Az elmúlt években affelett aggodalmaskodtam, hogy fogytán az olaj a Földön, és ez lesz drámai hatással ránk. Ma azt hiszem, hogy fogalmam sincs róla, mennyi a még kitermelhető olaj és egyéb energiahordozó. Ha esetleg tényleg csökkenőben vannak, az sem mértékadó körülmény a fogyasztók számára. Nekünk az a lényeg, hogy aktuálisan mennyire elérhetők a világpiacon és milyen (magas) az áruk. Erre pedig - kínálati oldalról - legnagyobb hatással egyrészt az kartellek, de még ennél is nagyobb hatással a nemzetközi politikai és háborús feszültségek vannak, lesznek.
Az arab tavasz még nem zárult le teljesen. Iránnal szemben összehangolt a nemzetközi fellépés. Egyebek mellett a vélelmezetten ellenséges szándékú atomprogramjára hivatkozva bármikor megtámadhatja őt az USA és/vagy az EU. Ez esetben a Hormuz szoros azonal lezárásra kerülne, és ki tudja, hogy a további hatalmak (Oroszország, Kína) hogyan reagálnának a háborúra. Az ennek következtében azonnal fellépő, sosemlátott olajhiány éa energiaválság miatti káosz látszólag senkinek sem érdeke. Látszólag.
Olyan időket élünk, amikor az eseményeket és a folyamatokat nem lehet a korábban megszokott sablonokkal megmagyarázni. A fogalmaink, a szervezeteink mások lettek, mint amiknek, akiknek hittük őket. Az USA és az EU vezető szervezetei nem a demokráciát, nem a szabadságot védik, céljuk inkább a globális hatalom-koncentráció. Pont a magyarok ne értenék meg ezt? Talán minden nemzetközi szervezet és a nemzeti kormányok nagy része is a rájuk szavazó, őket megválasztó emberek érdekei ellen lép fel, kollaborál, és mi a zavarodottság közepette azt sem tudjuk, ki van velünk és ki van ellenünk. A következő pár évben még sok helyreigazításra lesz szükség, ahogy lépésről lépésre felismerhetjük a valóságot úgy, ahogy az valójában van.
Talán ma már nem titok, hogy az arab országokban elindult válsághullám folytatódása nagyon negatívan fogja érinti Amerika és Európa gazdaságát. Nem nehéz belátni, hogy ha a zavargások tovaterjednek a nagyobb olajtermelő országokra, vagy kitör egy komolyabb közel-keleti háború, az ezek nyomában járó jelentősebb olajhiány veszélyeztetné nyugat, vagy inkább a világ gazdaságát.
De ki lehet ennek a nyertese? Hát az, akinek van sok olaja, földgáza, és egyébként is fő szállítója az európai fogyasztóknak: elsősorban Oroszország. A hosszú távú gázszállítási szerződésekben a földgáz ára egy meghatározott képlet szerint követi az olaj világpiaci árát (negyedévente az olaj ára az előző kilenc havi változásának függvényében válik olcsóbbá vagy drágul), függetlenül az egyéb szempontoktól. Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy Oroszország monopol helyzetben lévő szállító.
Putyin régen felismerte, hogy az energia a XXI. század első évtizedeinek aduásza, és óriási befektetéseket tesz az ágazatba. Egyenként különalkukat kötött jelentős európai államokkal (Németország, Olaszország stb.), illetve ütemesen építi az Északi és a Déli áramlat néven ismert gázvezetékeit. Valamint minden lehetséges módon (pl. Grúz háború) beszállt a versenybe, hogy a lehető legnagyobb befolyást szerzze a kaukázusi gázmezők felett.
Az Európai Únió is felismerte a helyzetet, melynek hatására, energia-függetlensége növelésére három dolgot tett: 1, Szorosabbra fűzte Észak-Afrikával a kapcsolatot 2, Elindította a Nabucco gázvezeték projektet és 3, az országai hálózatait jó alaposan összeköti egymással.
