forrás: Kitalált Újkor - Hamis történelem, hamis hősök: 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer
A fentieket azzal a céllal ollóztam ki, hogy a magyar kultúra és történelem kiragadott részleteivel megsejtessek valamit a világunkban zajló „szellemi háborúból”. Ami nem 1848-ban kezdődött és nem is ért véget a kommunista ideológia két évtizeddel ezelőtti letűnésekor. Gondoljunk csak a kultúránk ősi gyökereire. Vagy arra, hogy a legtöbben még ma is egy szép szándék elhibázott megvalósulásának tartják a kommunizmust. Sőt arra is, hogy mit tanítanak azóta is a történelem és irodalomórákon Kossuthról, Petőfiről a gyerekeinknek… Jobb ezekkel tisztában lenni!
Utólagos kiegészítés azoknak, akiket felháborítanak a fent leírtak: az-e a „furcsa”, aki a tényekből azokat a következtetéseket vonja le, amelyeket a saját szemével lát, vagy az, aki a véleményét alapos vizsgálat nélkül, másoktól veszi át?
0 Responses to “Marx, Engels, Kossuth, Petőfi”
Leave a Reply