Zolesz blogja

Barótfy István Energetikai önellátás - megújuló energiaforrások című tanulmányából:

„Gyakran nehéz dönteni arról, hogy a társadalmi munkamegosztásból adódó kedvező gazdasági helyzetet vagy a hosszú távú biztonságot érdemes előnyben részesíteni. Ezért az önellátás regionális megvalósítása a résztvevők eltérő megítélése miatt általában nehezen keresztülvihető. Egyszerűbb a döntés egy család esetében.”

Azt hiszem, ezzel nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen a globális adósságválság közepette a kormánynak pénzügyi és politikai szempontból is látszólag nullára szűkült a mozgástere. Jelenleg Magyarország lehetőségei abban merülnek ki, hogy a globális pénzszivattyúk működése mellett és ellenére is, rövid távon finanszírozza az adósságszolgálatát és középtávon életben tartsa a gazdaságát. A hosszú távú, jövőbe való befektetés az országok és a családok szintjén is nagyon kevesek luxussává vált. Magyarország ebbe a szűk körbe nem fér bele, maradnak a családi szintű megoldások.

„Az energetikai önellátás, az energiahálózatoktól való függetlenség családi méretekben is reális elképzelés. Egy család energiaigénye a feladataitól, vállalt kötelezettségeitől és igényeitől függ. A mai kornak megfelelő igények és átlagos családi körülmények energiaszükséglete 16-20 ezer kWh évi energiaigényt jelent, melyben a legnagyobb részt a fűtésre fordított energia teszi ki. A teljes önellátás a biomassza energetikai hasznosításával, kapcsolt energetikai rendszerben elképzelhető, reálisan megvalósítható, de ennek gazdaságossági indokoltságát minden esetben egyenként kell értékelni. A biomasszán kívül mindenképpen fontolóra kell venni a napenergia hasznosítását és a hőszivattyú alkalmazását is. A villamos vagy gázhálózatokra való táplálás nem lehet cél, ezt csak az önellátáshoz kapcsolódó szükséges és ma már lehetséges műszaki alternatívának kell kezelni.”

A tanulmány alapján (is) a magyar családok hosszú távú fenntarthatóságát ma - fizikai értelemben - egy alacsony energiaszinten működő lakóépület és körülötte egy kisebb permakultúrás háztáji gazdaság tudná biztosítani. Egy ilyen módon kialakított, független ellátási rendszer a lakás fűtéséhez megfelelő mennyiségű biomasszát és a lakóinak megfelelő mennyiségű, egészséges élelmet biztosítana. A beruházási igénye becslésem szerint a következő lenne: vidéki gazdaság megvásárlása 10-20M, épület felújítása 10-20M, gazdaság beindítása 5-10M, azaz 25-50M Forint. És ez még az dolog egyszerűbb része, ugyanis a terméshozamok eléréséhez 5-10 évre van szükség, ameddig a család életét szintén - más forrásból - finanszírozni kellene!

Ki tudja ezt ma megvalósítani? Akiknek volna rá pénzük, azok éppen a jelenlegi rendszer fenntartásán fáradoznak. És valamiért azok, akik úttörőként belevágnak az önfenntartó életmódba, ha van is némi tudásuk, általában nagyon kevés a pénzük a komfortos körülmények kialakítására… Ennek talán az is az oka, hogy az ilyen gazdaságok, még ha idővel termelnek is valamennyi eladható felesleget, ma még nem kompatibilisek az üzleti struktúrákkal.

Mégis - nagy vonalakban látva előre a jövő évek, évtized várható történéseinek irányát - azt hiszem, valahol ebben az irányban keresendő a megoldás: Fenntartható Ház, vidéken kíiegészülve permakultúrás gazdasággal, lehetőleg mindkettő saját biomasszára alapozva (az olaj és társai helyett).