Értékeljük az energia-verseny állását! Oroszország vezetékeinek megvalósítása ütemesen halad, és legalábbis Közép-Európa esetében monopolhelyzetet élvez. Földgázmezői leghamarabb 2020 körül fognak tetőzni. Az EU ezzel szemben 2011 januárja óta korlátozottan számíthat az Észak-Afrikai szállításokra, a Nabucco vezeték vélhetően pénzhiány miatt vesztésre áll, ellenben jól halad az Eu országait összekötő, észak-déli irányú vezetékek építése. Drágább lesz a gáz Kelet-Európában, ez a helyzet, és tekinthetnénk akár eredményhirdetésnek is.
De nem! Friss hír:Oroszország elindította a Szovjetúnió bukását követő legnagyobb újrafegyverkezési programját. Az olaj árának emelkedésével Oroszország, a világ legnagyobb olaj exportőre, biztosra veszi, hogy telik a szovjet korszakból rámaradt, szedett-vedett hadsereg felújítására, azon kívül az orosz vezetés úgy gondolja, hogy világhatalmi státuszának megerősítéséhez erre feltétlenül szükség van.
A fentiek fényében talál nem meglepő, hogy az eddigi legszélesebb körű és legmagasabb szintű tárgyalásokat tartotta az EU és Oroszország. Az energiaügyekben Oroszország vélhetően azt érte el, hogy az új energiapiaci rendtartás gyakorlatának kialakításakor figyelembe veszik a Gazprom szempontjait, illetve Litvánián példát statuálva a közép-kelet-európai tagállamok kétszer is meg fogják gondolni, érdemes-e az irányelv-csomagra hivatkozva az orosz gázmonopóliummal fennálló szerződéses és más jogi konstrukciókat megbolygatni.
Vlagyimir Csizov, Oroszország EU-nagykövete szerint Putyin és brüsszeli partnerei megbeszélései várhatóan részletekbe menőek, „talán kellemetlenek” lesznek. „Néhány ország igen szigorúan értelmezi az energia csomagot” – mondja a nagykövet, hozzátéve, hogy a gázinfrastruktúra államosításának és az oroszokkal szembeni akadályok felállításának komoly következményei lehetnek. A változások Magyarországot az elsők között érinthetik, mivel az Oroszországgal kötött gázexportőri szerződésünk 2015-ben lejár.
Ritka, hogy az enyémhez ennyire hasonló álláspontról olvassak, mint a brit szociológus Antony Giddens esetében.
Jó nagy kavarodás van kialakulóban az energiaellátás terén. Európa gázellátásáért kőkemény harc folyik az EU és az oroszok között, Isten tudja, milyen kimenetellel. A gázár a kőolaj árával együtt mozog. A kőolaj ára a válság miatt most éppen alacsony, a kitermelés szintentartásához szükséges beruházások ezért leálltak. A kitermelés visszaesése pár éven belül minden eddiginél nagyobb kőolajár-emelkedéshez vezethet, pont amikor talán már túl leszünk az éppen aktuális válságunkon. Aztán eltérnek a vélemények arról is, hogy mikor fogynak el az ősmaradványi energiahordozók, azaz mikor érjük el azt az állapotot, amikor már nem lesz érdemes kitermelni azokat a föld mélyéről. Lesz-e addigra alternatívánk? Milyen ütemben halad előre a klímaváltozás a Földön?
Na ezek jelentik sok évtized óta talán a legnagyobb kihívást a fejlett világ számára. Új megoldásokra van szükségünk. Makro-szinten azonnal legalább össz-európai szintű összefogásra, és nem csak annak látszatára. Mikro-szinten pedig egypár éven belül minden eddiginél több készpénzt kell keresni, mert az energia-problémákra adandó lehetséges válaszok (mint pl. ez) igen költségesek lesznek.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali