Az aniszemitizmusuk okán a múltban (és a jelenben) is együttműködtek a nácik a muszlimokkal. Miért várnánk ezektől mást a jövőben?
Tag Archive for 'nácizmus'
„(…) A német megszállás előtt, 1944 március 19. előtt családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kellene ismerni, hogy nem ugyanaz a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás után, mint előtte volt. Bármennyi méltánytalan borzalmas elítélendő dolog is történt, de a különbség annyira ordít, hogy aki ezt egy folyamatnak nézi, az elhazudja a magyar történelmet.”
(…) És miért nem lehet ezt úgy értelmezni, hogy a magyar nemzetet, a magyar népet ért tragédia negyvennégyben, és ha ezt egy emlékmű megörökíti, és minden áldozatnak… ö… hát a… a… fájdalmát meg akarja örökíteni egy szoborban akkor mi a fene ez a különös, teljesen érthetetlen ellenkezés, miközben a szobrok vagy tetszenek, vagy nem…
(…) Hát ez a szellemiség az, hogy a magyar történelmi tudatot - mi históriás nép voltunk örök… hosszú történelmünk során mindig, s a magyar történelmi tudatot és szemléletmódot, nemzettudatot is teljesen eltorzították Rákosi Mátyástól kezdődően… (…) egy történelmi kutató intézet tényleg a magyar hagyományoknak megfelelően mérlegelje a különböző történéseket, nem a Rákosival induló szellemi befolyás alatt. (…) hogy végre a magyar közvélemény önbizalma és önérzete helyreállítása érdekében lássa, hogy mik történtek másutt. (…) Régóta emlegetem azt, hogy gyalázat, ami ennek az országnak és ennek a népnek a múltjával torzító módon megjelenik az ország közvéleménye előtt és generációk nőttek fel téveszméken, téves tendenciózus beállításokon.” (Boross Péter az atv-ben)
A fenti nyilatkozatok egy széles körben osztott szemléletet mutatnak. Sokan nem tudják észrevenni, mert nem is akarják megismerni azt a - világszinten évszázadok, pontosabban évezredek óta tartó - folyamatot, mely a megvalósult holokauszthoz vezetett. Téves igyekezetükben magyar tragédiának állítják be százezreknek a nem a magyarságuk, hanem a zsidóságuk miatti elpusztítását. Mindezt hazánkban (is) egy ezer év alatt deformálódott szemléletmód okozza, mely mélyen meggyökeresedett a magyar kultúrában (is). E nemzettudat képviselőinek, legyenek akár számbéli fölényben is, nem kell, sőt káros helyreállítani az önbizalmát és az önérzetét. Miért állítom ezeket a sokak számára talán felháborító dolgokat?
Szentnek mondott István királyunk az államalapításkor Magyarországot a nyugati világhoz, azaz Rómához kötötte. Mai szóhasználattal Európába integrálta, annak minden előnyével és hátrányos következményeivel együtt. Az előnye a magyarság fizikai megmaradása volt. A hátránya az európai, addigra már ezer éve manipulált társadalmi rend átvétele: a trón és az oltár szövetségének az elfogadása volt. A szövetséges részt kell vegyen a közös dolgokban: egyebek mellett a mainstream teológia elfogadásával a keresztes háborúkban, az inkvizícióban, és később az antiszemita mozgalmakban is. A Szent Koronát még ma is díszőrség védi a Parlamentben.
Azt állítom, az hazudja el a magyar történelmet, aki tagadja azt a folyamatot, amelynek szerves következménye a náci Németországgal kötött világháborús szövetség, beleértve a holokausztot! Magyarország ’44-ben egy teljességében csak évezredes időtávban értelmezhető érdekvezérelt európai politikai-kultúrális-gazdasági szövetség tagja volt, amely a XX. századra a saját zsidó polgárainak az elpusztításában kollaborált, nemzeti szinten. Aki ennek a szemléletmódnak, nemzettudatnak a mély és precíz megértése, illetve nem a „magyar hagyományokon„, hanem ehelyett valós alapokon történő értékelése nélkül akarja a „nemzet önérzetét és az önbizalmát helyreállítani„, aki nem tanul a történelemből, az arra kárhoztatja magát, hogy újraélje azt.
Ajánlott irodalom: Teológia és Antiszemitizmus
- o -
Megjegyzés: Elszállt a birodalmi sas?
Afterpost: Orbán Viktor értékelése az emlékműről
(A megszállás emlékművéről szóló írásom második része előtt olvasd el az elsőt! Ugyanis most olyan dolgokról lesz szó, amelyek az emlékmű kicsit alaposabb ismerete mellett jobban érthetőek lesznek.)
A történészek szakmai vitáit pár percre tegyük most zárójelbe! L. Simon László fenti riportjából tudjuk: „A holokauszt emlékév előkészítése példa nélküli volt. Lassan egy éve működik az emlékbizottság. Az emlékbizottságban minden érintett szervezetnek a képviselője benne van, valamennyi egyházi közösségnek a legitim zsidó szervezetnek a vezetője benne van stb. stb.” Itt álljunk is meg, és térjünk rá az emlékmű angyal-szimbólumának teológiai vizsgálatára.
Az angyalok sok helyen említésre kerülnek a Bibliában. Az ő feladatuk egyebek mellett végrehajtani Isten akaratát és ítéleteit. Gábriel arkangyalról a következőket tudhatjuk: ő bizonyos, Istentől származó kijelentéseket adott át bizonyos embereknek. Ezen kívül az angyalok a nemzetek, illetve a világ felett uralkodnak, így még nemzetek közötti háborúk kezdeményezésére is alkalmasak.
Azt hiszem, a témánk szempontjából a legérdekesebb az, hogy Isten angyalai milyen munkákat végeznek majd a még hátra lévő végső idők „nagy nyomorúságában”: 1, az isteni ítélet részeként kárt tesznek a földön 2, kiöntik a „hét trombita” ítéletét 3, a félidőben a Földre korlátozzák Sátánt és 4, bejelentéseket tesznek 5, a „kehely ítéleteket” is kiöntik a Földre 6, egyikük pusztító ítéletet ad át Babilon városa felett, és a témánk szempontjából a legérdekesebb, hogy 7, a nemzeteket összehívják Armageddon mezejére, hogy Isten kiönthesse az ítéletét ezekre a nemzetekre (Jelenések 19:17-18).
A fenetiek fényében vizsgáljuk meg, mennyire alkalmas Magyarország 1944. március 19-i megszemélyesítésére Isten angyala? Az biztos, hogy akkoriban pozitív, isteni üzenetet nem adott át a világ számára a magyar országvezetés. A helyzet viszont háborús volt, úgyhogy kézenfekvő lehetne a másik, az isteni ítélet kiszolgáltatása. Magyarország szövetségese, a náci Németország ekkoriban már a zsidókérdés „végső megoldásán” dolgozott, és erősen igyekezett ebbe a magyarokat is bevonni. Mint tudjuk, ezen a téren addig is, de pláne a tavaszi hónapokban jelentős „sikereket” ért el: a magyar zsidóság vagyonát elkobozták, a vidéken élőket depotrálták, legtöbbjüket kivégezték.
Nézzük meg, mi Isten szándéka a zsidó néppel! A Biblia szerint kiválasztotta őket a nemzetek közül, egyrészt az üzenete (Biblia) lejegyzésére és megőrzésére, másrészt az igazságról való tanúságtételre. Isten feltétel nélküli szövetségeket (is) kötött velük, azaz az átmeneti fegyelmezésük mellett és ellenére a kiválasztotti státusuk és a szeretete irántuk örökkévaló. Körülöttük forog a világtörténelem, és rajtuk múlik annak végső beteljesedése is: az ő nemzeti megtérésük az egyetlen feltétele a Messiás második eljövetelének.
Mint minden embernek, úgy a zsidóknak is egyenként és nemzetként is szabad akarata van az isteni üzenetet elfogadni és engedelmeskedni, vagy ellenállni annak. Ellenállás esetén Isten fegyelmezést alkalmaz, és ehhez adott esetben egyes nemzetek gonosz cselekedeteit is felhasználja, mint amilyen a holokauszt is volt. A nemzetek azonban éppen a zsidókhoz való hozzáállásuk alapján lesznek megítélve, legkésőbb a fent említett Armageddon mezején. Istennek nem a zsidók elpusztítása, ellenkezőleg, éppen a megtartása volt és lesz mindig is a kinyilvánított célja, melyet végre is fog hajtani. Kérdés, hogy az egyes nemzetek, köztük Magyarország melyik oldal szerepét játssza ebben a tervben…
A fentiek alapján egyértelmű, hogy sajnos „jó” angyal nem lehet az, aki az 1944. március 19-i magyarságot megtestesítheti, hiszen ekkor Magyarország a legantiszemitább nemzet szövetségese volt. Passzívan és aktívan részt vett a holokausztban. De lehet-e egy másik, a művészi szándékkal ellentétes értelmezése is az emlékmű angyalalakjának? Vizsgáljuk meg a Biblia alapján a másik oldalnak, a Sátánnak, a sötétség angyalának a szándékát és cselekedeteit általánosságban, és kifejezetten a zsidó néppel kapcsolatban!
Sátán Isten teremtménye, aki azonban fellázadt Isten és az ő terve ellen, és az emberiséggel kapcsolatban is ennek a tervnek a megvalósulását minden lehetséges módon akadályozza. A sötétség angyala megtévesztésül persze a világosság - hamis - angyalaként jelenik meg. A hamissága ötféle módon valósul meg: hamis (értsd: az igazihoz hasonló) csodákban, hamis vallásban, hamis messiásokban, hamis követőkben és hamisított teológiában. A nemzeteket befolyásolja, megtéveszti, felemelkedésüket és bukásukat okozza, mindezek pedig a végső idők összecsapásaira való előkészületként is értelmezhetőek. Ennek során egyetlen fő ellensége van: Izrael, célja pedig az összes zsidó elpusztítása. Azért, mert ha kipusztulnának a zsidók a Földről, akkor értelemszerűen nem lenne lehetséges Izrael nemzeti megtérése sem, ez pedig Sátán győzelmét jelentené az isteni terv felett…
Talán nem kell már tovább magyaráznom, hogy ha az 1944. március 19-i, a magyar zsidókat százezerszámra elpusztító Magyarországot egy angyal reprezentálja, az biblikusan Gábriel aligha, sokkal inkább csak a sötétség angyala, azaz a Sátán lehet. L. Simon Lászlótól tudhatjuk, hogy a holokauszt emlékévet előkészítő emlékbizottság munkájában az összes egyház legitim vezetője részt vett. Óvatosan megkérdezem: hogyhogy nem akadt egyetlen, a bibliai szimbólumokhoz kicsit is konyító ember sem, aki felhívta volna erre a fatális öngólra a figyemét a jószándékú, de az emlékmű-koncepció megitélésére látványosan alkalmatlan döntéshozóknak?
Magyarország német megszállása 1944. március 19. emlékmű - minden áldozat emlékére
MŰLEÍRÁS (Párkányi Raab Péter szobrászművésztől)
A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter. (…)
A kompozíció ezt a drámai történelmi eseményt nem korhű alakokkal, személyekkel jeleníti meg, hanem a művészettörténet eszközeihez nyúl, a kultúrtörténet figuráit idézi meg allegórikus alakjaival. Elnyomó és elnyomott, megszálló s megszállott jelenik meg. A szobor drámai, anélkül, hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren. Két kultúra jelenik meg: az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölétornyosul (teszi ezt egy építészeti környezettel a timpanonnal) rételepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára, aki kultúrtörténetben, vallástörténetben Isten embere, Isten ereje az Isteni erő.
Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi és budapesti vonatkozása: a Hősök terén lévő királyaink és a Hét vezér közötti oszlopon elhelyezkedő főalak. Ez a főalak itt, a Hősök terén a felhők között jár. Az én kompozíciómban a leigázott, a földre került. Lába alatt a földön, mellette és körülötte oszloptöredékek. Mint egy történelmi lelet az elmúlt nagy korszak és kultúra összes szépségével és megismételhetetlenségével, felülmúlhatatlanságával.
Gábriel arkangyak alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület. Arca szelíd, szeme csukva. Nem tudjuk alvó, álmodó vagy ábrándozó-e. A kompozíció magyarázza el, hogy rémálommá lesz az álom. Testtartása árulja el a legyőzöttet. Széttárt karjai három mozdulatot idéznek: a megadásét, a keresztrefeszítést de egyben feloldásként az áldásosztásét is, mely áldásosztás lehet egy végső üzenet és lehet egyben egy új kezdet is.
A veszteségre illetve az elvesztés lehetőségére örök mementóként a kompozíció összképéhez képest egy kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem, a kézből kihulló országalma hívja fel a figyelmet.
A szárnyas alak jelenleg félszárnyú, már repülésre képtelen. A párja hiányzik, ezt a szárnnyá ellobogó drapéria egészíti ki, teszi teljessé.
A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a lobogókon, jelvényeken „tömeggyártott eszközökön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbéklyózza, gúzsba kösse lakosait.
A kompozívió Gábriel arkangyal kb. 1 méter magas, faragott kőtalapzaton áll. A kötapalzat süttői mészkőből faragott, megbillent ion szlopfő. A talpazat billenése miatt a főalak egyszerre csúszik lefelé, ég és pokol felé. mellette egy 70cm hosszú eldeformálódott, elfolyt, meggyűrődött kannelúrázott oszloptöredék hever.
A támfalon megcsonkított oszlopok, oszloptöredékek találhatóak. Oszlopok, melyek lehetnek emberek, életek, melyek most már töredékek, de lehettek volna teljesek.
E fölé a kép fölé tornyosul négy hatalmas oszlopán biztos talpán álló architavján és timpanonjában fészkelő gépmadár, sasmadár, a harmadik birodalom jelképe. Az eredetileg statikus „grafikai” megjelenés élővé válik, a gépezet megelevenedik, emberi testet ölt az emberiesség teljes tagadásával.
A két főalak anyaga bronz. Gábrielé világosbronz színű, szárnya egészen csillogó. A birodalmi sas fekete.
Léptékében az angyal mérete legyőzhetetlennek tűnik a sashoz képest. A léptékváltást a szobrászat az egyiptomi kultúra óta szeretettel használja. Jelezni kell, hogy „kivel” vagyunk, az adott helyzetben ki a jó és ki a rossz. Félelmet soha nem nagyobbtól, hanem az agresszívebbtől érezzük. A két alak nincs kapcsolatban, nem érintik egymást, így számítok a néző fejében működő térképzésre. A repülő, levegőben lévő lények, gépek mérete leolvashatatlan. Nem tudjuk, mekkora. Egy bombázó repülőgép bármilyen messze van, félünk tőle, képe rettenetes. (…)
RÉSZLETEK A KONCEPCIÓ ÉS LÁTVÁNYTERVET ÉRTÉKELŐ SZAKVÉLEMÉNYBŐL (Melokkó Miklós és Benedek György szobrászművészektől)
A két alak (a birodalmi sas és az angyal) olyan erős szimbólumok, melyek kompozíciója egyedülálló és egyértelmű módon szemlélteti a német megszállás tragédiáját. (…)
„A koncepcióterv történelmi beágyazódása sem mindennapi. Ugyanis a német megszállás előtt Magyarország európai eseményeket felfogó, városi, értelmiségi része, cca. 1-2 millió ember, von Haus aus német kultúrájú volt. A behódolás egy pillanatra otthonos volt. Az agresszív, nagy kultúrájú, hatalmas szomszéd Európát hitette el velünk, jelszavakban nyilvánult meg addig.Több, mint 200 000 lengyel menekültet fogadhattunk be, 1943-ig békés állapotok uralkodtak itthon.
A tömegmészárlással megérkező német hadsereg, a nyilaskeresztes fiókáival megölte az országot, rabszolgányi magyart hagyott volna meg ideiglenesen.
A koncepcióterv egyedülálló, művészeti értéke kimagasló, szimbolikája példátlan, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a műalkotást kell megvalósítani a Szabadság téren!
Álláspontunk szerinta Megrendelőnek nem kell tovább keresnie, mivel Párkányi Raab Péter olyan egyedülálló koncepciót készített, amely nemcsak egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás, de rendkívül jól illeszkedik a környezetbe, s a kijelölt területen történő megvalósításra is teljes körűen alkalmas.”
Az emlékmű megvalósítása Budapest V. ker. polgármestere előterjesztése mellett, nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyként fut, hiszen alig két hónap áll rendelkezésre a megvalósításig. (Forrás: Pásztor Tibor blogja)
A művész kétséget kizáróan egy olyan jelenetet mutat be a koncepciójában, mely szerint 1944. március 19-én az áratlan Magyarország és kultúrája szenved vereséget a gonosz Harmadik Birodalomtól. A magyar népet a fényes Gábriel arkangyal, a Harmadik Birodalmat egy agresszív fekete sasként felülről lecsapó ragadozó szimbolizálja. Ilyen módon egyértelműen meg van jelölve a műben, ki a jó és ki a rossz.
A történelem tanúsága szerint azonban az 1944. március 19-i német német megszállás nem írható le a magyar/német = jó/rossz leegyszerűsítő szimbolikájával. Magyarország és Németország ekkorra hosszú ideje ideológiai szinten (is) szövetségesei voltak egymásnak. Az ország vezetése, noha megbízható forrásokból tudomása volt róla, semmilyen óvintézkedést nem tett, és - néhány szervezetlen, és szórványosan jelentkező összetűzést leszámítva - nem tanúsított érdemi ellenállást a bevonulókkal szemben. Ez, és a tény, hogy a kormányzót a megszállás előtt és után is Horthy Miklósnak hívták, a megszállásba való beleegyezést jelentette. Horthy vállalta, hogy a magyarországi zsidóságot összegyűjti és átadja a németeknek, ami a vidéki zsidósággal meg is történt. Eket a durva tévedést egy történelmi szakvélemény készíttetésével, vagy az érintett zsidósággal való előzetes egyeztetéssel talán megelőzhették volna. Bővebben a történelem-hamisításról innen.
A történelmi mellett van azonban egy másik értelmezési síkja is az emlékműnek, ami a Magyarországot megtestestő és képviselő Gábriel arkangyal figurájában van elrejtve. A következő részben ennek a szimbólumnak az alkalmazása teológiai kritikáját foglalom majd össze.
- o -
Ajánlott irodalom: Horthy, a magyar Pilátus
A második részért kattints ide!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali