Tag Archive for 'Oroszország'

Kelet vagy nyugat?

A külügyminiszter már fél éve mondja, hogy a klasszikus diplomácia kora lejárt. Mintha a régit meghaladva, egy új fejlődési szakaszba lépnénk. Szerintem meg egy igencsak régi szellem szeretne a liberális demokrácia értékeit félretéve visszatérni. Ellenzékben 2007-2008-ban még pontosan ellentétesen gondolkodott az energiapolitika kapcsán az EU és az oroszok közötti válszatási lehetőségről Orbán Viktor, bárcsak hatalmon is ez lenne az irányvonala:

Hagyjanak fel a különutas orosz politikával, a különutas energiapolitikával és helyette dolgozzunk inkább azért, hogy Európának legyen közös külpolitikája Oroszország irányába, és az Európai Uniónak legyen az energiafüggőséget enyhítő közös energiapolitikája Oroszország és más harmadik szereplő irányába is.”

„Tehát azt kell mondanom, hogy amit ma, ha messziről nézem, a kormány törekvései kirajzolnak, az egy keleties, oroszos típusú társadalmi berendezkedés megvalósítása. Nem olyan brutálisan, mint ahogy azt megszoktuk tőlünk Keletre, hanem ennek a közép-kelet-európai, kicsit operettes-bécsies hangulatában.”

„Tehát az a valami, az a hatalmi, társadalmi, gazdasági berendezkedés, amely Oroszországban épül, egy másik rendszer, mint az, amelyet mi az Európai Unióban építünk. Hogy még biztosabb lábakon álljak, egészen biztosan más rendszer érdekében csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mint ami most Oroszországban épül.

(…)

Az Európai Unió közös energiapolitika nélkül kiszolgáltatott és védtelen marad a XXI. század második évtizedének megkezdésekor. És nemcsak Oroszországgal szemben – a félreértések elkerülése végett –, hanem mindenkivel szemben, akire rá fog szorulni, akivel külön alkukat akarnak kötni az Európai Unió tagállamai, és akiknek felkínálja az esélyt, hogy ahelyett, hogy ezt a hatalmas piacot egy tárgyalási pozícióban egyesítenénk, megosszanak bennünket, kijátszanak egymással szemben, és az üzleti érdekektől vezettetve egy instabil biztonságpolitikai helyzetbe sodorják az egész kontinenst.”

„Mi képesek vagyunk NATO-tagok lenni, az Európai Unióhoz tartozni és egyúttal a gyakorlat mezején kifejezetten oroszbarát külpolitikát folytatni. Ami nem illegitim dolog természetesen, mert ilyen külpolitika létezhet. A kérdés inkább az, hogy hasznos-e ez, jó-e ez elsősorban nekünk magyaroknak.

(…)

A magyaroknak nemcsak kockázatot kell látnia a mostani energiahelyzetben, nemcsak a kiszolgáltatottságot Oroszország felé kell észrevenniük ebben az energiavilágban, hanem lehetőséget, fejlesztési lehetőséget, új húzó iparágak felépítésének a sanszát is kellene látnunk. Az európai uniós forrásokban sokkal bátrabban kellene az alternatív energiaforrásokra alkalmas befektetéseket előtérbe helyezni, és ehhez európai uniós támogatásokat szerezni. És végezetül el kell hárítani Magyarországon belül azokat az akadályokat, amelyek az új technológiák bevezetése előtt a hatósági eljárásokban és a rossz támogatási politikában lelhetők fel, és amelyek együttesen gátolják, hogy a meglévő szellemi energiák új, innovatív és alternatív megoldásokat hozzanak az energiaellátás területén. Magyarországnak itt óriási tartalékai vannak.”

Oroszok a Közel-Keleten!

10 év után először szólalt fel Putyin az ENSZ-ben, majd szeptember 30-án megkezdődtek az orosz haderő légicsapásai Szíriában. Nem csak az Irán évtizedek óta folyamatosanhangoztatott fenyegetései, és nem csak a vele nemrég létrejött nemzetközi megállapodás miatt, hanem emiatt is volt aktualitása Benjamin Netanjahu beszédének, szintén az ENSZ-ben. És persze Mahmud Abbasz is megfenyegette Izraelt az ENSZ-ben.

Ami ezek közül talán újdonság, az az orosz haderő aktív megjelenése a térségben. Nem állítható bizonyossággal, hogy az elmúlt héten történtek már közvetlenül azoknak az eseményeknek a bevezető lépései, amelyeket Ezékiel próféta a 38. és 39. fejezetekben leír, de az „áthallások” szembeötlőek. Szó van itt ugyanis az Izrael ellen, messzi északról jövő invázióról, mely a bibliai megközelítésben Oroszországot jelenti. A felsorolt törzsek: Magóg, Rós, Mések, Tubál a mai modern Oroszország területét jelölik, illetve ide tartoznak a Irán (Perzsia) és Törökország területei is. A zsidó hagyományok Gómert Germániával azonosítják, Tógarmát Örményországgal. Oroszország fő bűne az antiszemitizmus, ami miatt - a prófécia szerint - vilaghatalmi ambíciója végleges törést szenved ebben a háborúban.

Az invázió helye Izrael hegyei (38:8), mérete hatalmas (38:9). Az invázió időpontja Izraelnek az első világméretű hitetlenségben történő összegyűjtése utáni időszak. Csak ezután fordulnak majd Izrael Istenéhez. Az invázió célja a zsákmányszerzés (38:10-12). Erről rengeteg spekuláció jelent már meg, mint pl. ásványkincsek a Holt tengerben, olajhoz jutás közel Keleten, de minderről természetesen hallgat a szöveg. Bármi is lesz Oroszország érdeke, az valamilyen öncélú nagyhatalmi érdek lesz. Bizonyos országok szóbeli tiltakozása mellett (38:13) senki nem támogatja Izraelt valójában. Isten célja az, hogy a pogányok megismerjék őt (38:14-16). Ő maga avatkozik be a háborúba természeti katasztrófákon keresztül (38:17-23).

Az invázióval tehát betelik Oroszország gonoszságának a pohara. Megtámadják Isten „szeme fényét”, „Jehova feleségét”. Ezzel kiváltják Isten haragját. Az invázióban résztvevő hadsereg pusztulásának okai földrengés (38:19-20), viszály egymás között (38:21), döghalál, vér, eső, jégeső, kénkő (38:22). Tehát más országok segítsége nélkül pusztul el a megszálló sereg, és Isten sok ember szemében megszenteli magát.

Felhasznált irodalom: Geopolitika - Eurázsia ✡ Ariel Hungary

Szegény ukránok - 2.

Októberbenarról írtam, milyen sanyarú sorsuk lesz az ukránoknak az EU-ban. Novemberben látszólag minden megfordult, az oroszok keményen megzsarolták őket. A társulástól való utolsó perces ukrán visszatáncolás miatt az EU történelmi vereségéről írtak. Kijevben tüntetések, majd zavargások kezdődtek, mely mostanra elsöpörte a Janukovics vezette kormányt. Az ország gazdasági helyzete kétségbeejtő, a megígért orosz pénzügyi mentőcsomag helyett gyors IMF-hitel szükségességéről szólnak a hírek.

Ukrajna messze nem ura a helyzetének. Az országot számtalan gazdasági kapcsolata szorosan köti Oroszországhoz. A gázár-viták befolyásolták nem csak a saját, de egész Kelet-Európa energiaellátását. Az oroszág lakosságának 17%-a orosz (a Krími félszigeten 50% felett), a kissébbségüket, katonai támaszpontjaikat meg fogják védeni, akár katonai erő alklamazásával is. A „keleti birodalom” szorítása hamarosan alapélménye lesz az új vezetésnek és persze a lakosságnak is.

A „nyugati birodalom” eddig is vonakodott komolyabb anyagi támogatást igérni. Az Európai Únió a reménybeli új piacának a szokásos receptet ajánlotta. Első az ukrán nemzeti piac mielőbbi és minél teljesebb megnyitása. Melyért cserébe az infrastruktúra kiépítését támogatják, hiszen ezek az egységes piac „anyagcseréjének útőerei”. A multinacionális vállalatok megtelepedésével beindulnak a pénzszivattyúk, ennek érdekében hamarosan felvásárolják illetve kiszorítják a hazai, kevésbé versenyképes vállalkozásokat. A gazdasági helyzet romlását a politikai elit hitelekkel igyekszik majd „érzésteleníteni”, mely adósságspirálba sodorja az országot, ami a függetlensége fokozatos teljes elvesztését eredményezi.

A birodalmaktól való függetlenség lehetősége naív illúzió. Kelet-Európa országai a mindenkori keleti és a nyugati birodalmak határsávjában helyezkednek el, valamelyik mindenképpen a befolyása alá vonja őket. Ha mozognak is a határok kelet-nyugati irányban, az elmúlt évezred nagyjából nem változtatott a Róma-Bizánc közötti befolyásolási övezetek felosztásán. Hogy hosszú távon az európai vagy az orosz birodalomhoz jobb-e tartozni, én nem tudom…

Nem tudom, de véleményem azért van a kérdésről. Szerencsésebb, ha a politikai és a gazdasági elkötekeződések egy irányba mutatnak a történelem folyamán. Nem jó a kompország-státus. Például Magyarország ezer éve inkább a nyugathoz tartozik, Ukrajna inkább a kelethez, ezt érdemes nem elfelejteni!

- o -

Drábik János véleménye részben hasonlít az enyémhez, részben…

Első rész, másfeledik rész

- o -

Afterpost: „Arra a kérdésre,hogy „Akarja-e Ön az Oroszországgal való egyesülést az Oroszországi Föderáció jogalanyként” 1 233 002 személy voksolt. Ez százalékos arányban 96,77 % - jelentette ki Malisev. - A referendumon a szavazásra jogosult krímiek 83,1 százaléka vett részt. (Oroszország Hangja)

Szovjetúnió 2.0?

„Úgy volt, hogy a litván fővárosban ünnepélyesen aláírják 4 ex-szovjet tagállam és az EU társulási szerződését. Ez lényegében egy 2014 őszén élesedő szabadkereskedelmi megállapodás lenne, de ösztöndíjprogramok és egy csomó minden benne volt még. A 90-es években ilyet irt alá Magyarország, és a többi, 2004-ben csatlakozott tagállam is.

Először Örményország táncolt ki, még szeptemberben. Aztán egy hete Ukrajna lépett vissza. Maradt Moldávia és Grúzia. Ők aláírták. A négy reménybeli csatlakozó közül mérete és stratégiai pozíciója miatt Ukrajna messze a legfontosabb. Visszalépése azt jelenti, hogy Európa nyugati fele vereséget szenvedett Oroszországtól a befolyási övezetekért vívott küzdelemben.

Oroszország nagyon bekeményített. Örményországot állították át először. Örményországnak területi viszálya van a sokkal erősebb Azerbajdzsánnal, Karabah hovatartozásáról. Karabah most kvázi önálló, az örmények irányítják, és az azeri hadsereg évtizedek óta körbeveszi. Az örmények azért tudják megtartani, mert az oroszok mellettük vannak. Van orosz katonai bázis Örményországban, és ezért az azeriek nem támadnak.

Ahogy közeledett a vilniusi aláírás időpontja, az oroszok augusztusban váratlanul fegyvert adtak el az azerieknek, 1,5 milliárd dollár értékben. Majd szeptemberben Putyin Moszkvában közölte az örmény elnökkel, hogy mehetnek az EU felé, de akkor bukják Karabahot. Az örmény elnök helyben bejelentette, hogy semmit sem fog aláírni Vilniusban.

Nyáron kezdődött Ukrajna regulázása is. Oroszország váratlanul embargót hirdetett egy csomó ukrán termékre, jelentős vasúti és katonai megrendelések álltak le. Emiatt 25 százalékkal csökkent az ukrán export, és 1,5 százalékkel az ukrán gazdaság teljesítménye.

Aztán ősszel az oroszok azt mondták, hogy felemelik a földgáz árát. Majd azt, hogy egyáltalán nem szállítanak gázt, mert Ukrajna túl sok pénzzel tartozik. Ha nincs gáz, akkor Ukrajna megfagy a télen, és az ipar teljesen leáll.

November 9-én Janukovics titokban Moszkvába utazott, aztán a múlt hét elején Szentpétervárra. Éjszakába nyúlóan tárgyalt Putyinnal, és úgy jött ki, hogy nemet mond Európára. Az alku részletei nem nyilvánosak, de szinte bizonyos, hogy a kereskedelmi embargó és a földgáz ügyét is megoldották.”

A fenti részletek innen: Jönnek az oroszok!

Szépen halad előre a egységesülő világrend létrehozásának folyamata. Ha történelmi léptékben nézzük, a centrumok hatalmi terjeszkedéseinek függvényében a perifériákon ide-oda csapódnak az államok. Ezek az átrendeződések azonban a lényegen nem változtatnak. Most például megerősödőben van az elmúlt évtizedekben átmenetileg legyengült orosz érdekszféra: Putyin terve 2015-re létrehozni az Eurázsiai Úniót. Kis lépésekkel haladunk affelé a szükséges világpolitikai színtér felé, amit a Biblia prófétái a végső idők történéseihez leírnak.

Olaj- és gázár Kelet-Európában

Talán ma már nem titok, hogy az arab országokban elindult válsághullám folytatódása nagyon negatívan fogja érinti Amerika és Európa gazdaságát. Nem nehéz belátni, hogy ha a zavargások tovaterjednek a nagyobb olajtermelő országokra, vagy kitör egy komolyabb közel-keleti háború, az ezek nyomában járó jelentősebb olajhiány veszélyeztetné nyugat, vagy inkább a világ gazdaságát.

De ki lehet ennek a nyertese? Hát az, akinek van sok olaja, földgáza, és egyébként is fő szállítója az európai fogyasztóknak: elsősorban Oroszország. A hosszú távú gázszállítási szerződésekben a földgáz ára egy meghatározott képlet szerint követi az olaj világpiaci árát (negyedévente az olaj ára az előző kilenc havi változásának függvényében válik olcsóbbá vagy drágul), függetlenül az egyéb szempontoktól. Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy Oroszország monopol helyzetben lévő szállító.

Putyin régen felismerte, hogy az energia a XXI. század első évtizedeinek aduásza, és óriási befektetéseket tesz az ágazatba. Egyenként különalkukat kötött jelentős európai államokkal (Németország, Olaszország stb.), illetve ütemesen építi az Északi és a Déli áramlat néven ismert gázvezetékeit. Valamint minden lehetséges módon (pl. Grúz háború) beszállt a versenybe, hogy a lehető legnagyobb befolyást szerzze a kaukázusi gázmezők felett.

Az Európai Únió is felismerte a helyzetet, melynek hatására, energia-függetlensége növelésére három dolgot tett: 1, Szorosabbra fűzte Észak-Afrikával a kapcsolatot 2, Elindította a Nabucco gázvezeték projektet és 3, az országai hálózatait jó alaposan összeköti egymással.

Értékeljük az energia-verseny állását! Oroszország vezetékeinek megvalósítása ütemesen halad, és legalábbis Közép-Európa esetében monopolhelyzetet élvez. Földgázmezői leghamarabb 2020 körül fognak tetőzni. Az EU ezzel szemben 2011 januárja óta korlátozottan számíthat az Észak-Afrikai szállításokra, a Nabucco vezeték vélhetően pénzhiány miatt vesztésre áll, ellenben jól halad az Eu országait összekötő, észak-déli irányú vezetékek építése. Drágább lesz a gáz Kelet-Európában, ez a helyzet, és tekinthetnénk akár eredményhirdetésnek is.

De nem! Friss hír: Oroszország elindította a Szovjetúnió bukását követő legnagyobb újrafegyverkezési programját. Az olaj árának emelkedésével Oroszország, a világ legnagyobb olaj exportőre, biztosra veszi, hogy telik a szovjet korszakból rámaradt, szedett-vedett hadsereg felújítására, azon kívül az orosz vezetés úgy gondolja, hogy világhatalmi státuszának megerősítéséhez erre feltétlenül szükség van.

Mindeközben az Izrael és Irán közötti háború kérdése valószínűleg eldöntetett, valamennyi fél úgy viselkedik, mint aki biztos a kitörésében.

A fentiek fényében talál nem meglepő, hogy az eddigi legszélesebb körű és legmagasabb szintű tárgyalásokat tartotta az EU és Oroszország. Az energiaügyekben Oroszország vélhetően azt érte el, hogy az új energiapiaci rendtartás gyakorlatának kialakításakor figyelembe veszik a Gazprom szempontjait, illetve Litvánián példát statuálva a közép-kelet-európai tagállamok kétszer is meg fogják gondolni, érdemes-e az irányelv-csomagra hivatkozva az orosz gázmonopóliummal fennálló szerződéses és más jogi konstrukciókat megbolygatni.

Vlagyimir Csizov, Oroszország EU-nagykövete szerint Putyin és brüsszeli partnerei megbeszélései várhatóan részletekbe menőek, „talán kellemetlenek” lesznek. „Néhány ország igen szigorúan értelmezi az energia csomagot” – mondja a nagykövet, hozzátéve, hogy a gázinfrastruktúra államosításának és az oroszokkal szembeni akadályok felállításának komoly következményei lehetnek. A változások Magyarországot az elsők között érinthetik, mivel az Oroszországgal kötött gázexportőri szerződésünk 2015-ben lejár.

A gázháborút - úgy tűnik - elvesztettük. Isten hozott, szép új világ!

Putyin újra elnök akar lenni! - és tessék: ezt akarja Putyin pucérkodó hadserege is!

Ha ezek után egy kicsit érdekelni kezdett a gázzal való fűtéstől való függetlenedés lehetősége, figyelmedbe ajánlom a Fenntarható Ház weboldalt.

Elmenni a pofonért… és továbbadni!

Meglepődve olvasom a hírt: hallani sem akarnak az oroszok arról, hogy előrehozzuk a hosszútávú gázszerződésekről szóló tárgyalásokat.”

A meglepetésem oka nem a hír tartalma. Nézzük a tényállást: 1, Magyarországon arányaiban jóval több gázt használunk, mint más európai országok, a hazai fogyasztásnak pedig csak egyhatodát termeljük meg, több mint nyolcvan százalékát a Gazpromtól szerezzük be hosszútávú gázszerződéseken keresztül. 2 Az orosz gáztól való függést a következő tíz évben nem fogjuk tudni érdemben csökkenteni. 3, Nem a magyar államnak van szerződése az oroszokkal, hanem a német tulajdonú E.onnak.

Na most akkor mi a …-ért álltak volna szóba velünk árcsökkentési témában az oroszok? Szerintem minden nap elrebeghetünk egy csendes imát az orosz és ukrán barátainkért, ha nem ér minket 2015-ig valami nagyon negatív egyoldalú szerződésmódosítás. És aki 2015-ben árcsökkentést remél, annak javaslom, ébredés után óvatosan nézze meg, mibe lóg a keze éppen… Bocsánat.

Afterpost: jó kis pikirt szöveget rittyentettem ide tegnap, erre tessék, ma olvasom, hogy Fellegi 6-7%-kal megemelte a háztartási villamos áram árát! Ha alkudni nem tudunk, árat emelünk - ennyire egyszerű, de tényleg! Aki tud jobbat, az szóljon!

Oszd meg és uralkodj - orosz módra

Kiváló összefoglalás olvasható az indexen az Európa és Oroszország között már vagy egy évtizede dúló gázháborúról. Nagyon tanulságos a történet, még jobban összesűrítem a lényeget a cikk alapján.

Az EU 27 tagországa saját gázfogyasztásának csak a 38%-át képes előállítani, ráadásul a készletek apadnak. A legfontosabb külső forrás Oroszország, innen jön az EU-ban elégetett gáz 23%-a, és az arány évek óta növekszik. Az EU keleti felét szinte csak Oroszország látja el gázzal, az Orosz függés határa Németország 40%-os mértékű orosz importtal. A magyar behozatal 96%-a orosz eredetű.

Ebben a játékban a gázmezőt vagy a vezetékeket kell megszerezni; a mező természeti adottság és mindenhol állami tulajdonban van, megszerezhetetlenek. A vezeték esetében van mozgástér. Mi kell a vezeték építéséhez: hosszú távon használható mező, vevő a gázra, sok pénz, a tranzitország hozzájárulása és megállapodás a tranzitdíjról.

Látható, hogy Oroszország felől jelenleg csak Belorusszián és Ukrajnán keresztül érkezik gáz Európába, az utóbbin keresztül annak 80%-a. Belorusszia az utolsó szovjet típusú európai állam, a gáz okán az orosz politika foglya, ahol az ellenzéknek esélye sincsen. A vezetékeit birtokló állami vállalat fele részben már az oroszoké. 2004-ben Ukrajnában nyugatbarát kormány került hatalomra. Ők évek óta egymást zsarolják a gázárral és a tranzitdíjjal. A vezetéket törvény alapján nem adhatja el Ukrajna, de az nagyon le van robbanva. Az EU vállalná ennek felújítását a vezeték ellenőrzéséért cserébe, ami persze Moszkvának nem tetszik. A megoldás mindkét fél számára új vezeték építése lehet, méghozzá minél hamarabb, mert a második vezeték építése már nem lenne gazdaságos.

A Balti tenger alatt épülő Északi Áramlat 51%-a az oroszoké, a maradék döntően a németeké illetve a hollandoké, melyet német oldalról a bukott szocdem kancellárnak, azóta az oroszok fizetett tisztségviselőjének, Gerhard Schrödernek köszönhetünk. Ez az oroszok zsaroló potenciálját jelenti; zsákutcában vannak a 100%-ban orosz gázzal ellátott balti államok és Lengyelország, valamint másfél év múlva vége a belorusz tranzitdíjnak. Egyelőre azonban a további a terjeszkedés Németországban és azon túl, a jobboldali kormány hatalomra jutása óta megtorpant.

Öt ország (Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria) olajcégei 2002-ben aláírtak egy megállapodást arról, hogy megépítenek egy új vezetéket Közép-Ázsia gázmezői és Közép-Európa között. Érdekessége a projektnek, hogy nincs rá pénz, és hogy nem világos, honnan lehetne bele gázt tenni. Szóba jöhetnek Irán vagy Türkmenisztán mint Oroszországon kívüli, jelentősebb gázvagyonnall rendelkező országok. Irán mezői feltáratlanok és sok a politikai probléma. A türknén gázt pedig dollárért 10-20 évre előre meg akarják venni az oroszok, egyelőre azonban - az alacsonyabb olajárak miatt - Európa jobban bírja az árversenyt. Mindezek mellett a Nabucco ma még nem több egy szándéknál.

Az ábrán látható harapófogó, a Déli Áramlat az orosz válasz a Nabuccora. Ezzel a vezetékkel az oroszok hosszú időre biztosíthatnák, hogy egyedüli kereskedői legyenek a közép-ázsiai gáznak. A projektcég 50%-ban orosz, 50%-ban olasz tulajdonban van. A Fekete-tenger alatt vinné a gázt orosz területről, majd érintene egy sor, az orosz befolyástól egyébként rettegő kelet-európai államot, ahol már időközben jelentős befolyásokat szerezett a Gazprom a vezetékeket birtokló vállalatokban: Bulgária, Szerbia, Magyarország, Ausztria, Olaszország, valamint „kisebb” érdekeltségek Horvátországban és Csehországban is. Mindeddig két európai állam kormánya állt ellen szilárdan az orosz terjeszkedésnek, Nagy-Britanniáé és Belgiumé.

Egyértelműnek látszik, hogy a Nabucconál előrébb tart a Déli Áramlat. Az Északi Áramlat másfél év múlva készen lesz. A reális közelségbe kerülő végső orosz monopolhelyzet több szempontból is ijesztő. Az üzleti kiszolgáltatottságon túl biztonsági és politikai problémák is felmerülhetnek. Oroszország a gázüzlet során láthatóan zsarol, politikusokat vesz meg, kampányokat finanszíroz, gázcsapot zár el, azaz erőfölényével beavatkozik más országok belpolitikájába.

Summázva a nyilvánvalót, az Európai Únió (ha a gázellátás szempontjából van ilyen egyáltalán) vereségét látványosan a megosztottsága és az orosz szalámitaktika sikere okozza. Szégyenletes, hogy az EU-tagországok sorra különalkukat kötnek a közös ellenséggel, és rövid távú érdekeik mentén feláldozzák a közösen megszerezhető szabadságukat. A politikusok nem csak Magyarországon nem képviselik a választóik érdekeit, és hatalmuk megtartása vagy egyszerűen egyéni vagyonszerzésük érdekében feláldozzák a rájuk bízottak jövőjét.

Afterpost: az oroszok kezében vagyunk

Afterpost 2: megbízólevél a Nabucco lehetséges finanszírozásának vizsgálatához

Afterpost 3: AGRI a Nabucco mellett?

Afterpost 4: készül a csőháromszög (2010-10 hó: A Nabuccóról évek óta szó van, de csak nem épül még. Két dolog hiányzik hozzá: gáz és pénz. A mostani állás szerint a szükséges pénz felét három nemzetközi pénzügyi szervezet (EID, EBRD, IFC) összedobná. A szükséges évi 31 milliárd köbméternyi gáznak is a felére van beszállítói ígéret, részben egy megnyitás előtt álló azeri mezőről, részben Türkmenisztánból, ahol viszont még egy másik új vezetéket is kell ehhez építeni. Irak kurd területeiről is van ígéret gázszállításra, csak ott a bagdadi kormány és az általános biztonsági helyzet okozhat még zavart. Ráadásul az oroszok igyekeznek keresztbe tenni, és az azeriektől és a türkménektől is felvásárolják a készleteiket, illetve diplomáciai nyomás alatt tartják őket.)

Afterpost 5: Egy évet csúszik a Nabucco-projekt

Afterpost 6: váratlan fordulat: a MOL kiszáll a Nabucco-projektből