Horthy István Sharif szerint - így hívják a kormányzó saját nevelésű unokáját, mivel iszlám hitre tért - éppen az ellentétje igaz annak, amiket Horthy Miklósról tartanak. Szerinte a szovjet érában találták ki azt, hogy a nagyapja fasiszta és antiszemita volt, diktatúrát épített. Ami érthető, hiszen a kommunisták egy megszálló hatalmat szolgáltak, ami nem nagy dicsőség, és csak azzal mentegethetik magukat, hogy előttük még rosszabb volt. Hogy ezek az állítások miért maradtak fenn a kommunizmust követően is, azt viszont már nem érti…
„Londonban találtam rá a Szubud mozgalomra 1958-ban, de hosszú út vezetett odáig. Kilencéves voltam, Portugáliában éltünk. Egy nap mentem haza az iskolából, a pályaudvarról gyalogoltam hazafele egy nagy parkon keresztül, amikor egyszerre csak spirituális élményben volt részem. Egyik pillanatról a másikra mintha fekete-fehérből színesre váltott volna minden. Semmire sem gondoltam, csak erőt éreztem. Abban a pillanatban megláttam, hogy milyen gyönyörű körülöttem minden. A fák, az ég, a felhők. Ugyanakkor minden addigira emlékeztem. Arra is, hogy amikor nagyon kicsi voltam és a Várban éltem, így éreztem magam. Hogy veszíthettem el, hogy élhettem szürke világban, ha ilyenben is lehet? Ez a kérdés keringett a fejemben. Fél óráig ha tartott ez az állapot, de megváltoztatott. Rájöttem, hogy ez az élet veleje. Amint elmúlt, attól fogva azt kerestem, hogy találhatnám meg újra. (…)
Annyi köze van (az iszlámhoz), hogy amit a Szubudban megkapunk, az minden vallás gyökere és igazsága. Az Újszövetségben is azt olvassuk, Jézus mondja, hogy „Isten országa bennetek van”. Azt is, hogy az igazi életet ő hozza el. Az iszlám ugyanígy. Mohamed egy barlangban imádkozva kezdett el rázkódni, aztán kijöttek belőle a szavak: az lett a Korán. Van tehát nagyobb erő, amely vezetni tud minket, ha megadjuk neki magunkat. A Szubudban is ez van. Csak gyakorolni kell, engedni kell.
Már a második gyakorlatban színes lett a film megint. Olyan volt ráadásul, mintha visszamentem volna az időben, mintha újra ott lennék a Várban édesanyámmal, a dajkámmal… „Ezt kerested?” Ez a kérdés jelent meg akkor a fejemben. Akkor jöttem rá, hogy van valami bennem, ami jobban ért engem, mint én magamat. Hogy mi ez? Nem tudom. Isten? A lelkem? A felettes énem? Az agyam limbikus rendszerének terméke? Tényleg nem tudom. Nem is fontos. Lényeg, hogy van. Afelől pedig megbizonyosodtam.
Amikor a Szubudot megtaláltam, úgy éreztem sokáig, hogy vallás nekem nem kell. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor azonban rájöttem, hogy a vallás is használ. A mindennapi életben nehéz volt az összeköttetést megtartani. 17 voltam, amikor a Szubudba beléptem és csak 1966-ban, 25 évesen lettem muszlim. Tehát elég régen. Ezt a kettőt máig nem engedtem el. A napi öt ima. Ötször visszahoz saját magamhoz. Igen. Ha programom van, akkor persze nem szőnyegen, de amúgy igen. Pont ez a kulcsa az iszlámnak a számomra. Meg a böjtölés.” (Forrás: Mandiner)
10 év után először szólalt fel Putyin az ENSZ-ben, majd szeptember 30-án megkezdődtek az orosz haderő légicsapásai Szíriában. Nem csak az Irán évtizedek óta folyamatosanhangoztatott fenyegetései, és nem csak a vele nemrég létrejött nemzetközi megállapodás miatt, hanem emiatt is volt aktualitása Benjamin Netanjahu beszédének, szintén az ENSZ-ben. És persze Mahmud Abbasz is megfenyegette Izraelt az ENSZ-ben.
Ami ezek közül talán újdonság, az az orosz haderő aktív megjelenése a térségben. Nem állítható bizonyossággal, hogy az elmúlt héten történtek már közvetlenül azoknak az eseményeknek a bevezető lépései, amelyeket Ezékiel próféta a 38. és 39. fejezetekben leír, de az „áthallások” szembeötlőek. Szó van itt ugyanis az Izrael ellen, messzi északról jövő invázióról, mely a bibliai megközelítésben Oroszországot jelenti. A felsorolt törzsek: Magóg, Rós, Mések, Tubál a mai modern Oroszország területét jelölik, illetve ide tartoznak a Irán (Perzsia) és Törökország területei is. A zsidó hagyományok Gómert Germániával azonosítják, Tógarmát Örményországgal. Oroszország fő bűne az antiszemitizmus, ami miatt - a prófécia szerint - vilaghatalmi ambíciója végleges törést szenved ebben a háborúban.
Az invázió helye Izrael hegyei (38:8), mérete hatalmas (38:9). Az invázió időpontja Izraelnek az első világméretű hitetlenségben történő összegyűjtése utáni időszak. Csak ezután fordulnak majd Izrael Istenéhez. Az invázió célja a zsákmányszerzés (38:10-12). Erről rengeteg spekuláció jelent már meg, mint pl. ásványkincsek a Holt tengerben, olajhoz jutás közel Keleten, de minderről természetesen hallgat a szöveg. Bármi is lesz Oroszország érdeke, az valamilyen öncélú nagyhatalmi érdek lesz. Bizonyos országok szóbeli tiltakozása mellett (38:13) senki nem támogatja Izraelt valójában. Isten célja az, hogy a pogányok megismerjék őt (38:14-16). Ő maga avatkozik be a háborúba természeti katasztrófákon keresztül (38:17-23).
Az invázióval tehát betelik Oroszország gonoszságának a pohara. Megtámadják Isten „szeme fényét”, „Jehova feleségét”. Ezzel kiváltják Isten haragját. Az invázióban résztvevő hadsereg pusztulásának okai földrengés (38:19-20), viszály egymás között (38:21), döghalál, vér, eső, jégeső, kénkő (38:22). Tehát más országok segítsége nélkül pusztul el a megszálló sereg, és Isten sok ember szemében megszenteli magát.
Kihívó tartalmú értékelést írt az Amerikai Népszava az ELTE diákjainak(?) a kötelezően bevezetésre kerülő holokauszt-oktatás ellen tiltakozó, nyílt levelével kapcsolatban. A magam részéről ehhez két videó ajáánlásával szeretnék hozzászólni, bárcsak ezekre a szempontokta is kiterjedne a holokauszt-oktatás tematikája:
AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT
(1Móz 12:3)
Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.
Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.
Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.
Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.
Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.
Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.
Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.
Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.
A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.
Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.
Elsőfokon elmarasztalta egyháza Ifj. Hegedűs Lórántot a 2013 november 3-i Szabadság téri istentisztelet és Horthy-szobor avatás kapcsán indult fegyelmi eljárásban. Az írásbeli megrovás szerint „ifj. Hegedűs Loránt magatartása „az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe” ütközött, ezért az egyházi bíráskodásról szóló törvény szerinti fegyelmi vétséget követett el.” (refromatus.hu) Az elmarasztalt persze fel van háborodva, ahogy a közleményében olvasható (kurucinfo.hu).
Érdekes, hogy az egyházi bíróság a saját törvénykönyve alapján ítéli meg a történteket, pedig: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2Tim3:16) Ifj. Hegedűs Lóránt nemhogy palástvesztésre, de a gyülekezeti események látogatásától való eltiltásra is esélyes lenne egy biblikus alapokon lefolytatott vizsgálat végén. És nem elsősorban azért, amit elkövetett, hanem mert a legcsekélyebb megbánásnak sincsenek nyomai a hangjában.
A püspök szerint a fegyelmi vizsgálat szükséges “különös tekintettel arra, hogy ifj. Hegedűs Loránt magatartása megfelel-e” a lelkészekről szóló törvény egyes pontjainak, vagyis „megtett-e mindent egyháza jó híréért, kerülte-e a megbotránkozást kiváltó magatartást, tartózkodott-e olyan tevékenységtől, amely megoszthatja egyháza közösségét”.„Az egyházi bíráskodás pásztorolás, célja nem a minél nagyobb büntetés kiszabása, hanem hogy az egyház életében minden ékes rendben történjen” – magyarázta a bírónő, és azt is kihangsúlyozta, hogy a pernek nem tárgya Horthy Miklós történelmi megítélése.
Igaza lehet a bírónőnek abban, hogy „az egyházi bíráskodás pásztorolás,célja nem a minél nagyobb büntetés kiszabása”. Azonban éppen a bírónő mondatának második felével is egyetértve azért, hogy „az egyház életében minden ékes rendben történjen„, a vezetőségnek kellene kimondania az antiszemitizmussal kapcsolatos érdemi állásfoglalás(oka)t, nem megkerülve a kényesebb, akár a gyülekezeteik tagságát, a híveiket is megosztó részletkérdések megválaszolását is. Ami Magyarországon Horthy Miklós megítélése nélkül aligha elképzelhető.
„(…) A német megszállás előtt, 1944 március 19. előtt családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kellene ismerni, hogy nem ugyanaz a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás után, mint előtte volt. Bármennyi méltánytalan borzalmas elítélendő dolog is történt, de a különbség annyira ordít, hogy aki ezt egy folyamatnak nézi, az elhazudja a magyar történelmet.”
(…) És miért nem lehet ezt úgy értelmezni, hogy a magyar nemzetet, a magyar népet ért tragédia negyvennégyben, és ha ezt egy emlékmű megörökíti, és minden áldozatnak… ö… hát a… a… fájdalmát meg akarja örökíteni egy szoborban akkor mi a fene ez a különös, teljesen érthetetlen ellenkezés, miközben a szobrok vagy tetszenek, vagy nem…
(…) Hát ez a szellemiség az, hogy a magyar történelmi tudatot - mi históriás nép voltunk örök… hosszú történelmünk során mindig, s a magyar történelmi tudatot és szemléletmódot, nemzettudatot is teljesen eltorzították Rákosi Mátyástól kezdődően… (…) egy történelmi kutató intézet tényleg a magyar hagyományoknak megfelelően mérlegelje a különböző történéseket, nem a Rákosival induló szellemi befolyás alatt. (…) hogy végre a magyar közvélemény önbizalma és önérzete helyreállítása érdekében lássa, hogy mik történtek másutt. (…) Régóta emlegetem azt, hogy gyalázat, ami ennek az országnak és ennek a népnek a múltjával torzító módon megjelenik az ország közvéleménye előtt és generációk nőttek fel téveszméken, téves tendenciózus beállításokon.” (Boross Péter az atv-ben)
A fenti nyilatkozatok egy széles körben osztott szemléletet mutatnak. Sokan nem tudják észrevenni, mert nem is akarják megismerni azt a - világszinten évszázadok, pontosabban évezredek óta tartó - folyamatot, mely a megvalósult holokauszthoz vezetett. Téves igyekezetükben magyar tragédiának állítják be százezreknek a nem a magyarságuk, hanem a zsidóságuk miatti elpusztítását. Mindezt hazánkban (is) egy ezer év alatt deformálódott szemléletmód okozza, mely mélyen meggyökeresedett a magyar kultúrában (is). E nemzettudat képviselőinek, legyenek akár számbéli fölényben is, nem kell, sőt káros helyreállítani az önbizalmát és az önérzetét. Miért állítom ezeket a sokak számára talán felháborító dolgokat?
Szentnek mondott István királyunk az államalapításkor Magyarországot a nyugati világhoz, azaz Rómához kötötte. Mai szóhasználattal Európába integrálta, annak minden előnyével és hátrányos következményeivel együtt. Az előnye a magyarság fizikai megmaradása volt. A hátránya az európai, addigra már ezer éve manipulált társadalmi rend átvétele: a trón és az oltár szövetségének az elfogadása volt. A szövetséges részt kell vegyen a közös dolgokban: egyebek mellett a mainstream teológia elfogadásával a keresztes háborúkban, az inkvizícióban, és később az antiszemita mozgalmakban is. A Szent Koronát még ma is díszőrség védi a Parlamentben.
Azt állítom, az hazudja el a magyar történelmet, aki tagadja azt a folyamatot, amelynek szerves következménye a náci Németországgal kötött világháborús szövetség, beleértve a holokausztot! Magyarország ’44-ben egy teljességében csak évezredes időtávban értelmezhető érdekvezérelt európai politikai-kultúrális-gazdasági szövetség tagja volt, amely a XX. századra a saját zsidó polgárainak az elpusztításában kollaborált, nemzeti szinten. Aki ennek a szemléletmódnak, nemzettudatnak a mély és precíz megértése, illetve nem a „magyar hagyományokon„, hanem ehelyett valós alapokon történő értékelése nélkül akarja a „nemzet önérzetét és az önbizalmát helyreállítani„, aki nem tanul a történelemből, az arra kárhoztatja magát, hogy újraélje azt.
(A megszállás emlékművéről szóló írásom második része előtt olvasd el az elsőt! Ugyanis most olyan dolgokról lesz szó, amelyek az emlékmű kicsit alaposabb ismerete mellett jobban érthetőek lesznek.)
A történészek szakmai vitáit pár percre tegyük most zárójelbe! L. Simon László fenti riportjából tudjuk: „A holokauszt emlékév előkészítése példa nélküli volt. Lassan egy éve működik az emlékbizottság. Az emlékbizottságban minden érintett szervezetnek a képviselője benne van, valamennyi egyházi közösségnek a legitim zsidó szervezetnek a vezetője benne van stb. stb.” Itt álljunk is meg, és térjünk rá az emlékmű angyal-szimbólumának teológiai vizsgálatára.
Az angyalok sok helyen említésre kerülnek a Bibliában. Az ő feladatuk egyebek mellett végrehajtani Isten akaratát és ítéleteit. Gábriel arkangyalról a következőket tudhatjuk: ő bizonyos, Istentől származó kijelentéseket adott át bizonyos embereknek. Ezen kívül az angyalok a nemzetek, illetve a világ felett uralkodnak, így még nemzetek közötti háborúk kezdeményezésére is alkalmasak.
Azt hiszem, a témánk szempontjából a legérdekesebb az, hogy Isten angyalai milyen munkákat végeznek majd a még hátra lévő végső idők „nagy nyomorúságában”: 1, az isteni ítélet részeként kárt tesznek a földön 2, kiöntik a „hét trombita” ítéletét 3, a félidőben a Földre korlátozzák Sátánt és 4, bejelentéseket tesznek 5, a „kehely ítéleteket” is kiöntik a Földre 6, egyikük pusztító ítéletet ad át Babilon városa felett, és a témánk szempontjából a legérdekesebb, hogy 7, a nemzeteket összehívják Armageddon mezejére, hogy Isten kiönthesse az ítéletét ezekre a nemzetekre (Jelenések 19:17-18).
A fenetiek fényében vizsgáljuk meg, mennyire alkalmas Magyarország 1944. március 19-i megszemélyesítésére Isten angyala? Az biztos, hogy akkoriban pozitív, isteni üzenetet nem adott át a világ számára a magyar országvezetés. A helyzet viszont háborús volt, úgyhogy kézenfekvő lehetne a másik, az isteni ítélet kiszolgáltatása. Magyarország szövetségese, a náci Németország ekkoriban már a zsidókérdés „végső megoldásán” dolgozott, és erősen igyekezett ebbe a magyarokat is bevonni. Mint tudjuk, ezen a téren addig is, de pláne a tavaszi hónapokban jelentős „sikereket” ért el: a magyar zsidóság vagyonát elkobozták, a vidéken élőket depotrálták, legtöbbjüket kivégezték.
Nézzük meg, mi Isten szándéka a zsidó néppel! A Biblia szerint kiválasztotta őket a nemzetek közül, egyrészt az üzenete (Biblia) lejegyzésére és megőrzésére, másrészt az igazságról való tanúságtételre. Isten feltétel nélküli szövetségeket (is) kötött velük, azaz az átmeneti fegyelmezésük mellett és ellenére a kiválasztotti státusuk és a szeretete irántuk örökkévaló. Körülöttük forog a világtörténelem, és rajtuk múlik annak végső beteljesedése is: az ő nemzeti megtérésük az egyetlen feltétele a Messiás második eljövetelének.
Mint minden embernek, úgy a zsidóknak is egyenként és nemzetként is szabad akarata van az isteni üzenetet elfogadni és engedelmeskedni, vagy ellenállni annak. Ellenállás esetén Isten fegyelmezést alkalmaz, és ehhez adott esetben egyes nemzetek gonosz cselekedeteit is felhasználja, mint amilyen a holokauszt is volt. A nemzetek azonban éppen a zsidókhoz való hozzáállásuk alapján lesznek megítélve, legkésőbb a fent említett Armageddon mezején. Istennek nem a zsidók elpusztítása, ellenkezőleg, éppen a megtartása volt és lesz mindig is a kinyilvánított célja, melyet végre is fog hajtani. Kérdés, hogy az egyes nemzetek, köztük Magyarország melyik oldal szerepét játssza ebben a tervben…
A fentiek alapján egyértelmű, hogy sajnos „jó” angyal nem lehet az, aki az 1944. március 19-i magyarságot megtestesítheti, hiszen ekkor Magyarország a legantiszemitább nemzet szövetségese volt. Passzívan és aktívan részt vett a holokausztban. De lehet-e egy másik, a művészi szándékkal ellentétes értelmezése is az emlékmű angyalalakjának? Vizsgáljuk meg a Biblia alapján a másik oldalnak, a Sátánnak, a sötétség angyalának a szándékát és cselekedeteit általánosságban, és kifejezetten a zsidó néppel kapcsolatban!
Sátán Isten teremtménye, aki azonban fellázadt Isten és az ő terve ellen, és az emberiséggel kapcsolatban is ennek a tervnek a megvalósulását minden lehetséges módon akadályozza. A sötétség angyala megtévesztésül persze a világosság - hamis - angyalaként jelenik meg. A hamissága ötféle módon valósul meg: hamis (értsd: az igazihoz hasonló) csodákban, hamis vallásban, hamis messiásokban, hamis követőkben és hamisított teológiában. A nemzeteket befolyásolja, megtéveszti, felemelkedésüket és bukásukat okozza, mindezek pedig a végső idők összecsapásaira való előkészületként is értelmezhetőek. Ennek során egyetlen fő ellensége van: Izrael, célja pedig az összes zsidó elpusztítása. Azért, mert ha kipusztulnának a zsidók a Földről, akkor értelemszerűen nem lenne lehetséges Izrael nemzeti megtérése sem, ez pedig Sátán győzelmét jelentené az isteni terv felett…
Talán nem kell már tovább magyaráznom, hogy ha az 1944. március 19-i, a magyar zsidókat százezerszámra elpusztító Magyarországot egy angyal reprezentálja, az biblikusan Gábriel aligha, sokkal inkább csak a sötétség angyala, azaz a Sátán lehet. L. Simon Lászlótól tudhatjuk, hogy a holokauszt emlékévet előkészítő emlékbizottság munkájában az összes egyház legitim vezetője részt vett. Óvatosan megkérdezem: hogyhogy nem akadt egyetlen, a bibliai szimbólumokhoz kicsit is konyító ember sem, aki felhívta volna erre a fatális öngólra a figyemét a jószándékú, de az emlékmű-koncepció megitélésére látványosan alkalmatlan döntéshozóknak?
Magyarország német megszállása 1944. március 19. emlékmű - minden áldozat emlékére
MŰLEÍRÁS (Párkányi Raab Péter szobrászművésztől)
A kompozíció két fő elemből: német birodalmi sas és Gábriel arkangyal alakjából, valamint egy több elemből, 13db oszlopból, timpanonos és architrávos kapuzatból és feliratokból áll. A kompozíció anyaga bronz, kő és krómacél. A teljes magasság kb. 7 méter. (…)
A kompozíció ezt a drámai történelmi eseményt nem korhű alakokkal, személyekkel jeleníti meg, hanem a művészettörténet eszközeihez nyúl, a kultúrtörténet figuráit idézi meg allegórikus alakjaival. Elnyomó és elnyomott, megszálló s megszállott jelenik meg. A szobor drámai, anélkül, hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren. Két kultúra jelenik meg: az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölétornyosul (teszi ezt egy építészeti környezettel a timpanonnal) rételepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára, aki kultúrtörténetben, vallástörténetben Isten embere, Isten ereje az Isteni erő.
Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi és budapesti vonatkozása: a Hősök terén lévő királyaink és a Hét vezér közötti oszlopon elhelyezkedő főalak. Ez a főalak itt, a Hősök terén a felhők között jár. Az én kompozíciómban a leigázott, a földre került. Lába alatt a földön, mellette és körülötte oszloptöredékek. Mint egy történelmi lelet az elmúlt nagy korszak és kultúra összes szépségével és megismételhetetlenségével, felülmúlhatatlanságával.
Gábriel arkangyak alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület. Arca szelíd, szeme csukva. Nem tudjuk alvó, álmodó vagy ábrándozó-e. A kompozíció magyarázza el, hogy rémálommá lesz az álom. Testtartása árulja el a legyőzöttet. Széttárt karjai három mozdulatot idéznek: a megadásét, a keresztrefeszítést de egyben feloldásként az áldásosztásét is, mely áldásosztás lehet egy végső üzenet és lehet egyben egy új kezdet is.
A veszteségre illetve az elvesztés lehetőségére örök mementóként a kompozíció összképéhez képest egy kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem, a kézből kihulló országalma hívja fel a figyelmet.
A szárnyas alak jelenleg félszárnyú, már repülésre képtelen. A párja hiányzik, ezt a szárnnyá ellobogó drapéria egészíti ki, teszi teljessé.
A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a lobogókon, jelvényeken „tömeggyártott eszközökön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbéklyózza, gúzsba kösse lakosait.
A kompozívió Gábriel arkangyal kb. 1 méter magas, faragott kőtalapzaton áll. A kötapalzat süttői mészkőből faragott, megbillent ion szlopfő. A talpazat billenése miatt a főalak egyszerre csúszik lefelé, ég és pokol felé. mellette egy 70cm hosszú eldeformálódott, elfolyt, meggyűrődött kannelúrázott oszloptöredék hever.
A támfalon megcsonkított oszlopok, oszloptöredékek találhatóak. Oszlopok, melyek lehetnek emberek, életek, melyek most már töredékek, de lehettek volna teljesek.
E fölé a kép fölé tornyosul négy hatalmas oszlopán biztos talpán álló architavján és timpanonjában fészkelő gépmadár, sasmadár, a harmadik birodalom jelképe. Az eredetileg statikus „grafikai” megjelenés élővé válik, a gépezet megelevenedik, emberi testet ölt az emberiesség teljes tagadásával.
A két főalak anyaga bronz. Gábrielé világosbronz színű, szárnya egészen csillogó. A birodalmi sas fekete.
Léptékében az angyal mérete legyőzhetetlennek tűnik a sashoz képest. A léptékváltást a szobrászat az egyiptomi kultúra óta szeretettel használja. Jelezni kell, hogy „kivel” vagyunk, az adott helyzetben ki a jó és ki a rossz. Félelmet soha nem nagyobbtól, hanem az agresszívebbtől érezzük. A két alak nincs kapcsolatban, nem érintik egymást, így számítok a néző fejében működő térképzésre. A repülő, levegőben lévő lények, gépek mérete leolvashatatlan. Nem tudjuk, mekkora. Egy bombázó repülőgép bármilyen messze van, félünk tőle, képe rettenetes. (…)
RÉSZLETEK A KONCEPCIÓ ÉS LÁTVÁNYTERVET ÉRTÉKELŐ SZAKVÉLEMÉNYBŐL (Melokkó Miklós és Benedek György szobrászművészektől)
A két alak (a birodalmi sas és az angyal) olyan erős szimbólumok, melyek kompozíciója egyedülálló és egyértelmű módon szemlélteti a német megszállás tragédiáját. (…)
„A koncepcióterv történelmi beágyazódása sem mindennapi. Ugyanis a német megszállás előtt Magyarország európai eseményeket felfogó, városi, értelmiségi része, cca. 1-2 millió ember, von Haus aus német kultúrájú volt. A behódolás egy pillanatra otthonos volt. Az agresszív, nagy kultúrájú, hatalmas szomszéd Európát hitette el velünk, jelszavakban nyilvánult meg addig.Több, mint 200 000 lengyel menekültet fogadhattunk be, 1943-ig békés állapotok uralkodtak itthon.
A tömegmészárlással megérkező német hadsereg, a nyilaskeresztes fiókáival megölte az országot, rabszolgányi magyart hagyott volna meg ideiglenesen.
A koncepcióterv egyedülálló, művészeti értéke kimagasló, szimbolikája példátlan, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a műalkotást kell megvalósítani a Szabadság téren!
Álláspontunk szerinta Megrendelőnek nem kell tovább keresnie, mivel Párkányi Raab Péter olyan egyedülálló koncepciót készített, amely nemcsak egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás, de rendkívül jól illeszkedik a környezetbe, s a kijelölt területen történő megvalósításra is teljes körűen alkalmas.”
Az emlékmű megvalósítása Budapest V. ker. polgármestere előterjesztése mellett, nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyként fut, hiszen alig két hónap áll rendelkezésre a megvalósításig. (Forrás: Pásztor Tibor blogja)
A művész kétséget kizáróan egy olyan jelenetet mutat be a koncepciójában, mely szerint 1944. március 19-én az áratlan Magyarország és kultúrája szenved vereséget a gonosz Harmadik Birodalomtól. A magyar népet a fényes Gábriel arkangyal, a Harmadik Birodalmat egy agresszív fekete sasként felülről lecsapó ragadozó szimbolizálja. Ilyen módon egyértelműen meg van jelölve a műben, ki a jó és ki a rossz.
A történelem tanúsága szerint azonban az 1944. március 19-i német német megszállás nem írható le a magyar/német = jó/rossz leegyszerűsítő szimbolikájával. Magyarország és Németország ekkorra hosszú ideje ideológiai szinten (is) szövetségesei voltak egymásnak. Az ország vezetése, noha megbízható forrásokból tudomása volt róla, semmilyen óvintézkedést nem tett, és - néhány szervezetlen, és szórványosan jelentkező összetűzést leszámítva - nem tanúsított érdemi ellenállást a bevonulókkal szemben. Ez, és a tény, hogy a kormányzót a megszállás előtt és után is Horthy Miklósnak hívták, a megszállásba való beleegyezést jelentette. Horthy vállalta, hogy a magyarországi zsidóságot összegyűjti és átadja a németeknek, ami a vidéki zsidósággal meg is történt. Eket a durva tévedést egy történelmi szakvélemény készíttetésével, vagy az érintett zsidósággal való előzetes egyeztetéssel talán megelőzhették volna. Bővebben a történelem-hamisításról innen.
A történelmi mellett van azonban egy másik értelmezési síkja is az emlékműnek, ami a Magyarországot megtestestő és képviselő Gábriel arkangyal figurájában van elrejtve. A következő részben ennek a szimbólumnak az alkalmazása teológiai kritikáját foglalom majd össze.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali