Tag Archive for 'történelem'

Isteni külpolitika

Published
by
zolesz
on 2014. december 29., Hétfő
in Biblia, antiszemitizmus, történelem and zseniális
. 0 Comments

Sokan megpróbálták már megfejteni a világ folyásának a titkát: emberek, országok vagy birodalmak miért emelkednek fel, vagy éppen buknak el a történelem süllyesztőjében. Magam is keresgéltem a „megfejtést”, de a feltalált (fél-)igazságokat időről időre ki kellett dobjam igazolatlanságuk, vagy éppen felismert nevetségességük miatt.

Amit most leírok, az ha nem is minden időszakban és helyszínen, de hosszabb, értsd történelmi időtávon működni látszik. És nem csak működni látszik, hanem jól bele is illik abba a kultúrába, filozófiai alapvetésbe, amelyet a „nyugati világban” általában elfogadottnak tekintünk. Már ha a zsidó-keresztény Bibliát ennek tekinthetjük.

A történelem-filózófiai alapelvet először a Mózes 1. könyve 12:1-3 mutatja be: „Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.„

Majd a Mózes 5. könyve 32:8-9 pontosítja: „A Felséges részt adott a népeknek, és szétszóratta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint. Mert az Úr része az Ő népe, Jákob a kimért öröksége.”

A fentiek szerint az emberiség történelmének már nagyon korai szakaszában le lett fektetve egy alapelv abból a célból, hogy irányítsa a zsidó nép és a többi nemzet kapcsolatát. Istennek nem csak az Izraelre vonatkozó terve épül a zsidóság köré, hanem a többi nemzetekre vonatkozó tervei is. Ennek az elvnek a megértése (és elfogadása) által sok olyan esemény megmegyarázható a történelemben, amire másképp nem lehetne magyarázatot adni. A Bibliában is több példa van ennek az elvnek a működésére, most azonban nézzünk néhány poszt-bibliai történelmi példát arra, hogy a zsidókkal való bánásmód meghatározza a nem zsidó népek sorsát is!

A világ túlnyomó részét uraló, virágzó Spanyol Birodalom 1492-ben kiutasította a zsidókat az országból. Az Armada elpusztult, a gazdaság hanyatlani kezdett, és Spanyolország elvesztette tekintélyét a nyugati féltekén. Kolombusz hajóján sok menekülő zsidó volt. Míg Európa lassan kezdte bezárni a kapukat a zsidók előtt, egyúj világ nyílt meg számukra. Az Amerikai Egyesült Államok az elsőszámú menedékké vált a későbbi zsidóüldözések idején is, és felvirágzott a gazdasága.

A hívő zsidó Benjamin Disareli volt az, aki megszerezte Angliának Indiát és a Szuezi-csatornát. Igaz volt a mondás: „A Nap sohasem nyugszik le a Brit Birodalom felett.” A Balfour Nyilatkozat az I. Világháború idején megmutatta a zsidó nemztei haza létrehozásához való kedvező hozzáállásukat. Majd megváltoztatva a hozzáállását, korlátozni kezdte a zsidó bevándorlást és ezzel akadályozta a zsidó családok menekülését a náci Németországból, és végül kihátrált a zsidó állam lérehozásának terve mögül. Ezt követően a Brit Birodalom gyarmatai sorban jelentették ki a függetlenedésüket, végül Indiát és a Szuezi-csatornát is elvesztették.

A hitleri Németország hivatalos kormányzati politikája az antiszemitizmus lett, és ez terjedt el a vele együttműködő európai, később megszállt területeken is. A zsidó lakosságot gettókba, falak közé szorították, egymás elárulására, megölésére kényszerítették őket. Németország azonban legyőzött lett, és egykori büszke fővárosát, Berlint fallal kellett kettéválasztania. Ahol egy emberöltőn át németeknek kellett menekülő németeket ölnie, beteljesítve a bibliai hasonló átok - hasonló átokért elvét.

1967-ben négy arab állam, Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom egyesültek Izrael elpusztítására. Nasszer megfogadta, hogy a zsidók Európáig lesznek kénytelenek úszni, Husszein pedig megfogadta, hogy bekebelezi az általa megszállt Palesztinának titulált területeket. A hatnapos háborúban azonban az egyiptomiak úsztak a Szuezi-csatornában, és a határok pedig Szíria kárára kerültek elmozdításra, ismét a hasonló átok - hanonló átokért elve szerint.

Ebben a blogban nem kerülhetjük el Magyarország újkori történelmének vázlatos értékelését sem. A XIX. század liberális légkörében Magyarországon a zsidók létszáma meghaladta a kilencszázezret, azonban a XIX. végén, a XX. század első felében a hivatalos politika egyre erőteljesebb antiszemita fordulatokat vett. A folyamat az 1944. március 19-i, ellenállás nélküli német megszálláshoz vezetett, melyet követően a magyar zsidóság kétharmada a holokauszt áldozatává vált. A Numerus Klausus évében Magyarország a Trianoni békeszerződéssel elveszítette a területei kétharmadát, melyet a náci Németország antiszemita programjával való együttműködéssel szeretett volna erővel visszaszerezni - sikertelenül. (A magyar példa esetében nehéz nem észrevenni a „megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint” 5Móz 32:8-9 pontos megvalósulását.)

A bibliai próféciák szerint valamikor, a talán nem is túl távoli jövőben egy valaha erős birodalom szintén meg fog szűnni, melynek szintén a zsidóellenessége lesz a közvetett kiváltó oka. Oroszország antiszemitizmusa ismert a történelemből, mely egy Izrael elleni, rajta kívül arab és más országokat is tömörítő hadi koalíció felállításában és háborúban fog beteljesíteni. Ennek során azonban a koalíció tagjai végül egymásra fognak támadni, és a történet Oroszország világhatalmi státusának végleges megszűnéséhez fog vezetni (lásd: Ezékiel 38:1-39:16). Ebből jó lenne Magyarországnak teljesen kiamaradnia…

Felhasznált irodalom: Dr. Arnold G. Fruchtenbaum - Izráel maradéka

A megszállás emlékművéről 3.

Published
by
zolesz
on 2014. február 04., Kedd
in Magyarország, egyház, gondolkodom, kultúra, politika, történelem and vallás
. 1 Comment

„(…) A német megszállás előtt, 1944 március 19. előtt családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kellene ismerni, hogy nem ugyanaz a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás után, mint előtte volt. Bármennyi méltánytalan borzalmas elítélendő dolog is történt, de a különbség annyira ordít, hogy aki ezt egy folyamatnak nézi, az elhazudja a magyar történelmet.”

(…) És miért nem lehet ezt úgy értelmezni, hogy a magyar nemzetet, a magyar népet ért tragédia negyvennégyben, és ha ezt egy emlékmű megörökíti, és minden áldozatnak… ö… hát a… a… fájdalmát meg akarja örökíteni egy szoborban akkor mi a fene ez a különös, teljesen érthetetlen ellenkezés, miközben a szobrok vagy tetszenek, vagy nem…

(…) Hát ez a szellemiség az, hogy a magyar történelmi tudatot - mi históriás nép voltunk örök… hosszú történelmünk során mindig, s a magyar történelmi tudatot és szemléletmódot, nemzettudatot is teljesen eltorzították Rákosi Mátyástól kezdődően… (…) egy történelmi kutató intézet tényleg a magyar hagyományoknak megfelelően mérlegelje a különböző történéseket, nem a Rákosival induló szellemi befolyás alatt. (…) hogy végre a magyar közvélemény önbizalma és önérzete helyreállítása érdekében lássa, hogy mik történtek másutt. (…) Régóta emlegetem azt, hogy gyalázat, ami ennek az országnak és ennek a népnek a múltjával torzító módon megjelenik az ország közvéleménye előtt és generációk nőttek fel téveszméken, téves tendenciózus beállításokon.” (Boross Péter az atv-ben)

A fenti nyilatkozatok egy széles körben osztott szemléletet mutatnak. Sokan nem tudják észrevenni, mert nem is akarják megismerni azt a - világszinten évszázadok, pontosabban évezredek óta tartó - folyamatot, mely a megvalósult holokauszthoz vezetett. Téves igyekezetükben magyar tragédiának állítják be százezreknek a nem a magyarságuk, hanem a zsidóságuk miatti elpusztítását. Mindezt hazánkban (is) egy ezer év alatt deformálódott szemléletmód okozza, mely mélyen meggyökeresedett a magyar kultúrában (is). E nemzettudat képviselőinek, legyenek akár számbéli fölényben is, nem kell, sőt káros helyreállítani az önbizalmát és az önérzetét. Miért állítom ezeket a sokak számára talán felháborító dolgokat?

Szentnek mondott István királyunk az államalapításkor Magyarországot a nyugati világhoz, azaz Rómához kötötte. Mai szóhasználattal Európába integrálta, annak minden előnyével és hátrányos következményeivel együtt. Az előnye a magyarság fizikai megmaradása volt. A hátránya az európai, addigra már ezer éve manipulált társadalmi rend átvétele: a trón és az oltár szövetségének az elfogadása volt. A szövetséges részt kell vegyen a közös dolgokban: egyebek mellett a mainstream teológia elfogadásával a keresztes háborúkban, az inkvizícióban, és később az antiszemita mozgalmakban is. A Szent Koronát még ma is díszőrség védi a Parlamentben.

Azt állítom, az hazudja el a magyar történelmet, aki tagadja azt a folyamatot, amelynek szerves következménye a náci Németországgal kötött világháborús szövetség, beleértve a holokausztot! Magyarország ’44-ben egy teljességében csak évezredes időtávban értelmezhető érdekvezérelt európai politikai-kultúrális-gazdasági szövetség tagja volt, amely a XX. századra a saját zsidó polgárainak az elpusztításában kollaborált, nemzeti szinten. Aki ennek a szemléletmódnak, nemzettudatnak a mély és precíz megértése, illetve nem a „magyar hagyományokon„, hanem ehelyett valós alapokon történő értékelése nélkül akarja a „nemzet önérzetét és az önbizalmát helyreállítani„, aki nem tanul a történelemből, az arra kárhoztatja magát, hogy újraélje azt.

Ajánlott irodalom: Teológia és Antiszemitizmus

- o -

Megjegyzés: Elszállt a birodalmi sas?

Afterpost: Orbán Viktor értékelése az emlékműről

A megszállás emlékművéről 2.

Published
by
zolesz
on 2014. január 26., Vasárnap
in gondolkodom, művészet, politika, történelem and vallás
. 1 Comment

(A megszállás emlékművéről szóló írásom második része előtt olvasd el az elsőt! Ugyanis most olyan dolgokról lesz szó, amelyek az emlékmű kicsit alaposabb ismerete mellett jobban érthetőek lesznek.)

A történészek szakmai vitáit pár percre tegyük most zárójelbe! L. Simon László fenti riportjából tudjuk: „A holokauszt emlékév előkészítése példa nélküli volt. Lassan egy éve működik az emlékbizottság. Az emlékbizottságban minden érintett szervezetnek a képviselője benne van, valamennyi egyházi közösségnek a legitim zsidó szervezetnek a vezetője benne van stb. stb.” Itt álljunk is meg, és térjünk rá az emlékmű angyal-szimbólumának teológiai vizsgálatára.

Az angyalok sok helyen említésre kerülnek a Bibliában. Az ő feladatuk egyebek mellett végrehajtani Isten akaratát és ítéleteit. Gábriel arkangyalról a következőket tudhatjuk: ő bizonyos, Istentől származó kijelentéseket adott át bizonyos embereknek. Ezen kívül az angyalok a nemzetek, illetve a világ felett uralkodnak, így még nemzetek közötti háborúk kezdeményezésére is alkalmasak.

Azt hiszem, a témánk szempontjából a legérdekesebb az, hogy Isten angyalai milyen munkákat végeznek majd a még hátra lévő végső idők „nagy nyomorúságában”: 1, az isteni ítélet részeként kárt tesznek a földön 2, kiöntik a „hét trombita” ítéletét 3, a félidőben a Földre korlátozzák Sátánt és 4, bejelentéseket tesznek 5, a „kehely ítéleteket” is kiöntik a Földre 6, egyikük pusztító ítéletet ad át Babilon városa felett, és a témánk szempontjából a legérdekesebb, hogy  7, a nemzeteket összehívják Armageddon mezejére, hogy Isten kiönthesse az ítéletét ezekre a nemzetekre (Jelenések 19:17-18).

A fenetiek fényében vizsgáljuk meg, mennyire alkalmas Magyarország 1944. március 19-i megszemélyesítésére Isten angyala? Az biztos, hogy akkoriban pozitív, isteni üzenetet nem adott át a világ számára a magyar országvezetés. A helyzet viszont háborús volt, úgyhogy kézenfekvő lehetne a másik, az isteni ítélet kiszolgáltatása. Magyarország szövetségese, a náci Németország ekkoriban már a zsidókérdés „végső megoldásán” dolgozott, és erősen igyekezett ebbe a magyarokat is bevonni. Mint tudjuk, ezen a téren addig is, de pláne a tavaszi hónapokban jelentős „sikereket” ért el: a magyar zsidóság vagyonát elkobozták, a vidéken élőket depotrálták, legtöbbjüket kivégezték.

Nézzük meg, mi Isten szándéka a zsidó néppel! A Biblia szerint kiválasztotta őket a nemzetek közül, egyrészt az üzenete (Biblia) lejegyzésére és megőrzésére, másrészt az igazságról való tanúságtételre. Isten feltétel nélküli szövetségeket (is) kötött velük, azaz az átmeneti fegyelmezésük mellett és ellenére a kiválasztotti státusuk és a szeretete irántuk örökkévaló. Körülöttük forog a világtörténelem, és rajtuk múlik annak végső beteljesedése is: az ő nemzeti megtérésük az egyetlen feltétele a Messiás második eljövetelének.

Mint minden embernek, úgy a zsidóknak is egyenként és nemzetként is szabad akarata van az isteni üzenetet elfogadni és engedelmeskedni, vagy ellenállni annak. Ellenállás esetén Isten fegyelmezést alkalmaz, és ehhez adott esetben egyes nemzetek gonosz cselekedeteit is felhasználja, mint amilyen a holokauszt is volt. A nemzetek azonban éppen a zsidókhoz való hozzáállásuk alapján lesznek megítélve, legkésőbb a fent említett Armageddon mezején. Istennek nem a zsidók elpusztítása, ellenkezőleg, éppen a megtartása volt és lesz mindig is a kinyilvánított célja, melyet végre is fog hajtani. Kérdés, hogy az egyes nemzetek, köztük Magyarország melyik oldal szerepét játssza ebben a tervben…

A fentiek alapján egyértelmű, hogy sajnos „jó” angyal nem lehet az, aki az 1944. március 19-i magyarságot megtestesítheti, hiszen ekkor Magyarország a legantiszemitább nemzet szövetségese volt. Passzívan és aktívan részt vett a holokausztban. De lehet-e egy másik, a művészi szándékkal ellentétes értelmezése is az emlékmű angyalalakjának? Vizsgáljuk meg a Biblia alapján a másik oldalnak, a Sátánnak, a sötétség angyalának a szándékát és cselekedeteit általánosságban, és kifejezetten a zsidó néppel kapcsolatban!

Sátán Isten teremtménye, aki azonban fellázadt Isten és az ő terve ellen, és az emberiséggel kapcsolatban is ennek a tervnek a megvalósulását minden lehetséges módon akadályozza.  A sötétség angyala megtévesztésül persze a világosság - hamis - angyalaként jelenik meg. A hamissága ötféle módon valósul meg: hamis (értsd: az igazihoz hasonló) csodákban, hamis vallásban, hamis messiásokban, hamis követőkben és hamisított teológiában. A nemzeteket befolyásolja, megtéveszti, felemelkedésüket és bukásukat okozza, mindezek pedig a végső idők összecsapásaira való előkészületként is értelmezhetőek. Ennek során egyetlen fő ellensége van: Izrael, célja pedig az összes zsidó elpusztítása. Azért, mert ha kipusztulnának a zsidók a Földről, akkor értelemszerűen nem lenne lehetséges Izrael nemzeti megtérése sem, ez pedig Sátán győzelmét jelentené az isteni terv felett…

Talán nem kell már tovább magyaráznom, hogy ha az 1944. március 19-i, a magyar zsidókat százezerszámra elpusztító Magyarországot egy angyal reprezentálja, az biblikusan Gábriel aligha, sokkal inkább csak a sötétség angyala, azaz a Sátán lehet. L. Simon Lászlótól tudhatjuk, hogy a holokauszt emlékévet előkészítő emlékbizottság munkájában az összes egyház legitim vezetője részt vett. Óvatosan megkérdezem: hogyhogy nem akadt egyetlen, a bibliai szimbólumokhoz kicsit is konyító ember sem, aki felhívta volna erre a fatális öngólra a figyemét a jószándékú, de az emlékmű-koncepció megitélésére látványosan alkalmatlan döntéshozóknak?

A harmadik részért kattints ide!

A megszállás emlékművéről 1.

Published
by
zolesz
on 2014. január 21., Kedd
in gondolkodom, művészet, politika, történelem and vallás
. 1 Comment

Magyarország német megszállása 1944. március 19. emlékmű - minden áldozat emlékére

MŰLEÍRÁS (Párkányi Raab Péter szobrászművésztől)

A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter. (…)

A kompozíció ezt a drámai történelmi eseményt nem korhű alakokkal, személyekkel jeleníti meg, hanem a művészettörténet eszközeihez nyúl, a kultúrtörténet figuráit idézi meg allegórikus alakjaival. Elnyomó és elnyomott, megszálló s megszállott jelenik meg. A szobor drámai, anélkül, hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren.  Két kultúra jelenik meg: az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölétornyosul (teszi ezt egy építészeti környezettel a timpanonnal) rételepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára, aki kultúrtörténetben, vallástörténetben Isten embere, Isten ereje az Isteni erő.

Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi és budapesti vonatkozása: a Hősök terén lévő királyaink és a Hét vezér közötti oszlopon elhelyezkedő főalak. Ez a főalak itt, a Hősök terén a felhők között jár. Az én kompozíciómban a leigázott, a földre került. Lába alatt a földön, mellette és körülötte oszloptöredékek. Mint egy történelmi lelet az elmúlt nagy korszak és kultúra összes szépségével és megismételhetetlenségével, felülmúlhatatlanságával.

Gábriel arkangyak alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület. Arca szelíd, szeme csukva. Nem tudjuk alvó, álmodó vagy ábrándozó-e. A kompozíció magyarázza el, hogy rémálommá lesz az álom. Testtartása árulja el a legyőzöttet. Széttárt karjai három mozdulatot idéznek: a megadásét, a keresztrefeszítést de egyben feloldásként az áldásosztásét is, mely áldásosztás lehet egy végső üzenet és lehet egyben egy új kezdet is.

A veszteségre illetve az elvesztés lehetőségére örök mementóként a kompozíció összképéhez képest egy kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem, a kézből kihulló országalma hívja fel a figyelmet.

A szárnyas alak jelenleg félszárnyú, már repülésre képtelen. A párja hiányzik, ezt a szárnnyá ellobogó drapéria egészíti ki, teszi teljessé.

A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a lobogókon, jelvényeken „tömeggyártott eszközökön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbéklyózza, gúzsba kösse lakosait.

A kompozívió Gábriel arkangyal kb. 1 méter magas, faragott kőtalapzaton áll. A kötapalzat süttői mészkőből faragott, megbillent ion szlopfő. A talpazat billenése miatt a főalak egyszerre csúszik lefelé, ég és pokol felé. mellette egy 70cm hosszú eldeformálódott, elfolyt, meggyűrődött kannelúrázott oszloptöredék hever.

A támfalon megcsonkított oszlopok, oszloptöredékek találhatóak. Oszlopok, melyek lehetnek emberek, életek, melyek most már töredékek, de lehettek volna teljesek.

E fölé a kép fölé tornyosul négy hatalmas oszlopán biztos talpán álló architavján és timpanonjában fészkelő gépmadár, sasmadár, a harmadik birodalom jelképe. Az eredetileg statikus „grafikai” megjelenés élővé válik, a gépezet megelevenedik, emberi testet ölt az emberiesség teljes tagadásával.

A két főalak anyaga bronz. Gábrielé világosbronz színű, szárnya egészen csillogó. A birodalmi sas fekete.

Léptékében az angyal mérete legyőzhetetlennek tűnik a sashoz képest. A léptékváltást a szobrászat az egyiptomi kultúra óta szeretettel használja. Jelezni kell, hogy „kivel” vagyunk, az adott helyzetben ki a jó és ki a rossz. Félelmet soha nem nagyobbtól, hanem az agresszívebbtől érezzük. A két alak nincs kapcsolatban, nem érintik egymást, így számítok a néző fejében működő térképzésre. A repülő, levegőben lévő lények, gépek mérete leolvashatatlan. Nem tudjuk, mekkora. Egy bombázó repülőgép bármilyen messze van, félünk tőle, képe rettenetes. (…)

RÉSZLETEK A KONCEPCIÓ ÉS LÁTVÁNYTERVET ÉRTÉKELŐ SZAKVÉLEMÉNYBŐL (Melokkó Miklós és Benedek György szobrászművészektől)

A két alak (a birodalmi sas és az angyal) olyan erős szimbólumok, melyek kompozíciója egyedülálló és egyértelmű módon szemlélteti a német megszállás tragédiáját. (…)

„A koncepcióterv történelmi beágyazódása sem mindennapi. Ugyanis a német megszállás előtt Magyarország európai eseményeket felfogó, városi, értelmiségi része, cca. 1-2 millió ember, von Haus aus német kultúrájú volt. A behódolás egy pillanatra otthonos volt. Az agresszív, nagy kultúrájú, hatalmas szomszéd Európát hitette el velünk, jelszavakban nyilvánult meg addig.Több, mint 200 000 lengyel menekültet fogadhattunk be, 1943-ig békés állapotok uralkodtak itthon.

A tömegmészárlással megérkező német hadsereg, a nyilaskeresztes fiókáival megölte az országot, rabszolgányi magyart hagyott volna meg ideiglenesen.

A koncepcióterv egyedülálló, művészeti értéke kimagasló, szimbolikája példátlan, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a műalkotást kell megvalósítani a Szabadság téren!

Álláspontunk szerinta Megrendelőnek nem kell tovább keresnie, mivel Párkányi Raab Péter olyan egyedülálló koncepciót készített, amely nemcsak egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás, de rendkívül jól illeszkedik a környezetbe, s a kijelölt területen történő megvalósításra is teljes körűen alkalmas.”

Az emlékmű megvalósítása Budapest V. ker. polgármestere előterjesztése mellett, nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyként fut, hiszen alig két hónap áll rendelkezésre a megvalósításig. (Forrás: Pásztor Tibor blogja)

A művész kétséget kizáróan egy olyan jelenetet mutat be a koncepciójában, mely szerint 1944. március 19-én az áratlan Magyarország és kultúrája szenved vereséget a gonosz Harmadik Birodalomtól. A magyar népet a fényes Gábriel arkangyal, a Harmadik Birodalmat egy agresszív fekete sasként felülről lecsapó ragadozó szimbolizálja. Ilyen módon egyértelműen meg van jelölve a műben, ki a jó és ki a rossz.

A  történelem tanúsága szerint azonban az 1944. március 19-i német német megszállás nem írható le a magyar/német = jó/rossz leegyszerűsítő szimbolikájával. Magyarország és Németország ekkorra hosszú ideje ideológiai szinten (is) szövetségesei voltak egymásnak. Az ország vezetése, noha megbízható forrásokból tudomása volt róla, semmilyen óvintézkedést nem tett, és - néhány szervezetlen, és szórványosan jelentkező összetűzést leszámítva - nem tanúsított érdemi ellenállást a bevonulókkal szemben. Ez, és a tény, hogy a kormányzót a megszállás előtt és után is Horthy Miklósnak hívták, a megszállásba való beleegyezést jelentette. Horthy vállalta, hogy a magyarországi zsidóságot összegyűjti és átadja a németeknek, ami a vidéki zsidósággal meg is történt. Eket a durva tévedést egy történelmi szakvélemény készíttetésével, vagy az érintett zsidósággal való előzetes egyeztetéssel talán megelőzhették volna. Bővebben a történelem-hamisításról innen.

A történelmi mellett van azonban egy másik értelmezési síkja is az emlékműnek, ami a Magyarországot megtestestő és képviselő Gábriel arkangyal figurájában van elrejtve. A következő részben ennek a szimbólumnak az alkalmazása teológiai kritikáját foglalom majd össze.

- o -

Ajánlott irodalom: Horthy, a magyar Pilátus

A második részért kattints ide!

Zsidó jövő

Published
by
zolesz
on 2013. május 11., Szombat
in Biblia, EU, Közel-Kelet, Magyarország and jövő
. 0 Comments

Nemrég ért véget a Zsidó Világkongresszus, Budapesten. A helyszín kiválasztását állítólag az indokolta, hogy Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének helyzetét megerősítsék. Többen felháborodtak azokon a dolgokon, amelyek akár a zsidók, akár a magyarok részéről elhangzottak. Egyfelől nem tud egy goj (miniszterelnök) „elég jól” nyilatkozni ahhoz, hogy az antiszemitizmus vádja alól mentesüljön, másfelől meg honnan veszi a zsidóság, hogy utasítgassa egy nemzet kormányát erre vagy arra a cselekedetre. Szóval nincsen béke, és ezen az általánosan romló anyagi helyzet biztosan nem javít.

Tagadhatatlan, hogy egyre erősödik a zsidóság azon igénye, hogy a kormány(-ok) egyértelműbben és erőteljesebben álljanak ki az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Adott esetben még a demokrácia játékszabályainak „módosítása” árán is (pl. tiltsák be Magyarországon a demokratikusan megválasztott Jobbikot). Nagyaban pedig Izrael állandó elvárása, hogy elsősorban az USA, illetve a „nyugat” adjon meg minden lehetséges támogatást Izrael állam létének fenntartásához és biztonságához, beleértve a feltétlen katonai támogatást is. És közben nem felejtkezhetünk el a nyíltan izrael-ellenes arab országokat a háttérből támogató hatalmakról, pl. Oroszországról vagy Kínáról sem.

Ki érti ezt? Ki lát tisztán az összeesküvés-elméletek és valódi összeesküvések szövevényes rendszerében? Ha dátumokat, koknrét személyneveket nem is, de a történelem irányát egy könyv leírta. És ez a könyv többezer év alatt még sosem tévedett, ellenben számtalanszor beigazolódtak a próféciái. Nézzük meg vázlatosan, mit mond a Biblia a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről, és mit jósol a zsidóknak, Isten kiválasztott népének az elkövetkezőkre!

A modern Izrael állama, 1948-ban nemzetközi segítséggel létrejött, részben Izrael korábbi területén, és csak részben birtokolva Jeruzsálemet (pont a történelmi részei jelenleg arab kézen vannak). Izraelnek saját országa, saját kormánya van, a lakosságát az elmúlt évtizedekben a világ minden tájáról gyűjtötték egybe. Ezek a történések megfelelnek a hitetlen zsidók i.sz. 70-ben történt szétszóratása utáni, itéletre való összegyűjtetés próféciáinak. Rövid távon sajnos szegényeknek a helyzete nem sok jóval kecsegtet. Az izraeli, és a más országokban élő zsidók körüli feszültségek tovább fognak növekedni. Ahogy az elmúlt évtizedekben voltak kisebb-nagyobb háborúk is körülöttük, úgy a folyamatos terrorfenyegetettség mellett ezek a jövőben sem fognak megszűnni.

A törekvéseik ellenére tehát a nemzetközi helyezet egyre fokozódik. Az elmúlt évek tendenciája talán arra is enged következtetni, hogy az USA felől érkező támogatás, bár továbbra is biztosított, de csökkenőben van. Izrael vezetői érzékelni fogják, hogy új és hatalmas támogatóra van szükségük, és ez az Európai Únió lesz. A zsidó állam az Únióval egy nagyszabású megállapodást fog kötni valamikor a nem túl távoli jövőben, a katonai biztonságát szavatolandó. Ez a szerződés egy grandiózus megállapodás lesz, amely messze túl fog mutatni a katonai szempontokon, és lesznek gazdasági, sőt vallási természetű következményei is. Például a zsidók újra felépítik a Jeruzsálemi Templomot, és az i.sz. 70 óta szünetelő állatáldozatok bemutatását újra gyakorolni fogják.

Ez az Izrael és az EU közötti, hétéves időtartamra kötött szerződés egy új korszak hajnalát jelenti majd. A hétéves időszak közepén az EU vezetője megszegi a megállapodást, és a zsidókra minden korábbinál nehezebb idők jönnek el, beleértve a hitleri időket is, három és fél év időtartamra. Ez alatt az idő alatt Izraelben üldöztetés és menekülés lesz a zsidók osztályrésze, és szomorú, de patakokban fog folyni a vér. Amikor fentebb azt írtam, hogy a XX. század második felétől folyamatban van a hitetlen zsidók összegyújtetése az ítéletre, akkor erre utaltam. Azonban a második 3,5 év végére, annak hatásaként a megmaradt zsidók népként is, egységesen meg fognak térni a keresztény hitre, ami persze nem a ma ismert nagy történelmi egyházakhoz, és semmiképpen sem a Római Katolikus Egyházhoz való csatlakozásukat fogja jelenteni.

Ezt követően elkezdődik az az ezer esztendő, aminek a hajnalaként értékeltem a megelőző 7 nyomorúságos esztendőt. A zsidó nép ősatyjainak tett, a Biblia ószövetségi írásaiban leírt, még be nem teljesült ígéretek ekkor fognak megvalósulni. Izrael illetve Jeruzsálem lesz a világ fővárosa, gazdasági és politikai központja, a kulcspozíciókban zsidó vezetőkkel. A politikai berendezkedés pedig nem a demokrácia lesz, hanem valami annál sokkal működőképesebb: a királyság. Az új korban a Föld egy sosemlátott fejlődésnek indul, a korábban megcsappant lakossága gyors növekedésnek indul majd, és valódi béke lesz a népek között.

Hogy kétségbeejtőnek, vagy éppen dicsőségesnek látjuk-e a kiválasztott zsidó nép számára előre lefektetett jövőt, azt talán a történet szemlélésének perspektívája, nézőpontja befolyásolja leginkább. Ha csak arra az időszakra gondolunk, amikor még „lejtmenetben” lesznek, akkor a most tapasztalható önvédelmi törekvéseik abszolut érthetőnek és jogosnak tűnnek. Ha viszont a „rövid” nyomorúság utáni hosszú világuralmi időszakukat nézzük, a tőlük elvitathatatlan bibliai ígéretek maradéktalan beteljesedését, a világ feletti uralmukat stb., akkor már nem kicsit más a „leányzó fekvése”.

Egyfelől nem csodálkozom azon, hogy sokaknak ez a forgatókönyv nem tetszik. Az embrei szabad akaratnak megvan a lehetősége, hogy saját forgatókönyvben gondolkodjon. Akár lehet írni egy másik Bibliát is, egy „jobb” megoldással, erre vannak példák. Csakhogy ehhez némi hatalomra is szüksége lenne az ambíciózus írónak, hogy a tervét világszinten és évezredeken keresztül, „gyenge ellenszélben” is meg tudja valósítani. Na jó, ez lehetetlen. Ennek ellenére a saját forgatókönyvünkhöz minden realitás nélkül továbbra is, makacsul ragaszkodhatunk.

Egy dolgot azért még megjegyeznék azok számára, akik úgy érzik, hogy „feladatuk van” az elkövetkező időszak zsidók számára történő „megnehezítésében”. Az nemzetek feletti ítélet nem csak Izraelre vár még, hanem minden más nemzetre is, és a megítélésüknek az alapja - értelemszerűen - az Izraellel szembeni, korábbi viszonyulásuk lesz. Úgyhogy ha hosszú távra tervezel, és erre minden okod megvan, akkor erősen javaslom, hogy tartózkodj az antiszemita hozzáállás és megnyilvánulások minden formájától, helyette pedig inkább tájékozódj a fentiek részleteiről, a legjobban felfogott, önös érdekedből is!

Érdekes hír: Izrael új szövetségeseket keres az USA helyett

További érdekes hírek: erősödő nukleáris programok Iránban és Szaúd-Arábiában is

Marx, Engels, Kossuth, Petőfi

Published
by
zolesz
on 2013. március 16., Szombat
in Magyarország, kultúra, politika, pénzváltók and zseniális
. 1 Comment

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala - olajfestmény

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg „felszabadította” az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Az 1989-es „rendszerváltás”/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a „komcsik” visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle „nemzeti szabadságkűzdelmet”.

Kiegészíthetjük-e a „Három Tavaszt” egy negyedikkel, ami igazából még csak tavaszelő, vagy télutó, hiszen 1848. február 15-éről van szó, a Kommunista Kiáltvány Marx és Engels általi megjelentetésének napjáról? Véletlen-e, hogy a magyar forradalom egy hónappal a Kommunista Kiáltvány után kezdődött? Valóban az ellenkező tények megerőszakolása volt-e az, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”?

1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében. Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is. A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, „a munkás- és paraszttömegek életének javítása” kísérletének nevezik. Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi „osztályharchoz”, ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.

Marx fiatalkori egy verse, A kétségbeesett invokációja jól mutatja spirituális hovatartozását (v.ö.: Ézs 14:12-14):

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia.

A hegedűs című versében Marx tovább pontosít:

Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad, / ilyen csak a pokol sötétjéből támad. / Szív bájolva, érzék vasra veretett, / Én a Sátánnal kötöttem üzletet. / Ő veri a taktust, ő írja a kottát, / abból játszom én a halál indulóját.

Emberi büszkeség című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:

Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába, / És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. / Akkor én, mint egy  győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett / És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel.

Engels az Új Rajnai Újság egyik leghátborzongatóbb végkicsengésű cikkében (A Magyar Harc,1849. január 8.) így dicséri nagy magyar harcostársát: „Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfi Sándornak sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került. A gyáva faj, a törpe lelkek című, apolkaiptikus versében így ír 1848 májusában:

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

A gnosztikus, társadalomtól elidegenedett amorális szupermen-elit tipikus képviselőjének embergyűlölete Petőfi nemegy versében jelenik meg hajmeresztő módon, például az Apám mestersége s az enyém versében 1845 januárjából:

Mindig biztattál, jó apám:
Kövessem mesterségedet,
Mondtad, hogy mészáros legyek…
Fiad azonban író lett.
Te a taglóval ökröt ütsz,
Tollammal én embert ütök - -
Egyébiránt ez egyre megy,
Különböző csak a nevök.

Petőfi a Képzetem című 1945 augusztusi verse (alább csak a vers vége) megfelel Marx A kétségbeesett invokácjá-ban már megismert, szintén az Ézsaiás 14:12-14 luciferi modelljének:

És az én képzetem
Még ekkor sem pihen,
Hanem a legfelső
Csillagzaton terem,
S ott, hol már megszűnik
Az isten világa,
Uj világot alkot
Mindenhatósága

Marx is, Petőfi is Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé, utóbbi pládául az 1848 című versében 1848. őszén:

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!…
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;

Forrás: Kitalált Újkor - Hamis történelem, hamis hősök: 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

A fentieket azzal a céllal ollóztam ki, hogy a magyar kultúra és történelem kiragadott részleteivel megsejtessek valamit a világunkban zajló „szellemi háborúból”. Ami nem 1848-ban kezdődött és nem is ért véget a kommunista ideológia két évtizeddel ezelőtti letűnésekor. Gondoljunk csak a kultúránk ősi gyökereire. Vagy arra, hogy a legtöbben még ma is egy szép szándék elhibázott megvalósulásának tartják a kommunizmust. Sőt arra is, hogy mit tanítanak azóta is a történelem és irodalomórákon Kossuthról, Petőfiről a gyerekeinknek… Jobb ezekkel tisztában lenni!

Utólagos kiegészítés azoknak, akiket felháborítanak a fent leírtak: az-e a „furcsa”, aki a tényekből azokat a következtetéseket vonja le, amelyeket a saját szemével lát, vagy az, aki a véleményét alapos vizsgálat nélkül, másoktól veszi át?

A szabad akaratról

Published
by
zolesz
on 2012. január 11., Szerda
in Biblia, jövő and személyes
. 2 Comments

Átvitt értelemben hidraulikus birodalomnak hívhatunk minden olyan államrendet, amely nem elsősorban katonai erővel tartja fenn magát, hanem azáltal, hogy a túléléshez, illetőleg a gazdaság működéséhez elengedhetetlen bármilyen anyagot, vagy egyéb forrást a hatalom tudja csak biztosítani. Ez lehet az ivóvíz, -innen kapta a nevében szereplő jelzőt is,- lehet az energia, lehet egy drog, melynek mindenki függője, vagy lehet akár az információ is. Amikor a hatalom a társadalomra nehezedő hidraulikus nyomással tudatosan kezd élni, saját, sokszor önkényes koncepciójának megvalósítására, ahelyett, hogy csupán a mindenki számára hasznos össztársadalmi rend fenntartására használná, azt hidraulikus diktatúrának nevezhetjük. Amikor a hatalom nem egy, hanem több dolgot kontrollál, még katonai erővel is szinte lehetetlen megdönteni. Ez a multihidraulikus diktatúra.

A legrégebbi időktől alkalmazott hidraulikus alap az ivóvíz mellett a pénz. Azon túl, hogy az államhatalom minden korban törvények útján rendelkezett a pénzkibocsátási monopóliumáról, technikai eszközökkel is biztosította, hogy a fizikai monopóliummal rendelkezzen. Az államhatalom pénzkibocsátási monopóliuma mostanra  megszűnt, hiszen már a magánkézben lévő kereskedelmi bankok is szabadon multiplikálhatják a szintén magánbefolyás alatt álló jegybankok által kibocsátott „állami” pénzt. Ha az igazi hatalmasokat meg akarjuk találni, csak azt kell keressük, kinek a kezében vannak a hidraulikus pórázok végei. (Nicsak: Víz - franciák (+USA) vs. Budapest)

Érdemes megemlíteni a fentieken túl egy történelmi távlatokban új monopóliumot, az információt, ezen belül is a távközlést, a médiákat és végül az internetet (Filmajánló). A szabadulási iránya ezek felől a természet felé lenne, azonban a mezőgazdasági termőterületek tönkretétele, vagy az élővizek, a levegő szennyezettsége és az abszurd jogszabályalkotás miatt már manapság is egyre szűkülnek a menekülési utak ebben az irányban is. (Forrás eddig: 2012 Blog.)

Azt hiszem, össztársadalmi szinten a helyzetünkre nincsen sikeres megoldás. Mielőtt azonban apátiába esnénk, vagy a reménytelenség esztelen ámokfutásába kezdenénk, emlékeztessük magunkat valamire: a játékszabályok az évezredek alatt nem változtak. Az igazi elnyomáshoz minden korban meg kellett szerezze a hatalom az egyén beleegyezését, a szabad akaratát, ami az első számú isteni intézmény. Persze a hatalomnak való ellentmondás a mindenkori, nehéz körülmények között sokszor szinte lehetelennek látszott, mégis számtalan pozitív példa igazolja az állításomat.

Viszont a világtörténelmi léptékű folyamatok megfordítására soha, egyetlen ember, lett légyen hadvezér vagy államférfi sem volt képes. Mind egy előre megírt forgatókönyvet hajtottak végre, melyet persze ideig-óráig, átmenetileg, a szabad akaratukkal befolyásolhattak és befolyásoltak is. Ugyanis bizonyíthatóan, kellő, azaz hihetetlen nagy pontossággal és részletezettséggel meg van írva a világtörténelem ebben a könyvben. Az ókortól napjainkig, és még tovább is, pedig 2-3000 éve jegyezték le! És ha eddig tényleg nem tévedett, alappal hihetjük, hogy ezután sem fog. Benne, megfelelő tanulmányozás mellett, minden ember megtalálhatja többek között a világtörténelem jövőbeni fő irányát és eseményeit is, és ha felfogta, elfogadhatja és alkalmazkodhat is hozzá. Persze csak akkor, ha akarja. Tessék tesztelni!