A reklámok már nem csak a háttér szerepét töltik be, hanem maguk lesznek a (számítógépes) játékok. Amikkel személyes adatokat gyűjthetnek a gyerekekről. A termékeknek már nem a tulajdonságait reklámozzák, hanem szociális jelentést adnak nekik, pl. hogy akik ezt vagy azt használják, azok „lazák”. Aztán durvasággal irányítanak, hogy harccal kell megoldani a nézeteltéréseket. A gyerekeknek szóló marketinges ipar célja az is, hogy aláása a szülői tekintélyt.
Hányszor hallottuk azt, hogy az embereket mennyire nem érdekli a reklám. Oda sem néznek rá, csak éppen megy a háttérben a műsorral együtt, háttérzajnak. A kezembe került dr. Végh László fizikus néhány tanulmánya, ebből most csak a reklámok hatásáról írtakat emelném ki.
A reklámok azért sikeresek, mert a feszültebb állapotban lévő, váratlan dolgoktól tartó, figyelő ember agya nagyon sok külső jelzést feldolgoz. Általában csak azok az észlelések válnak tudatossá, amik a figyelem tárgya szempontjából fontosak, de a többi is nyomot hagy az emberben. Feszültebb állapotban vagyunk például autóvezetés, az izgalmas filmek, a szappanoperák, a sportközvetítések, vagy akár a tragikus tartalmú hírek elfogyasztása közben is. Ez az oka annak, hogy a kereskedelmi adók a szabályok adta lehetőségek határán tartják például az agresszív jelenetek arányát - a legértékesebb reklámidőkben leadott hirdetések hatásának maximalizálása érdekében.
Az izgalomtól, szorongástól való megszabadulás pillanatában jönnek a fogyasztás derűjét és szépségét mutató, profin megszerkeszetett képsorok. Amelyek kellő számú ismétlés esetén, ezek konkrét hatásán túlmutatva oda vezetnek, hogy az elme számára a fogyasztás és vásárlás testesíti meg a jót, a menekülést, az életet. A napi tízszer, így hetente hetvenszer, havonta háromszázszor megtapasztalt dolog menthetetlenül átírja a tudatot. És a reklámokkal beindul a feszültség - fogyasztás - elégedetlenség - több munka - több feszültség - több reklám - több fogyasztás önmagába visszatérő folyamat.
Talán mielőtt teljesen elbutulunk, időben meg kellene szabaduljunk a televíziónktól.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali