Zolesz blogja

Magyarország német megszállása 1944. március 19. emlékmű - minden áldozat emlékére

MŰLEÍRÁS (Párkányi Raab Péter szobrászművésztől)

A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter. (…)

A kompozíció ezt a drámai történelmi eseményt nem korhű alakokkal, személyekkel jeleníti meg, hanem a művészettörténet eszközeihez nyúl, a kultúrtörténet figuráit idézi meg allegórikus alakjaival. Elnyomó és elnyomott, megszálló s megszállott jelenik meg. A szobor drámai, anélkül, hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren.  Két kultúra jelenik meg: az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölétornyosul (teszi ezt egy építészeti környezettel a timpanonnal) rételepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára, aki kultúrtörténetben, vallástörténetben Isten embere, Isten ereje az Isteni erő.

Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi és budapesti vonatkozása: a Hősök terén lévő királyaink és a Hét vezér közötti oszlopon elhelyezkedő főalak. Ez a főalak itt, a Hősök terén a felhők között jár. Az én kompozíciómban a leigázott, a földre került. Lába alatt a földön, mellette és körülötte oszloptöredékek. Mint egy történelmi lelet az elmúlt nagy korszak és kultúra összes szépségével és megismételhetetlenségével, felülmúlhatatlanságával.

Gábriel arkangyak alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület. Arca szelíd, szeme csukva. Nem tudjuk alvó, álmodó vagy ábrándozó-e. A kompozíció magyarázza el, hogy rémálommá lesz az álom. Testtartása árulja el a legyőzöttet. Széttárt karjai három mozdulatot idéznek: a megadásét, a keresztrefeszítést de egyben feloldásként az áldásosztásét is, mely áldásosztás lehet egy végső üzenet és lehet egyben egy új kezdet is.

A veszteségre illetve az elvesztés lehetőségére örök mementóként a kompozíció összképéhez képest egy kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem, a kézből kihulló országalma hívja fel a figyelmet.

A szárnyas alak jelenleg félszárnyú, már repülésre képtelen. A párja hiányzik, ezt a szárnnyá ellobogó drapéria egészíti ki, teszi teljessé.

A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a lobogókon, jelvényeken „tömeggyártott eszközökön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbéklyózza, gúzsba kösse lakosait.

A kompozívió Gábriel arkangyal kb. 1 méter magas, faragott kőtalapzaton áll. A kötapalzat süttői mészkőből faragott, megbillent ion szlopfő. A talpazat billenése miatt a főalak egyszerre csúszik lefelé, ég és pokol felé. mellette egy 70cm hosszú eldeformálódott, elfolyt, meggyűrődött kannelúrázott oszloptöredék hever.

A támfalon megcsonkított oszlopok, oszloptöredékek találhatóak. Oszlopok, melyek lehetnek emberek, életek, melyek most már töredékek, de lehettek volna teljesek.

E fölé a kép fölé tornyosul négy hatalmas oszlopán biztos talpán álló architavján és timpanonjában fészkelő gépmadár, sasmadár, a harmadik birodalom jelképe. Az eredetileg statikus „grafikai” megjelenés élővé válik, a gépezet megelevenedik, emberi testet ölt az emberiesség teljes tagadásával.

A két főalak anyaga bronz. Gábrielé világosbronz színű, szárnya egészen csillogó. A birodalmi sas fekete.

Léptékében az angyal mérete legyőzhetetlennek tűnik a sashoz képest. A léptékváltást a szobrászat az egyiptomi kultúra óta szeretettel használja. Jelezni kell, hogy „kivel” vagyunk, az adott helyzetben ki a jó és ki a rossz. Félelmet soha nem nagyobbtól, hanem az agresszívebbtől érezzük. A két alak nincs kapcsolatban, nem érintik egymást, így számítok a néző fejében működő térképzésre. A repülő, levegőben lévő lények, gépek mérete leolvashatatlan. Nem tudjuk, mekkora. Egy bombázó repülőgép bármilyen messze van, félünk tőle, képe rettenetes. (…)

RÉSZLETEK A KONCEPCIÓ ÉS LÁTVÁNYTERVET ÉRTÉKELŐ SZAKVÉLEMÉNYBŐL (Melokkó Miklós és Benedek György szobrászművészektől)

A két alak (a birodalmi sas és az angyal) olyan erős szimbólumok, melyek kompozíciója egyedülálló és egyértelmű módon szemlélteti a német megszállás tragédiáját. (…)

„A koncepcióterv történelmi beágyazódása sem mindennapi. Ugyanis a német megszállás előtt Magyarország európai eseményeket felfogó, városi, értelmiségi része, cca. 1-2 millió ember, von Haus aus német kultúrájú volt. A behódolás egy pillanatra otthonos volt. Az agresszív, nagy kultúrájú, hatalmas szomszéd Európát hitette el velünk, jelszavakban nyilvánult meg addig.Több, mint 200 000 lengyel menekültet fogadhattunk be, 1943-ig békés állapotok uralkodtak itthon.

A tömegmészárlással megérkező német hadsereg, a nyilaskeresztes fiókáival megölte az országot, rabszolgányi magyart hagyott volna meg ideiglenesen.

A koncepcióterv egyedülálló, művészeti értéke kimagasló, szimbolikája példátlan, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a műalkotást kell megvalósítani a Szabadság téren!

Álláspontunk szerinta Megrendelőnek nem kell tovább keresnie, mivel Párkányi Raab Péter olyan egyedülálló koncepciót készített, amely nemcsak egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás, de rendkívül jól illeszkedik a környezetbe, s a kijelölt területen történő megvalósításra is teljes körűen alkalmas.”

Az emlékmű megvalósítása Budapest V. ker. polgármestere előterjesztése mellett, nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyként fut, hiszen alig két hónap áll rendelkezésre a megvalósításig. (Forrás: Pásztor Tibor blogja)

A művész kétséget kizáróan egy olyan jelenetet mutat be a koncepciójában, mely szerint 1944. március 19-én az áratlan Magyarország és kultúrája szenved vereséget a gonosz Harmadik Birodalomtól. A magyar népet a fényes Gábriel arkangyal, a Harmadik Birodalmat egy agresszív fekete sasként felülről lecsapó ragadozó szimbolizálja. Ilyen módon egyértelműen meg van jelölve a műben, ki a jó és ki a rossz.

A  történelem tanúsága szerint azonban az 1944. március 19-i német német megszállás nem írható le a magyar/német = jó/rossz leegyszerűsítő szimbolikájával. Magyarország és Németország ekkorra hosszú ideje ideológiai szinten (is) szövetségesei voltak egymásnak. Az ország vezetése, noha megbízható forrásokból tudomása volt róla, semmilyen óvintézkedést nem tett, és - néhány szervezetlen, és szórványosan jelentkező összetűzést leszámítva - nem tanúsított érdemi ellenállást a bevonulókkal szemben. Ez, és a tény, hogy a kormányzót a megszállás előtt és után is Horthy Miklósnak hívták, a megszállásba való beleegyezést jelentette. Horthy vállalta, hogy a magyarországi zsidóságot összegyűjti és átadja a németeknek, ami a vidéki zsidósággal meg is történt. Eket a durva tévedést egy történelmi szakvélemény készíttetésével, vagy az érintett zsidósággal való előzetes egyeztetéssel talán megelőzhették volna. Bővebben a történelem-hamisításról innen.

A történelmi mellett van azonban egy másik értelmezési síkja is az emlékműnek, ami a Magyarországot megtestestő és képviselő Gábriel arkangyal figurájában van elrejtve. A következő részben ennek a szimbólumnak az alkalmazása teológiai kritikáját foglalom majd össze.

- o -

Ajánlott irodalom: Horthy, a magyar Pilátus

A második részért kattints ide!